faragoluca Plüssmackónak lenni talán olyan lehet, mint gyereknek. Érezni a szeretet, ami körülölel, felhőtlenül kacagni, játszani, őszintén, igazán játszani, és bele se gondolni abba, hogy mit gondolnak mások. Hogy gondolnak-e valamit. Hol űrhajóssá, hol lelkes diákká, hol háromgyerekes apává válni, néha üldözni a gonoszokat, máskor meg a plüss kutyussal csókolózni, amíg anyu be nem nyit a … Olvass tovább
Nézem anyu fotóalbumát és majd belefulladok a sárga irigységbe. A csodaszép előkelő mosolyát, amely férfiak ezreit varázsolta porcelánmívessé, ahogy összetört szívük darabkáit próbálták újra ragasztani. Nézem a balatoni tájat és még azért is sóvárgok, hogy a szocialista lélekszegénység világában éljek, s pont ilyen ragyogó szemekkel tudjak nézni a tó pisikék vizére. Nézem a barátait, bársonyos … Olvass tovább
Van valami kiábrándító abban, amikor az ember újra nézi gyerekkori kedvenc mesefilmjeit, hogy rájöjjön, nem azok voltak örökéletű és nagyszabású művészeti alkotások, hanem ő volt buta és lélekszegény. Nézed kedvenc mesefiguráidat, ugyanazt csinálni, mint eddig, de a te arcodon a gyermeki mámor, pír és csillogás helyett egy undorral teli szemöldökránc csücsül. „Mi ez a szar?” … Olvass tovább
Állok a zuhany alatt és mosom le magamról a mocskot. Gusztustalan vagyok, és rothadó, és pojácaként tapad rám a por és az izzadság okádtató bűze. Szinte már a giliszták is vonzóbbak nálam, vagy ha nem is vonzóbbak, de igényesebbek. A piszok hódító királyként terjeszkedik a bőrömön, az ereimbe hatol, kering bennem, és szépen lassan már … Olvass tovább
Belépsz. A tömény sör és izzadságszag az orrodon keresztül felmászik az agyadig, az ereidbe ereszkedik és kering benned, mint a túl nagy WC papír guriga a csészében. Még be se léptél, máris csordogál rajtad a rád borított alkohol, rád tapasztva a nadrágod szárát. Az emberek között úgy pattogsz, mint gumilabda a betonon, szinte mintha könyökről … Olvass tovább
Lehetnék bárki! Lehetnék, ki nevetve várja a holnapot, Lehetnék, kinek nem hoznak le csillagot. Lehetnék, ki nappal alszik s éjjel él, Lehetnék én a világ tetején. Lehetnék, kit mindenki irigyel, Lehetnék, kire senki nem figyel. Lehetnék, ki ígéretet tesz, S lehetnék, ki nem szegi meg ezt! Lehetnék, ki esőben énekel, Lehetnék, kit vonz, ha vétkezel. … Olvass tovább
Költőnek lenni olyan, mint pénzérmének. Feldobnak, és a levegőben pörögve esélyed sincs kitalálni, hogy fejre esel-e, vagy írásra. Hogy a vers, amit írni fogsz, olyan klisés, nyálas és értelmetlen lesz, mint a Netflixen azok a romantikus komédiák, amelyeknek rímel a címük, vagy annyira zseniális, hogy nem csak az irodalom tanárod akar majd téged 17 különböző … Olvass tovább
Szövőgyári szerelem A tüll sok, a bőr gagyi, a pamut kevés, Úgy megy neki a divat, mint másnak az evés. De ma, mint lábát vesztett gólya, Rajta is úgy áll a poncsó, mint a pólya. Keze remeg, mint vad nyírfa ága, Ide-oda járkál a szemének világa. Fejében összevissza kavarva a színek, Füzetében pici, tollal rajzolt … Olvass tovább
Csalódni emberi dolog. De mégis Már igazán megtanulhatnád. Megtanulhatnád lenyelni a csalódás keserédes ízét. Lenyelni és bekapni egy kockacukrot, Hogy valamivel legalább enyhítsd A nyelved savanylását. Már igazán megtanulhatnád. Hányszor rohantál már bele Ugyanabba a hibába, Mint filmekben A siető titkárnő Iratkupacokkal a kezében A sármos főnökébe? Most már lassan tényleg megtanulhatnád, Hogy ilyenkor is, … Olvass tovább
Embernek ember lenne a párja, de most csak én, én, én vagyok. Szent lélek pokolban, ártatlan csirke a bokorban, mindenki más gyáva, gyalázatos, csak én, én, én uralkodom! Embernek ember lenne a párja, de most önmaga van a saját csapdája mélyén, önző, gyarló, élhetetlen, sátán emberhez képest egész esetlen. Embernek ember lenne a párja, de … Olvass tovább