Farkas Norbert Ha a múlt költők korában tényleg jobb volt bármi, az az volt, hogy sosem kellett az íróeszköz töltésére várni. A megvett papír, toll a tinta sokáig kitartott, s ha megvolt az ihlet, a művész nyugodtan írhatott. Oké persze akkor is volt család meg külváros zaja, meg sokaknak volt szenvedélybetegsége, szerelmi nemi baja. Ínhüvelygyula mellett papírra … Olvass tovább
Üdvözlégy, földre szállott bundás angyal! Szállj kegyest közelebb hozzám azon négy szent manccsal. Engedd meg, hogy megérintsem nemesi kabátod, már persze ha arra lényem méltónak találod Szóltam a Bolgár Mihály utcában lakó német juhászkutyához. Oly tiszta volt és szűzi, tudtam bárki meg nem érintheti. Igaz én már egyszer megtettem, mikor korábban, két éve a szaktársnőimmel … Olvass tovább
Van egy álmom, melyben két betű nemes címerként, fényes kardként ékesíti nevem. Ha az egyirányúba száguldozik a benga állat, velem érvnek csúfolt hazugságokkal, hogy én voltam rossz helyen mikor a zebrán épp szabályosan keltem át de szerinte nem tudok közlekedni, a barma szembe nem szállhat, mert birtokomban áll a bölcsészdoktori Van egy álmom, amelyben a … Olvass tovább
Tavaszi szél lobogtatja bundád, hozza boldog lehelleted, ahogy utad a verandáról a kapuba felém szeled Tavaszi tűzgyűrű gyúl szívem köré mikor karom gyönyörű puha dús kabátodhoz ölelve nyúl Tavaszi madárdal csendül fel a virágzó madulafa illata mögül, amikor kimondom: -Kiskutyám, szeretlek! Tavaszi álom kerülget alvás közben, ébren létben. Bárhol legyek magam veled látni vélem
Szakasztott boszorkánymacska volt. Mellőle már csak a seprű meg a vas orrú bába hiányzott. Hanem mégsem volt goromba, már már sziréni sőt nimfa hangon hívogatott nyájasan nyervogva. Mintha csak azt mondta volna, már vártalak elveszett gyermekem. Pillanatra elgondolkoztam, tán jósolni is tudna nekem, ha én tudnék macskául, vagy legalábbis értenék. Neocitránsárga szeme szeretetteljesen ragyogott a … Olvass tovább
Egy gondolat van csak, mely nyugodni nem hagy: Bár tovább tudnám adni, hogy minő csoda vagy! Magad vagy a szeretet mancsos angyala, kin nem torzít az idő vasfoganytúja Nemes eleganciád s csendes nagyságod, ott a van, h a jó ha rossz napom van. Bundád mennyei puhaság, mely pénzen nem vehető boldogság, szíved hűség s igaz … Olvass tovább
Álarc a mosoly, amit az utcán az ember magára ölt. Kivétel az az eset ha lát egy aranyos ebet. Álarc a mosoly az egykori ismerősre akit amúgy hátad közepére sem kívánsz, és álarc a szó amely azt mondja neki, minden faja. Muszáj flexelni az egyetemmel még úgy is, hogy épp átcsúsztál múltkor végig tanult napok … Olvass tovább
Szeretem a duplát húsból a smashed burgerben, még ha nem is ugyanolyan a két hús, hanem egyik marha másik pulled pork, külön külön is finomak, még jobbak együtt ketten. Szeretem a duplát tölteni abból az időből, amit a kutyákkal tölthetek anélkül hogy lekésném a buszt, amivel órakezdésre az egyetemre épphogy beérek. Szeretem a duplát ha … Olvass tovább
Tekintete csábítóbb mind csalfa nimfa szemnél, bundája milliárdszor nagyobb gyönyör a legvadabb szexnél. Szép szirének énekénél szebb a hallgatása, gesztusai mellett nincs szüksége szavatkozásra Úgy szeret ő, ahogy senki más, mert legyen bármennyire is üres a zsebem, a memóriám pedig vészesen rozsdás, szakadjon a hó vagy süssön a nap, ő mellettem áll s ott is … Olvass tovább
Én nem szoktam fogadkozni csak azért mert egy számmal nagyobbat írunk a naptárban: legalábbis mindenhol ezt mondom, otthon is ezt mantrázom magamban, csak azt nem tudom mit várok én igen nagy lángész, tán azt, hogy emiatt majd egy hang vagy valaki elismerőn azt találja mondani, az igen, ez a csávó mekkora életművész, miközben amúgy minden … Olvass tovább
