emmillerAz erdő nagy volt. Senki sem tudta megmondani az ott élők közül, hogy mióta áll a falu közvetlen szomszédságában. Az erdő hozzátartozott a faluhoz, éppúgy, a különös fáival, recsegésével- ropogásaival és a fák leveleinek susogásával, mint a kíváncsiskodó turisták és az állítólagos szellemvadászok. De egyeseknek feltűnt, hogy az erdővel valami nincs rendben. Az erőbe bemerészkedőket … Olvass tovább
A falu lakói, mindig csak az elhagyatott házként emlegették a falu központjában álló házat. Ki építette, mikor, és hogy egyáltalán lakott ott valaha valaki, senki sem tudta megmondani. Még a település legidősebb lakosai sem. A ház egyszerűen ott volt, létezett, és egyáltalán nem fogott rajta az idő vasfoga. Mintha csak tegnap húzták volna fel a … Olvass tovább
Szép őszi nap köszöntött rá az országra szeptember elején. A kis falevél, pici almafán éldegélt, a főváros legszebb, legcsendesebb kertvárosi részében. A kis falevél csendesen ringatózott az őszi szél tenyerén, dalolt és nézte a kert, és az utca fáinak őszbe boruló leveleit. Ahogy, így vidáman dalolászott, valahonnét a távolból keserű zokogás ütötte meg a fülét. … Olvass tovább
Én vagyok az Ősztündér, Bebocsájtásért jövök én. Bekopogok az ablakon, útjára Bocsájtom az Augusztust. Lesz még meleg, megígérem, De a reggelek hidegek lesznek. Később esős, hideg, szeles Napokat hozok, de a köd is Hamarosan bekopog. Én vagyok az Ősztündér, Bebocsájtásért jöttem én. Bekopogok az ablakon, Útjára bocsájtom az augusztust.
Rozi, a csibeudvar kis csibésze nagyon rosszcsont volt. Reggeltől estig, csak a galibát kereste, és az rendszerint meg is találta. Történt egy reggelen, Rozi a többi csibeudvar lakójával ellentétben korábban ébredt fel. Még a gőgös Marci kakast is sikerült megelőznie. Pedig Marciról köztudott volt, hogy első között ébresztette az udvart és a ház lakóit a … Olvass tovább
A kerek erdő lakói Bandi házánál gyülekeztek. Közeledett húsvét napja, de szívüket nagy bánat járta át. Nem volt mivel feldíszíteniük az erdőt, és nem volt mivel meglepniük egymást. Ráadásul az idő is rossz volt, napokon keresztül esett az eső és fújt a szél. Hetekkel ezelőtt új lakó érkezett az ő kis közösségükbe; aki nem volt … Olvass tovább
Én vagyok a Tavasztündér, Varázsolni jöttem én. Minap felkeresett a tél, És arra kért, hogy vegyem át A helyét, ő most távozik, és a Kezembe krétát nyomott hevesen. Így hát korán felkeltem, és a Krétámmal a kezemben mosolyt Csalva az arcukra, tavaszt varázsoltam Az otthonukba. Rajzoltam meleget adó napsugarakat, Rügyező fákat, illatos virágokat, Csiripelő madarakat, … Olvass tovább
Jósol a medve Fut a tél, szalad a tavasz, Medvekoma mogorván kinéz A barlangjából. Brummog egyet, brummog Kettőt, ki kéne nézni, Lesz-e korán tavasz az Idén? Kicammog brummogva, Nyújtózkodik egyet, itt Az idő jósolni egyet. Brummogva arrébb cammog Még egyet, itt az idő jósolni Egyet. Feltekint az égre, s látja, hogy Idén örömet hoz a … Olvass tovább
Régóta tartott már a tél. De hamar ráköszöntött a február a kerekerdő lakóira. Nagy hó lepte be az egész erdőt és a szomszédos falut. Január óta szüntelenül havazott. Az erdő kis lakói nagyon élvezték, sokat szánkóztak és hóembert építettek. Ám egy nap a farkas kinézett a kis házának az ablakából Jakabbal, a cicával, és gondolkodóba … Olvass tovább
