Viharzóna

Összes megtekintés: 8 

Összes megtekintés: 8  Viharzóna Csak megyek a parton – fejem lehajtom. Szívemben kétség – halott reménység. Felettem száguld, tombol a kékség, felhők közt csattogó elemek ereje, vészjelző hangjaként hasít a lelkembe. Szememben porszem, s lassan egy könnycsepp csordul le szívemig, fájdalom katlanja megnyílik… remegve dobban, gyötrelme robban – lávaként égeti testemet, sejtekig hatolva száguld a múltba … Olvass tovább

Ha tehetném

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Ha tehetném… mennék feléd tárt karokkal, hogy reményeim összetört cserepei ne vagdossák véresre szívemet, de közönyöd küszöbén megtorpanok – hívatlan vendég vagyok? S míg elvetélt álmaim porát felhők segítenek elmosni… párnámon maradt illatodba temetem arcom – csatázik bennem düh, sóvárgás, kárhozat, a szerelmedért koldulónak, csak kicsikart érzelem morzsák hullanak. Cobblah Ilona

Érintésed

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Érintésed Jégbe zárt fény vagyok. S ki tudja milyen szirom rejtőzik bennem… Mikor érintésedre – vágyai az érzelmeknek, mint szárba szökkenő virág nyílik, lassan érik színe, mint pillangó – hajlik, rebben, szárnyait nyitogatva, felsejlik szivárvány hídja, izzó parázs – mámoros varázs bársony puha karjai emelnek a fellegekbe – fel a végtelenbe, hol Ámor … Olvass tovább

Portré

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Portré Mint csatorna iszapjában vergődő patkány. Kétségbeesetten rohangálsz az elvesztett esélyek becsapódott ajtaja előtt – rágalmakba, s valósnak vélt látszatba kapaszkodva – görcsösen, mint hínáron a pióca, az emberi mérce legalján lebegve – méltóságod elvesztve. Alattomos elméd mocsarában, kígyó-béka nyálkával gúzsba köt szorongó világod torz képe, s a gyanakvó hisztériából a racionalitás nem … Olvass tovább

Repedt tükör

Összes megtekintés: 150 

Összes megtekintés: 150  Repedt tükör Csak lassan sétálunk a parton. S velünk árnyaival – az érkező alkony. Hallgatunk némán, én belül imát rebegve, üres a szívünk, kezünk – nem simul egybe. Homályos szemembe villannak a fények. Vagy csak a lélek fájdalma vetít ki egy-egy emlékképet… Óperencián innen és túl, múltunk vitorlavászna vízbe hull. Még torkon ragadnak … Olvass tovább

Lenni vagy nem lenni

Összes megtekintés: 256 

Összes megtekintés: 256  Lenni vagy nem lenni A földi létből, én most kimetszem ezt a darabot. Égi búra alján, flörtölve a mindenséggel, farkasszemet nézek egy csepp csillogó fénnyel – lehet felemészt egy szikrázó megsemmisítő tekintet, vagy egy féreglyuk – mely kiégett. A túlzsúfolt sebzett világ, iszonyba rokkant lidércpalotáin, az elmúlás kígyó szövevénye kúszik, s eddigi menedéked … Olvass tovább

Az éji pásztor

Összes megtekintés: 118 

Összes megtekintés: 118  Az éji pásztor Háza a végtelen idő. Ruhája fényből és porból gyúrt, olykor sötét felhő mögé bújva – ezüst fátylával burkolva vezeti az égi úton járót. Elemeit csillaggá kovácsolta. Láthatatlan erő szórja szét sugarát, nem számít ha szél szaggatja, vagy ha veri zápor – soha nem vét égi rend ellen, nem vár be … Olvass tovább

Enni vagy nem enni

Összes megtekintés: 114 

Összes megtekintés: 114  Enni vagy nem enni Elgondolkozva ülök az ágyon, várja a menüt a kis családom. Diéta halmaz zavarta álmom, trend ide-oda, fogjon az átkom. Ne egyél csirkét, pulykát és mellét, mert sok a húsba a mellék termék. A sertés csülök neked csak árthat, visszeres lehet tőle a lábad. Ne igyál tejet, ne egyél lángost, … Olvass tovább

Új Év születik

Összes megtekintés: 93 

Összes megtekintés: 93  Új Év születik A kiszabott utakon végig kell menni, ne hagyd álmaidat soha elvetélni. Ne kösse meg hurok sohase a lábad, ne törje le vihar, a virágzó hársat. Ne engedd a napot lehullni az égről, s kifogni a szelet felhők szekeréből. Ne hagyd, hogy az égen kihunyjon a csillag, s hogy a fagyott … Olvass tovább

Két elem

Összes megtekintés: 232 

Összes megtekintés: 232  Két elem Néha mikor rám zuhan a csend… Sejtekbe falazott, védett emlékek parttalan hulláma mégis dübörögni kezd, s a szívem falához csapódó hullámverés fájó gyötrelme ketté hasít – mint villám csattanó fénykardja a háborgó eget, s kezdődik egy újabb fejezet. Nem baj, ha már nem vagy velem. Csak egymáshoz sodort bárka voltunk egy … Olvass tovább

