dzsorni03

Zakatol a sínpáron, Az ablakon át pedig semmi Sem szűrődik be a fülkébe. Csak a lámpafény, meg a fűtés, Meg egy kötet, meg az ülés. Vastagodik a csend az idegenek közt. Egy udvarias szia, egy közvetett heló, S ennyi volt hajnalra a meló: Nincs több közünk létezésünkhöz. Olyan helyre megyek, ahol tudom, Hogy egyben felfalnak … Olvass tovább

Kiléptél a fotocellás ajtón, angolosan távoztál a helyről és vissza sem néztél rám. Úgy éreztem, akkor láttalak életemben először és utoljára, pedig te vagy a világomban az, amit a legjobban ismerek. Hajad libbent a reggeli szélben, ahogy terítette a cigarettafüstöt szét a végtelen hosszú kék égen. S nem bántam, hogy bántja a torkom a szálló … Olvass tovább

Tavasz van, de mégsem jön a meleg. Azt mondták, talán ekkor visszatérsz. Hazudtak. Mélyen heversz lehunyt szemekkel elföldelve rengeteg régi emlékkel. Elvették a Tavaszom, vagy tán te vetted el magadat tőlem? Majd odaát megkérdezem tőled.

Minden nap lefekszel a lelkemmel. Előtted szemérmetlenkedek vele, Tálcán kínálom neked, A fürdőből kilépve ledobom a köntösöm, S hagyom, hogy rávesd magad. Edd. Ne tétovázz. A friss étel hamar megromlik, A világ pedig tele van bacikkal. Falj fel, mielőtt megromolnék. Akár egy vadállat, ejtsd el a prédád, Fejtsd le a húst a csontozatról, Tedd a … Olvass tovább

A szellő lassan megközelít, Végigkeringőzik a fülkagylómon, Majd mielőtt ütne egyet a dobhártyámon, Kikecmereg onnan és tovaszáll a lég. Szép a természet. Mindegy, hogy puszta, hegység vagy a Tisza-part, Minden szép. Az idő telik. Nem fel, nem le és nem meg; Épp, hogy eltelik. Egyszer ez a táj is más lesz, Új idők kezdődnek, ha … Olvass tovább

Te vagy a szívemnek, Ami a kezemnek a Téli mínuszok Csípő érzése, aminél Ha elég ideig hagyod kint Ujjaidat a zsebedből, Fájdalmasan megfagynak. Periodikusan visszatérő szívritmuszavar.

Merre vagy? Mint egy busznál, Életed mely megállóját vészeled át? Merre vagyok én? Kezedet kezdettől Mi lenne, ha szorosan megragadnám, Amíg el nem vész testemből az erő És szavaimat elhagyja a szám? Megkeresem megállónk, Hogy örömmel konstatáljuk, Hogy nem érkezik Újabb járat.

Vannak kimondatlan dolgok. Én ismerem őket a legjobban. Bedobtam őket a folyóba, Az ár hadd vigye, hadd sodorja, Ne is lássam őket soha. Sosem volt ily vad az áramlás. Pedig mindig oly csendes, félénk, Oly nyugodtan csordogál. Nem volt sosem kirívó. Meghallgatta imáimat, A kedvemért ma megerőlteti magát, Meghallgatta a szívtörött baját, A kedvemért ma … Olvass tovább