Voks-sokk

Nem tévedés, mármint a cím, de nem ám. Vasárnap délután voksolni mentem, és sokk lett a vége. No de, kezdem inkább az elején. Leadtam a voksom. Simán, nem volt semmi gond, várakozni sem kellett sokat, ment minden flottul. Gyönyörű idő volt, úgyhogy utána barangoltam kicsit még ebben a színpompás őszben. Majd leültem egy padra, s … Olvass tovább

A nyírfák alatt

Merész lépésre szántam el magam, ebben az augusztusi hőségben. Úgy gondoltam, szabadságra küldöm a konyhám. Igazán elegem lett abból, hogy nap, mint nap a saját verítékemben főljek abban a konyhának nevezett kis lyukban. – Menjünk nyaralni! – mondtam a férjemnek. – Azt még csak tudnám hová, de, hogy miből, arra egyelőre ötletem sincs – válaszolta … Olvass tovább

Három nyírfa

Régi fotót tartok a kezemben. A régi ház udvarán készült. A gyerekek még kicsik rajta… igen, egyik kicsi, másik pici… Mosolyt csal az emlékezés az arcomra. Látom fiam kis szöszi haját… Sokáig szőke volt, talán tíz éves kora után váltott át barnára. Pici lányom haja, már akkor is sötét volt, és ma is sötétebb árnyalatú … Olvass tovább

Álmok álma

Álmok álma Emlékezem, mert addig él az emlék, míg élek, és míg visszaálmodom… de látjátok mint rohannak a percek, nincs időm sem az árnyát vázolnom. Illanó a lét, és száguld, mint madár a valódi lét hullámzó folyamán… Talán az is csak sejtelem, hogy éltem, egy illanó lét száguldó vonatán, amely jön, majd elrobog, elenyész… S … Olvass tovább

Muffin

Muffin hiába várta haza gazdasszonyát, nem jött. Egy ideig türelmesen feküdt a kosarában, talán kicsit szunyókált is, de később egyre türelmetlenebb lett. Rohangált a lakásban le-fel, a nappali és a konyha között, nem találta helyét. Szófogadatlan volt, megharagudott rá a Gazdi, de olyan hatalmas volt az a fehérség, és olyan hideg… félt tőle, és most … Olvass tovább

Hittem…

Hittem… Hittem az estének minden csillagát, Napnak bársony fényét, hajnal-harmatát… Hittem az időnek múló perceit, eső-fellegeknek bársony cseppjeit… Hittem én tavasznak rügyfakadását, ugyanúgy az ősznek bíbor hervadását… Ám hitem megfakult, balgán nézek hátra, az élet elvonul, nincs semmi utána?… Tán az örök élet… újjászületésben?… Vagy csak egy az élet? Ki mondaná ezt meg? Hinni kéne … Olvass tovább

Muffin

Egész éjjel havazott. A szél is süvített, csak reggelre csendesedett el. Nem lehet ilyen üvöltő szelektől aludni, legalább is, Malvinnak nem ment. Sokáig forgolódott ágyában, mire végre elnyomta az álom. Amikor felébredt, azonnal az ablakhoz sietett, hogy lássa, vajon havazik-e még. Jó nagy hó esett éjjel, mindenfelé havat lapátoló embereket látott, de még mindig sűrűn … Olvass tovább

Vagyok…

Vagyok… Ma még vagyok… ki tudja, holnap leszek-e még, lelkem vacog… legbelül fagy még, dacol a jég. Ébredj fel hát… körben ezer-szín csodás világ, ragyog terád… mezőn nyílik a tavaszvirág. Jer velem hát… erdőben vár ránk ezer csoda, öleljél át… fény- és árnyjáték, menjünk oda. Halld meg hát, halld… ágak hegyén a rügyfakadást, lásd meg … Olvass tovább

Vasárnap délután

Minden ablak kitárva, odakinn a város is csendes, átadja magát a május végi meleg lustaságának. Később feltűnik, hogy nem lehet a lakásban közlekedni, kitépi kezemből az ajtót a huzat, s nagy durranással bevágja utánam. Feltámadt a szél, talán viharfelhők is közelednek, hiszen esőt jósoltak mára. Becsukom az ablakok egy részét, újra nyugalom terpeszkedik szét körülöttem. … Olvass tovább

Gondolatok Bonifác napján

Egész éjjel üvöltött a szél, törte zúzta a fákon a gallyakat, tépte a leveleket. És természetesen, nem hagyott aludni, ráadásul még a csuklóim is sajogtak a fájdalomtól. Majd elfelejtettem, a fájdalmakat már Pongrác meghozta, mindjárt támadt is egy olyan halvány sejtésem, hogy nem ez lesz az utolsó. Ugyanis a törött csuklóim rendkívüli időjóst formáltak belőlem. … Olvass tovább

