Erdős Sándor Erdős Sándor Szomorú jövő Ugyanaz a folyó ugyanaz a víz, ami hömpölyög e zöldellő mezőn. Rátekint fentről szomorú szemekkel, múlt korok emléke áll a dombtetőn. Fekélyek borítják zöld mező testét rút sebekkel tarkította az idő. Nézd, mivé tette a törtető ember? Vajon itt találja-e majd a jövő? Fognak még dalolni a víg pacsirták? Látunk még … Olvass tovább
Erdős Sándor Kínnal telt sorok Most itt ülök csendes szobámban tollam serceg a papíron, nem tudom már tovább cipelni bánatomat mind kiírom. Nehéz ez a teher már nekem összeroskadok alatta. Átadom hát a papírlapnak nem tartom tovább magamba. Tán, ki olvassa a soraim átérzi a fájdalmamat. Sajnos el nem veheti tőlem, akkor is az enyém … Olvass tovább
Erdős Sándor Emlékek Azt mondják az emlékek megszépülnek. Sajnos ez nem teljesen igaz. Megváltoznak, átalakulnak és más formákat öltenek úgy, ahogy a szép színes hangosfilmek bús fekete-fehér mozivá válnak. Sok nehézséggel kell szembenézned életed során, viszont a szerencse hajlandóságán múlik, hogy találkozol-e a gonosz valóságával. Ha megtapasztalod a pokol tüzét, akkor leforrázott lelked fájdalma csak … Olvass tovább
Erdős Sándor Tavaszi álom Nézd, újra eljött a csodás tavasz. Napfény füröszti a kopár dombot. Ismét dalol már a kis pacsirta. Kacagó fák növesztenek lombot. Vidáman mosolyog erdei rét. Szíve megtelt napfénnyel, virággal. Viszláttal köszönt el mogorva tél. Muzsika lett csattogó madárdal.
Erdős Sándor Elűzve Húzza maga után fényét, hálni tér mára a nap. Jótékony sötétbe rejtve a kopott házfalakat. Elrejti a bűnt, a szennyet a jótékony sötétség. Éjfekete kabátot vesz eltemetett reménység. Ám újra eljött a hajnal aranykötényt véve fel, összerezzenve a gonosz nyüszítve letérdepel. Igaz láthatatlan a bűn, ám csak lekuporodott. A nap teríti szét … Olvass tovább
Erdős Sándor Láttam Láttam, mikor a szűz havat marék só olvasztja át. Meg sem született növénynek mérgezve az italát. Láttam, ahogy megrepeszti fagyott víz az érceket. Nyugodt szellő türelemmel csupaszít le hegyeket. Láttam folyót, lassú sodrút, ahogy esőt poharaz. Szomját oltva megéhezik szakadékot kanalaz. Láttam jót is bűnöst leste. Kemény lett a kenyere. Mégis félve … Olvass tovább
Erdős Sándor Lélektűz Ha úgy érzed, hogy itt van a vég. Úgy érzed, hogy mindenből elég. Érzed kihűlt már a lelked. Kihűlt az érzelem benned. Érzelmek alá gyújts új tüzet. Gyújtsd meg ameddig lehet. Ameddig erős tűzzel ég. Erősebb lesz a gyengeség.
Erdős Sándor Hideg lélek Fagy recseg a szélben marja álmaim. Hideg szelek tépnek bánat rám kacsint. Kétség marja szívem. Merre a kiút? Jégbe fagyott álom kölcsönöz borút. Te lennél a szellő, lágy és oly meleg. Te lennél varázslat nem lennék beteg. Legyél a tavaszom. Legyél kikelet. Felolvaszthatnád a fagyott lelkemet.
