Lény Ede Ha elmémben sejlik fel a nagy Ő, halovány rejtelem az arca, kezem nyújtom, de eltűnő szépségét a távol elragadja. Nászágyon hever, hidegen Szerelmem hiába lángol, Csukott szememben megjelen`, kit elmém örökre tárol. Mint óriás, sötét katedrális, csupa boltív, és torony, villám szaggatja, és én máris örökké égek e tűzoszlopon.
Gáspár és Boldizsár, már két napja nem beszélt egymással. Géza nem is igazán értette, hogy min vesztek össze, de nem is érdekelte, örült neki, hogy bedugult ez a két barom. Már nagyon unta útitársait. Amikor, meg megtudta, hogy Legót, meg Barbi-babát hoztak…hát, igazán csalódott bennük. Ő „csak” egy dobot bonbont hozott. Na és? A lényeg … Olvass tovább
Tündérország. A nyílt tengeren, nagyon messze van egy csoda ország, Hol gyapjúba belebújva, nevet a boldogság Hol a legszebb virágok, mind díszelegni járnak, Hogy bú hírét-hamvát rejtsék ennek a világnak. Ó, ha egyszer el juthatnák, ebbe a mesébe Ott maradnék, mint kismadár aranykelepcébe, De nem tudok, én sirályként messzire repülni, Odaérjek, sok időnek kell ahhoz … Olvass tovább
. Nem pontosan ez volt a neve, hiszen a törzsében a napokat nem egészen úgy számolták, mint a világ civilizált részén. Ha nem gond, én mégis így hívom őt a művemben, egyrészt, mert az egyik napról kapta a nevét, jelesül arról amelyiken férfivá lett, hiszen egy kisgyermeknek nincs szüksége névre. Név, csak, egy férfinek kell. … Olvass tovább
Volt egy úr úgy hívták Hugó, Kocsija egy Fiat UNO, ő abban randizott, amikor csak tudott, ez volt a forgalmi dugó…. 2 Volt, egy úr úgy hívták Tamás, kedvence a mamás-papás, Kislánnyal játszott egy kicsit, de terhes lett, azonnal elszállt a varázs. 3 Volt, egy lány úgy hívták Evelin, Megakadt egy költő szemein, Meglepné egyszer, … Olvass tovább
Borbála, közismertebb nevén Boris, jó tündér volt, aki nem volt jó tündér. Az egész, már ott elromlott, amikor eldobták a szülei, és szegényke, egy árvaházban kötött ki. Nem jó kezdet ez egy gyereknek, vagy egy leendő csodatévő egyénnek sem, talán már itt eldőlt a sorsa, azaz, hogy sohasem fogja gyakorolni veleszületett isteni tehetségét. Illetve ez … Olvass tovább
Nem Pincsi volt az igazi neve, de mindenki így hívta a falu kínai árusát. Nagyon ügyes üzletember lehetett, mert óriási forgalmat bonyolított le a gagyi áruk piacán, mindig hatalmas pénzkötegekkel járt, valahogy nem bízott a bankokban. Egy magyar nőt vett feleségül, és gyermekük is született, egy szép családi házban laktak. Ezt a szép családi házat … Olvass tovább
Péter és Pál, tudjuk nyárban…ugye ismerősek Arany János sorai? Nos ebben a történetben, Péter, és Pál testvérek, egészen pontosan ikertestvérek voltak. Talán tőlük különbözőbb jellemvonásokkal felruházott embert, még nem hordott a hátán a föld. Péter, kötelességtudó, családszerető, amolyan nyárspolgárféle ember volt, két gyerekkel, szerető feleséggel, anyóssal, és egy takaros házzal, a belvárosban. Nem volt különösen … Olvass tovább
A kisfiú magányosnak érezte magát, a koromsötét kamrában, ahová az a nagy ember zárta. Nem tudta, hogy mi történik vele, nem értette mit akar tőle az a bácsi. Az sem volt világos neki, hogy miket művel az a testével, csak érezte, hogy nem kellemes. Nem szerette magán érezni azt az érdes, zsíros kezet. A bácsi, … Olvass tovább
Gyermekkoromban, csak az Isten védett, a veréstől, a szidástól, mi soha nem ért véget, Így, csak a boldogságra emlékszem, ahogy játszottam Fákkal, széllel, békességgel. Az örömre, amikor a fák ölelő s, védő karjai bújtak elő. Úgy néztek rám Mint a Nap-atya, Elioszra, ahogy szerelmes szelét, Hold lányának csapja. Istenem, ha tudnád, hogy akkor, és ott, … Olvass tovább