Flávió és Izaura újév napján az oltár előtt állnak, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Hozzájuk lép a pap és felteszi a kérdést Izának: –Fogadod e az itt jelenlévő Fláviónak, hogy jóban rosszban hű társa leszel, míg a halál el nem választ? –Fogadom! – mondja a választ a nő ám a férfinak mintha nem menne át, … Olvass tovább
Üdv, lisztfehér alapon tepertőbarna foltos, dús meleg puha bundás, mancsos földreszállt angyalka! Szóltam az Akácfán engem megközelítő bernáthegyihez. Nem kellett sok idő az ismerkedéshez, hisz mint kiderült gazdái nyomán, már ismerem őt, hisz ő az, ki ott lakik az Arany János alján, ott hol egyetemi hazautamban megyek, s édesen szendereg. Valami intim meghittséget mindig is … Olvass tovább
Hosszú egyetemi nap után hazautamba’ megálltam egy Honda Accord mellett a nosztalgia jegébe fagyva. Alapvetően sosem voltam az a végletekig kocsibolond srác, de a járművet meglátva eszembe jutott a múlt, mikor még nekünk hasonló autónk volt, s abban átélt utak, a sok nyaralás, a kocsiban erdő szélén piknikezős kajálás, a kényelmes kartámaszok, az egeket rengető … Olvass tovább
Mint égbolton a kósza szellő fújta bárányfelhő, úgy tűnt ő az utca túloldalán elő. Megcsillant bonbonbarna igazgyöngy szeme, tejszínhab kabátját fújta az est enyhe szele Nekimentem az oszlopnak szépségét meglátva, fellobbant kutyabolond ifjú szívem lángja. Vágytam bundájába beletemetkezni, s a naplementés jelenbe belefeledkezni S micsoda isteni jó szerencse ért, hogy a túloldalról gazdijával irányomba tért. … Olvass tovább
Koraőszi délután a bevásárlás útján épp hazafelé sétáltam egy pláza menti utcán. Ám hogy hogynem menet közben hirtelen megálltam, amikor egy ismerős alakot közeledni láttam. Ez az ismerős alak egy amerikai bulldog volt, fehér bundájú, fekete foltokkal tarkított. Amint megpillantottam, törni kezdtem fejem, honnan lehet ő ennyire ismerős nekem? Mintha Chance lenne az, kit már … Olvass tovább
Egy egyetemi nap végén az utcák, házak között, megakadt a szemem egy ezüst kapu mögött. Mint festményvásznon ábrázolt gyümölcsöző éden, oly hívogató volt ő az esti holdfényben Bozontos bundája volt, és dióbarna szeme, apró tappancsa, és angyal tekintete. Angyal tekintete, mely egyből rabul ejtett, hogy hozzá odamenjek, több nem is kellett. Kis vadászkutya, talán keverék … Olvass tovább
Egy csütörtöki, nyári fonnyasztó délután hazafelé tartottam a pszichiáter után. Lefordultam egy hazafelé vezető utcán, mikor megakadt a szemem egy kedves kiskutyán Olyan volt, mint a gulácsi nagynéném ebe, emlékszem imádtam játszani vele. Mindig labdáztunk, vagy kötelet húztunk, majd utána a körtefa alatt összebújtunk Miközben ott álltam belefagyva a nosztalgiába, a kutyus közelebb jött farkát … Olvass tovább
Egy vasárnap délután a Margit-templom mögött sétáltam a közeli házak, kertek között. Az egyik ház előtt út közben megálltam, mikor egy négylábú angyalt egy háznál megláttam Híres fajta volt, egykori szerzetessegítő: bernáthegyi, az alpesi hős hegyimentő. Legyél hegyen, szakadék szélén, vagy csak hóban eltévedve, vakmerőn siet a segítségedre Szeliden, nyájasan tekint az emberre, mérhetetlen szeretet … Olvass tovább
A szokásos esti sétámon jártam egy októberi platinaszín, teliholdfényes éjszakában. Az Akácfa utca felé mentem, annak reményében, hogy az ott lakó piedesztára emelten szeretett Zsömit, Bellát, s az esetleg arra sétáló leonbergből származó drága jó imádnivaló bundás barátom, Boriszt lehetőség adtán megdögönyözhessem Sajna a szokásos helyükön egyikőjüket se le láttam, így tovább álltam, azonban valaki … Olvass tovább
Mint elveszett bárány benarkózva a semmi közepén, úgy kóválygok fel s alá a közért belterén. Kóválygok nem tudván, mi merre hány méter, pedig nem kéne tökölni, mert a bevársárló listámon van még vagy száz tétel. Órák után nagy nehezen a sok vackot meglelem, de az árukat látván szívem szerint kivájnám a szemem. Tetves ezer forint … Olvass tovább