Adorjányi Erzsébet

Bárcsak… Bárcsak álom lenne minden ami zajlik, Hogy távol lévő embertársad feje búra hajlik. Hogy világunkat a gyilkos önzés zordulttá teszi, Hogy országoknak zöld mezejét piros vér fedi. Mennyi elszakadt lobogó reménykopott színekkel, Mennyi ártatlanul megszenvedő összezúzott szívekkel. S mennyi értelmetlen halál, félelem az életért, Mit az önző feljebbvaló hatalmában elítélt. Hol egy emberként hurcolják … Olvass tovább

A nagyi …és újra itt vannak a hűvös hajnalok, Folyó vize mentén szarvas andalog. Zörgő avarokon tapos a patája, Látszik már messziről nagymama tanyája. Nagymama az erdőt lakja, falujától távol, Messze minden zajtól, a világ sok bajától. Barátja az erdő, őzgidák és hegyek, Néha hátizsákot ragad, ha hívják a szép helyek. Unokáknak szeme csillan, mikor … Olvass tovább

Nyiss kaput! Sajnálom azokat, kik nem látják a szépet, Kik negatív érzésekkel csorbítják a képet. Kik nem látják a felhők mögött az éledező napot, Hogy a világ napról-napra újabb esélyt kapott. S újabb esélyt kapott a szív, mely gyűlölettel teli, Arcán hamis mosoly feszül, lelkét ármány fedi. Vesd le hát haragod, te merő rosszindulat, Nyiss … Olvass tovább

Ha pillangó lehetnék Ha pillangó lehetnék, Kecses szárnyaimmal szállnék ablakodba, Vidámságot vinnék neked rideg hajnalokra. Bárcsak az lehetnék, Szabadon szárnyalva követném a szelet, Célok nélkül oda, hova a sorstalanság vezet. Oda, hol megélhetnék féltve őrzött titkokat, Oda, hol a legszebb álmom egy szivárványhoz hívogat. A szivárványnak legszebb színét szárnyaimra ölteném, Életemnek legszebb napját egy bársonyfelhőn … Olvass tovább

Kell a csend… Néha kell a csend, Kell, hogy tisztán lássak, Hogy átadhassam magam A színes gondolatvilágnak. Kell, hogy megérintsen a Csendnek végtelen nyugalma, Hol nem tépázza lelked tovább A valóság uralma. A valóság, mely néha rideg, Hol fájdalmak tetőznek, Hol hiába adsz célt a jónak, A hamisság előz meg. A csend elringat, féltett Álmokhoz … Olvass tovább

Napkelet felé Napkelet felé megyek, Ahol a hajnal ébredez, Ahol az aranyszínű napsugár is Másként éledez. Ott várok majd rád is, A horizonthoz közel, Hogy együtt láthassuk majd, A hajnal miként jön el. Láthatjuk majd színaranyban Pompázó fellegét, Ködlepelbe burkolózó, Varázslatos szellemét. Napkeletnek megyek, Hova gondolatom vezet, Hol a tűzistennő a szent hegyéről Nyújt majd … Olvass tovább

Kincs a világ Kincs a mosolyod, a reggeli ébredés, Kincs az élet, bár tudod, lesz még tévedés. Kincs az igaz szó, egy őszinte kézfogás, Tisztesség és becsület, ritka, de szép szokás. Kincs a lelki béke, csend és a nyugalom, S ha valóban boldog vagyok, nem csak úgy mutatom. Kincs a napfény, kincs az erő, vagy … Olvass tovább

A boldogság rabjai Legyünk a béke rabjai, Rabok, akik sosem szabadulnak. Ott, hol árnyékként sem él a bánat, S a rossz dolgok sorra elavulnak. Legyünk rabjai a vágynak, Ott, ahol féktelen a képzelet, Álmodj gyémántként csillogó reményt, Mert élni álmok nélkül nem lehet. Legyünk a boldogság küldöncei, Kik nevetve körtáncukat járják, Kik féltve őrzött vágyaikat … Olvass tovább

Szép vers Már lehullt az utolsó levél, A kopasz ágakon hűvös szél zenél. Sárgahasú cinkemadár kéri első magjait, Eső áztatta faágon tengeti a napjait. A vén vándor is megpihen fakó kunyhójában, Megkongatja, van- e bora hordója aljában. Öreg kályhája tetején teavizet forral, Csipkebogyót gyűjtött bele, jó lesz majd a borral. Tarisznyája aljában van még szalonnája, … Olvass tovább

Fiú a folyónál Szikrázó napsütésben egy kis srác ült a padon, Lábán piros tornacipő, kezében luftballon. Mosolygott a nagyvilágra, nem volt semmi gondja, Délután a folyóhoz megy, ezt oly vidáman mondja. -És mit fogsz csinálni a parton?- kérdezi egy néni, Erre a srác lelkesedve elkezdte mesélni: -Ülni fogok majd a parton és csodálom a vizet, … Olvass tovább

“Jobb egy olyan barát, ki igaz szívből adja neked felét, mint ki csak érdekből, vagy vágyból nyújtja feléd kezét. Őrizd meg az igazakat, ha messzire is mennek, mert ők azok, kik tűzön-vizen mindig veled lesznek!”

