Bűvöletben

Összes megtekintés: 143 

Összes megtekintés: 143  Bűvöletben Lassan sejtekig árad a zene. Elbűvöl az akkordok elképesztő ereje. A bársonyos hangoktól szemem lecsukom, S rábízva magamat – elkalandozom. Érzem lüktető, ölelő karját. Beszél hozzám, a dallamok hangján. Virtuóz, csacska, pattogó ritmusok, máskor egymáshoz simuló, lágy futamok. Hangoknak játéka, csörgedez patakként, majd vonósok tombolnak csattogó viharként. Smetana Moldvája, s hömpölygő folyama, … Olvass tovább

Új nap

Összes megtekintés: 102 

Összes megtekintés: 102  Új nap Láttam madarat szárny szegve sebzetten, életéért harcolva fáradtan, törötten. Vergődő fájdalom, mi földhöz kötötte, pedig ő a végtelen szabadság szülötte. Járta az eget szélviharok hátán, Szárnyalt – hol hidat épít a szivárvány. Ébredt a hajnal bíbor fényében, Altatót énekelt lankáknak fészkében. Csak segítő kéz kell, s a szeretet varázsa, balzsamozó csoda, … Olvass tovább

Limerick

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Limerick Volt egy város neve Velence, kukoricán térdepel Bence. Elkapta a Sárát fogdosva tomporát, kezét levágta a Walesi bárd. * Meghasadt tegnap a tejzacskó, azonnal kéne a ragasztó. Folydogál fehéren tehén bőg a réten, lila lett feje a haragtól. * Volt egy úr sírban – fél lábbal, kérték csak csínján a piával. Nem … Olvass tovább

Kővilág

Összes megtekintés: 107 

Összes megtekintés: 107  Kővilág Építhetsz világot – valót és képzeltet, bezárva magadat, szívedet s érzelmed. Sírhatod lelkedet dalokba, rímekbe, hullámzó tengernek felszínén lebegve. Kőszoba magánya fekete és komor. kétségek halmaza, mi szívedbe honol. Hullámzik az élet rideg jeges árja – ne adj neki esélyt, kőszobába zárva. Törj át a falakon a reménnyel szállva, így válik valóra … Olvass tovább

Csak Hölgyeknek

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Csak hölgyeknek Szeresd a férfit, de soha ne vakon. Nézz izzó szemébe – Ámor ihlette hajnalon. Tüzeld fel testét csókkal, öleléssel, égő szenvedélyét, kéjes remegéssel. Dolgozzon a vágy buja kémiája, lüktető vér, s iramának árja. Legyen minden napod a szerelem napja, érzék húrok sodró, csábító, dallama. Gyengéd érintésnek se szeri-se száma, merülj szeme … Olvass tovább

Macskajaj

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Macskajaj Barátunk morcosan ébredt, bal lábbal papucsa mellé lépett. Jobbra elvétette a dupla betűs ajtót, csodálkozva nézi a festett garázs padlót. A fekete macska kinyúlva a padkán, nem biztos, hogy redbull ment le a torkán. Feldobott lábakkal utolsót rúgván, belsejéből hangok gurguláznak lomhán. A kocsi kerék jó klopfoló erő… de most a pitbull … Olvass tovább

Egy költözés margójára

Összes megtekintés: 138 

Összes megtekintés: 138  Egy költözés margójára Ki nőttem az otthonomat, el kéne költöznöm, fogtam hát a betyárbútort, s összeraktam rögtön. Csomagolás – ruhakupac nagy hegyekbe hányva, Himalája csúcsaival vetekedett száma. Milliónyi doboz, csomag, ez-az amaz szerte, csak megtaláld mit keresel, s eszed ne veszd benne. Esztétika, s jó ízlés – összetűzött bennem, amikor a falszínemet szemrevételeztem. … Olvass tovább

Fehér álom

Összes megtekintés: 177 

Összes megtekintés: 177  Fehér álom Ránk omlik a téli este. Fehér lepel mi befedte, az akácos száraz ágát, színes kertek nyári álmát. Csendes az ég itt – ott villan Sötét felhő lassan illan, hogy legalább csillag fénye, világítson földi létre. Már a lámpák sem mozdulnak. Ködös fényben bóbiskolnak. Hócipőben áznak – fáznak, fagyos széllel harcban állnak. … Olvass tovább

A Fuldokló lét

Összes megtekintés: 159 

Összes megtekintés: 159  A Fuldokló lét Évszázadokkal a hátunk mögött. Kiszolgáltatva a fölénk omló időnek, fuldokolva végső leheletig, szemhunyásig, az egyre nehezedő teher súlya alatt – miközben görcsösen üvöltjük hazugságok bűneit – melybe belehalunk… kiüresedve, elrongyolódva, e mocsok gödrébe hullva. Mint fuldoklóra a víznyomás. Hörögve vergődik a túlélés kiszipolyozott, csonttá aszott rettenete, s a ránk hagyott … Olvass tovább

Jégfal

Összes megtekintés: 200 

Összes megtekintés: 200  Jégfal Akár átölelném a világot veled. Szivárvány színeit koszorúba fonva – űzném a telet. Hangod szimfóniát kottáz szívem falára. Miközben összeszorított ajkamat vajúdó szavak perzselik, s hideg ölelésedben a kiszolgáltatottá vált lélek – az érzelem csapdájában vergődik. Csak átmeneti szerető vagy. S gyáva, ha nem tudod elfogadni ezt a szerelmet, s csókjaid dermedt … Olvass tovább

