Otthonom

Otthonom Holdfényben járok, árnyékos fák alatt, hol a Reménység és vágy angyala előttem haladt. Hol fénylő csillagok örzőként vezetnek, Én megsúgom álmaimat az úton fekvő köveknek. S mintha értenék szavam, holdnak fénye rajtuk duplán csillog vissza, Mellettem egy zúgó patak, vizét egy fehér szarvas issza. Kezem nyújtom felé, egy ölelésre magamhoz vonom, Kecses lépteit követve, … Olvass tovább

Hidd el!

Hidd el! Hidd el, hogy olyan vagy, mint ezer nyíló rózsa, Ki majd még szebben virágzik Pár szépen szóló szóra. Hidd el, hogy egy csoda vagy! Pillangó, mely bábból válik azzá, Kinek szíve jót ad, s szerény, Úgy lesz majd igazzá! S néha nem könnyű, mert nehéz Mindig a tiszta utat járni, De te csak … Olvass tovább

Sziklakövek

Sziklakövek Akár egy meredek hegy, olyan az életünk. Kitaposott ösvény helyett, sokszor sziklás helyre érkezünk. S bár felfelé tartunk és óvatosan lépkedünk, Valahogyan mégis mindig rögös tájra tévedünk. De mert sziklák vagyunk mi is, csak mászunk felfelé, Vissza sosem nézünk, hogy milyen is volt lefelé. Akkor sem, ha felettünk egy nagyobb szikla vár, Mi önteltségből, … Olvass tovább

Légy Magyar!

Légy Magyar!🇭🇺 Ha ünnepel a magyar, azt szívéből teszi. Országát, a magyar földet egyként élteti. Kiknek számít ez a vérrel átitatott nemzet, Mi szent földjén hősöket szült, kitartásra nemzett. Hol a bátorsàg és vasakarat szabadságot hozott, A magyar zászló büszkén lengett, hiába volt kopott. Hol a magyar összetartott és fellázadt a hazáért, Közös célként megküzdöttek … Olvass tovább

Víz

Víz… Hömpölygő folyóként mossa a partokat, Megannyi kincset, meglepetést tartogat. Van ami benne él, van amit csak éltet, Hatalma van uralni a föld feletti létet. Hol fakadó forrásvízként kristálytisztán ragyog, Hol a gyermek önfeledten gázol bele gyalog. Hol hatalmas hullámokkal vihart ver a tengeren, Hol csak nyári zivatarként mutatkozik csendesen. Víz! Te csodálatos, búzaföldet nevelő! … Olvass tovább

Üres csónak

Üres csónak Üresen ring a csónak, nemrég még egy halász ült benne. Szerettei könnye hullik, mert mintha most is benne lenne. Fiatal volt, alig ötven, de neki ennyi volt az élet. A sors nem kérdez, a halál nem vár, akkor sem, ha téved. Könnyedén dobálják a hullámok a csónakot. Nemrég még vidám dalok, nevetések szóltak … Olvass tovább

Azokért, kik félnek

Azokért, kik félnek Az élet szép, annak kell, hogy legyen, S minden, amit tesz az ember, tiszta szívből tegyen. Boldogságban, szeretetben, így kellene élni, Vidáman dalolva és semmitől sem félni! Nem rettegni otthon, a mélybe taszítva, Bántó, alázó szavakat utánad hajítva. Mert vannak nagyon sokan, akik félve élnek. Titokban új jövőt, nyugalmat remélnek. Kiket bánt … Olvass tovább

Üdv Tavasz!

Üdv Tavasz! Végre megérkeztél sok rideg, téli nap után, Végre többet láthatunk majd napfénnyel szórt délutánt. Korán nyíló virágaid arcokra mosolyt fakasztanak, Napod szelíd sugarai a fákra rügyet akasztanak. Hát üdv Tavasz! Hozzál a világnak szép virágzó völgyet, Napfényednek aranyával terítsd be a földet!

Még nem tettél meg mindent

Még nem tettél meg mindent Még nem tettél meg mindent, Várnak még rád csodák. Még csak félig érintetted A kék madár lábnyomát. Messze tűnő vágyaidat még Nem hoztad közelébb, Mert megtorpansz, ha az élet Egy akadállyal közbelép. Álnokul vigyorogsz, közben Azt mutatod, jól vagy. Mikor nem találod önmagad sem, Azt sem tudod, hol vagy! Mert … Olvass tovább

Bárcsak…

Bárcsak… Bárcsak álom lenne minden ami zajlik, Hogy távol lévő embertársad feje búra hajlik. Hogy világunkat a gyilkos önzés zordulttá teszi, Hogy országoknak zöld mezejét piros vér fedi. Mennyi elszakadt lobogó reménykopott színekkel, Mennyi ártatlanul megszenvedő összezúzott szívekkel. S mennyi értelmetlen halál, félelem az életért, Mit az önző feljebbvaló hatalmában elítélt. Hol egy emberként hurcolják … Olvass tovább

A nagyi

A nagyi …és újra itt vannak a hűvös hajnalok, Folyó vize mentén szarvas andalog. Zörgő avarokon tapos a patája, Látszik már messziről nagymama tanyája. Nagymama az erdőt lakja, falujától távol, Messze minden zajtól, a világ sok bajától. Barátja az erdő, őzgidák és hegyek, Néha hátizsákot ragad, ha hívják a szép helyek. Unokáknak szeme csillan, mikor … Olvass tovább

Nyiss kaput!

