A (női) birodalom visszavág II.

Összes megtekintés: 1,748 

Összes megtekintés: 1,748  A (női) birodalom visszavág II Unatkozó szépasszonyok klubja lettünk lányok, azt hiszi a férfiember, ki szórja ránk az átkot. Ők bizony ezt sosem értik mi az mire születtünk, életünket feláldozva-értük, s családért tettünk. Mosunk, főzünk, takarítunk, éjjelt – nappallá téve, s a köszvény bizony kitör rajtunk, negyven után- évente. Amíg ők a meccset … Olvass tovább

A belülről látó…

Összes megtekintés: 1,380 

Összes megtekintés: 1,380  A belülről látó… Amikor egy vak koldus sír, lelke derengő fényben kitárul, mint mélyen ásott fekete sír. A csendesen gördülő sós ízű cseppek, kínt – keservet, már rég eltemettek. Meggyötört fáradt arcán, barázdákat szántott múlt, de ha reszkető keze a hegedűért nyúlt, fátyolos – könny marta szemében, világító sötétség – mennyei fénye gyúlt. … Olvass tovább

A fogva tartott elme.

Összes megtekintés: 2,514 

Összes megtekintés: 2,514  A fogva tartott elme Amikor a gondolat is elfárad, s mint hatalmas pók szövi be az elme sötétedő ablakát, nesztelenül szorítva össze a terjeszkedő csendet, melyben emlékek szakadozott néma filmje pereg, csak pereg, mint éjek és nappalok a mindenség felett. A darabokra esett tudat nem nyílik. Némán-a semmi körül lebeg, táncol benne a … Olvass tovább

Színek bűvöletében. – Szürke. – Szirom. – Szivárvány.

Összes megtekintés: 1,390 

Összes megtekintés: 1,390  Színek bűvöletében Szürke Szürke égből szürke földre, szürkén hull a felhők könnye. Homályos a látóhatár, a tarlókon varjú grasszál. Elbújik a nap az égen, köd sipkát húz fejére-éppen. Szürke napnak szürke fénye, szürke a vers is, mert szürke agynak szüleménye. 2008. 10. 30. Szirom Mikor ezernyi árnyalat pompázik: utánozhatatlan formavilág, szemed írisze, ha … Olvass tovább

Szeretet.

Összes megtekintés: 2,109 

Összes megtekintés: 2,109  Szeretet Emberek, kik szeretet után kutattok, a kétségbeejtő magány reménysugarába kapaszkodva bizakodva, hogy találsz majd valakit, ki befogadja lelked titkait. Szívből jövő ajándékként, mit nem tört össze a gyarló világ, nem számít hogyan éltél eddig, mert a szeretet: feltétel, képmutatás nélküli, isteni adomány. Legbelső éned, titkaid gyümölcse mi lecsendesít kínt és fájdalmat, ha … Olvass tovább

A férfi ki kell nekünk.

Összes megtekintés: 1,389 

Összes megtekintés: 1,389  A férfi ki kell nekünk Öregember nem vénember így tartja a fáma, szerelemtől izzó teste olyan mint a láva. Fantasztikus erőforrás színes, mint a páva, jó humorban sármosságban, nincsen neki párja. Kedvessége – melegsége olyan mint az ámbra, női szívnek szép szemével, csak ő lehet álma. Hölgy szíveknek álma-vágya a férfias külső, kisugárzás … Olvass tovább

Voltál. – /Michael Jackson emlékére/.

Összes megtekintés: 737 

Összes megtekintés: 737  Voltál Michael Jackson emlékére Könnyhullámon tajtékzó fájdalom, kínzó jajkiáltások visszhangja tépi a csúcsokat, sasként szálltál e magasságba a glóriáért – mit a zene ad. Kitépve a gyűlölet, s ellentmondások gyökerét, ében fény voltál a zengő dalban, lávatenger szülte fekete gyémánt-voltál a művészi időtlenség csillogó ormán. Szárnyaltál – táncoló képzelet voltál, megálltál-elhallgattál hangod-mosolyod, mit … Olvass tovább

A (női) birodalom visszavág.

