Nagy Gizella Emese Sziklák szirtjén magasban áll Holdfény fényű lágy sóhajnál egy Férfi, ki mindig szeretett, s ki magába véste nevemet. Álmaiban álmom sétál, gyöngyház-sima ajkán vibrál mosoly, szelíd szó és figyelem, őt mindennél jobban szeretem. Sziklaszirten áll a Férfi, nem lehet őt nem csodálni, éjjel betakarja az eget, szívével letörli könnyemet. Valahol az álmaimban, ott lépdel a … Olvass tovább
Fenséges most is, ahogy ott áll a fák ölelő karjainál, kövei révedeznek égig, az időt lassan felemésztik. Felette ég, kéklő, végtelen, alatta föld, hideg, szenvtelen, tört testében összetört szíve, szerelmünk az, agg fejünk dísze. Ráncos testben öleljük egymást elfutott időnk nyomainál töretlenül, a romok között szerelmed mindig lenyűgözött. Valamikor sziklaszilárdan zuhantunk egymásba ziláltan, valaha sziklák … Olvass tovább
Rózsaszínnel borította a földet, kosarából széthintette a csöndet, égkéket hullajtott mezőre, fákra, illat-utat nyitott a boldogságra. Tenyerét széttárta a mély ég felé, szalajtotta a szelet a Nap elé. Tépázta ruháját, esővel mosta, izzó, sárga arcát el-eldugdosta. Ölelt lombot, fát, ölelt tarka rétet, körülfogta lágyan a mindenséget. Kékszín szemével a világot nézte, a szerelmet a szívekbe … Olvass tovább
Ugye, eljössz majd hozzám, mikor a csillagok kihunynak éppen a lángoló égen? A világ elenyészik, és én is meghalok, s megszűnik az érted-szívverésem. Sötét az éj, nincs benne hit, nincs, aki féljen. Nincs egyetlen lény sem a mindenségnek múló világ-ködében. Csak az ég lángol s életem… Kacagott mohón az öreg Hold. Halk, elfúló hangján a … Olvass tovább
Halovány égbolt, csillag a teste, köd cipel álmot, a Hold felette, bontja ruháját, fény fakad éppen, ragyog a menny a kékben, a vérben. Átizzik rajta a Nap sugára, feltekint ő is a fény urára, hajnali széllel felkel a lélek, örül a létnek s az ég tüzének. Kattog az agyban ébredés lángja, ágyad a testem, s … Olvass tovább
Az asszony nem gondolta volna, hogy a csend, az a sok magába forduló csend, és a sok álmatlanul töltött éjszaka, mikor félelmek, rémálmok gyötörték, mennyire aláássák az egészségét. Akkor, azon az estén úgy érezte: megőrül. Ordított és zokogott térdeire esve. Az ember bámult maga elé. Fel sem nézett, mikor az asszony könyörgött neki, hogy segítsen … Olvass tovább
Hajamba fonom hajadat, arcomba vésem arcodat, szemed a szemembe zárom, illatod párnámra várom. Keblemre tűzlek hűséggel, lelkem lelkedre ráfészkel. Szivárványt gyújtok, fényt hozok, ágyat szívekkel felszórok. Derekam övezi becsület, tiszta, igaz szó felület. Beadom búmat letétbe, éltem dobom a szemétbe. Hajam bontom a sötétben, pőrén állok múlt ködében. Szerelmem tágas tanyáján, bocsánatkérés nyoszolyám. Keblemen hűség, … Olvass tovább
Ha akarnád Ha akarnád selymem suhogását, derekam lágyságát teríteném minden pirkadatra. Ha akarnád szavam simogatna szemem lángra kapna együtt futna veled a hajnalba\’. Ha akarnád kezem beszélgetne kezeddel, élhetne bíbor vánkosán a kikeletnek. Ha akarnád szívem öltöztetne, mámorban fürösztne éjjelente, hullnának a csöndek. Ha akarnád ezüst hajam lenne bús éltednek leple, s betakarna vénülő, hű … Olvass tovább
Ha egyszer el kell mennem Ha egyszer el kell mennem, nem kérek mást, angyalfényű, tiszta selyemsuhogást. Lágyan leomolva ruhád, kelméd, aranyos palástod magamhoz ölelném. Szükségképpen tested engem akarna, az én kopott szívem is téged takarna. Kezemre kezedet, szádra szájamat, esőcsepp kopogna, mikor várnálak. Legyek tiszta gyöngyöd, simogatásod, ha egyszer el kell mennem, ne legyen másom. … Olvass tovább
Néma szíved Ó, jaj, ne mondd, ne is szóljál, lépteidet ne vesd erre, nekem ne adj többet szónál nem kell kezed érintése! Inkább add a szíved ízét, levegődet mellkasomba, s ha mellém ülsz azt szeretném, hogy csendesen, csak osonva szeress engem, simulj belém. Testem korall, karom márvány, s smaragd színű rajtam a fény, mint a … Olvass tovább