Nyulacska, a fecskék és a patak

Mese Fenn a magas zord hegyeket már hósapka fedte, de lejjebb a zöld fenyvesek még büszkén mutogatták mélyzöld színüket a világnak. A hegy tövében a bükkösben viszont, egy szál levél sem volt már a fákon, kopár ágaikat nyújtogatták az ég felé és örültek a decemberi napsütésnek. Nyulacska ott barangolt a hatalmas fák alatt, s amikor … Olvass tovább

Május volt

Május volt A bánat csókolt most homlokon. Rút idő van, de nem veszem zokon. Lelkemen komor mélabú pihen, s igen, mintha elvesztettem volna a hitem, mindenkiben… Bárgyún bámulok magam elé, kinn tombol a szél… tépi, gyűri a még zsenge levelet és nem érti meg, hogy mennyire fáj… talpig új ruhába tegnap öltöztek a fák, s … Olvass tovább

Emléktöredékek édesapám igaz meséiből

Bevezető… Elmúltam már húsz éves, amikor megfejtettem az okát, hogy miért nem tudom végigolvasni Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Solohov egyetlen könyvét sem. Miért kerülöm messzire a hangversenytermeket, ha Prokofjev, Sosztakovics vagy Csajkovszkij műve is szerepel a repertoáron. Vagy miért nem tudok szembenézni Oroszországgal még a térképen sem… Hosszan kerestem rá a választ, mire végre rátaláltam. Édesapám … Olvass tovább

Vonaton

Megörültem amikor megláttam a helyem. Az ablak melletti egy szál ülést. Nagyszerű, jobb helyet akarva sem választhattam volna, útitársat meg úgyis hoztam magammal. Ott lapult a táskámban. Kényelmesen elhelyezkedtem, és elővettem a könyvem. Azonban, amint elindult a vonat, szememet csalogatta a távoli erdős táj, aztán ahogy elhagytuk a várost, a hatalmas búzamezőkön akadt meg a … Olvass tovább

Képek az égen

Képek az égen Festő festette az égi kékre azt a hófehér felhőcsodát? Láthatatlan ecsete alatt szerte guruló felhőcsapat. Zizegnek az esteli szellők, mintha hallanám: egy tehén felbőg… száguldanak a fellegek, jaj félek, hogy megint ellebeg… * Mint filmen, úgy peregnek a képek. Látod? Apa szénát ad a tehénnek. Anya sajtárral kezében… új teret ad a … Olvass tovább

Ördög és angyal

Útra készen állok. Ragyogó kora tavaszi nap van. Fényárban úszik a város, a fákon pattannak a rügyek, a kertekben nyílnak a kora tavaszi virágok. – No, mire vársz? Indulj már! Előtted az egész nap, gyönyörködhetsz a hirtelen jött tavaszban, nézheted az éppen kipattanó rügyeket, meglesheted, ha kinyílik egy virág, láthatod, amint nő a fű… Hát, … Olvass tovább

A lapulevél titka

Egyszer régen, nagyon régen, sűrű erdő közepében, éldegélt egy öregember. Nagyon öreg volt már Pista bácsi, olyan öreg, hogy a szakálla már majdnem a térdéig ért. Hófehér volt, ahogyan a haja is. A látása erősen gyengült, a hallása ugyancsak. Foga sem volt már egy szál sem. Bezzeg, ha láttátok volna ifjú korában, micsoda erős, szép … Olvass tovább

Ápriliai szikrák

Áprilisi szikrák Borúra derű jön, a tél messze kutyagol, fodros bárányfelhő az ég kékjén bandukol… kikeletben járnak roskatag álmaim, (féltve rejtegetem tépázott szárnyaim), de már látom: itt-ott barkaágak szeleburdin lengenek, fényszikrák pattognak, bohó táncot lejtenek… már hallom is: a szelet, hogy száguld, máskor suttog, szendereg… madarak fénybe ájult ős evoét zengenek…

A nyúlcipő

Tavasz. Húsvét… Húsvét. Tavasz… Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz. Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt… itt van… hurrá! Aztán … Olvass tovább

Léleksikoly

Léleksikoly Barangolok dűlőutakon, mezőkön, hol gyermekként szökelltem mint egy őzgida, az útszéli fák mindegyike köszön a régi ismerősnek: egy volt kisdiák, suttogják tova… Ébredni akarok, látni, hallani!… Nem szól senki, csend mindenütt, hánykódom párnámon, pókhálófonalba ütközöm, lángnyelvek nyaldossák arcomat, szomjas sóhajtás-özön… jéghideg lehelet, gomolyog valami borzongás, ködös… – fakuló idő csapong, regél, könyörög… – sikítok… … Olvass tovább