Hőség

Hőség Vetkőztető hőség, egyszerűen rád omlik, nincs rés hol menekülhetnél, még a zöld is izzik lángoló világ, nőkön alig-ruhák, lazán szövött átlátszó valamik, mi nem takar – inkább kínál, tanga márkát olvasol, mellbimbókat ízlelsz pár lépésről, a nő meztelen, epilált sávokon fut szemed, (a többit meg hozzárajzolja a képzelet)

S Z E R E T L E K

S Z E R E T L E K Te amo! Te amo! Te amo! évezred formálta szó. S`ayapo! S`ayapo! szép tavaszt hozó, Je t`aime! Je t`aime! ölel a szerelem, Lubim ta! Lubim ta! ajkamon ajkad édes csókja, Tora dost daram! rád találtam, Ik hou van je! velem-veled, örök időkre, Aloha I`a Au Oe! kezed … Olvass tovább

Est-egyedül

Est-egyedül Mint egy giccses ötvenes-évek free cinema filmjében a hallgatás és szürkeség mellett a nyáresti telihold az inkább pára semmint esőcsepp égi áldásban, felhők vonulnak itt az égen, elbúvó fények, lustán csak sercint a gyufa feje a dobozon, mikor utolsó cigarettámra gyújtok, halvány fény lobban, s mint óriás üvegszem néz rám egy ablak, hangok a … Olvass tovább

hullámzó idő

hullámzó idő az idő furcsán hullámzik múlt – jelen – jövő, az élet csak játszik mint csapodár szerető, tegnapi gondolat ébred s lesz mában egy bohóc, a jövőt már nem féled, könnyes arcod fölött kóc

A pokol még messze van

A pokol még messze van ezek a kívül-belül koszos vonatok mindig késnek, talán átok – a románok vagy a lassan éhen haló “kelet” bosszúja, – az Ister tőlem húsz percet lopott mire a Baross térig cammogott, borult a menetrend, az eső is eleredt, cigaretta a keleti előtt (bár a füst befelé száll) néha meglódul az … Olvass tovább

VARRTÁL

VARRTÁL Megvarrtad. Aztán a feslett anyag a testen tovább szakadt, nem néztél rám, láttad, hogy szégyellem, a lelkem is feslik, valahol maradt egy second-hand ami még használható? Megrendelem !

Árnyékmerevítők

Árnyékmerevítők tartják az időt. Átgázolsz rajta, merev lábbal. Menekülsz előle, dombokon suhansz, mik emberi csontok halma, temetett múlt feledve. Egy apát, egy anyát földeltél, szeretőt számolatlanul, s ha agyonvernek majd, húzd magadra a vérfoltos lepedőt, elloptak örökre, kiálts hát tolvajt.

Holt lélek álmodik

Holt lélek álmodik Nem lenn kell a poklot keresni, itt van, az élet rohad szét köröttünk, a hang, nem számít itt az ember, csak a rang, mit borít a zseb, hogy a számlán mi van. Állj a sarokra, szakadt kalappal, jut valami tán neked is, és mosolyogj, vagy énekelj, vagy kérőn, halkan motyogj, persze lesz … Olvass tovább

Zápor után

Zápor után A Badacsony huncut kapaszkodói visznek, a szeremlei borház vérvörös mámorához, fátyolos távolban ringanak a kék vizek, egy korty bor kell most a megtisztuláshoz. Ős természet, tufa barlangok tárulnak, nyári zápor csillog eső után száradva, ölel a Balaton, életörömök tárulnak, asztal, pad vár, vörös bor, pohárra csapva.

L e s z e k

L e s z e k Voltam a tabuk nélküli hited, ki talpra állított, mikor a világ elé térdeltél kegyelemért, mert a magány bántott. Voltam egy imád, suttogás ajkadon, mikor az éjszakát húztad magadra, mikor értem vetettél keresztet, melledre, válladra, homlokodra. Voltál az Istenem, s néked én-Isten, feloldozást kértünk bűneinkre, miket el sem követtünk, csak … Olvass tovább

bolyongunk

bolyongunk szintek között bolyongunk vagy csak a páternoszter padlóján kuporgunk sebeinket nyalogatva a sarokba szorított állat utolsó harcával létünk nincs prolongálva zárójelek közé szorítva aposztrófokat álmodunk de a kettőspont után kiüresedik minden vágyunk feladjuk – elhallgatunk és magunk rakjuk ki a sor végére a pontot

Egy korty belőled

Egy korty belőled Fűz ágával befont üveg a gyalulatlan asztalon, ruskós vöröset kínál, nem válogatok, a félig telt poharat nézem egy gyertya lobbanó fényében aztán néha iszok egy kortyot belőled, az ízed nem változott.

Szürreál zavar

Szürreál zavar Árnyékmerevítők tartják az időt. Átgázolsz rajta, merev lábbal. Menekülsz előle, dombokon suhansz, mik emberi csontok halma, temetett múlt feledve. Egy apát, egy anyát földeltél, szeretőt számolatlanul, s ha agyonvernek majd, húzd magadra a vérfoltos lepedőt, s kiálts tolvajt.

evokáció Villon stílusára

evokáció Villon stílusára minden ugyanaz – és mégis más, a pad, az út, a fák – mint látomás ha képeket keversz az időkben, zavar, ha bevillanok mert velem is ott léptél – mellettem, minden ugyanaz – és mégis más, épp úgy izgalmas volt a várakozás, az első csók is könnyesre sikerült, az a téli alkonyat … Olvass tovább

ÖLELKEZŐ KÖNNYES RÍMEK

ÖLELKEZŐ KÖNNYES RÍMEK a másikat megölni simogatva is lehet, megtenni hallgatva, szép mosollyal arcodon, elengeded kezét, ami marad csak álom, elfordulsz tőle, nem látod a mély sebeket hallgatva is lehet a másikat megalázni, vágyat ébreszteni, aztán gúnyolni nevetve, önmagad véded csak, Isten szép teremtése, férfi lehet soha nem mer veled szembe szállni legyen hát úgy, … Olvass tovább

Marionettek

Marionettek Csak a szél süvít a kihalt kalodák között a panelból épített kártyavárak dacos keménységét durcásan rázva kóbor macskák, kutyák, bedőlt kerítések, a városszélen, meg néhány marionett figura, nem bátrak, csak részegek, ott a sötét ablakok mögött tán gyereket csinálnak, de csak csendben, vékony a fal, ne ébredjen fel a szomszéd, kis hördülés, nyikkanó nőstény, … Olvass tovább

A szegénységnek szaga van

A szegénységnek szaga van A szegénységnek szaga van, valami ecetes íz, ami a mosásban foszlott szövetszálak közé bújik és vicsorogva harap az illatokba. A szegénységnek szaga van, a kifeküdt matracok széthasadt résein ki-be járó izzadtságok áporodott bűzei nyakig gombolva. A szegénységnek szaga van, a keresztekre feszült vér eső-könnyekben lecsorgó igéinek ostyákba száradt penészes foltjai. A … Olvass tovább

HONFOGLALÓ

HONFOGLALÓ Jöttetek, s hoztátok a sztyeppék friss fű illatát, vad csikók törtek be, s hozták fehér ló fiát. Hágókat, bérceket – s hozzá mezőket látott a látnok, egy kontinens hódolt, ezer nyíl csatátok másoknak átok. Ezer év, menedék, kék folyók, zöld mezők, szép hegyek, királyok, pártütők, halottak, döglegyek, várfokon fejek. Véretek tatár, török, szláv, német, … Olvass tovább