Eörsy Varga Nóra

Anyám arca Anyám vállát lehúzza teherként a sok-sok év, egyre görnyedtebb lesz, meghajol a világ előtt, anyám félve nézi azt, hogy merre van a styxi rév, -szép homlokába lassan az idő is belenőtt. Anyám kezein nap motoz, eléri két szemét, kihajol az ablakon, reszketve utánam int, ujjai vakon érintik meg Hádész peremét, -és az elfogyó … Olvass tovább

Tavasszal Esti harangszó fut át a tájon, -óvatosan, hogy ne fájjon- Istenhez szólít már vagy ezer éve, hogy lobbanjon lángra az a kéve, mit nyaranta összegyűjtenek a munkától hólyagos paraszti kezek. Imára mozdul az ököl mely ha kell, talán öldököl de ma még ártatlan és lomha nem szédíti őket a pompa, az utca most aranyba … Olvass tovább

Színházban A függöny felgördül. Izzadt testek kipárolgása és halk moraj fogad mikor kilépsz. Gyűrött arcod takarja maszk: fehéren fázik rajta a hideg fény. Szomorú bohóc vagy, megadóan tűröd, ha otromba vihogás szakítja félbe monológod. Papírzacskó zörgés, valaki orrot fúj. -Az első felvonásnak vége.

Harang-szonett Olyan jó ősszel harangot hallani, álom kondulása érces, erős, hangja messze visszhangzik: még hajdani, most vihart játszik, útja sietős. A kopár pusztulásban kis barna fények: sárgák, avítt zöldek foszlanak szét, fájdalmuk szépsége szótlan és félszeg, a halál arat itt, s ragad fejszét. Porrá lesz a vad édes illat mind, a templom sem látszik majd, … Olvass tovább

Anyám arca Anyám vállát lehúzza teherként a sok-sok év, egyre görnyedtebb lesz, meghajol a világ előtt, anyám félve nézi azt, hogy merre van a styxi rév, -szép homlokába lassan az idő is belenőtt. Anyám kezein nap motoz, eléri két szemét, kihajol az ablakon, reszketve utánam int, ujjai vakon érintik meg Hádész peremét, -és az elfogyó … Olvass tovább