Játszik az április

Most az április mivelünk csak a bolondját járatja, teher, amit még cipelünk, kín a tél összes fájdalma. Amíg a nők összes szeszélye egy édes kis semmiség, addig a jó gazda benézte, az április rossz vendég! Felhők szállnak messze a sebes szelek szárnyán, míg reményt sző a szív egy kis napsütés láttán, de most semmi nem … Olvass tovább

Az újjászületés hetén

Régen gyötri már az embert e gonosz világ, hosszú lesz az út, mire megtisztul lelkében, mert amíg a hamis hívő csak bálványt imád, a Nagyhét is kevés hogy a hitvány megtérjen. Jár közöttünk még Júdás, az álnok, szörnyeteg, egy kevés pénzért ő az anyját is eladja, a hazug hízelgő, akit csókkal ölel meg, azt a … Olvass tovább

A költői szabadság

Amikor az ihleted úgy fakad, hogy a kezedben vezetik a tollat, akkor a költő egy báb, nem szabad, mert a papíron elferdül a mondat! A szájba adott hamis szavak nem hordanak mást, csak álüzenetet, színlelt múzsaként játszadoznak, miközben kóstolgatják a lelkedet! Csak a természet van lelkes készülőben, itt a tavasz, színezi át újra a világunk, … Olvass tovább

Jó cimborák, Sándor, József, Benedek!

Jó cimborák, Sándor, József, Benedek! Amit mondok, egy hangyányit meredek. „Szelet hozunk, meg reggeli fagyot, ezért egy kicsit csalódott vagyok.” Sok éve, hogy vándorolok veletek, együtt hárman áztunk, fáztunk eleget, már nem kellenek talaj menti fagyok, mert a nélkül is front érzékeny vagyok! „Fogjuk meg a zsákokat, oszt vigyétek!” Így hangzik az ismert mondás, ígéret, … Olvass tovább

Kokárdát fel!

Egyként jöttek a márciusi ifjak, minden magyart cselekedni hívtak. Fogytán volt az idő a szabadulásra, sürgős tett kellett már végre-valahára. Kokárdát fel, tűzd a hajtókára, küzdj a szabadságért életre-halálra! Forrongott, s harcolt a magyarság, de hamar elvérzett a szabadság. Hiába a lelkes szív és a bátor tett, külső erők győztek, így minden elveszett. Kokárdát fel, … Olvass tovább

A férfi és a nő

A férfi és a nő Adva van a férfi és létezik a nő, és közülük az egyik gyönyörködtető, melyik a szebbik, kitalálni nem nehéz, tekints csak rájuk, megszédül a józanész! Nélkülük a világ egyoldalú lenne, nem is volna férfi egyáltalán benne, ember legyen a talpán, aki ismeri a nőt, de dicsérik a férfit, az álomkergetőt. … Olvass tovább

Tétova télutó

Szeszélyes, tétova télutó, döntsd el végre, hogy mi legyen! Mondd, ki lesz előbb a befutó, a Nap, vagy te tűrsz hidegen?! A tél lassan távozni készül, de lóg rajta még a zord nagykabát, alatta már az égbolt is kékül, csak rojtos felhőfüggöny fogja át. Oly jól esne, ha a napsugár simogatná az arcunk reggel, ha … Olvass tovább

Egy szál virág

Valentin nap nem volt régen, mégis létezett a nagy szerelem, szép az élet kéz a kézben, mindegy fiatalon, vagy öregen. Fogjatok egy szál virágot, és adjátok át kedvesen, csókot is vár az imádott, ha igazi a szerelem! Elég csak egy szál virág, és derűsebb már a napunk, attól lesz szebb a világ, ha mind lovagok … Olvass tovább

Virágot a csatatérre!

Többé nincs, aki onnan visszatér, szikkadt földjét áztatja vér és könny, olyan kipusztult most a csatatér, tisztelegj, ha arra jársz, úgy köszönj! Menjetek és ültessetek virágokat oda fel, arra a sivár dombtetőre, ahol hű fiaink sírva imádkoztak, amikor kifolyt a bajtársaik vére! Sűrűn öntözzétek a virágokat, könnyek között gondoljatok arra, azok pihennek ott a kereszt … Olvass tovább

Ha belénk rúg az élet

Amikor belém rúgott az élet, ha fájt is, mindig tovább mentem, mert azt reméltem, biztosan téved, csak felcserélt valakivel engem! Arcul is csapott jó néhányszor, pedig az orcám nem tartottam oda, az élet egy örök provokátor, és a pofonnak ott marad a nyoma. Sajnos, ma is rúg rajtam az élet, sajog, de azért tovább megyek, … Olvass tovább

Vigyázd a magyar kultúrát!