Északi sark közepén gyönyörű, szép faházban él manóival és rénszarvasaival Télapó. Minden év December elején, mikor végre nagy pelyhekben hullni kezd a hó, Várni kezd egy napot. Mikor eljön a várva várt nap éjjele, manóinak segítségével Puttonyába csomagokat pakol. Meglátogatja rénszarvasait, számba veszi őket. Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas, És végül, Rudolf, … Olvass tovább
Eljött hát, itt van már, Kertek alatt kopogtat Karácsonynak ünnepe. Meggyújtottuk az első Gyertyát, melynek színe A lila. Kérlek, adj hitet Nekünk. Advent második vasárnapján Fellobban a lángja. Kérlek, Hozd el közénk a reményt. Advent harmadik, rózsaszín Gyertyája, hozz közénk örömet. Lángod fellobbanása jelzi, Egyre közeleg az ünnep. Advent negyedik gyertyája elhozza Közénk a várva … Olvass tovább
Hosszú évek óta, szürke, napsütéses volt a tél, a december. Főleg a Karácsony. Az emberek nem is igen emlékeztek arra, mikor volt utoljára fehér Karácsonyuk. Gyerekek is csak hallomásból ismerték az öregek elmondása alapján, milyen a hó, mennyi mindent lehet csinálni télvíz idején. És milyen gyönyörű Karácsonykor a fenyőfa mellől az ablakból kibámulva nézni a … Olvass tovább
Odakinn hűvös szelek járnak, Télapó a Házában nyújtózkodni kezd, lassan itt az Ideje, hogy körbenézzen a nagyvilágban, Ki volt jó vagy rossz. Szorgos manói segítségével számba veszi Teendőit, segítségükkel elkészíti a Csomagokat. Meglátogatja a rénszarvasait, Felkészíti őket az útra. Mielőtt még útra kelne a Világba, előveszi a távcsövét, Újból körbetekint a világban, hogy Minden gyermek … Olvass tovább
Télapó sapkája, varázscsengettyű bojtjában, Amerre szól, jó úton járok, ha még Nagy Pelyhekben is hull a hó. Hallgassátok a kis csengőt, mert Utamon épp arra járok, így találtok rám December titokzatos éjszakáján, Hiszen minden gyermek már rég tudja, Hogy a Télapó igenis létezik. Csengettyű, csengettyű, varázscsengettyű, Kérlek, jelezz nekünk, vár még rám, sok Gyermek a … Olvass tovább
Felhívtalak, mert úgy Éreztem, szükségem van rád. Hogy valaki meghallgasson, tanácsot Adjon. A szám kicsörgött, hosszan Csörgött, de senki nem vette fel. A szám elnémult, és én a könnyeimet Hullajtva néztem a kijelzőre. Pedig, csak egy pillanatra szerettem volna Hallani a hangodat, mert többé sajnos már nem hallhatom. A névjegyzékben még ott a neved, Soha … Olvass tovább
Veled álmodtam az éjjel, itt álltál velem szemben. Köd fátyol mögül jött a Hangod. Bocsánatot kértél; „ Többé ilyet nem teszek, múló szeszély volt csupán” Köd fátyol mögül, felém Nyújtottad a kezed. Még ennyit mondtál Nekem; „ Nézd! Visszatértem” Felriadtam. Körülnéztem. De te nem voltál sehol, nem Maradt más utánad, csak a Lelkemet maró kínzó … Olvass tovább
Barát Barát az, ki jóban, rosszban Melletted áll, bajban megfogja A kezed. Barát az, ki felhív, ha nem is Számítasz rá, vidámságot hoz, Megnyugvást a fájó lelkednek. Barát az, ki ígéretét számon tartja és Be is tartja. Barát az, ki ha nem tud eljönni, szól És nem hagy cserben.
A könyv mindig veled van. Veled van örömben és Bánatban, lapjai vigaszt Nyújtanak még akkor is, Ha lelkedet fájdalom marja.
Vannak az életben múló szeszélyek, melyek hibás döntéseket hoznak. Rájössz a lelked mélyén, ahonnan elmentél, ott volt az otthonod, ott voltál boldog, és oda vágysz vissza.
Tökmagház Kinn a kicsi kertben található egy Kis tökmagház, ebben éldegél a Tökmagcsalád. Icipici tökmagapa, icipici tökmaganya és Az icipici tökmaglány. Így ültek ők hárman egy icipici asztalkánál, S várták, hogy végre esni kezdjen az eső. Mikor a várva várt eső megérkezett, Nyújtózkodni kezdett a család, s velük Együtt nőni kezdett a tökmagház. Míg egy … Olvass tovább