Hófehér liliom. – Őszi rendezgetés. – A rágógumi.

HÓFEHÉR LILIOM Hófehér liliom kertem közepében Kecsesen magaslik, tündököl a fényben Jól esik ránézni, benne gyönyörködni Buja illatától mélán révedezni. De jaj, sötétedik, szennyes ár közeleg Bűzös lavinája szerteszét tekereg Elzárja a Napot, a tiszta kék eget Gyilkos hírnökével, tűzvésszel fenyeget Fehér Liliomszál, kérlek, hogy ne add fel A végsőkig tarts ki tiszta szépségeddel Szeretet … Olvass tovább

Az élet rendje. – Útravaló a Megszületőhöz.

AZ ÉLET RENDJE Amikor elmúlik a gyümölcsérlelő nyár, s az élet túljutott a delelőjén már, akkor látja csak az ember, hogy az ő életfájának levelei is kezdenek sárgulni és hulldogálni. Napról napra fáradtabb, gyengül a test, színtelen és kimerült, mintha lenne rest, egyre kevesebb a lehetősége, akaratát, vágyait megvalósítani, s az élet nagy forgatagában mozogni. … Olvass tovább

Kétféle embertípus. – Jeladás. – avagy egy barátság születése. – Szülőtársaimnak.

KÉTFÉLE EMBERTIPUS Isten országában sokféle ember él, háborúznak, ölnek, s van, ki hisz, remél, a sokféle közül kettőt kiemelek, varázsló pálcámból életet lehelek. Az egyikben dominál szíve nagysága, szeme is ott lakik a szíve sarkában, onnan tekint körbe ábrándos nézéssel, lehet, hogy rosszul lát a szemüvegével? A másik biz’ okos, helyén van az esze, belepréselődött … Olvass tovább

Gőgös ember rabságában. – Fordított értékek.

GŐGŐS EMBER RABSÁGÁBAN Gőgös ember uralkodik, senki mással nem törődik, neki van csak igaza, aki mást lát: ő baja. Ami neki kedvező, erővel megszerzi ő, ha érdeke úgy kívánja, könnyedén taszítja sárba. Aki közelébe kerül, bilincsekben részesül, tulajdonaként megfogja, lelkét egyből kifordítja. Ez a kifordított ember, többé szembeszállni nem mer, szolgalelkű másolat, béna lett az … Olvass tovább

Virágok közt. – Kertem tündérkirálynői. – Lomok.

VIRÁGOK KÖZT Virágok közt jár a lány, Mind gyönyörű, valahány, Szőke haja meglebben, Egy pillangó megretten, Szeme színe, mint az ég, Szerelem-tűz benne ég, Gondolata messze száll, Kedvese már őrá vár, Hajába tűz egy virágot, Átöleli a világot. Ő az első unokám, Ez a rózsabimbó, Megjelent már mellette a jóképű hódító, Komoly életkezdés, Mert ők … Olvass tovább

Sír a rigó. – Megy a szekér. – Megyek az úton.

Sír a rigó Sír a rigó a párjáért, vagy talán a gyerekéért? De lehet, hogy egy kis árva rikoltozik védelemért. Az előbb volt a nagy ricsaj, macska száján örömkacaj. Büszkén vitte egyiküket, szétrebbent a madárraj. Megy a szekér Megy a szekér döcögtetve, ki-begurul a gödrökbe, lelassulva, meg-megállva, erőt gyűjtve, továbbállva. A ló is már öregecske, … Olvass tovább

A törvény betöltetik.

A TÖRVÉNY BETÖLTETIK /A Sors nem marad adós/ Nagy a sürgés-forgás az égi bérceken, sok kis angyal várja, hogy földre szülessen, legtöbbjüknek megvan a választott anyja, remélve várják, hogy örömmel fogadja. Az egyik kisangyal szomorkodik is már, úgy látja: választottja őreá nem vár, menne is, meg nem is, nagy a szabódása, előre sírdogál, látszik csalódása. … Olvass tovább

Hol vannak a boldogságok? – Magamnak és kortársaimnak.

HOL VANNAK A BOLDOGSÁGOK? Szürke napok, színes álmok, Hol vannak a boldogságok? Keressük csak, megtaláljuk, Legbensőnkben kulcsra zártuk. Félelmek és panaszkodás, Hol van hát a meggyógyulás? Ezt is magunkban találjuk, Szenvedtető rosszaságunk. Maró testi-lelki bajok, Gonoszkodó gondolatok, A bűnt észre se vesszük, Mások baján kárörvendünk. Elhagy erőnk, bátorságunk, Nincsen egy igaz barátunk, Legközelebb van a … Olvass tovább

Madarak. – Rokonszenv, barátság. – Hajnali hálaadás.