Búcsúzunk (vers nyolcadikosoknak) Ha végig nézek az iskolapadokon, A kopott táblán, az íróasztalokon, Megannyi emlék szabadul fel bennem, Eszembe jut minden, s hogy milyen volt itt lennem. Eszembe jutnak halványuló képek, Amikor először a tanterembe lépek. Felvillan tanárom bíztató mosolya, Ahogy bátorítva mondja: Üljél csak le oda! Régi cimboráknak vidám nevetése, A matek dolgozatok kemény … Olvass tovább

A levél Egy levél, amit félbehagytál, Mit megírhattál volna, Egy levél, ha most befejeznéd, Lehet, másképp szólna. Megsárgult papíron Félbevágott mondatok, Gyűrött emlékekben, Hogy egyszer ifjak voltatok. Elcsépelt, félénk szavak, De őszintén beszélnek. Elmosódott tintapacák, Lélekből mesélnek. Egy félig megírt levél, Mi célba nem ért soha, Feladnád, ha megtehetnéd, De nem tudod, hogy hova. A … Olvass tovább

Boldog névnapot! Nincsen nálunk szép ajándék, Még pezsgőt sem bontunk, Ez a vers és néhány jó szó, Ennyi amit hoztunk. Mert nem feledkezünk meg rólad, Légy távolabb, vagy közel, Üdvözöl a nap is reggel, A hajnal másképp jön el. Hát boldog névnapot kívánunk, Az ég rád derűt szórjon, E napod a boldogságról és A szeretetről … Olvass tovább

A boldogság tánca Fel-alá repkedő szentjánosbogarak, Csapatokban járnak, míg mások alszanak. Csillogó szárnyaikról tükörképet ont a hold, Szétterülő ezüst fénye minden sötétet felold. Szárnyaljatok kis bogarak, mint reményt látott szabad szív, Mit a szivárványnak túlsó végén a kék madár táncba hív. Visszafojtott kacajukkal felhőtáncuk nesztelen, Minden álruhát levesznek, mert a boldogság meztelen…

Utazgatós… Unalmamban kitaláltam, Hogy Mexikóba repülök, Néhány óra utazással Egy más világba kerülök. Óriási kaktuszokkal pózolok a képeken, Este csinos cowboyokkal mulatozom részegen.😜 Vagy elutazom Afrikába, Zulu-földre azt hiszem. S mert köztudottan meleg van ott, A bikinimet is viszem. Afrikai elefántok, széles folyók és hegyek, Emberevő oroszlánok, na ide mégse megyek! Inkább Ázsiába mennék, Szingapúrba … Olvass tovább

Addig menj! Addig menj, míg megteheted, Míg tárt karokkal várnak! Míg szeretettől túlhevülő ölelésbe zárnak. Addig menj, míg szívből várnak és Számítanak reád! Legyen az egy rokon, barát, vagy az édesanyád! Menj ha hívnak, hisz oda akkor Boldogságot viszel. “Nem érek rá”- ezt felejtsd el, mert nem tudom mit hiszel… Azt gondolod, hogy folyton nyílik … Olvass tovább

Esik az eső Csak nézem az eget takaró Szürke fellegeket, Égi paplanból fakadó Sűrű könnycseppeket. Nézem, ahogy végig folynak Párás ablakomon, Süvítő szél zenél velük Furcsa dallamokon. Esőcseppek zuhannak le Házra, hegyre, völgyre, Az ég a kisírt könnycseppjeit Küldi le a földre. És csak esik. Látom, ahogy Cikázó levélen Megtelepszik, majd végigszalad, Hogy a földig … Olvass tovább

Csillagom… Azt a csillagot szeretném, mely a legtávolabb ragyog, Azt akarom, de nem érem el, mert nagyon messze vagyok. Nyúlnék felé, de távolodik, mintha látná lépteim, Izzó teste tovasiklik az égitestek fényein. Néha mikor megpillantom, követem a szememmel, Egyre fényesebben ragyog, érinteném kezemmel. De csak jobban távolodik, szikrát szór a fénye, Vele együtt ontja fényét … Olvass tovább