Flórián Róbert SzabolcsJátsszuk meg azt, hogy barátok vagyunk, és azt, hogy ősi ellenségek. Hasonmásokból ollózzunk összegyűrt egységet: ha én ködfolt vagyok te legyél szivárvány ha te Baál vagy én legyek birkák között bárány ha én vagyok a megvilágított te legyél sziluett ha te sírbolt vagy legyek én benne Capulet ha én érett ananász vagyok te legyél a … Olvass tovább
Azon túl, hogy a lét bonyolult, csak felfogás dolga s egyszerű. Azon túl, hogy mások szemében a szálka gerenda méretű, látod, hogy „az egy a sok közül”, ki milliók kárán „boldogul”. Kérdem, és mindenki feleljen: miért jó, ha már háború dúl?
Időt kunyerál tébolyult telihold, farkasbőrbe öltve bárányért kiállt. Egykoron mennyei királyság volt, s most csóró éjszakáknak szégyent dedikált. Vak csillagjaiknak némaság zaját hűtlen szerelmesek nyögve dadogják, mert a már nevük sincs sose volt percek emlékeikben haldokló kopjafák. Jó lenne látni, hallani, beszélni végre, ha jönnie kell, akkor jöjjön el, vége, cirógasson a mélabú. Egyszerre felfogni … Olvass tovább
Azontúl, hogy mocskoljuk egymást, tudjuk-e magunkat színezni, s azontúl, hogy ők marják egymást, tudják-e magukat ízlelni? Azontúl, hogy földi létetek, rút mennyország s meseszép pokol, de kérdem te és én válaszolj, tudja ő vajon, hogy miről szól?
már minden mindegy a macska-egér fekete-fehér pusztán porfogó porcelán játék átok ül rajta színlelt ajándék kővel dobálnak esküsznek égre jótett fejében mit adsz cserére már minden mindegy életem kéne tudod a választ vágjuk el félbe soha nem versz át hát lelked rajta aztán ezt ki is akarta úgy vedd lidércként magad most megkísérted már minden … Olvass tovább
Ki vagyok én csak ketyeg az óra minden úgy szalad vagy egyhelyben áll ki vagy én hallgatok-e a szóra vagy mi közöm hozzá ki mit csinál ki vagyok én egy idegen bennem ki magát megjátssza s ördöge van ki vagyok én elátkozott árnyék kiben heten laknak mind a hatan. ki vagyok én elhihetem végre hogy … Olvass tovább
Bicepsz túlontúl izgatott volt. Lenyelhetetlen galuskával a torkában, féktelen szívverések közepette élete pillanatára várt, amellyel tudomása szerint pontban éjfél előtt 49 perccel találkozik, legalábbis F.R. szerint. Ugyanis napkeltekor okostelefonja megelevenedett. „Esélyegyenleged nullázódott. Ám, még egyszer, utoljára, zöld utat kaptál. 11.11. Lógsz nekem egy sóhajtással. Csá!” Neki meg lehet hinni, hiszen amit mond, az úgy van, … Olvass tovább
zizeg varjú károg levél Ég a Földdel helyet cserél ez már tényleg felfordulás világok közt leszámolás a sok bűntett mit MI takar pótolható chip-guruval elég egy hír hashtag király a média univerzál sír a halott rothad élő az ördög rég emberfélő „nekem legyen!” ez lett a hit magányodban ken jú ripít
persze ez nem kötelező nem is muszáj eltévedve vakvágányon haza találj valahogyan otthonra lelj tetteidért magad felelj tékozolva megtérj végre szemlesütve köpj az égre persze ez sem kötelező szent hegy csúcsán szűk esztendő Apó lónak húrja szakad becsületből bőség fakad vagy esetleg csurran-cseppen képmutatás a mennyekben méltányosság a pokolban barlang szája a toronyban ahol a … Olvass tovább
Keresztfák tövében mécsek lelke illan, betonlapok alatt por zokog titokban – tán val(l)óján nevet -, a Fényben sötéten markolnak emberek. Mert maró az emlék, „szeretteink” vére, s tombol bennünk a vád. Ezzel teremtjük meg múltunknak holnapját.
