Eugene Darnell

Adele gyámoltalanul álldogált a mohával borított, kiszáradt szökőkút oltalmában. Elgondolkodva figyelte a mozdulatlan kert megannyi szépségét, talányát. Fekete lakkcsizmájában, kockás miniszoknyájában rendkívül csábosan mutatott. A tőlem kapott piros pulóverét viselte ezen a vigasztalan, fakó novemberi reggelen. Az emeleti ablak függönye mögül észrevétlenül szívhattam magamba e szívszorító pillanatokat. Tanácstalanul kotorásztam kivénhedt házikabátom zsebében. Pipám nyugtató érintése … Olvass tovább

Még hat percem maradt. – Nézze, sötétben értelmetlenség elindulni – hiába győzködtem a küldöncöt, az hajthatatlannak tűnt. Miközben olajos szemüvegét törölgette, kopasz, májfoltos fejét gondterhelten ingatta. – Muszáj. AR-4-es parancs. Tudja mi fog történni, ha nem indulunk… – heves köhögőroham csapott le rá, pillanatokon belül a földön fetrengett. – Hogyan jutott le ide? – ingerülten … Olvass tovább

A szél tébolyultan tépázta a satnya lakótelepi fákat. A lepusztult, szeméttel tarkított játszótér pokolbéli tájként olvadt a fakó, nedves épületek közönyösségébe. A kopott, repedezett csúszda talán túlvilági utazás kellékéül szolgálhatott. Gazdátlan hinták rázták őrjöngve rozsdamarta láncaikat, eszelős muzsikájukat a zsigereimben éreztem. Borzongva húztam össze a sötétítőket, majd felkapcsoltam az állólámpát. Szívszaggató tangóvallomás-foszlány kúszott át a … Olvass tovább

A herceg hátrakulcsolt kézzel, gondterhelten sétált az asztal körül. Hosszú, őszbe csavarodó szakálla rendezetlenül lógott, groteszk árnyékot vetett ráncos kabátjára. Szomorúan figyeltem hiábavaló küzdelmét a pipájával, mely aztán törött szárral landolt a padlón. Némán álltam a márványoszlop takarásában, görcsösen szorítottam mellkasomhoz jövetelem okát. Már fel sem vettem az új ruha incselkedéseit. Teljesen megfeledkeztem a fejemet … Olvass tovább

Rég itt hagyhattam volna ezt az istenverte porfészket, de a messze földön híres, különleges piacuknak nem tudtam ellenállni. Az őrjárat váratlanul bukkant fel. Jobbnak láttam, ha elvegyülök a tömegben. Tanácstalanul sodródtam a rémült emberekkel. Megálltam az egyik sátornál, s csodálkozva figyeltem, ahogy tulajdonosa a legnagyobb nyugalommal szemlélte az eseményeket. Magas termetével kitűnt a tömegből. A … Olvass tovább

Céltalan lődörgésem során vetődtem ebbe az utcácskába, mely még nappal is mély kiábrándultságot sugallt. A jeges szél otrombán taszigált előre, kóválygó gyomorral, másnaposan róttam a métereket. Az alacsony, lapos épület szolidan illeszkedett a lepusztult környezetbe. A koszos, repedezett ablakok, a piszkosszürke, málló vakolatú homlokzat, és a horpadt, rozsdás ereszcsatorna megadóan várták sorsuk beteljesedését. A foghíjas … Olvass tovább