Erdős Sándor Erdős Sándor Az izé Mi kacsint rám lent a fűből? Tudja azt a jó fene. Furcsa ez az apró jószág, van neki vagy nyolc szeme. Hát még lába, milyen sok van érdekes, és meglepő, megszámolnám, hogyha tudnám, hány lábra kéne cipő. De, ez a furcsa, apró jószág olyan gyorsan elszaladt, hogy az a sok apró … Olvass tovább
Erdős Sándor Tas a pók Fa házunkba beköltözött egy nyolc lábú új lakó, megfogott egy apró legyet szörnyű, hát ez nem való. Elneveztem gyorsan Tasnak, hogy legyen neki neve, így már sokkal intimebben beszélgethetek vele. Fene Tas a gusztusodat ne egyél már te legyet, adok neked kenyérmorzsát azzal tömjed a fejed. Kivettem a hálójából a … Olvass tovább
Erdős Sándor: A tiszta giliszta Élt egy kukac Ödömérke, föld alatt lakott szegényke. Ödömérke eső után, kikúszott a földből sután. Lubickolt a pocsolyában, mint zokni a mosodában. Sosem volt még ilyen tiszta, Ödömér a kis giliszta. Arra futott a kis rigó, csőrében egy sáros dió. Anyja hangja most felharsant, hogy ne egyen ő mosatlant. Elejtette … Olvass tovább
Erdős Sándor Roshental úr zöld autója Ki ne ismerné Ipiapacs városában Rosenthal úrat? Megbecsült polgára ennek az álmos kis városnak, ami a Veres folyó partján terpeszkedik el. Maga a városka piros színben pompázik, a nevét is innen kapta talán. Piros színűek a háztetők, a kertekben pipacsok és vörös rózsák sorakoznak, és a kedvenc ruhájuk is … Olvass tovább
Erdős Sándor Ebéd Elek a súlyemelő Ebéd Elek a kis szúnyog nézegeti a bikát. Micsoda nagy erős állat, nem talál rajta hibát. Csupa izom, csupa erő tekintélye sugárzik. Arra gondolt a kis szúnyog, neki épp ez hiányzik. Mert a karja szinte fűszál, izomzata nincs neki. Hóna alja is beesett gyengeségét hirdeti. Úgy döntött, hogy izmosodik … Olvass tovább
Erdős Sándor A rettenetes szörnyeteg Egyszer régen, mikor még az emberek nem voltak ennyire kiműveltek és ügyesek, az erdő szélén kóborolt egy apró kis macska, akit a gazdája kidobott, mert már nem tudott neki enni adni. Úgy gondolta ad még egy esélyt a kis állatnak az élethez, hátha el tudja látni magát. A macska éhes … Olvass tovább
Erdős Sándor Töhötöm a lusta egér Töhötöm a lusta egér vakargatja a hasát. Éppen egy konzervdobozban vert a tunya ma tanyát. Mikor ezt a fura tanyát választotta magának, a dobozban akadt egy kis tömőanyag hasának. Volt benne egy kis maradék, ezért volt kívánatos. A lusta egérnek ez a szálloda ötcsillagos. Jól lakott és álmában már … Olvass tovább
Erdős Sándor Csodaegér – Helló apó! Zsuzsi vagyok. Iszákodban kutathatok? – Dehogy drága, mit gondolsz te? Én vigyázok ám a rendre! Párbeszédre felfigyeltem, miközben egy zsemlét ettem. Lent a csendes patak partján, e beszéden jót mulatván. Hát, kerestem az unokát ki zaklatja a nagypapát. Ám a szemem kerekedett, megláttam a kisegeret. Gombszemével néz egy táskát, … Olvass tovább
Erdős Sándor A róka, mint polgármester Nagy nyüzsgés van az erdőben óriási felhajtás. Ma lesz az épp esedékes polgármester választás. Úgy tudta a ravasz róka ez egy jó zsíros állás. Nem kell más csak ígérgetni. Azt meg tud az nem vitás. Fel is állt egy nagy farönkre előadást tartani. Ígérte nem hagy a télen nyári … Olvass tovább
Erdős Sándor A lábfájós kígyó Felriadt az apró kígyó a legmélyebb álmából, mert nagy fájdalom sugárzott sohasem volt lábából. – Hogy lehet ez? – kérdezgette – Lábam nőtt az éjszaka? – Végsősorban beteljesült a jós kígyó jóslata? Néhány napja erdő mélyén jósoltatott magának. Azt jósolták, hogy lába nő. Ne nézzék őt madárnak! Nem hitt ő … Olvass tovább