A kísérlet sikerült. Tényleg működik, hiszen amikor a lenyugvó Nap fényében a velem szemben ülő emberméretű plüssmaci gombszemeiben szikra gyúlt, tudtam, hogy ez nem is történhetett volna másképpen. Ezután felálltam a székből és elindultam felé, hogy levegyem róla a fejhallgatót, mancsai közül pedig kivegyem azt a lapot, amelyen mindig ugyanaz állt. – Légy szíves ne … Olvass tovább
Isten keze fogva tart mutatkozz be Perpatvart mit jelenthet megadtad önmagadat fogadtad nincsen béke dehogynem akkor most ezt nem értem hát figyelsz te személyünk létezésünk szerzete azt kérdezném hogy ki vagy válaszomból fénytudat hogy micsoda muzsika csókol múzsa koponya.
Máig kristálytisztán emlékszem arra az éjszakára, amikor bal fülcimpámat kacéran harapdáltad, és azt kérdezted: – Szeretsz kis békám? Én ekkor már rég a csillagokat bámultam – gondolatban lehozattam az ég madaraival, és a szorgos hangyákkal koszorút fonattam belőlük bársonyos hajszálaid köré -, de azért igyekeztem megnyugtató választ adni, és azt mondtam: – Persze szivi! Aztán … Olvass tovább
Ha valóban érdekel a történetem, akkor arra kérlek, hogy miután elolvastad, csukd be szemeidet és próbáld beléélni magad. Nem emlékszem, de tényleg halvány sejtelmem sincs arról, hogy éppen akkor, mit kereshettem a ruhásszekrényemben. Ehhez hasonló szokásról, ami engem illet, nincs tudomásom. Ezt úgy képzeld el, hogy nem valami ruha után kutattam, hanem benne gubasztottam. Merően … Olvass tovább
Lepkeszárnyakon surran mellém az ősz, a partokon átívelő színmagány, amely árnyakkal kirakott fényforrás, ködfátyolt lengető igézet-talány. Valami között van, álomban érlelt idill az élet-halál párbaján túl, és amint ez a lázas önkívület jégkristályokként a talajhoz simul befele fordul a törékeny tudat. A szív csendjébe vétlen lárma hatol, tiszta lapra szavakat karcol a toll. Lepkeszárnyakon surrant … Olvass tovább
Ajtónálló Kattan a zár… ki vagyok én innen és túl a kalapból kiugró nyúl kihalt varjú szájában kár kattan a zár… nincs visszaút a hátraarc kurucszemű elszánt labanc törvény előtt hűbér-betyár kattan a zár… ki leszek én élőhalott hetvenhétszer tényleg hatott Nap-kígyóban rozmaringszár kattan a zár… ősi nyelvben izzó sárkány megtépázott pengő hárfám behálózott viharmadár … Olvass tovább
Küszöbölés Ivarérett időben nyílvessző kor célravezető várandós vágybokor még élő erdőmben felnyögnek a fák mélységed meztelen hordó szűz nimfák fedetlen életem ránca pusztán jel őrizve vedd és egyszer csak fogadd el illatom ölel emlékként jegyezd fel lelkem lelkével miként felesel mert aztán védtelenné válik a vér s az ember szemében szemtől szembe lát a hajnal … Olvass tovább
Az ismétlés… Tükörszilánkok hajolnak fölém, és mielőtt bárki azt hihetné rólam, hogy már alulról szagalom az ibolyát, leszögezem, hogy bűneim még nagyon is elevenek. (Képzeljétek, felfedeztem hajótörött lelkem üres kagylóhéjában libidóm hullámzásait.) Mi lesz ebből, jövőtagadás? Az egyenlő lenne azzal, amikor a mennyország kapujába kulcsokat törtem. (Gerincropogás.) Mennyi berozsdásodott zárja lehet ennek az elképzelt világnak? … Olvass tovább
A Jóisten egy napon el akarta adni a Föld névre hallgató bolygót, éppen akkor, amikor a lelkeket még jó áron jegyezték. Tüstént jelentkezett is egy vevő, aki eléggé sántított, és ajánlatot tett: mind viszem. A megvesztegetés is szóba került, ennyire tiszta lappal ment köztük az alkudozás. A Jóisten egy pillanat erejéig – ami nála az … Olvass tovább
– Tessék, csak tessék, itt egy marék Föld, vigye, aki akarja. Az ára egy árva lélek, valutában harminc darab ezüstpénz, vagy egy lyukas garas. Na, kinek kell? Ordította a Világmindenség alkotója A Tejút csarnokában. Eltelt egy egész álló nap, el kettő, majd a harmadik is – az ordibálás nem maradt abba -, de senki emberfia, … Olvass tovább