Felicitasz71

Sokáig néztem az üvegajtón át, az egyre távolodó alakodat. Siettél. Nem néztél hátra, mintha félnél attól, hogy akkor nem tudsz itt hagyni. De még sokáig hallottam cipőid kopogását, az ismerős lépteket. Szinte visszhangoztak a fejemben. Az ajtón foltot hagyott forró leheletem. Ne hagyj itt egyedül! Kiabálni akartam, de már nem volt kinek. Egy hónapot töltöttem … Olvass tovább

A fáradt hajnalon, a redőny résein beszűrődő fényben apró porszemek táncoltak a félhomályban. A nő lassan nyitotta ki a szemét. Egy pillanatig nem tudta, hogy hol van, az utolsó emléke az volt, hogy a férfi a hálószobába vonszolja. Lassan megmozdult és iszonyatos fájdalmat érzett az egész testében, miközben a gyomrát valami folyamatosan felfelé nyomta. A … Olvass tovább

Láttalak éjjel álmomban. Délceg férfiként jöttél felém, s én felfedeztem arcodban arcomat. A szemeidben mosoly bujkált…mögötted a felkelő nap glóriát vont köréd, s a hajad aranylóan csillogott, mint a napfény. Aztán gyermek lettél…én karomban ringattalak…amit megtagadott tőlem az Ég. Ne menj még…keserű ébredés után nyúltam a tovatűnő álomkép felé, de te már elmentél. Jó ember … Olvass tovább

Egész életemben rád vártam – suttogtad, miközben mosoly bujkált zöld szemeidben. Magadhoz húztál, éreztem a szívverésedet. Egyre szaporábban…Még így is gyönyörű vagy- mondtad, mikor összekócoltad a hajamat. Egész éjjel fennmaradtál, hogy lásd ahogy alszom… Hosszan kígyózott az út a fák közé, itt állt a ház, megbújva a hegyoldalban. Magával ragadott a táj szépsége, nem vettem … Olvass tovább

Az asszony tétován áll meg az ajtóban. Látja, ahogy a kopott radiátor melletti ágyon a nővér a fia arca fölé hajol. Ingerülten arrébb löki az infúziós állványt, ami nekigurul a középső ágynak, majd kisiet a kórteremből. -Szia. A fiú a hang irányába fordul, hunyorog. Bal szeme groteszkül feldagadva, próbálja kinyitni…nem megy. -Anya? Az asszony válla … Olvass tovább

Kérem, segítsen! A pénztárosnő egykedvűen nézett fel, majd végigmérte az előtte álló nőt. Pontosan illett rá a személyleírás. A nő hosszú fekete haja lágyan keretezte arcát, sminkje és ruhája hivalkodó volt. Elnézést kért és hátrament, hogy felhívja a férfit, aki eltűnt feleségét kereste. Kérem…Nincs pénzem, de nem maradhatok itt! Fel kell szállnom a legközelebbi vonatra! … Olvass tovább

-Csak nem gondolod, hogy kényszerből kibékülök veled? Kényszerből…A szó ott dübörög a fejemben és nincs már értelme a pár napja fajanszba dobott utolsó cigarettának, amíg a teszt eredményét vártam. A terasz lépcsőjén ülünk. Ugyanúgy, ahogy azon a júniusi estén. De akkor nyoma sem volt benned az elutasításnak. Bőrömön éreztem a tested melegét. Átöleltél és én … Olvass tovább

Leguggolt mellém a teraszon. Mintha valamiféle alárendelt szerepben érezné magát. Haját féloldalasra fonta, ahogy mindig szokta. -Segítsen nekem, megtalálni a testvéremet! Néztem a szeméből legördülő könnycseppet. Mélységesen sajnáltam. Soha nem kellett senkinek. Már zokogott mikor elmondta, nagyanyjának a halálos ágyán bocsátott meg. Nem kapott esélyt, még tőle sem. Nem szeretett és nem kötődött senkihez. Megtanult … Olvass tovább

Fázom. A falakat rég sárgára festette a nikotin. A megsárgult függönyök szakadtan hullámoznak az ablakban, az asztalon eldőlt borosüvegből vörösbor csordogál. A falakra virágokat rajzolt a penész. Egyedül vagyok. A paplan hűvösen ölel körül, egészen magamra húzom. A plafon foltjai, képzeletem teremtette barátok. Ők sem szólnak hozzám. Félek. Az ajtó előtt nyikorgó léptek, egy hangos … Olvass tovább

Egy átmeneti otthonban dolgoztam. Aznap óvatosan kanyarodtam be a felhajtón s a hatalmas épület titkos menedékként, kísértetiesen magasodott előttem. Vihar készült. Az égen átcikázó villám még egy pillanatra megvilágította a bodros bárányfelhőket felváltó szürkeséget és már érezni lehetett az eső illatát, ami úgy zúdult le a poros utcákra, mintha el akarna mosni minden szennyet. A … Olvass tovább

– Válasszuk ki, hogy mit fogunk előadni a gyerekekkel! Nézem Esztert, hogy öt hét táboroztatás, szervezés, fegyelmezés, nevelés, példamutatás után, még mindig van energiája zeneszámokat keresni és teli torokból énekelni. „Lekapcsolom a villanyt a fejemben…Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen! Ha a világ botránkozik énrajram…Akkor tudom jófelé visz az utam…” Ekkor hozzák a férfit. A zene … Olvass tovább

Már megint foglalt az a kurva telefon. Ezerszer megmondtam, hogy legyen mindig elérhető…Azt mondta, siet… Már jön is. A fülén van a telefon…Kivel beszél már megint? Megmondtam neki, hogy ne beszéljen azzal a nővel. Csak telebeszéli a fejét ostobaságokkal. Hogy gyerek koruk óta barátnők? Kit érdekel? Most már hozzám tartozik. Felszabadultan kacag…Nem is Anitával beszél. … Olvass tovább

Olyan ügyetlen vagyok…Valahogy megcsúszott a lábam a lépcsőn. Nézem Józsi, a postás arcát. Talán valamiféle részvét, amit leolvasok róla. Gizike a boltban is olyan furcsán nézett rám, mintha nem hinné el, hogy minden rendben van. De tényleg…Ja, az égésnyom a karomon? Megcsúsztam, az én hibám. Leforráztam magam, majd rendbe jön. Különben is, tegnap virágot hozott. … Olvass tovább

Fura ma ez a lány. Bevágódik mellém az anyósülésre és nem szól semmit. – Jól érezted magad? – Aha. Felhívott az éjjel. S ahogy tapogattam a telefon után, csak arra tudtam gondolni, hogy én alszom, miközben neki szüksége van rám. – Alszol? – Már nem. Baj van? – Majd otthon elmondom. Most itt van mellettem. … Olvass tovább

Meg kellett állnia félúton. Mielőtt az emlékek magukkal ragadták volna, csak görcsösen szorította a kormányt és bámult kifelé a szélvédőn. Megtapogatta maga mellett a műanyag fekete dobozt. Hamvasztva: 2016. november 28. Már hat éve halott. És hat éve, hogy a rokonok megtiltották, hogy az anyját a nagyszülei mellé temesse. Az apja lábához, ahogy kérte. Mintha … Olvass tovább