Erdős Sándor A zsiráf nyaka Magasan van a falevél. Zsiráf feje oda felér. Ám, most jött a tragédia, begörcsölt a zsiráf nyaka. Nem volt éppen feldobódva, nincsen neki görcsoldója. Most mit tehet? Csak kiabál: – Édesanyám, most sirassál! Ám egy arra járó róka azt gondolta ez jó móka. Lassan oda lopakodott. A zsiráfon szórakozott. – … Olvass tovább
Erdős Sándor A lepke árnya Betakaródzott a világ sötét vágyak köntösébe. Szeretetnek éles fénye változott át éjsötétre. Kígyó köpte sötét lepke árnyat borít lenn a tájra. Alatta a bús magánynak kavarog rút, ködös álma. Kevés fényt, mit hit sugároz pille szárnya beborítja. Szerelem szép istennője hever alant megcsonkítva. Sötét lepke borús árnya uralja ma a … Olvass tovább
Erdős Sándor Szomorú jövő Ugyanaz a folyó ugyanaz a víz, ami hömpölyög e zöldellő mezőn. Rátekint fentről szomorú szemekkel, múlt korok emléke áll a dombtetőn. Fekélyek borítják zöld mező testét rút sebekkel tarkította az idő. Nézd, mivé tette a törtető ember? Vajon itt találja-e majd a jövő? Fognak még dalolni a víg pacsirták? Látunk még … Olvass tovább
Erdős Sándor Kínnal telt sorok Most itt ülök csendes szobámban tollam serceg a papíron, nem tudom már tovább cipelni bánatomat mind kiírom. Nehéz ez a teher már nekem összeroskadok alatta. Átadom hát a papírlapnak nem tartom tovább magamba. Tán, ki olvassa a soraim átérzi a fájdalmamat. Sajnos el nem veheti tőlem, akkor is az enyém … Olvass tovább
Erdős Sándor Emlékek Azt mondják az emlékek megszépülnek. Sajnos ez nem teljesen igaz. Megváltoznak, átalakulnak és más formákat öltenek úgy, ahogy a szép színes hangosfilmek bús fekete-fehér mozivá válnak. Sok nehézséggel kell szembenézned életed során, viszont a szerencse hajlandóságán múlik, hogy találkozol-e a gonosz valóságával. Ha megtapasztalod a pokol tüzét, akkor leforrázott lelked fájdalma csak … Olvass tovább
Erdős Sándor Tavaszi álom Nézd, újra eljött a csodás tavasz. Napfény füröszti a kopár dombot. Ismét dalol már a kis pacsirta. Kacagó fák növesztenek lombot. Vidáman mosolyog erdei rét. Szíve megtelt napfénnyel, virággal. Viszláttal köszönt el mogorva tél. Muzsika lett csattogó madárdal.
Erdős Sándor Elűzve Húzza maga után fényét, hálni tér mára a nap. Jótékony sötétbe rejtve a kopott házfalakat. Elrejti a bűnt, a szennyet a jótékony sötétség. Éjfekete kabátot vesz eltemetett reménység. Ám újra eljött a hajnal aranykötényt véve fel, összerezzenve a gonosz nyüszítve letérdepel. Igaz láthatatlan a bűn, ám csak lekuporodott. A nap teríti szét … Olvass tovább
Erdős Sándor Láttam Láttam, mikor a szűz havat marék só olvasztja át. Meg sem született növénynek mérgezve az italát. Láttam, ahogy megrepeszti fagyott víz az érceket. Nyugodt szellő türelemmel csupaszít le hegyeket. Láttam folyót, lassú sodrút, ahogy esőt poharaz. Szomját oltva megéhezik szakadékot kanalaz. Láttam jót is bűnöst leste. Kemény lett a kenyere. Mégis félve … Olvass tovább
Erdős Sándor Lélektűz Ha úgy érzed, hogy itt van a vég. Úgy érzed, hogy mindenből elég. Érzed kihűlt már a lelked. Kihűlt az érzelem benned. Érzelmek alá gyújts új tüzet. Gyújtsd meg ameddig lehet. Ameddig erős tűzzel ég. Erősebb lesz a gyengeség.
Erdős Sándor Hideg lélek Fagy recseg a szélben marja álmaim. Hideg szelek tépnek bánat rám kacsint. Kétség marja szívem. Merre a kiút? Jégbe fagyott álom kölcsönöz borút. Te lennél a szellő, lágy és oly meleg. Te lennél varázslat nem lennék beteg. Legyél a tavaszom. Legyél kikelet. Felolvaszthatnád a fagyott lelkemet.