Gondolkodjunk el.

GONDOLKODJUNK EL… Gondolkodjunk el, ha balsikerek érnek, Ellentétes okok velünk szembenéznek, Mit tehettünk rosszat? Netán mi hibáztunk? Vagy Igazzal szemben tévutakon jártunk? Mindent elszenvedünk, mert visszahat reánk, El kell, hogy viseljük kudarcunk bánatát, Jobb lenne rátérnünk az egyenes útra, Ott lelünk gyógyírra, minden kapott búra. Gondolkodjunk el, ha minden jó minálunk, A gazdagságunkból másnak mit … Olvass tovább

Nyugtalanság.

NYUGTALANSÁG Nyugtalan az ember lelke, Hiába is van eltelve, Jóval, rosszal, egyaránt, Gyorsan rájön, mást kívánt. Ha megkapja, nem érdekes, Nyomban más célokat keres, Ha elérte, már nyugtalan, Sőt, mi több, – boldogtalan. Színes lepkék csalogatnak, Önfeledten táncot járnak, Kiderül, hogy tévedés, Káprázat volt az egész. Űz a vágy és hajt a vér, Szüntelenül keresgél, … Olvass tovább

Láthatatlan gondolatok.

LÁTHATATLAN GONDOLATOK Láthatatlan gondolatok vihara felettünk, Megvalósult következmény tengerében fürdünk, Ellentétes erők hada állja el az utat, Tájékozó érzékelőnk összevissza mutat. Mint a mókus kerekéből nem lehet kilépni, Egymás háborgása elől sem lehet kitérni, Pokoli nagy tumultusban ütjük, vágjuk egymást, Eltaposva, legyilkolva adunk egy ráadást. Szabadulni mégsem tudunk, a halott felébred, Meg nem szűnő borzalomban … Olvass tovább

Kérdések-Töprengések.

Kérdések – Töprengések Velem vagy és Veled vagyok titkos gondolatban, Nem ismerlek, mért élsz bennem ily vágyakozásban? Mondd, miért van ez érzelem olyan mélyen belül? Mi az, ami táplálhatja és miért lelkesül? Vége lesz-e valamikor ennek a sejtésnek? Nem lanyhuló szenvedésnek és hiányérzetnek? Mintha lett volna valaha korábbi életem, Fel-fel dereng a halovány, homályos emlékem. … Olvass tovább

Nyugdíjas számítógées tanfolyam emlékére. – Az én kicsi írógépem. – Mi lesz még ebből?

Nyugdíjas számítógépes tanfolyam emlékére Eljött az utolsó napunk, jaj, de magunkra maradtunk! Választhatunk: haladjunk-e? vagy inkább kimaradjunk-e? A tantervünk lenyűgöző, “tudásunk” kétségbeejtő. Követelmény töméntelen, megértése reménytelen. Keresgélünk, kattintgatunk, mindig belegabalyodunk. Dani szalad ide-oda, egyszerre megy mindenhova, /nem kíván el valahova?/ Dani a szuper türelem, csupa mosoly és fegyelem, segít, javít, ahol csak tud, egér tőle … Olvass tovább

Októberi nyár.

OKTÓBERI NYÁR Októberi napos kertek, Elégedett kedves percek, Őszi meleg ajándékok, Nyarat idéző nappalok. Mintha a Nyár gondolkozna, Készüljön-e a nagy útra? Tavasz is, meg nyár is egyben, Dallam sem szólhatna szebben. Nyiladozó őszirózsák, Levelüket hullató fák, Színek változó csodája, Gyorsan elmúló varázsa. Állj meg Idő! Pillanatra! Aztán mehetsz megduplázva! Legyen egy csöppnyi szünetünk! Most, … Olvass tovább

Rosszul mennek. – Menj az úton… – Nem várt nyarak.

ROSSZUL MENNEK Rosszul mennek dolgaink, összevisszaságban, Depressziós félelmek, stressz változatokban, Tudhatnánk, ha rosszat kapunk: megérdemeljük, Eredőjét a múltunkban kell megkeresnünk Létezik a Világnak rendje és törvénye, Ki törvényen kívül él, fizetni kell érte, Előbb-utóbb jön a számla mindannyinknak, Nem-fizetés esetén bíz’ kilakoltatnak. Az Életnek Könyvében minden be van írva, Nincs menekvés ez elől, kár jajgatni … Olvass tovább

Fennhangon hirdetem.

FENNHANGON HIRDETEM Az utóbbi időben azon bosszankodom, hogy a sok szereplő motyogását hallom, fogalmam sem lehet azon tartalomról, ami rám van bízva a hallomásomból. Fennhangon hirdetem, hangos szó kell nekem! Szóból ért a magyar, de halljam azt a szót! úgy szeretném érteni, hogy mondják a jót, a halk mondatokból nincs mit kihámozni, szépet, megnyugtatót óhajtok … Olvass tovább

Be kell osztani az erőt. – Bizonytalanság. – Bajok sorozata.

BE KELL OSZTANI AZ ERŐT Nem akarok siránkozni, De okom van vigadozni, Süt még nekem is a Nap, Nem számít, mi lesz holnap. Jár a kezem, jár a lábam, Amit kapok, meghálálom, Örülök a Világnak, Nyiladozó virágnak. Be kell osztani az erőt, Nem szégyellni a fejfedőt, Elégedett legyen az arc, Nem befejezett még a harc. … Olvass tovább

Földközelben.

