Ars poetica

Összes megtekintés: 1,311 

Összes megtekintés: 1,311  Ars poetica Kedves olvasó – jó barát. Ki betérsz hozzám, hogy agyam alkotó sejtjeinek labirintusában rátalálj hitemre, érzéseimre, fel – feltörő múlt ködbe veszett emlékeire, s ha elgondolkoztál – máris megfogtalak, nem emeltem fel hiába tollamat. Mit is mondhatnék magamról nektek? Mindig mindenben keresem a szebbet. Keresem a rosszban is a jót… létezésben … Olvass tovább

Bumeráng

Összes megtekintés: 808 

Összes megtekintés: 808  Bumeráng Összehúzott szemeden nem hatol át a fény, mi világítótoronyként vezetne konok – bosszútól vezérelt szíved tajtékzó hullámain, mert míg az ajkadat elhagyott szó: bumerángként csapódik arcodba, s lerombolja a gyéren felépített emberség várát! Nem tud megnyugodva kikötni háborgó lelked hajója: rágalmak mocskos mélységében merülve sodródik – elveszett méltóságért harcolva. 2010-03-10 Cobblah Ilona

Vágta

Összes megtekintés: 1,246 

Összes megtekintés: 1,246  Vágta Vágtassatok paripák… hogy fejünk fölé ne húzzanak felleg-árnyat pusztító szelek, s kialvóban lévő fényünk újra izzon- mint kovács erejétől szikrázó kard, mely húsunkba égetett oly sok megélt vihart. Vágtassatok szilaj paripák. Feszülő inakkal szántsátok fel mezeinket, hogy ne töviskoszorút takarítson be az ősz, s csak szívünk vére fesse pirosra a mosolyát vesztett … Olvass tovább

Útravaló

Összes megtekintés: 2,138 

Összes megtekintés: 2,138  Útravaló Áldással simult kezed-kezembe. E puha érintés, szétzúzott minden megkövült könnyet, s félelmeim kertjében: mosoly-virágok tündököltek Mondtál nekem ákom-bákom meséket: az éji sötétben tejúton vágtató ezüst lovak patája dübörgött, s a felvert csillagpor fénye beragyogta ablakomat- gyermeki fantáziám békés álomba zuhant. Csillagként ott álltál a keresztutakon, hogy ifjú lépteim ne botoljanak- fájdalom ne … Olvass tovább

Játék az élet

Összes megtekintés: 1,531 

Összes megtekintés: 1,531  Játék az élet Amikor elméd színpadának batikolt vitorlavászon függönye felgördül, s a színen életre kelti a sors minden szereplő bábját, agyad kristályszerkezetében megelevenednek az álmok, s szétesett-megvalósulatlan darabjait, mint puzzle játékot a gyermek megfejtheted: összerakhatsz magadnak egy élhetőbb világot. Míg lelked tiszta kútjának mélyéről felzubog sok-sok régi érzés: a feltört dióhéjból táncra perdülve … Olvass tovább

Banális blues

Összes megtekintés: 953 

Összes megtekintés: 953  Banális blues Gondolok itt mindenkire A világ nagy eszméire, De eldönteni már nem tudom: Az igazság itt, vagy odaát vagyon. Évszázados látszatok Szubjektíve megdőlnek, Az egyedi szempontokból, Objektíve kiesnek. A kockából kört formálunk Mi rálátásunk – látszata, Így lesz igaz ezután, Pitagorasz vázlata. Mert a földet lelapítjuk, Sarkainál oválra, És a holdat sajtnak … Olvass tovább

Fehér gitár

Összes megtekintés: 811 

Összes megtekintés: 811  A fehér gitár Emléked örökké itt él a fényben, hangodtól csillag gyúlt milliók szemében. A zene oltárán feláldoztad élted, dalodtól lelkekben örömtüzek égtek. Tomboló tapsra lendültek kezek, táncoltak lábak dobbantak szívek. Ritmus és mámor hófehér ruhában, csorduló érzések gitárod hangjában. Nem számít bőr szín életkor – határ, zenéddel a rockendroll királya voltál. Üstökös … Olvass tovább

A szívvel írott szó

Összes megtekintés: 1,557 

Összes megtekintés: 1,557  A szívvel írott szó Álljon itt a Holnap mesebeli fája, aggassuk rá együtt, ami szívek vágya… Eltelt egy újabb év: írtunk erről – arról, csodákról, vágyakról, igéző tájakról. Feltárult az élet, s emlékek titka, mert aki verset ír: annak lelke nyitva. Szívvel írott szónál nincsenek határok, elképzelhetsz akár – egy másik világot. Adhatsz … Olvass tovább

Adventi fények.

Összes megtekintés: 2,085 

Összes megtekintés: 2,085  Adventi fények Egyhangú borongásba fordult a világ. Kristályfolyók felett a dermedésben, hófehér köd szitál. Reszkető bimbók harmatcseppel telve, fázósan összebújva – várnak égi jelre. Távoli harang szól – angyalok szárnya zúg, felhőrózsák kelyhében, szikrázó fény kigyúl. Tündöklő csillag hull üzenetet rejtve, pásztornak királynak útját vezérelve. Átragyogva a mindenség felett, hirdeti: a megváltó megszületett. … Olvass tovább

Hiányzol.