tegnap emlékszem kezed fonódott kezemre s patyolatként hullt rám a szép szó a légben édes illat lengett ruhám hű szerelmed lett s az adott jó betakarta vágyam pőreséged az örökkévalósággal nem volt rajta folt tűzszekéren érkeztél minden áldott éjjel a világ gyönyörű, de halott volt ma hétrét görnyedek magam alá gyűröm a bánatot arcomról könnyeső … Olvass tovább
ma éjszakákról szól a szó ma éjszakákról szól a szó felhős égről és zúgó viharról ma orkán tépte fákról írok és letaposott virágokról ma arról szeretnék verselni, miről évek óta nem emlékezel akkor szemed állította meg a tombolást, de ma talán hozzám érkezel rám gondolsz és a szélfútta fákra esőverte, hideg éjszakákra a dombra, hol … Olvass tovább
tegnap emlékszem kezed fonódott kezemre s patyolatként hullt rám a szép szó a légben édes illat lengett ruhám hű szerelmed lett s az adott jó betakarta vágyam pőreséged az örökkévalósággal nem volt rajta folt tűzszekéren érkeztél minden áldott éjjel a világ gyönyörű, de halott volt ma hétrét görnyedek magam alá gyűröm a bánatot arcomról könnyeső … Olvass tovább
hiába mint csillagos égen telihold emlékeim fényesen szikráznak sajgó sebeim ég felé törnek farkascsordákban állnak vonítanak a Holdra kínnal, jajjal vannak átkozva sírásuk fénytelen éjszakákon hallatszik szánakozva léted fénnyel egyesült szakított rongyos papírlapokat múltban veszejtve szembesült, s írt szomorú válaszokat fátylat terítő télre mely jéggé dermedve, mint csillagos égen felhők lelakatolva vannak a szívben elrejtett … Olvass tovább
magányosság magányosan az idő sodrában ahol lételemem a szomorúság kiáltó némaságba zárkózva sír a földön sok nyomorúság ázott lelkek ölelkeznek itt, de szívük nincs az ölelésben elhagyott relíkviákban nyoma sincs az őszinteségnek az emberek tündérmesékben hisznek vágyakat kergetnek és szótlan rohannak gorombán mindenkit elűznek élnek könyörtelenül, irgalmatlan kiszakadt szívekkel, bárdolatlan, hidegen loholnak valami után, s … Olvass tovább
Szerelmes vers Nem titkolom magam Elődbe terítem Nem vasbetűkkel Gyémánt heggyel vésem Minden egyes szómat Minden rajongásom Megmutatom neked Az egész világom. Nem titkolom lelkem Neked díszítem Hófehér csipkével Arannyal ékítem Lábaid elé hullok minden forró éjjel S levetkőztetem Szívem szelídséggel 2018.01.18.
ESŐCSEPP MESÉK Voltam mély óceán hatalmas vízében kéklakó, kit halvány csillag védett a részvétlen rideg világtól. Voltam égi könnyként hontalan vándor, s mint költemény zuhantam százszor emberkézre vízrabságból. Voltam virágon hűs harmat, szomjoltó csillagcsepp, derűs, ringó fűcsomón éltető élet, s végleg búcsúszó. Mikor ébredt a hajnal – szívkeserv. Ablakodon érett, fagyott terv, készülve télre… s … Olvass tovább
Merre keresselek? Merre menjek vajon, hogy megleljelek? Merre lehetsz kedves, hol öleljelek? Virágos réteken szellők ölében, vagy vad vizeknek átfonó tükrében? Netán az égnek csillagai között, vagy az úton, hol szekér döcögött? Hol találhatom nyomát lábaidnak, s hol adhatok utat édes álmaidnak? Hol van a fészke szívem melegének, hol kutathatlak, merre keresgéljek? Nevedet nevezni, merre … Olvass tovább
ha majd meghalok ha majd meghalok könnyekkel ne sirass vess inkább folyóba hogy vizéből ihass temess el egy tóba, a szélbe vagy egy fába, dallamként zenghessek hegedűk húrjában hadd legyek lágy eső vagy éltető víz legyek aki szomjas itt lent szomjoltója legyek lehessek szeretet lelkedben virágod átölelhessem majd az egész világot ha majd meghalok ne … Olvass tovább
Örökre asszonyod Lehetnék éles tőr, szívedbe hatoló, s belevésném magam atomjaidba. Lehetnék szilánk, tükörről hasadó, sebző érintés hatolva csontjaidba. Lehetnék tüske, virágból kiszakadt, faágról reccsenő, korhadt fadarab, lehetnék mag, ki benned rügyre fakadt, s kit a szerelem olykor félreszab. Lehetnék ég, vagy patyolat, hófehér, lehetnék kalász, lábad elé dőlő, lehetnék élet, s öröm, mi belédfér, … Olvass tovább