Ápoljuk a sírig csodás kultúránkat, hamis tisztelői csak folyton paroláznak, ne hódoljunk holmi hitvány szépnek, nem ez, ami kell a jövő nemzedéknek! Csillagfény a nemzeti himnuszunk, lámpásként világít amerre az utunk, össze is tart minket szerte a világon, a maroknyi magyar szebb napokat lásson! Csak a miénk, becsüljük kultúránkat, nincsen helye többé beszédes hazugságnak, silány … Olvass tovább

A lelkem még hallja

Csendben ment el ő huszonegy éve már, jó anyám, aki a családot összefogta, azóta még az óra is másképp jár, folyton peregne vissza a szebb napokra. Mosolygott mindig, mikor haza mentem, mert ki nem mutatta sohasem a bánatát, ott ült a konyhában az ablakkal szemben, várta, hogy üdvözöljön engem, a kisfiát. Ez a szó csak … Olvass tovább

Bolond idők járnak

Télen jön a tavasz, ősszel meg a nyár, ez a valóságtól jócskán messze jár, boszorkány-táncol velünk a természet, a mesében sem hinnék az egészet! Bolond idők járnak, mosolygunk titokban, hó helyett gazember, legföljebb belobban, ennél nagyobb tréfát ne űzz velünk, élet, az idén bennünket csak jó dolog érhet!

A négy gyertya lángja

Fellobbant ma a négy gyertya lángja, aki itt van, az mind körbeállja, a hit, remény, öröm, és szeretet, megtölti az ünneplő szíveket! Mert valamiben mindenki hisz, amíg él a remény, előbbre visz, borúlátón, öröm nélkül semmit ér az élet, Karácsony van, egymást legalább most szeressétek!

Ne csak Karácsonykor!

Mindig eljön a december, hogy békét hozzon, és szeretetet, meghozta azt már ezerszer, ha nem vigyázzuk, könnyes lehet! Karácsonykor mindig jut a díszes fenyő alá szeretet, a szívünk akkor kinyitjuk, máskor meg nem szeretünk eleget! Eljött újra a Karácsony, jászolba fektették a kisdedet, a lelkünk reménnyel táncol, a Megváltó ma megszületett. Csillognak az ünnepi fények, … Olvass tovább

Az öröm lángja

Három gyertya ég a négyből, egy jelre várunk még az égből, az örömnek ma lobbant a lángja, hívő ember mind Jézust várja. Most, aki nem hisz, az is tudja, hogy merre visz a csillag útja, mert ahol megleljük a Kisdedet, tudjuk, ott kezdődik a szeretet! Az örömgyertya fényessége világítson ma fel az égre, és egy … Olvass tovább

Sorskérdés

Jelet hagyunk, míg átutazunk, külön megyünk, vagy várunk egymásra, felcsendül még a közös dalunk, lesz elég erőnk az utolsó táncra? Megleljük a nyomot, vagy balsorsunk tép tovább, és vadul űzi ősi hazáját, sima lesz, netán rögös az utunk, hol az ember csak nézi némán a sorstársát? Sorsunk közös, de utunk többfelé visz, azt sokan taposták … Olvass tovább

Az első gyertya lángja

Fellobbant egy gyertya lángja, még három követi majd sorban, most mindenki a csodát várja, pedig a szívekben már ott van! A lakatjuk, ha nyitva lenne, onnan megszökne a szeretet, rátalálna az emberekre, mind úgy várnánk a Kisdedet! Advent első vasárnapján.

Mikulás

Minden gyerek izgatottan várja decemberben jöjjön a Mikulás, a házakat puttonyával járja, odabent már nagy a csoki láz! Mikulásnak csordultig a zsákja, de elfér benne minden földi jó, néhány darab virgács is van nála, azt kapja a rosszcsont kislakó! Mikulásnak, ha kinyílik a zsákja, földre hullik a csoki, mogyoró, kapkodnak a gyerekek utána, szaladj te … Olvass tovább

Aventi várakozás

Lassulni látszik a nagyvilág, már gyertyagyújtás készül, kell, hogy a szíved te is kitárd, nyisd meg a szeretet jeléül! Neked is fékezned kellene, és megállni néhány napra, a legszebb karácsonyi mese meglásd így válik valóra! Mire eljön a Szenteste, még a lelked is megszépül, az ünnep meghitt csendje majd így vesz körül legvégül.