Hegytetőn

Láttad nagy királyok rút bukását. Szende szüzek erényének romlását. Hallottál csatatéren halálsikolyt. Hullámzó hangzavarban csendes tébolyt. Nagy, büszke bérced méltósággal áll itt. Világnak búja, derűje nem csábít. Csak vihar tépázza meg a hegytetőt, mely csókod lehelte éggel egybenőtt. Látni fogod még jövő szenvedését. Még szunnyadó, új hitek ébredését. Sírásra fakaszt majd búnak emléke, mely hegyoldalról … Olvass tovább

A Magyar McGyver

Nem a legkellemesebb, ha az ember olyan helyzetbe kerül, ami a mindennapok monoton egyformaságából kizökkenti. El is mesélem nektek, hogy mi is történt ma velem. Minden bizonnyal ismerős szituáció, ha egy számotokra fontos dologban egy hivatalos szervnél el kell járni. Ebben az esetben az ember -lehet bármilyen pozícióban az életben- úgy érzi, hogy ki van … Olvass tovább

A gát

Pezsegve bukik át a víz a gát tetején. Emlék szűrődik át a valóság szövetén. Mint reggeli fény a szúnyogháló anyagán. Olyannak tűnik most, ez az emlék is talán. Kacagva rohantam a gáton kis gyermekként. Ittam magamba a boldogságot cseppenként. Itt ülök a régi gát mellett emlékezve. Gyermekkorom szépségei jutnak eszembe. Mezítláb futva a tarló sárga … Olvass tovább

A gyík

Nem érted a gyíkok szavát? Kiküszöböljük a hibát. Megmondom én, itt van nesze. Min is jár egy kis gyík esze: Lehetsz persze műveletlen, de kérem ez már tűrhetetlen! Ki látott már ilyen ármányt? Gyíknak nevezni egy sárkányt. Kérlek ne alázzál porig. Nem látsz te az orrodig? Sárkány vagyok, jobbik fajta, ennek direkt nincsen szárnya. Minek … Olvass tovább

Kiválasztottak

Láttátok felnőni a világot. Miképp szór az ember mérges átkot. Tettekkel, szennyes szóval dúlja szét, amit megteremtett a mindenség. Láttátok felnőni a világot. Ti, akik csak néhányan ott álltok. Megmaradt magja emberiségnek. Lehetőség új teremtésének. Hát neveljetek fel új világot. Teremtsétek meg isteni álmot. Rajtatok múlik, mi lesz a vége. Boldog jövőt hozhattok el végre.

Szellemek a falon

Nézegetem szobám kopár falát. Szellemeket rajzol rá egy faág. Ahogy hajladozik, kint a fényben. Árnyék rajzol képeket sötéten. Megjelenik a bőség szelleme. Soha sem voltam jóban ővele. Látszik még egy, ki sosem volt barát. Nyugalom díszíti szobám falát. Megjelenik életem hű társa, a velem sétálgató bús dráma. Ővele mindíg is jóban voltam. Te is itt … Olvass tovább

Félelem

Erdős Sándor: Félelem Lelkem mélyén gunnyasztó félelem. Nézd, lásd mit tettél most énvelem. Reszketek, mit tarlón ázó madár. Nyugodt nem lesz szívem, soha már. Mint sötét, rémes zúgó fellegek. Úgy borítja félelem életem. Hát, kérlek drága, édes Istenem. Hozz végre már, megnyugvást nekem.

Aranypor

Erdős Sándor: Aranypor Ne légy bánatos, ha lelked hideg. Felmelegszik majd szunnyadó szíved. Ha átcsap feletted a változás szele, szállsz, sodródsz, változol majd vele. Ne félj hát az újtól, mástól soha. Beborít majd szépség aranypora. Más nem is moshatja le szívedről. Csak, ha folyó fakad könnyekből.

Édes álom

Erdős Sándor: Édes álom Furcsa érzések dúlnak bennem. Ezt eddig még észre sem vettem. Egész álló nap, csak rád gondolok. Lehet, hogy ez illetlen dolog. Hiszen, alig ismerlek téged. Elnyomni nem tudom, mit érzek. Édes hangod hallását vágyom, míg el nem nyom hangod szülte álom. Álom, melyben csak te vagy jelen. Megérint egy szép szerelem. … Olvass tovább

Pillanatkép

Szűrt fény kergetőzik a lombokon. Két levél között csendben átoson. Lecsúszik az ősöreg fa törzsén. Mely az időt nyögve áll itt görbén. Megfáradva várja léte végét. Kor marta ránc barázdálja kérgét. De most csak figyeli a fény táncát, öröm simítja ki kérge ráncát.

Kavicsok

Erdős Sándor: Kavicsok Rakosgatok kavicsokat. Jobbra kicsit, balra sokat. Minden kavics egy érzés Bánat,öröm,kín,féltés. Sok a kavics a bal oldalon. A negatívat mind odarakom. Ilyen kevés lenne pozitív? Persze minden relatív. Van kinek minden kín jól esik. Vannak kik a fájdalmat keresik. Én úgy látszik maradi vagyok. Ezért sok kavicsot balra rakok.

Házunk szárnyasa

Petőfi Sándor után szabadon. A verssel való hasonlóság csak a véletlen, és az akarat műve. Jajj..,mi a kavics, pipimama. A hálószoba lett otthona. Pista bácsi önnel jó volt, de nála ez csak múló hóbort. Sportol kend, azért rohangál, még a tévére is felszáll. Eszébe jut, kiabál kend. Nem csoda, hogy Pista kést fent. De higgye … Olvass tovább

A varsa

Megbillent alattam a ladik. A gumicsizma megcsúszott a nedves deszkákon. Közel jártam hozzá, hogy be kelljen mutatnom az úszótudományomat. Gyula bátyám kissé elfordítva a fejét a vizet bámulta. Gondolom nem a törpeharcsák fekete hátát nézte. – Elcsúsztam. Mondtam neki. – El.-Somolygott az öreg. – No, üljön már le kend, mert sohasem kelnek ki a tojásai.-Mondta. … Olvass tovább

Erős Kelemen

Erdős Sándor: Erős Kelemen Hűvös, borús reggelen, sétál Erős Kelemen. Nagy mogorván lépkedett, nézte búsan az eget. Bajsza alatt dörmögött, megverem az ördögöt. Erről is csak ő tehet, hogy itt vannak a fellegek. Na, majd adok neki én, púp fog nőni a fején. Határozott Kelemen. Megyek,őt megkeresem. Pár lépésre házától, jött a vihar, és zápor. … Olvass tovább

Vallomás

Erdős Sándor: Vallomás Szívem rezdülése válik dallá. Szerelmes szavaim füledbe súgom. Szépséged látása tett engem rabbá. Szerelmes börtönbe taszított sorsom. Sokáig szeretnék rabja maradni. Édes rabságban tölteni életem. Neked drágám mindent megadni. Nélküled életem siváran élhetem.