Te Idegen, kit más nemzet szült, s külföldi csecs szoptatott, más nap, más szél tartott úton, s idegenül oktatott. Nem tudhatod mily csodás a Magyaroknak büszke nyelve, ha tanulod is, sose leszel lelked mélyéig eltelve. Nézd mily csodás anyanyelvünk, micsoda szóorgia, s egyet jelent mind e sok szó ki tanul, meg kell szoknia. Ott van, … Olvass tovább
M-iért ne lehetne, néhanap delente, lengő ruhában, csak élni a mát? Félhangon érlelni, vágyaim kérlelni, kívánva lenni, hogy égjen a vágy? I-tt, most e percben, mert szerét ejtettem, de csak elméletben, meglestem a nőt. Éreztem kamaszom minden bajt, s panaszom, segíthetne rajtam, kívántam Őt! L-átta, és tudta, hogy kisfiú bukta, a kíváncsiság, az ébredő vágy. … Olvass tovább
Rothadóra fogott a fakult fagottból áradó, s eredő, őserőből táplálkozó ritmus, miben nem lelt életre semmilyen -izmus, a szociális hálóm, ma nem fog ki halat, sem elkótyavetyélt életlen életet, vagy szárnyalást sem, melyen nincsen ékezet, véletlen, még lehet, hogy boldogság a juss, de persze a statisztika igazsága bebizonyítja, majd, hogy inkább hullám-völgy a juss, mi … Olvass tovább
Thor és Dr. Jones Ó, Indy, ó, Indy, nézd, hogy fúj a szél mindig. Egy Body-Bulder repülget itten? Várj, ez nem ember, hanem egy skandináv isten. Mennydörgés harsog Thor kalapácsot fog. Indy rappelve fogott egy dalba, ez egy rossz ízű mamma-jamma. Thor és doktor Jones Thor és doktor Jones Az egyik játszik a villámokkal, míg … Olvass tovább
Bizony talán bizonytalan vagyok ezért viszonytalan lett a létem és a lét sem szerzem nyíltan- észrevétlen képezzük a képzeletet hátha viszonyt képez veled magamban már enyém vagy ne érts félre remény vagy és ha szépen beleélem magam talán elejét sem veszem majd a depiségnek itt a vége fuss el kérlek
Hiányzik néha a csend! Hogy végre a rend legyen a trend. És az a csillag Mi alatt születtem, Elfelejtené, már a végtelent. S adna egy pontot, Egy apró erőt, Amibe kapaszkodnék délelőtt, Ami még este is mellettem lenne, Ringatna egyre, hogy tente-tente. Gyermekek álmát, s kutyakölykökét, Aludnám végre, és a szénkefék, Nem kopnának már tovább … Olvass tovább
Leesett Tahó És a hulla hózik, Nem zavar. Na jó ha a kaka józik. Emlékszem nem régen, még szálra vettem cigit, nem volt stekszem, csajom, exem, de ez segített picit. Rágyújtottam… s befordultam. Nem kicsit Petőfis, Aki halt ad, nem csak halad, de lehet előz is. Depis lettem, de pisilnem kellett, ez egy kicsi pillanatra, … Olvass tovább
Ahogy a hullám a partot ostromolja, Úgy ostromolják a halált perceink; Egymáson túlfutva, egymást eltaposva, örökkön-örökké, megint, és megint. Megszületsz, és onnan nincsen visszaút, Észre sem veszed, és férfivá leszel, Az elmúlás érzése mindig visszahúz, A kiszabott idő, két kezed közt vesz el…. Az idő az ellensége az ifjúságnak, Homlokod ráncait vési egyre mélyre, Kreativitásodnak … Olvass tovább
Első sor, Második sor, Harmadik sor, Negyedik sor. Utolsó sor. (most, hogy vége, annyira bánom, hogy a lap barázdáit csak ennyire szán(t)om, hisz az ötlet zseniális, hisz az enyém! Ki másé lenne? – csak ne lennék ily szerény! De ez a minimális vers lehetett volna Óda, vagy Adóniszi sor, esetleg Alkaioszi strófa, Hímrím, Hexameter, Gondolatritmus, … Olvass tovább
Szeretlek Valaha, réges-rég, a távoli múltban gyökeredzik eme sztorim, oly messzire nyúltam. Ez akkor volt, mikor az ajlavjút, még szeretleknek hívták, kapualjba lánynevekkel együtt csak ezt írták. Szeretleket mondott a nő, ha búcsúzott párjától, és nagyon boldog napsugarat csókolt ki szájából. Őszi szellőt lehelt ajka reggel, ha ásított, sivatagi nyomorúság ellen szerelem fát-sított. Nem bánták … Olvass tovább