Nyiss kaput! Sajnálom azokat, kik nem látják a szépet, Kik negatív érzésekkel csorbítják a képet. Kik nem látják a felhők mögött az éledező napot, Hogy a világ napról-napra újabb esélyt kapott. S újabb esélyt kapott a szív, mely gyűlölettel teli, Arcán hamis mosoly feszül, lelkét ármány fedi. Vesd le hát haragod, te merő rosszindulat, Nyiss … Olvass tovább

Ha pillangó lehetnék

Ha pillangó lehetnék Ha pillangó lehetnék, Kecses szárnyaimmal szállnék ablakodba, Vidámságot vinnék neked rideg hajnalokra. Bárcsak az lehetnék, Szabadon szárnyalva követném a szelet, Célok nélkül oda, hova a sorstalanság vezet. Oda, hol megélhetnék féltve őrzött titkokat, Oda, hol a legszebb álmom egy szivárványhoz hívogat. A szivárványnak legszebb színét szárnyaimra ölteném, Életemnek legszebb napját egy bársonyfelhőn … Olvass tovább

Kell a csend

Kell a csend… Néha kell a csend, Kell, hogy tisztán lássak, Hogy átadhassam magam A színes gondolatvilágnak. Kell, hogy megérintsen a Csendnek végtelen nyugalma, Hol nem tépázza lelked tovább A valóság uralma. A valóság, mely néha rideg, Hol fájdalmak tetőznek, Hol hiába adsz célt a jónak, A hamisság előz meg. A csend elringat, féltett Álmokhoz … Olvass tovább

Napkelet felé

Napkelet felé Napkelet felé megyek, Ahol a hajnal ébredez, Ahol az aranyszínű napsugár is Másként éledez. Ott várok majd rád is, A horizonthoz közel, Hogy együtt láthassuk majd, A hajnal miként jön el. Láthatjuk majd színaranyban Pompázó fellegét, Ködlepelbe burkolózó, Varázslatos szellemét. Napkeletnek megyek, Hova gondolatom vezet, Hol a tűzistennő a szent hegyéről Nyújt majd … Olvass tovább

Kincs a világ

Kincs a világ Kincs a mosolyod, a reggeli ébredés, Kincs az élet, bár tudod, lesz még tévedés. Kincs az igaz szó, egy őszinte kézfogás, Tisztesség és becsület, ritka, de szép szokás. Kincs a lelki béke, csend és a nyugalom, S ha valóban boldog vagyok, nem csak úgy mutatom. Kincs a napfény, kincs az erő, vagy … Olvass tovább

A boldogság rabjai

A boldogság rabjai Legyünk a béke rabjai, Rabok, akik sosem szabadulnak. Ott, hol árnyékként sem él a bánat, S a rossz dolgok sorra elavulnak. Legyünk rabjai a vágynak, Ott, ahol féktelen a képzelet, Álmodj gyémántként csillogó reményt, Mert élni álmok nélkül nem lehet. Legyünk a boldogság küldöncei, Kik nevetve körtáncukat járják, Kik féltve őrzött vágyaikat … Olvass tovább

Szép vers

Szép vers Már lehullt az utolsó levél, A kopasz ágakon hűvös szél zenél. Sárgahasú cinkemadár kéri első magjait, Eső áztatta faágon tengeti a napjait. A vén vándor is megpihen fakó kunyhójában, Megkongatja, van- e bora hordója aljában. Öreg kályhája tetején teavizet forral, Csipkebogyót gyűjtött bele, jó lesz majd a borral. Tarisznyája aljában van még szalonnája, … Olvass tovább

Fiú a folyónál

Fiú a folyónál Szikrázó napsütésben egy kis srác ült a padon, Lábán piros tornacipő, kezében luftballon. Mosolygott a nagyvilágra, nem volt semmi gondja, Délután a folyóhoz megy, ezt oly vidáman mondja. -És mit fogsz csinálni a parton?- kérdezi egy néni, Erre a srác lelkesedve elkezdte mesélni: -Ülni fogok majd a parton és csodálom a vizet, … Olvass tovább