Nagygyörgy Erzsébet Nagyapa most is, mint mindig, azon tűnődött, hogyan fájhat a már nem létező lába állandóan. Mostanában kapta meg az új, „fenemód modernes” protézisét, ahogyan ő szokta emlegetni. A minap már annyira megszokta, hogy a kedvenc karaszolójára támaszkodva kibicegett imádott virágaihoz. De szeretett engem is okítani, vagy elmondani viszontagságos történeteit, ami legtöbbször a háborúról, szerelemről szólt. … Olvass tovább
Levél édesszülémhez Mondd el drága, jó anyám, hogy megy sorod odaát? Van ott ki elbeszélget néhanapján teveled? Ott is madárka hangján fütyörész a déli szél? Nő az égi mezőkön táncospitypang virága? És hallod-e fönn anyám, szüntelen zokogásom? Mostanában, álmomban, de bevallom nappal is azt akarom képzelni, hogy nem hagytál itt végleg. Talán egy férfi szíve … Olvass tovább
Szívzörej Valami hangosan zörög idebent, remegés rázza szikkadt, koravén lelkemet. Talán a szívem nem bírja az eszeveszett rohanást, amint utánad loholok. Valami hangosan zörög idebent, pedig nincs itt most semmi remény, se válaszok. Mosolyod már csak halovány árnyként lebeg szemem előtt, s a könnyem az avarba hull. Valami hangosan zörög idebent, s én megadóan, csendben … Olvass tovább
Neuronfáim Neuronfáim ritkás ágain, a sorsom sérült bimbót bontogat. Agyam mocsaras, sötét tájain, belül rekedt egy rémült gondolat. Talán már velem henceg a halál? Bőszen borzolja éji álmomat. Rettenet kísért, pont szíven talál, vagy még várhat e kínos kárhozat? Agyam égboltja szürke kupola, csendben rám terül. Gondolat zenél, akár egy apró arany fuvola, amely boldogabb … Olvass tovább
Régi álom Szívemben él egy régi álom, találkánk őszi délutánon. Még hintázott levél a fákon, kékben játszott az égi vászon. A madarak nekünk daloltak, a fenyők közelebb hajoltak, hallgatni csilingelő szavunk, bánat felejtve, ketten vagyunk. Verseket szavaltunk kispadon, köröttünk lélegzett a vadon. Az Idő is kicsit megpihent, s Isten fentről bennünket figyelt.
Még kereslek… Még kereslek… minden éjjeli vágyban, a hajnal arcodra simuló pírjában, a büszke hegyek ormán átbukó Nap sugarában… Még kereslek… kihunyó csillagok kóborló fényében, szerelmes szavaim erdejében, de nem lellek kedvesem… – Távolság, légy átkozott!- Csak téged kereslek… pedig rég tudom, bennem élsz, ebben a fáradt izomköteggel határolt esendő testben, hol fáradhatatlanul küzd érted … Olvass tovább
Ma van az év utolsó napja, kemény fagyokat jósolnak, aggódom négylábú barátomért, mert ő nem tehet róla, hogy ilyen helyzetben vagyunk… Ma sikerült valami lélekmelegítőt szereznem a kutyámnak, meg nekem. Egy férfi állt meg előttem kora reggel, és itt hagyott valami csomagot… belenéztem, egy autóponyva volt összehajtogatva. Már tudom, ma biztos nem fagyunk meg… Délkörül … Olvass tovább
Kedves Naplóm! A mai napom talán másnak semmi érdekeset nem nyújtana, de számomra sokat jelentett. Végre találkozhattam egy régi haverommal akivel együtt voltunk bekasztlizva egykor a Lipóton… A pasas rendkívüli műszaki érdeklődésével vívta ki a főorvos úr tiszteletét. Ugyanis az volt a fixa ideája, hogy ő a Batman sofőrje…Ez volt az ajánlólevele a Lipótra. Jelentős … Olvass tovább
