Urbán Szabó Béla

Szerelem mindörökké Hogy mit gondolok, szeretnék, akarok? Hallhatod, olvashatod. Sosem volt, ma sem, nem titok. Remegő hangon, pőre szavakkal, itt vagyok… Ezt tudom, ezt adhatom, ilyen vagyok előtted, neked, és csak neked. Kötnek a szavak, az érzések, a gyökerek, mert szerelemmel szeretlek. Ebben élek, ebben halok, veled szárnyalok, nélküled senki, semmi vagyok…

Sorsom kezedben A másik felem vagy, boldogsága minden napomnak; hozlak-viszlek, egy test, egy lélek, magammal viszem csókod, ölelésed, belülről fűt szerelmed, de nem éget… Öröm könnye szememben, sorsom már kezedben.

Csillagvirágok – Mit jelent? Mit jelent nekem a rózsa? Tanítás szépre és jóra. Mit jelent szerelmem csókja? Életem élesztő sója.

Elalvás előtt Este van, elcsendesedett az utca, a ház; közeleg az éj, az arcokon fáradtság…. Aludni szeretnél egy nagyot, de nem hagynak az események, az ideg, próbálod összerakni, értékelni a napot. A csend motoz a házban, a világ dolgaival forogsz az ágyban. Füledben zúgás, a csend kiált, a zuhanásban a holnap iránt félelemmel, irántad örök … Olvass tovább

Majd egyszer Bízik és remél az ember, hogy majd egyszer túl a Golgotán nem lesz majd talán, hogy jelent valamit a szó és nem életelleni só, hogy amit reméltél, hittél, több a lidércnél. Bízik és remél az ember, hogy majd egyszer nem kell több, mint amit látsz, elkopik a máz, hogy egyszer majd hiheted a … Olvass tovább

Lepke volt Talán lepke volt, vagy inkább angyal; karjaival átkarolt és már nem engedett. Súgta, hoztam szerelmet neked; nem számított a múlt, testünk egymásba húllt.

Üzenet Körbevesz az erdő, mint a szeretet. Hallod a hangokat, a neszeket? Kapaszkodnak az ágak, jelképei az összefogásnak, támaszai a világnak. Hallod ezt a muzsikát, a csend mélységét, a susogást? Varázslatos zene az erdő üzenete.

Vallomás A vallomásom nem szó, szó… Ez egy élet, ami csak érted.

Hajnali születés Az éjszaka szeret, mint anyaméh magába ölel, veled lélegzik és táplál, vére a tiéddel lüktet, szívdobbanásra szívdobbanása válasz… Csodálkozva nézed a feketeséget, a szemmel mérhetetlen teret, és fölkiáltasz: Mily nagy vagy anyám! És lomhán elúszik az éjszaka, szelíden kitol magából a világosságba és magába fogad a nappal vágya. Halljátok, új ember született!

Tavaszi capriccio Távol és közel, karod már nem ölel. Szívem arra vágyott, mit tegnap közelinek látott. Mentél felhőről-felhőre szökellve, mentél, mint hegyen a zerge. A felhők elfogytak, látod, a hegyek elkoptak. Szíved latrokkal is játszott. Lehetsz és legyél bárhol, közel vagy távol, karod már nem ölel, jöttél mint a pillanat, s a pillanat vitt el.

Kijelölik helyed Kijelölik helyed: ettől eddig, attól addig lehet. Értsd meg, és nem tovább! Miért akarnád mások baját? Kijelölik helyed: jövőd a mának tervezheted. A holnap mit érdekel, ha az a két kar ölel? Kijelölik helyed… Mondják sokan, jó neked. Igen, jól tudod, ha már senki, semmi sincsen, rendíthetetlenül van még az isten.

Elmúlás Már nem csak a századok, a napok, a hetek is zivatarosak. Pörgeted életed, nagy a harc, kicsi a küzdelem. Mehetnél, de csak itt… Írd tele életed lapjait! Köszönet? A legjobb, ha elfelejtenek… Ha látnak képet rólad egyszer, s megkérdezik, ki volt ez az ember, visszaszólsz egy nagyot, lapozzatok, lájkoljatok! Urbán Szabó Béla

Ez a hang Ez a hang egy az ezernyi hang közül, csapódik embertől emberig, utcákon bolyong értetlenül, házak falait átjárja, míg nem némaságában az arcon megfeszül. Urbán-Szabó Béla

Araszolva a térben El voltam eresztve, hamvas időben ködbe veszve, idegen napokon araszolva a térben, léptem össze-vissza nyomokon, s nem tudom, hová értem. Urbán-Szabó Béla

A gomba A pöttyös kalapos goromba gomba elindult a messzi Esztergomba, a városban volt ügyes-bajos dolga. A kalapos gomba, a goromba, kinek ábrázata fölöttébb ronda, indulás előtt még nem gondolta, hogy olyan hosszú az út Esztergomba. Kerékpárral indult el az útra, s csak nyomta, egyre nehezebben nyomta, a két pedált lihegve taposta. Erősen verejtékezett homloka, … Olvass tovább

Én és a forma Mire a formában magamra találok, csábítanak újabb, s még újabb irányok. Mert előbb vagy utóbb szűk lesz minden forma, a van-nál csábítóbb a rejtélyes volna. Urbán Szabó Béla

Elmaradt ölelés Egy elmaradt ölelés… Hogyan hozható vissza a pillanat? Hogyan pótolható, ami elmaradt? Egy elmaradt pillanat… Maradt a szó, mint vértelen ölés és szárnyainkon a földhözragadt kötés. Egy elmaradt ölelés, egy elmaradt pillanat… A félelem bennünk ragadt. Urbán Szabó Béla – Famulus