Balatoni Alkony

Összes megtekintés: 375 

Összes megtekintés: 375  Balatoni Alkony Hamvad a perzselő égi fény. Összemosódnak színek és árnyak, ahogy utolsó fénycsókját hintve szét, bíborba öltözteti a tájat. Mint kőmosott farmer fakó az ég. Az alkony puha felhőkön lépked, s a lassan ringó víz ölén, az utolsó hattyú is hazatéved. Még valahol egy hajó kürtje szól. De visszhangtalan marad az ég, … Olvass tovább

Új Remények

Összes megtekintés: 497 

Összes megtekintés: 497  Új Remények Honnan tudhatnátok, az emberi elme míly végtelen, hogy a galaxis sűrűjében van e még értelem. Hogy a lélek halhatatlansága mit jelent, hogy sokszor a lét, csak egy perc idelent. Hogy a kikövezett út meghasadt előttem, hogy keserves kínok között, árván járva jöttem. Hogy egy kinyújtott kézben mekkora az erő, hogy építő … Olvass tovább

Keringések

Összes megtekintés: 228 

Összes megtekintés: 228  Keringések A szántóföld felett áttetsző ködgomolyagok nyújtóznak. Fel-fellebbenve a barázdák között, melyek egymásra borulva, hosszú kerekded sorkba – féltve őrzik a beléjük vetett remény álmát. A felbukkanó fényt, csak groteksz száraz ágak szűrik. Egy fonnyadó fűszálon áttetsző dér cseppje gyűlik, fagyos fellegtornyokból szél süvít – kacskaringós utat söpör, majd száraz falevelet fog keringő … Olvass tovább

Álomvilág

Összes megtekintés: 1,540 

Összes megtekintés: 1,540  Álomvilág Árnyakat festve rezzen a sötétség homálya. Rejti csillagjaim, de hiába. Holdfénye csordogál – beragyog szobámba, s ezüst szálból álmot sző pillámra. Vigaszul jött hozzám. Lassan körbefon – repít egy másik világba… s én lehunyt szemmel simulok az éjbe – álom menedékbe… hol emlékképed elsülyed a múltnak tavába. A lassan érkező pírkadat arcomhoz … Olvass tovább

Őszi varázs

Összes megtekintés: 1,144 

Összes megtekintés: 1,144  Őszi varázs Kertek alatt oson az alma illatú nyár. A mézes mámorban elszunnyad, békés bölcsővé csitul a határ. A forradásos repedezett földre itt-ott barna folt terül, gyöngyöző párát szippant belőle a szomjas űr. A csapzott rét elhagyatott. Zenévé tisztult könnyeivel a felhő, s az utolsó madárraj is sebesen szárnyat bont. Lihegő megtépázott bokor … Olvass tovább

Kötéltánc

Összes megtekintés: 755 

Összes megtekintés: 755  Kötéltánc Amikor elfordítod arcod… Zavartan közénk sűrűsödik a csend, s a két szív között feszülő kötélen – kétségbeesve, haláltáncát járva, az érzelem esdekelni kezd. Cirkuszi mutatvány… A vastaps mégis elmarad, nem tolulnak szavak, nem fénylik a szem, csak szívem dobol vadul, eszeveszetten. Sejtemig hatoló lényedet még szorosan átölelve tartom… De erőm már nem … Olvass tovább

Látomás

Összes megtekintés: 602 

Összes megtekintés: 602  Látomás Az összesűrűsödött csendben szűköl az idegeknek feszülő rettenet. A láncon tartott fájdalommal üvöltve szabadulna, s míg szaggatja kétségbeeséstől szorongó lelkemet, az összeroskad elme delíriumában , kacagva fehér ruhában, látlak szaladni a homokos fövenyen. Ébren vagyok, vagy álmodom? A vállamra hajló fűzfák lombja közt hallhatatlan lelked éppen most oson. Erre az útra már … Olvass tovább

Dimenziók

Összes megtekintés: 1,455 

Összes megtekintés: 1,455  Dimenziók Ékesszólásnak mára kevés a száma, rég volt mikor hatott rám a Dalai Láma. Ámor is ólomlábakon vánszorog, fátylatlan arccal három dimenzióban csak a holdkóros hold forog. S ha lobban még fény álmaim falán… fohászkodom kincsem mivel múzsám nincsen, délibáb – hologram? Égi ibolya árnyékban csak az idő görbül felettem frissen. Megszállottként néha … Olvass tovább

Számkivetetten

Összes megtekintés: 1,481 

Összes megtekintés: 1,481  Számkivetetten Minden bátortalan szó, álcázott nevetés, szíveden hervadó virág – mi rügyfakadás után pár lépésnyi élet csupán. A küzdelmes fény-árnyék harcban fájdalmas lemondással megadja magát- szirmait hullatván. Míg riadt vándorként ólomlábakon járva, a remény útját magad elzárva éled világod- minden tetted, álmatlan éjed, szikra villanású lezuhant esélyed csak egy állomás, s mint sebzett … Olvass tovább

Elrejtve…

Összes megtekintés: 758 

Összes megtekintés: 758  Elrejtve… Ha tudnád …itt lennél velem. Hogy szemed meleg sugara ébresszen reggel – gyengéd érintésed megnyugvást hozzon, hogy kétségek helyett gondűző öröm fakadjon. Elrejtelek magamba mélyen. Telítődjön veled a szív, hangodtól dallamba simuljanak a szavak, szférák zenéje ringasson minden nap. Van nálam valami… Amit mindentől jobban féltek, pedig égbe kiáltanám a fénynek, a … Olvass tovább