Búcsú

fátyol lengte körbe a reggelt ajkaimon megült a remegés ott vagy te ahová többé már nem érnek el a szavak egyedül állsz előttem (mégis) mérhetetlen nyugalommal ölel a lebegésed mindig csillagporral üzensz nekem mert te tudod a nap végleg elszívná léted erejét kezed nyújtod nehogy újra elessek a tévedéseimben markolsz erősen s ajtót nyitsz a … Olvass tovább

Feketén és cukor nélkül

Ott álltam, s láttam törékeny lelkének minden darabját. Hiába volt a teste hatalmas, kezei mégis folyton a hiányt szorították. Ajkához emelte a pálinkás üveget, majd sietve, ajtót becsapva távozott a teremből. Néztem utána, még hallottam azt, ahogy egymásra dőltek a dolgok odabent. Lassan elcsitult benne a remegés. Már nem tudtam tovább maradni parányi lélek otthonában. … Olvass tovább

Napmosoly

Napmosoly Meglestem a reggelt meleg fuvallat érintette az arcomat az utcán hangos nevetéssel sorakozott a megszokás ( Indulás és érkezések közötti remegés az egyetlen, ami bőrömre hűvöset lehel ma.) a virágok szirmain csúszott le a gondolat felhevült ajkaimmal égettem a csésze szélére a vágyakat…

Buborék varázs

Buborék varázs Éltelenül egyre nagyobbra feszül a pillanat színes forgatagában éppen csak ki nem pukkan a létezés súlytalanul lebeg át az éteren míg a Nap át nem döfi a túl élhette volna még percekkel majd szemvillanás alatt foszlik szét a nevetés… értetlenül futva tovább a semmi alatt.

Magamban

Magamban A létezés folyik keresztül a perceken némán megül a tópartján -itt most béke van- nyoma sincs az eszeveszett félelemnek idebent a szívem mélyén milliárd évnyi életszikra ragyog ezt semmi nem olthatja ki végtelen fénye átjut téren és időn át…

Tégla percek

Tégla percek Bennem a szavak falként sorakoznak kőporos emlékek sokasága a rések között olykor megbújik a pillanat rám tekint: -keresi még önmagát majd elkezd újra tovább állni nem törődve a hátrahagyott romokkal stabilan épül újra a szenvedés míg végül levegőtlenné válik a zokogás…

Óriáskerék múlt

Óriáskerék múlt Félve ültem veled szembe tétován…remegőn… ahogy megindult a fizetett lebegés lassan méterenként távolodtunk el a talányok és a remélem megtörténik majd-októl végén percekig állt a csend a levegőben (a szél süvített át a jelenen) ott fent minden áttekinthetőbbé vált a távolság és a mélység között leheletnyit csókod: -porcelán pillanat amit egy madár rikoltozása … Olvass tovább

Napkelte

Napkelte Hidegbe burkolt a reggel kávégőz melegít egyedül érzem figyeled mozdulataimat miként illeszkedik a pohárba a kanál milyen lassan csurog bele a szirup nem felejted el hogy tudd… holnap is ugyan oda állj

A képzelet hatalma

Fekszem, és álmodni próbálok valami szebbet, mint a jelen. A sötétben nem látni semmit, csak a redőnyön átszűrődő fényt a falon. A szekrényre akasztott köntös alakját, a sarokban meghúzódó pók lassú mozgását. Hallani, ahogy lélegzik a ház, csak bútorok recsegése töri meg a csendet. Látni vélem még a gyermekkor árnyjátékát, a nyuszifülek és madarak nyomát. … Olvass tovább

A múlt napraforgói

A múlt napraforgói szinte most is érzem az olajos magok illatát ahogy a nap száradásig égeti őket kezem még őrzi a lenyomatot ujjaim nem felejtik el a szirmok táncát kinyújtott tenyeremből a verebek csipegettek s vígan szárnyra kelve verték fel a csendet megérintve csőrükkel a távoli horizontot… Huszárné Vass Edina

Sóhajok

Sóhajok Most is pont úgy fekszel a párnán, ahogy nem rég,ahol arcunkra az idő nyomta a virágmintát. Ott a vágyak nem csupán üres álmok, gyönyörűen csókra éhesen… Szuszogásodban pihenni akarva, néma párbeszéddel ölel a mosolyod. Félek! Mikor szeretve simogatlak, mintha törhetővé válnál kezeim alatt,rettegek nehogy összeroppantsam a pillanatot. Huszárné Vass Edina

Ébredés

Ébredés reggel a múlt csalogatott a konyhába anyám ott ült szótlanul a pillantását kerestem arca komoran meredt a földre mozdulatlanul lábaim alig vittek előre egyensúlyoztam nehogy elveszítsem önmagam érinteni szeretném de a porladó gondolatok messze vitték a csésze széléről hirtelen lehullt az ébredés néztem a semmibe anélkül hogy találkoztunk volna… Huszárné Vass Edina

Ketrecbe zárva

Ketrecbe zárva Csukva az ajtó ,résnyin látni az eget megszakadt részletekben Várni némán,mint kiszáradt sivatagban Hol a szabadság a levegő ? ami mindenkinek jár Csak ülsz ,és én ülök némán… Kitörnék.De TE saját magad zárod be az ajtót. Fuldokolva a fogságban amíg csak élünk s lassan elkopnak a szavak,megtörnek az álmok. Hallottá válunk mint két … Olvass tovább

Háttal önmagamnak

Háttal önmagamnak mozdulatlan lett minden falakat átjárja az enyészet nem illik rám ez a fegyelem -szorít- egy darabig még elviselem végül szöges drótra akasztom a hajnalt ajtónyitásnyira hagyom a jelent (várva valamire) bujkálok a magatehetetlen pillanatokban: meg ne lásd arcom a tükör előtti csöndben… Huszárné Vass Edina

Felélt jövő

Felélt jövő látom éveket élt ujjaid ahogy formázzák az életet kimérten határozott mozdulattal vésed a jövőt megfontoltan fáradhatatlanul hasítod kérgét a fának pillanatra rám mosolyogsz s merülsz tovább az ismeretlen világba szememmel körbejárlak ezerszer meghittség ül szívemre meggyötört testem elönti az otthon melege mintha kortalanok lennénk nem számítana az idő lassan vékonyul az anyag felveszi … Olvass tovább