Összes megtekintés: 1,454 

Összes megtekintés: 1,454  A (női) birodalom visszavág Amikor az Isten Ádámot teremtette elgondolkozott…? kell neki Éva, ki életét egyengesse. A két nem születése elrendeltetett tehát, gyötörjék egymást lankadatlanul.. míg világ a világ. A férfi suta magányában szegény… kell neki egy vonzó babusgató, kellemes nőszemély. Ki reggel ébreszti forró öleléssel, ágyba viszi a kávét cukorral, vagy mézzel. … Olvass tovább

A múlt fogságában.

Összes megtekintés: 866 

Összes megtekintés: 866  A múlt fogságában Majd eljön a nap, mikor nem fájnak a ki nem mondott szavak. Az üres magányt betöltik, még háborgó lelked tengerének csituló hullámai, s a remény, mi örök marad. A fájdalomtól nincs új gondolat. Elméd rezzenő vágyai a múltba kapaszkodva, e sötétség iszonyába fulladnak. Marcangoló kín, mit érzel vállaid összeroskadnak, mert … Olvass tovább

A VERS …( varázsa).

Összes megtekintés: 744 

Összes megtekintés: 744  A VERS …( varázsa) Nyelvünknek van egy hatalmas csodája, Ezerszínű jelentéssel hat a világra. Használd a szavakat, bármily értelemben, Ha belsődből e csoda, kitörni készülőben. Életet adhatsz az élettelennek, Tüzet szüntethetsz, ha úgy tartja kedved. Boldogságot, reményt, vihetsz a napokba, Mosolyt, vagy könnycseppet, csalhatsz az arcokra. Szerezhetsz örömet, bánatot, tolladdal, Hangulatod éreztetve a … Olvass tovább

Csend szimfónia

Összes megtekintés: 630 

Összes megtekintés: 630  Csend szimfónia Hallom a csendet, a pirkadat fényében mikor a kelő nap lágyan fut az égen. Gyöngykagyló ragyogás borul a világra, csilingelő harmatcsepp szippantja magába. Hallom a csendet, a folyó medrében ráhajló fűzfák közt a sejtelmes mélyben. Szitakötő szárnya ezüstrebbenéssel, szálldos a víz felett puhán, selymes fénnyel. Hallom a csendet, virágok kelyhében méhecske … Olvass tovább

A kereszt. – Lila pillanatok.

Összes megtekintés: 849 

Összes megtekintés: 849  A kereszt Tomboló sötét ég a Golgota felett, robaja szaggatja, a fájdalmas csendet. Istennek haragját megtapasztaljátok, csattogó dühével, szórja ránk az átkot. Kárhozat? Ember! a fiáért nem tetted le szíved, a gonoszság útján, halállá vált hited. Esélyt adott nektek reményt-szeretetet, boldogság fényével, vezérelt titeket. Csillag ragyogott amikor született, értünk-emberekért, öltött földi testet. Érte … Olvass tovább

Születésnapomra

Összes megtekintés: 717 

Összes megtekintés: 717  Születésnapomra Elszaladt éveim számolom, mennyi van még hátra – nem tudom. Valaki tán lesz majd prókátorom, Istenek jártam e a jó úton? Felszabdalt életem mérlegre teszem, s darabonként, ezernyi lépésből talán még újra tervezem. A szél fényszárnyú suhogással zsinórra fűzi a múló időt, rendületlenül életnyi gyöngysor, mi nyakamat szorítva pereg s én magamban … Olvass tovább

Körforgás

Összes megtekintés: 744 

Összes megtekintés: 744  Körforgás Barna avar alatt haldokló világ, Üvöltő szelek fújják a Sorsszimfóniát. Feketén gomolygó felhők palástja, puha takaróként borul a világra. Még kietlen és kopár a természet ágya, de a felszín alatt rügyezik az új élet fája. Még alussza álmát szendereg a hegytető, bércek hajlatában szélfuvolán játszik a zöld tűerdő. A cukorsüveg csúcsokat köd … Olvass tovább