Fésztufész

Bicepsz túlontúl izgatott volt. Lenyelhetetlen galuskával a torkában, féktelen szívverések közepette élete pillanatára várt, amellyel tudomása szerint pontban éjfél előtt 49 perccel találkozik, legalábbis F.R. szerint. Ugyanis napkeltekor okostelefonja megelevenedett. “Esélyegyenleged nullázódott. Ám, még egyszer, utoljára, zöld utat kaptál. 11.11. Lógsz nekem egy sóhajtással. Csá!” Neki meg lehet hinni, hiszen amit mond, az úgy van, … Olvass tovább

Eszmefuttatás )pórázon(

zizeg varjú károg levél Ég a Földdel helyet cserél ez már tényleg felfordulás világok közt leszámolás a sok bűntett mit MI takar pótolható chip-guruval elég egy hír hashtag király a média univerzál sír a halott rothad élő az ördög rég emberfélő “nekem legyen!” ez lett a hit magányodban ken jú ripít

Fogad(d d)alom avagy egyedüli beszéd

persze ez nem kötelező nem is muszáj eltévedve vakvágányon haza találj valahogyan otthonra lelj tetteidért magad felelj tékozolva megtérj végre szemlesütve köpj az égre persze ez sem kötelező szent hegy csúcsán szűk esztendő Apó lónak húrja szakad becsületből bőség fakad vagy esetleg csurran-cseppen képmutatás a mennyekben méltányosság a pokolban barlang szája a toronyban ahol a … Olvass tovább

Alagút a fény előtt

A kísérlet sikerült. Tényleg működik, hiszen amikor a lenyugvó Nap fényében a velem szemben ülő emberméretű plüssmaci gombszemeiben szikra gyúlt, tudtam, hogy ez nem is történhetett volna másképpen. Ezután felálltam a székből és elindultam felé, hogy levegyem róla a fejhallgatót, mancsai közül pedig kivegyem azt a lapot, amelyen mindig ugyanaz állt. – Légy szíves ne … Olvass tovább

Hangoktól ihletve (illetve dia lóg)

Isten keze fogva tart mutatkozz be Perpatvart mit jelenthet megadtad önmagadat fogadtad nincsen béke dehogynem akkor most ezt nem értem hát figyelsz te személyünk létezésünk szerzete azt kérdezném hogy ki vagy válaszomból fénytudat hogy micsoda muzsika csókol múzsa koponya.

A szeretet lépcsőfokai, az én olvasatomban

Máig kristálytisztán emlékszem arra az éjszakára, amikor bal fülcimpámat kacéran harapdáltad, és azt kérdezted: – Szeretsz kis békám? Én ekkor már rég a csillagokat bámultam – gondolatban lehozattam az ég madaraival, és a szorgos hangyákkal koszorút fonattam belőlük bársonyos hajszálaid köré -, de azért igyekeztem megnyugtató választ adni, és azt mondtam: – Persze szivi! Aztán … Olvass tovább

R.J. látogatása a belső szívben

Ha valóban érdekel a történetem, akkor arra kérlek, hogy miután elolvastad, csukd be szemeidet és próbáld beléélni magad. Nem emlékszem, de tényleg halvány sejtelmem sincs arról, hogy éppen akkor, mit kereshettem a ruhásszekrényemben. Ehhez hasonló szokásról, ami engem illet, nincs tudomásom. Ezt úgy képzeld el, hogy nem valami ruha után kutattam, hanem benne gubasztottam. Merően … Olvass tovább

Őszülő

Lepkeszárnyakon surran mellém az ősz, a partokon átívelő színmagány, amely árnyakkal kirakott fényforrás, ködfátyolt lengető igézet-talány. Valami között van, álomban érlelt idill az élet-halál párbaján túl, és amint ez a lázas önkívület jégkristályokként a talajhoz simul befele fordul a törékeny tudat. A szív csendjébe vétlen lárma hatol, tiszta lapra szavakat karcol a toll. Lepkeszárnyakon surrant … Olvass tovább

Ajtónálló

Ajtónálló Kattan a zár… ki vagyok én innen és túl a kalapból kiugró nyúl kihalt varjú szájában kár kattan a zár… nincs visszaút a hátraarc kurucszemű elszánt labanc törvény előtt hűbér-betyár kattan a zár… ki leszek én élőhalott hetvenhétszer tényleg hatott Nap-kígyóban rozmaringszár kattan a zár… ősi nyelvben izzó sárkány megtépázott pengő hárfám behálózott viharmadár … Olvass tovább