Erdős Sándor A bánat kastélya Kastély áll a réten ködkabátot visel, apó sétál arra nehéz múltat cipel. Keresi a lányát kit elvesztett régen, most is abban bízik nem lakik az égben. Erre jártak akkor, mikor eltűnt a lány. Azóta nem látta itt maradt a magány. Oly régen kutatja keresi zokogva, járja ő az erdőt fáradtan … Olvass tovább
Erdős Sándor Sára asszony Sok legenda kering Máté asszonyáról, pontosan annyi mint Isten ostoráról. Igaz kedves Sára Máté szép arája, teljes életet él nem éppen apáca. Pár ifjú és agg is ismeri a hölgyet, sok férfiembernek okozott szép percet. Merre csak jár Sára szeretetét osztja. Néhány szép szótól is kibomlik a kontya . Mit szól … Olvass tovább
Erdős Sándor Szüleim sírjánál Peregnek a homokszemek számolom az éveket. Könyörtelen létóránkat feltölteni nem lehet. Szüleim már nem számolják lejárt már az idejük, sírjuk mellett szoktam néha beszélgetni ővelük. Elmondom, hogy most már felnőtt, kit nem láthattak soha. Köszönetét küldi nékik kedves arcú unoka. Megköszönve mid azt a jót, mit ö örökül kapott. Szeretetet békességet, … Olvass tovább
Erdős Sándor Hajnali látogatók Látogatók jöttek hozzám, most e csendes hajnalon. Fényes hajú boldogság is lopakodva átoson. Jött a remény és a társa, vágyódás is beköszön. Most is boldog. Bánat könnye nem látszik az örömön. Betoppan a bú, a bánat. Keserűség megjelent. Félelem is ajtót nyitott, rém hideg lett idebent. Szerencse csak épp beköszön távozik … Olvass tovább
Erdős Sándor Hollók Gyülekeznek erdő mélyén a halál madarai. Rontást gyűjtenek most össze bánat sötét angyalai. Van erő, mi szembe szállhat e rút sötét sereggel, ám a hős messze jár elbújt borítva csúf sebekkel. Tépett teste kínban izzik, nincs ki segítsen baján. Elhagyta őt minden társa már a remény is talán. Tápláljuk mi a reményét … Olvass tovább
Erdős Sándor: Ki nem mondott félelem Léptem nyomán cuppan egyet az ősi mocsár szeglete, álmosan emeli fejét bús felriasztott szelleme. Hideg ködbe burkolódzva tűnődik ez a holt világ, síron túli reccsenéssel letörik egy száraz faág. Ki nem mondott félelemben bagoly huhogása hallik, a sűrű iszamós talaj rothadás szagától bűzlik. A félelem megbilincsel csak úgy lüktet … Olvass tovább
Erdős Sándor Időhúrok Bolyongtam a tágas űrben nem találva célomat, sodort egy új létezésbe ősi sötét akarat. Puszta téren idő haladt keresztezve utamat. Merre tartott és mi célból? Örökre rejtve marad. Csengés-bongás zaja hallik hogy merről az rejtelem. Egyet érzek. Félelmeim gyorsan el kell rejtenem. Megpendült az idő húrja hangjába beleveszem. Magába zár, felold engem … Olvass tovább
Erdős Sándor Erdei átmenet Komor lett az őszi erdő a hold ezüstje festi át. Lefejtette már magáról a nap édes sugarát. Árnyak bújnak fatörzs mellett szentjánosbogár repül. Lassan hullámzó tó vize a sötétségbe merül. Hűvös szellők simogatják fagyalbokrok karjait. Égen úszó felhőtengert csillag fénye szétszakít. Tollat borzol a kis veréb hűvösek az éjszakák. Kölyköt terelnek … Olvass tovább
Erdős Sándor A szamártej Leírok most egy kis mesét tanulsággal tele van. Most tudtam meg éppen én is a szamárnak teje van. Gondoltam, hogy megvizsgálom ezt a tudományos tényt. Ezért aztán ki is húztam istállójából szegényt. –Mutasd szamár. Hol a tőgyed? Gondolom hasadon lóg. A teheneknél láttam én már ilyesmit, vagy hasonlót. Nem is tetszett … Olvass tovább
Erdős Sándor A farkas csele Bárányok legeltek a réten kiket kutya számolt éppen. Megvolt minden bárány, mind a hat. Nem volt nála most boldogabb. Jól vigyázott a jószágokra örülni fog majd a gazda. Bizony ő nem tudta azt a cselt, amit a farkas kieszelt. Egy alagutat fog most ő ásni, nem fogja kutya meglátni. Föld … Olvass tovább
Erdős Sándor A rút jégmanó Messze innen üveghegyen ott élt a rút jégmanó, nincs barátja nincsen társa csak zúzmara és a hó. Igaz rút volt így született ám ő erről nem tehet, de ilyen csúf külsővel már mások közé nem mehet. Megpróbálta ő már többször az már nagyon régen volt, féltek tőle csúfolták is pedig … Olvass tovább
Bágyadt napfény simogat álmom szélbe temetem, felejtem most harcomat egy érintés kell nekem. Érintés a szívemre, érintés mi nagyon fáj. Lelkem teszem mérlegre, mit elrejt a félhomály. Fátyolködön átlebeg a tiltott gyümölcs képe. Vérem ismét felpezseg, most újra élek végre.