(Lipót hiányában ez a gyógymódszer manapság…kiírni magunkból mindent…) Kedves Naplóm! Mostanság érdekes dolgok kerülnek napvilágra a családomról. Kiderült, hogy engem rokoni szálak fűznek a bolondokhoz…papírom van róla. Halkan megjegyzem, hogy sokan papír nélkül végzik e tevékenységüket… Már régen izgatott bennünket apámmal, hogy honnan e kreatív elme és lazaság.. Később ráakadtunk a legjobb életfakutatóra, s mi( … Olvass tovább
Tankák ködös éjjelen csendben vacog a bánat csillagokról lop reménnyel bélelt égi fénykabátot magának vágyam motoszkál szárba szökkenek benned lelkedben nyílok mint szivárvány virága a mennynek kapujában szerelem árad körülleng lényed fénye miattad élek lélegzésed hangjait gyűjtöm örök emlékül szendereg a hold lábujjhegyen lépkedek suttogva szólok repkedő angyaloknak suhogjanak halkabban jégvirág nyílik meztelen fák ágain … Olvass tovább
Különös álmot láttam… Különös álmot láttam az éjjel, furcsa, ismeretlen lázban égtem, s te kedvesem nem imádkoztál értem… Mellkasomra térdelt a végzet, szúrós szemével engem nézett. Szorult helyzetemben, minden korcs tettemet elvinnyogtam… Levegőm fokról-fokra, fogyott, s tüdőmből az utolsó légbuborék kipattogott. Meggyötört, nyirkos lepedőn ébredve, riadtan néztem szép szemedbe. Elmondtam neked, hogy különös álmot láttam … Olvass tovább
Hamis álmok Szemeid örvényébe veszve, lopóznék titkon a lelkedbe. Feledésbe merült régi nyár, részegítő vágyunk merre jár? Hamis álmok, bús rabja vagyok. Kegyelmet tőled sosem kapok? Szeretni téged nincs is jogom, szívünk hevét magamnak lopom. Ajkamon bujdokol a bánat, ám vétkeimre nincs bocsánat. Érzékeim súgják, még szeretsz, de irgalmat osztó te lehetsz.
Szüleimnek Apám cserillatú keze után vágyom, a félmosolyra szájának szegletében. Ha még rám emelné ezüstös-zöld szemét, e cinkos pillanatban vele lehetnék. Anyám hangján susognak a falevelek, tüskés ágak szaggatják régi sebeim. Arcvonásukat emlékekből rajzolom, s lelkembe ég már, az örökké gyermeknek.
Körúti pillanatok Csigalépcsőn brokátruha fénye villan, körúti kávézók illata ostromol. Zsakettes urak sétapálcája dobol, kisasszonyok csábító szeme felcsillan. Kalapos úri dámák parfümje ködöl, hintók fakereke nyikordul ridegen. Kuncogó lányok célpontja az idegen, gázlámpák fényébe lép a hideg kövön. Elegáns mulató rossz hírét takarja, arcpirító melódiafoszlány lebben. Rúzsfoltos szerelmes levél lapul zsebben, sorsok lenyomata ivódik falakba.
Vénülő fa Vénülő tölggyé lényegülök át, szikkadt odúmban senki sem lakik; csak kuvik köröz ítéletnapig fölöttem, s nézi e gyengülő fát. Kúszó napsugár időz még velem, ám az ősz szele belopja magát. Hitegethetne, mint egy jó barát, de belül érzem közelgő telem. Már nem táncolnak csillagok útján rőt leveleim lágy szellővállon. Elmúlásomat egyszer se bánom, … Olvass tovább
A szerelem valami furcsa, kúszó fájdalom… A szerelem valami furcsa, kúszó fájdalom, mely lelkedbe férkőzik, virágporos szárnyakon. Szíved templomában bolyong, vergődik vészesen, s minden pillanat-dobbanástól borzong végzeted. Múltamból tehozzád futok, könnyed álmokat szősz, sziromágyon ölellek , s körénk lopózik az ősz. Foglyom e pillanat, könnyes szemedben csillanás, varázslatos lényed csupán múló lét-villanás. Baktatok, tócsákban hunyorgó … Olvass tovább