Eszti Bálba megyek,Őszi bálba, Ezer napfény dekorálta, Faleveles utcabálba. Bálba megyek, táncolok majd, Szép partnerem Szeged lessz, Ámulhat majd közönségem: A nagy házak s a levelek Szellő lessz a vonósnégyes Kóbormacska citerás, Bánhatja ki nem jön el, Kihagyja e muzsikát
Épp az Alföld altatti kávézóban ültem, mikor a “Vangelis férfi divat” üzlet kirakatában összesúgtak az öltönyök. Én már napok óta sejtettem, hogy készülnek valamire, de csak mostanra árulták el magukat. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy túl feltűnően kaptam oda a fejem, és szegény drága öltönyök riadtan álltak vissza eredeti formájukba. Hárman voltak, középen egy … Olvass tovább
Lehet ez a vihar előtti csend. De attól tartok ahhoz túl hangos. A napot éppen eltakarja valami idegen felhő, és a korai fecskék szinte a füvet súrolják alacsony röptükkel. A szél úgy süvít át a fiatal fákon, mintha csak abban lelné a szórakozását, hogy összekócolja zsenge lombkoronájukat. Szinte zúg a táj. Valami tücsökhangú madár zengi … Olvass tovább
Jeges szél futott át a zord hegygerincen. Minden fájdalmasan egyforma volt, mindent hatalmába kerített a végtelen, fehér hótakaró. Csupán egy ponton tört meg a táj. Egy furcsa alak lábnyomai sötétítették el a havat. Olyan idegennek hatott ott az a törékeny emberi test, ahogy lassú, óvatos lépteivel haladt előre, dacolva a szelel. Vastagon volt öltözve, és … Olvass tovább
Akkor éreztem csak igazán mi a félelem. Próbáltam minél halkabban venni a levegőt, de mind hiába. Ott feküdtem egy ládában, mint valami, amit csak úgy ott felejtettek. Behunytam a szemem, hogyha megtalálnak, halottnak higgyenek… milyen ósdi és nevetséges gondolat… Egész testemben remegtem. Nem akartam a halált, minden egyes porcikám tiltakozott ellene, és mintha az egész … Olvass tovább
Azt mondtuk nem félünk semmitől Erősebbek vagyunk önmagunknál, Mi vezetjük majd az élet felkelőit És arcába nevetjük a halált. Azt mondtuk nem félünk semmitől Álmaink a csillagokat érik Nevetve vesszük a zuhanást, Gyáva az, aki az életet is féli. Hisz te mondtad; nem félsz semmitől– De minden szavad hazugság, ugye? Valami, mit férfi elme sző, … Olvass tovább
Gyöngyvirágos kistisztásra tévedt egyszer Szép Verón- Hallgatásban, némaságban, múlt-keservben könnye folyt. Jelöletlen temetőben ezer apró kis virág Tépetlen nagy halálkertben árasztotta illatát Bünfoltos katonáknak temetetlen múlt-teste Anyagok és sisakok közt, tört csontokkal átmetszve. Rég elsárgult koponyákon légy se féreg nem nyű már, Gyöngyvirágok és pillangók jelzik csak az elmúlást. Temetetlen kis századot látott akkor Szép … Olvass tovább
Hajnali ködben Hajnali ködben úszik a zátony, Hajnali ködben, néma világon. Mesteri dallam néma szavakkal Hallani Bársonyt néma panasszal. Néma panasszal roskadok össze Fátyla a csöndnek köt le örökre Mesteri Bársony néma világon Hajnali ködben úszik a zátony
Csillagfákba fáradt, Fázós furcsa árnyak Beszővik a testét, Csonka választ várnak. Romlik és bukdácsol Megtörik a csendben Nyöszörög, holtan nyel, Csillagfákkal telve. Csillagfák, ha szólnak, Az ő szája nyílik Minden egyes percben Dallamukat érzi. Virágot hány szeme Mézes csöpp a nyála Fává foszlik lassan Két gyönge bokája Gyerekek tépik le Virágos kék haját, Kincskét vésik … Olvass tovább
Ha valami halvány kósza ima Felébresztene ma éjszaka Ne várj, ne less, ne szólj- Lehet csak a szél dúdolt Ne tudd, hogy az én imám az Hazug ige, mi jutalmaz Szóval, tettel, testtel, verssel, Elhullik majd éji csenddel