Küszöbölés

Küszöbölés Ivarérett időben nyílvessző kor célravezető várandós vágybokor még élő erdőmben felnyögnek a fák mélységed meztelen hordó szűz nimfák fedetlen életem ránca pusztán jel őrizve vedd és egyszer csak fogadd el illatom ölel emlékként jegyezd fel lelkem lelkével miként felesel mert aztán védtelenné válik a vér s az ember szemében szemtől szembe lát a hajnal … Olvass tovább

Az ismétlés…

Az ismétlés… Tükörszilánkok hajolnak fölém, és mielőtt bárki azt hihetné rólam, hogy már alulról szagalom az ibolyát, leszögezem, hogy bűneim még nagyon is elevenek. (Képzeljétek, felfedeztem hajótörött lelkem üres kagylóhéjában libidóm hullámzásait.) Mi lesz ebből, jövőtagadás? Az egyenlő lenne azzal, amikor a mennyország kapujába kulcsokat törtem. (Gerincropogás.) Mennyi berozsdásodott zárja lehet ennek az elképzelt világnak? … Olvass tovább

Asszertív állapotok

A Jóisten egy napon el akarta adni a Föld névre hallgató bolygót, éppen akkor, amikor a lelkeket még jó áron jegyezték. Tüstént jelentkezett is egy vevő, aki eléggé sántított, és ajánlatot tett: mind viszem. A megvesztegetés is szóba került, ennyire tiszta lappal ment köztük az alkudozás. A Jóisten egy pillanat erejéig – ami nála az … Olvass tovább

Agresszív állapotok

– Tessék, csak tessék, itt egy marék Föld, vigye, aki akarja. Az ára egy árva lélek, valutában harminc darab ezüstpénz, vagy egy lyukas garas. Na, kinek kell? Ordította a Világmindenség alkotója A Tejút csarnokában. Eltelt egy egész álló nap, el kettő, majd a harmadik is – az ordibálás nem maradt abba -, de senki emberfia, … Olvass tovább

Hervadás helyett

Hervadás helyett Látod Anyám? Hallom nevetésedet, ott ahol nyughelyed. Állok a padnál, emlékeimben, az idő szaladgál. Megelevenedik édes képzelet. Szívembe jutottál, itt vagyok veled. Égi léptedet Jóságos vigyázza. A sírkertben fiadnak van egy álma: arra kérlek, tedd fejemre kezedet. Na, nem azért, mert bánatos mellkasom. Simogass! Ujjbegyed lengjen hajamon. Boldog gyermekkortól áldott férfi lét. Neked … Olvass tovább

Hajoljál szívemhez

Hajoljál szívemhez Kupolám felett repülő csillagok, révülő paripák, mellkasom dobog. Bennem egész ország sorsa énekel, álmom ébredés, lelkem most támad fel. Fegyverem nincsen, ki lehet ellenem, kivel osztozhatnék jelen életen? Gondjaim gondolva, látva napomat elfogadom, amit a szeretet ad. Áldoznak, Földanya Égatyához szól, a napkorong mesét sző egy szarvasról. Üldözés, hajsza, füttyentés, trombita. – Nosza, … Olvass tovább

Bugyraim

Bugyraim pálcát akarok törni magamon kívül valaki felett kijelölök erre egy helyet ahol ezt könny(elm)ű szívvel lehet ne higgyetek könyörtelennek emiatt csak vagyok sokunkban aki társadalmának hiedelmeiben ragadt ne essetek bele abba a verembe amit nem magatoknak ástok barmok módjára velem együtt járomba jártok magányosan keresem a bűnbakot biztosra veszem hogy találomra tucattal kapok Édes … Olvass tovább

H.B. látogatása a belső szívben

00:00 Kopogott, majd átlehelte hamvait a kulcslyukon, testes, tüzes borral érkezett és azt mondta: – Egykomám, semmi lelkizés, csak simán beszélgessünk. Menten betojtam, rendesen, na, és így kínosan csak bólogatni tudtam, mert érezni is lehetett, hogy ez tényleg megvalósult. – Sebaj – folytatta a beszélgetést, igaz mostanáig is csak többnyire ő beszélt. Testvérem az ilyesmi … Olvass tovább