A sóhajok hídja

Összes megtekintés: 94 

Összes megtekintés: 94  A Sóhajok hídja Fakuló alkonypírban bolyong a végtelen képzelet… A kószáló felhők mögül ezüst cipőjét kivillantva, a hangtalanul lépkedő hold közeleg. Agyamban egy harang kondul. A szív verése gyorsul – vagy ez csak képzelet? S te kilépsz az árnyék oldalról az útra, mit az álomfény kövezett. Emlékedtől zúgó fejem már párnámra hajtanám, de … Olvass tovább

Fricska

Összes megtekintés: 100 

Összes megtekintés: 100  Fricska Unatkozó szépasszonyok klubja lettünk lányok, ezt hiszi a férfiember, ki szórja ránk az átkot. Ők bizony azt sosem értik mi az mire születtünk, életünket feláldozva, értük, s családért tettünk. Mosunk, főzünk, takarítunk, az éjt – nappallá téve, így a köszvény kitör rajtunk, negyven után évente. Amíg ők a meccset nézik kényelmesen heverve, … Olvass tovább

Blues

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Blues A versekért szól a harang, kongása reszketve, szívemet fájdalom feszíti keresztre. Megkövült dobbanás, szárny-szegett képzelet, összeroskadt verslábakkal könnyeznek a képletek. Nem bokáznak ritmusok, sem hexameterek, nem jár táncot sok betű, kihaltak az ötletek. Nincs már ragrím, s kecskerím, se Nobel díjkiosztás, megfestetlen költői kép, s fantázia sírba szált. Nincsen múzsa – áldást … Olvass tovább

Limerick

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Limerick Volt egyszer egy szú hercegnő, japán kertben hencegett ő. Rágta az időt percegve kidőlt, néma faszú lett belőle. * Volt egy nő úgy hívták Ivett, nem ivott sohasem vizet. Nyelte a pálinkát mézeset és szilvát, tüzelt tőle mint a szuka. * Helen írása érthetetlen – sekély agyában féreglyuk, vagy talán fekély. Sötétség … Olvass tovább

A szív börtöne

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  A fagyott szív Didergő hóvilág – szikrát szóró fénnyel, zúzmara lepi be – mi nem olvad széjjel. Millió jégcsapja dermeszti szívemet, tombol a fagy szele, lesz ebből kikelet? Tél nyúzta a földet – sivársága rideg, szaggatja lelkemet – tűkörmű a hideg. Pattogó jégeső dobol az üvegen, köd fátyolt szaggató szél süvít bérceken. Koppan … Olvass tovább

Kárr -Kárrr

Összes megtekintés: 161 

Összes megtekintés: 161  KÁRR-KÁRRR Az a kevés fény, mi maradt az agyamban, leleplezi énedet rímbe szedett szavakban. A sötétségnek is van előnye, de sok nem engedi láttatni, amit nem akarok. Elrejt az éjszaka, mint a denevér embert, álcázva magamat védve az embert. Csak szúrunk és csípünk mint a mérges darázs, keresve a másikban az általunk vélt … Olvass tovább

Találkozás

Összes megtekintés: 112 

Összes megtekintés: 112  Találkozás… Űrbéli csónakos szállt alá az égből, küldetéssel jött ide, a holdnak tengerétől. Jó barátom beteg lett e kemény földi léttől, összefogtak az égiek, megmentjük, s felépül. Tüzes élű fénycsóvával vitték el a földről, átugorva fényéveket a meteoresőktől. Átszelve a galaktikát a mágneses térben, felhőpárnán megpihenve lila ködös fényben. Sok a bolygó és … Olvass tovább

Áhitat – Farkas Viola emlékére

Összes megtekintés: 151 

Összes megtekintés: 151  Áhítat – Farkas Viola emlékére Most csend van felhők alatt és felett, csak egy tiszta lélek száll fel a mindenség csúcsára, táncolva, mosolyogva, s karolja át az eget. A gondolatom meg – meg áll egy pillanatra… Zsibbadó szívem emlék halmazok tördelik darabokra, legyen nyugodt, békés az álmod, mert mi tovább őrizzük, mit itt … Olvass tovább

Emlék

Összes megtekintés: 104 

Összes megtekintés: 104  Emlék Forró nyári trópusi lég, illatával igéz-idéz. Korbácsolja a mélységet, eltemetett emlék képet. Sötét az ég vihar tombol, villám hasít múltból szárnyat, repítve a komor árnyat. Elcsendesül ég és lélek. Szertefoszlik kínzó ének, széjjel zúzott múltnak átka nem kísért fénysugárba. Cobblah Ilona

Kacsa – csa

Összes megtekintés: 67 

Összes megtekintés: 67  Kacsa – csa Kerek tónak nedves partján este össze jönnek, jó barátok innen onnan, ezrek üdvözölnek, Ha felsüt a holdvilág, s kerek képe ragyog, vízi világ buliba kezd, ropják kicsik nagyok. Jön a béka peckesen nagyokat ugrálva, utána a vízipók, lábait kuszálva. Hálójával beakadt a vízi hínárba, sok a lába, s túl hosszú, … Olvass tovább