Kõmûves Ida

Nem tévedés, mármint a cím, de nem ám. Vasárnap délután voksolni mentem, és sokk lett a vége. No de, kezdem inkább az elején. Leadtam a voksom. Simán, nem volt semmi gond, várakozni sem kellett sokat, ment minden flottul. Gyönyörű idő volt, úgyhogy utána barangoltam kicsit még ebben a színpompás őszben. Majd leültem egy padra, s … Olvass tovább

Merész lépésre szántam el magam, ebben az augusztusi hőségben. Úgy gondoltam, szabadságra küldöm a konyhám. Igazán elegem lett abból, hogy nap, mint nap a saját verítékemben főljek abban a konyhának nevezett kis lyukban. – Menjünk nyaralni! – mondtam a férjemnek. – Azt még csak tudnám hová, de, hogy miből, arra egyelőre ötletem sincs – válaszolta … Olvass tovább

Régi fotót tartok a kezemben. A régi ház udvarán készült. A gyerekek még kicsik rajta… igen, egyik kicsi, másik pici… Mosolyt csal az emlékezés az arcomra. Látom fiam kis szöszi haját… Sokáig szőke volt, talán tíz éves kora után váltott át barnára. Pici lányom haja, már akkor is sötét volt, és ma is sötétebb árnyalatú … Olvass tovább

Muffin hiába várta haza gazdasszonyát, nem jött. Egy ideig türelmesen feküdt a kosarában, talán kicsit szunyókált is, de később egyre türelmetlenebb lett. Rohangált a lakásban le-fel, a nappali és a konyha között, nem találta helyét. Szófogadatlan volt, megharagudott rá a Gazdi, de olyan hatalmas volt az a fehérség, és olyan hideg… félt tőle, és most … Olvass tovább

Egész éjjel havazott. A szél is süvített, csak reggelre csendesedett el. Nem lehet ilyen üvöltő szelektől aludni, legalább is, Malvinnak nem ment. Sokáig forgolódott ágyában, mire végre elnyomta az álom. Amikor felébredt, azonnal az ablakhoz sietett, hogy lássa, vajon havazik-e még. Jó nagy hó esett éjjel, mindenfelé havat lapátoló embereket látott, de még mindig sűrűn … Olvass tovább

Minden ablak kitárva, odakinn a város is csendes, átadja magát a május végi meleg lustaságának. Később feltűnik, hogy nem lehet a lakásban közlekedni, kitépi kezemből az ajtót a huzat, s nagy durranással bevágja utánam. Feltámadt a szél, talán viharfelhők is közelednek, hiszen esőt jósoltak mára. Becsukom az ablakok egy részét, újra nyugalom terpeszkedik szét körülöttem. … Olvass tovább

Egész éjjel üvöltött a szél, törte zúzta a fákon a gallyakat, tépte a leveleket. És természetesen, nem hagyott aludni, ráadásul még a csuklóim is sajogtak a fájdalomtól. Majd elfelejtettem, a fájdalmakat már Pongrác meghozta, mindjárt támadt is egy olyan halvány sejtésem, hogy nem ez lesz az utolsó. Ugyanis a törött csuklóim rendkívüli időjóst formáltak belőlem. … Olvass tovább

Mese Fenn a magas zord hegyeket már hósapka fedte, de lejjebb a zöld fenyvesek még büszkén mutogatták mélyzöld színüket a világnak. A hegy tövében a bükkösben viszont, egy szál levél sem volt már a fákon, kopár ágaikat nyújtogatták az ég felé és örültek a decemberi napsütésnek. Nyulacska ott barangolt a hatalmas fák alatt, s amikor … Olvass tovább

Bevezető… Elmúltam már húsz éves, amikor megfejtettem az okát, hogy miért nem tudom végigolvasni Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Solohov egyetlen könyvét sem. Miért kerülöm messzire a hangversenytermeket, ha Prokofjev, Sosztakovics vagy Csajkovszkij műve is szerepel a repertoáron. Vagy miért nem tudok szembenézni Oroszországgal még a térképen sem… Hosszan kerestem rá a választ, mire végre rátaláltam. Édesapám … Olvass tovább

Megörültem amikor megláttam a helyem. Az ablak melletti egy szál ülést. Nagyszerű, jobb helyet akarva sem választhattam volna, útitársat meg úgyis hoztam magammal. Ott lapult a táskámban. Kényelmesen elhelyezkedtem, és elővettem a könyvem. Azonban, amint elindult a vonat, szememet csalogatta a távoli erdős táj, aztán ahogy elhagytuk a várost, a hatalmas búzamezőkön akadt meg a … Olvass tovább

Útra készen állok. Ragyogó kora tavaszi nap van. Fényárban úszik a város, a fákon pattannak a rügyek, a kertekben nyílnak a kora tavaszi virágok. – No, mire vársz? Indulj már! Előtted az egész nap, gyönyörködhetsz a hirtelen jött tavaszban, nézheted az éppen kipattanó rügyeket, meglesheted, ha kinyílik egy virág, láthatod, amint nő a fű… Hát, … Olvass tovább

Egyszer régen, nagyon régen, sűrű erdő közepében, éldegélt egy öregember. Nagyon öreg volt már Pista bácsi, olyan öreg, hogy a szakálla már majdnem a térdéig ért. Hófehér volt, ahogyan a haja is. A látása erősen gyengült, a hallása ugyancsak. Foga sem volt már egy szál sem. Bezzeg, ha láttátok volna ifjú korában, micsoda erős, szép … Olvass tovább

Tavasz. Húsvét… Húsvét. Tavasz… Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz. Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt… itt van… hurrá! Aztán … Olvass tovább