/Egy kívülről csillogó, valójában nehéz élet kis epizódja/ Ősz eleje van. Eszembe jut, amikor jó pár éve ide költöztem új életet kezdeni egyedül. Éppen nyugdíjas lettem és mindent abbahagytam, ami az addigi életemet képezte. Na, nem jó szántamból, a Sorsom diktálta így. Tehát a kertváros-jellegű, tetszetős, nyugalmas hely és a kis ház már felújítva várt. … Olvass tovább

Október végi gondolatok.

OKTÓBER VÉGI GONDOLATOK Színes levéltakaró fedi be a földet, emitt barna, aztán bordó váltja fel a zöldet, kimondani nem lehet, milyen gyönyörűség, bennem lepke-táncot jár az ezerszínűség. Léptem szinte zajtalan a nagy puhaságtól, testem felemelkedik a meghatottságtól, gondolataim is fel, más világba szállnak, csak itt vagyok egyedül, valahol már várnak. E lehullott lombszőnyeg nem az … Olvass tovább

Őszi pillanat szilánkok

Rákoskeresztúrról indulva a 68-as busszal araszolgattunk a Kozma utcában a Temető felé, mert már beállt a Halottak napját megelőző nagy forgalom. Az első, jobb oldali dupla helyen ültem a nagy szatyor virágommal. Az őszi nap szemből besütött a busz ablakát, megvilágítva a levegőben nyüzsgő, ezernyi porszemnagyságú élőlényt. Figyelmes lettem a vezető ajtajától jövő leheletvékony ezüst … Olvass tovább

Önsajnálat? Lázadás?

ÖNSAJNÁLAT? LÁZADÁS? Ezer szállal megkötözve, Sok munkával összefűzve, Él az asszony egymagában, Elfogadott magányában. Így fogy lassan az élete, Semmi nem hull az ölébe, Munkájába belegebed, Kitörni ebből nem lehet. Álmaiban változtatna, Nincs ereje, akarata, Se családja, se barátja, Nincs neki jóakarója. Bizalma sincs, hogy is lenne? Becsaphatót látnak benne, Közelében van a gonosz, Meg … Olvass tovább

Vágyálom.

Állandóan cipekedek, nagy batyúkkal járok, kelek, egyformán van testi, lelki, melyben nem segíthet senki. Repülőtereken, pályaudvarokon figyelem a bőröndöket, amint kis kerekeken gurulva húzzák maguk után gazdáik. Már rég tetszik ez nekem, dicséret a kitalálónak, így tényleg öröm lehet az utazás. Ha lakóhelyemen a piac felé megyek, egyre több kortársam, főleg nők rendelkeznek a gurulós … Olvass tovább

A szeretet összetart. – De nehéz szeretni. – Még tart a Finálé. – Becsüljük meg a napot.

A SZERETET ÖSSZETART A szeretet összetart, boldogítólag hat, A gyűlölet széttaszít, örül, hogyha bánthat. A szeretet mosolyog, virágot hint széjjel, A gyűlölet haragszik, villámlik szemével. A szeretet csak szeret, nézi, mi jó neked, A gyűlölet úgy szeret, hogy az nem jó neked. A szeretet áldozat, türelmes, elnéző, Gyűlölködő emberrel sosem lesz szép jövő DE NEHÉZ … Olvass tovább

Szülőfalum. – Másodvirágzás.

SZÜLŐFALUM Egy életen át kísér egy kis falu neve, Tisza-parti Révaranyos, születésem helye. A megváltozott neve? Aranyosapáti, Én vagyok egyedül, ki ezt nem ismeri. Anyám emlegette – nehéz születésem, Hajszálon múlott az Ő, s az én életem. Még pici koromban messze elkerültem, Attól is messzebb, világjáró lettem. Gondolatban sokszor visszatértem oda, Visszavágyakoztam a szülőfalumba. Ma … Olvass tovább

Haladni kell a korral.

Az antennaszerelő tanácsára – miszerint át lehetne állni a digitális műhold vételre, amin keresztül több száz csatorna adása jönne – hosszú meggondolás után ráálltam, elvégre haladni kell a korral. A megbeszélt időpontban jött is pontosan és átszerelte a meglévő fekete beltéri egység helyett az új, ezüstös színű Columbia G2 Digital Satellite Receiver beltéri egységet, amelyhez … Olvass tovább

A boldog boldogtalan. – Ülök a kispadon.

A BOLDOG BOLDOGTALAN Boldog az az ember, aki elégedett, itt a mennyországa, érte megszenvedett. Ha munkáját végzi, parázslik a kedve, földöntúli öröm száll az ereibe. Boldog, ha szeretik, ha légköre kedvelt, az sem töri le, ha néha irigyelt. Boldog az az ember, ki fényességben él, nem látszik az árnyék és mindig remél. Jó a közelében … Olvass tovább

A tücsök és a hangya. – Megy az előadás.

A TÜCSÖK ÉS A HANGYA Ezt a történetet mindenki ismeri, ahogy életüket mindkettő megéli. A hangya szüntelen dolgozik, gyűjtöget, felkészülten várja az eljövő telet. Nem szenved ínséget, soha nem hal éhen, gondos szorgalmával nincsen soha tétlen. Nem úgy biz’ a tücsök, dölyfösen nevetgél, árkot-bokrot bejár, jókedvében zenél. Csak a mára gondol, mit neki a másnap, … Olvass tovább