Összes megtekintés: 746 

Összes megtekintés: 746  Hiányzol Fekszem az ágyon rád gondolva kedvesem. Jó lenne karjaidba simulni csendesen. Élvezni ölelésed, csókod, szavaid, átadni az érzésekből, ösztönből valamit. Érintve egymást, kedves féltő gonddal, pillantásod keresve, szerető szép szóval. A távolság hasít – lelkemből darabot, s küldöm, hogy csatlakozzon a tiédhez, míg veled nem vagyok. 2008. 02. 17. Cobblah Ilona /dzsenyami/

Az impresszionista ősz

Összes megtekintés: 1,623 

Összes megtekintés: 1,623  Az impresszionista ősz Csend van…felemelem arcom! szemem íriszében visszatükröződik. az ég alját bíborra festett alkony. E kígyózó fény – nyalábbal puha levélágyon lépkedek, tekintetemmel körül ölelve a végtelent. A látóhatár szélén, mint virágok szirma, borul egymásra az alkonyi ég pírja. A szaténragyogású gyöngyház – mámorban, kopott házak kitágult ablakszemei húzzák össze függönyüket-fázósan. A … Olvass tovább

REQVIEM.

Összes megtekintés: 1,345 

Összes megtekintés: 1,345  REQVIEM Éles Ferenc emlékére Már dermesztő csend honol mindenütt. Csak a mulandóság gúnyos kacaja, mi dobhártyámon dobol… s e gyötrelmes érzés abroncsa, agyamat pattanásig szorítja. Már nem szállnak vágyak a széllel, a pusztulás árnyékában koszorúba font – örök álommá lényegülnek, s irgalmatlan ólomsúlyként, – hantodra terülnek. Már kőbe vésett a végtelen idő, fagyos … Olvass tovább

A (női) birodalom visszavág II.

Összes megtekintés: 1,752 

Összes megtekintés: 1,752  A (női) birodalom visszavág II Unatkozó szépasszonyok klubja lettünk lányok, azt hiszi a férfiember, ki szórja ránk az átkot. Ők bizony ezt sosem értik mi az mire születtünk, életünket feláldozva-értük, s családért tettünk. Mosunk, főzünk, takarítunk, éjjelt – nappallá téve, s a köszvény bizony kitör rajtunk, negyven után- évente. Amíg ők a meccset … Olvass tovább

A belülről látó…

Összes megtekintés: 1,392 

Összes megtekintés: 1,392  A belülről látó… Amikor egy vak koldus sír, lelke derengő fényben kitárul, mint mélyen ásott fekete sír. A csendesen gördülő sós ízű cseppek, kínt – keservet, már rég eltemettek. Meggyötört fáradt arcán, barázdákat szántott múlt, de ha reszkető keze a hegedűért nyúlt, fátyolos – könny marta szemében, világító sötétség – mennyei fénye gyúlt. … Olvass tovább

A fogva tartott elme.

Összes megtekintés: 2,526 

Összes megtekintés: 2,526  A fogva tartott elme Amikor a gondolat is elfárad, s mint hatalmas pók szövi be az elme sötétedő ablakát, nesztelenül szorítva össze a terjeszkedő csendet, melyben emlékek szakadozott néma filmje pereg, csak pereg, mint éjek és nappalok a mindenség felett. A darabokra esett tudat nem nyílik. Némán-a semmi körül lebeg, táncol benne a … Olvass tovább

Színek bűvöletében. – Szürke. – Szirom. – Szivárvány.

Összes megtekintés: 1,402 

Összes megtekintés: 1,402  Színek bűvöletében Szürke Szürke égből szürke földre, szürkén hull a felhők könnye. Homályos a látóhatár, a tarlókon varjú grasszál. Elbújik a nap az égen, köd sipkát húz fejére-éppen. Szürke napnak szürke fénye, szürke a vers is, mert szürke agynak szüleménye. 2008. 10. 30. Szirom Mikor ezernyi árnyalat pompázik: utánozhatatlan formavilág, szemed írisze, ha … Olvass tovább

Szeretet.

Összes megtekintés: 2,113 

Összes megtekintés: 2,113  Szeretet Emberek, kik szeretet után kutattok, a kétségbeejtő magány reménysugarába kapaszkodva bizakodva, hogy találsz majd valakit, ki befogadja lelked titkait. Szívből jövő ajándékként, mit nem tört össze a gyarló világ, nem számít hogyan éltél eddig, mert a szeretet: feltétel, képmutatás nélküli, isteni adomány. Legbelső éned, titkaid gyümölcse mi lecsendesít kínt és fájdalmat, ha … Olvass tovább

A férfi ki kell nekünk.

Összes megtekintés: 1,395 

Összes megtekintés: 1,395  A férfi ki kell nekünk Öregember nem vénember így tartja a fáma, szerelemtől izzó teste olyan mint a láva. Fantasztikus erőforrás színes, mint a páva, jó humorban sármosságban, nincsen neki párja. Kedvessége – melegsége olyan mint az ámbra, női szívnek szép szemével, csak ő lehet álma. Hölgy szíveknek álma-vágya a férfias külső, kisugárzás … Olvass tovább

Voltál. – /Michael Jackson emlékére/.

Összes megtekintés: 739 

Összes megtekintés: 739  Voltál Michael Jackson emlékére Könnyhullámon tajtékzó fájdalom, kínzó jajkiáltások visszhangja tépi a csúcsokat, sasként szálltál e magasságba a glóriáért – mit a zene ad. Kitépve a gyűlölet, s ellentmondások gyökerét, ében fény voltál a zengő dalban, lávatenger szülte fekete gyémánt-voltál a művészi időtlenség csillogó ormán. Szárnyaltál – táncoló képzelet voltál, megálltál-elhallgattál hangod-mosolyod, mit … Olvass tovább