MADARAK Madarak a kalitkában, összezártság bánatában nem szűrődik be fényesség, beszorult a keserűség. Hiába az útkeresés, egyre jobban szorít a prés, ó, Nagy Ég, hol a kijárat, lélek és test nagyon fáradt. A madarak repülnének, kalitkából kitörnének, de erősen tartja a zár, és az erő fogyóban már. Uram! Itt csak Te segíthetsz, ha akarod, még … Olvass tovább

"Falkavezér" a kutyák fogságában

Húgomék megkértek, illetve beosztottak hozzájuk 3 napra a kutyák és egyebek vigyázására, ellátására, amíg ők távol vannak. A feladat nagyságától, átláthatatlanságától az idegesség minden jele mutatkozott rajtam már jó előre, szinte használhatatlan állapotba kerültem, pedig még ott sem voltam. Előző napon érkeztem Nagyváradról igen csak elfáradva, na de fő a kötelesség, irány húgomékhoz eligazításra. Amit … Olvass tovább

Ítélkezünk. – Ki kell bírni… – Füge. – Kergetőzés.

ÍTÉLKEZÜNK A társunk hibáját rögtön észrevesszük, bezzeg a miénket féltőn dédelgetjük, fordítani kéne ezen érzésünkön, egyszerre csökkenne teher a lelkünkön. Jut eszembe egyből, szeretünk sajnálni, százszorosan jobban, mint vele örülni, gondolkozzunk el hát, saját hibáinkon, jóra törekedvén, dolgozzunk magunkon! És szeressük jobban ezt a szép világot, amely ajándékul mostanra adatott, a CSODÁS TERMÉSZET édeni állapot, … Olvass tovább

Az állatidomár vallomása

Vilma húgom önmagáról. Az Állami Artistaképző Iskola elvégzése után, l958-ban az utcára kerültünk a teljes kilátástalanságba. Senkitől nem kaptunk szerződésajánlatot, de még jó tanácsot sem, hogy merre is induljunk, kihez forduljunk. Családom igen nagy szegényesen élt, anyánk özvegyen nevelt fel bennünket nővéremmel együtt. Szükség lett volna arra, hogy mielőbb munkába álljak. Több végzős társam azonnal … Olvass tovább

Üdvözlet a lővérekből. – Fertő tavi látogatás. – Történet a nagy egészből.

ÜDVÖZLET A LŐVÉREKBŐL Csend, s nyugalom ül a tájon, Langy szellő cikáz a fákon, Nézem, hogy fenn kék az ég, Lombok közt át jő a fény. Árnyék és Nap játszadozik, Fenyő, nyírfa hajladozik, Susog a nagy Mindenség, Ó, ha tudnám, mit regél Ritkán röppen néhány madár, Halkan koppantgat a harkály, Itt-ott egy-egy makk lehúllik, Lucfenyőkön … Olvass tovább

Leszoktam a tükörről. – Fellépésre magyek. – Réges – régen.

Leszoktam a tükörről Leszoktam a tükörről, nem csodálom magam, csak úgy futólag nézem, hogy is áll a hajam. Ha az úton átlibbenek, a forgalom meg sem áll, nem tapadnak rám a szemek, a tekintet messze száll. Ha járművön ülök a busz első ülésén, mit látok? Egy öreget, az ablakra nézvén. Körbe nézek hamarjában, hátha más … Olvass tovább

Meghíúsult találkozás.

A látszólag semmitmondó eset nemrég történt. Nem felejtettem el, sőt, egyre többször jut eszembe. A keresztúri piaccal szemben lévő Kaszáló utcán át vitt az utam célom felé. Az utca elején két kocsma is van, jobbról is, balról is. Lehet, hogy nem ez a hivatalos neve, de bennem így rögzült. Már messziről láttam, hogy a jobb … Olvass tovább

Kísértés.

A tévé nézéséről és a rádió hallgatásáról már nagyrészt leszoktam, de ha élek is vele, erősen megválogatom a műsort. A konyhámban van egy ősrégi Junoszty tévé, nagyon rossz vétellel, de reggelizés alatt nézem az adást. Muszáj tájékozódnom a világ folyásáról és az itthoni dolgokról, mégha el kell szenvednem is az összes reklámot és az ügyeletes … Olvass tovább

Tavaszi álomkép. – Gondolattöredékek.

TAVASZI ÁLOMKÉP Fekszem áldott napsütésben, éltető fény ölelésben, távol van a világ zaja, milliónyi gondja, baja. Hullanak rám virágszirmok, illatuktól elbódulok, röpke álom száll reám, csodás tavasz nappalán. Visz az álom boldogságba, Kedvesem kitárt karjába, ott az édes szerelem, nekem nyílik, csak nekem. GONDOLATTÖREDÉKEKBŐL: Vágyakozó mesevilág éjjel álmaimban, bárcsak egyszer igaz lenne nappal, valóságban. Nem … Olvass tovább