Forgács Enikõ Rita Forgács Enikő Rita – Borvers Ritka tűnő boldogság az ittas állapot. Tőle nem leszek, se rosszabb, se jobb. A torkomon a félédes veres lecsorog. Minden korty színt lop áttetsző szürke életembe. Tőle olykor álmodok, olykor kicsattanóan jól vagyok. Könnyen sírok, de még könnyebben nevetek. S ha bárki más nevetésem hallja könnyesre pisálja magát a vicceimtől. … Olvass tovább
Katartikus kavalkád, rumli mellettem szétdobált föld és vízért kutató ásónyomok megfáradt emberek kezei. Elhantolt múlt és felfedezett jövő felkutatott forrás és leküzdött akadályok átélt vágy, megélt siker, elérhető elérhetetlen állandó küzdelem a mindennapokért. Keresni a boldogságot olyan, mint vízért kutatni a száraz sivatagban. Egy örökkévalóságnak tűnik kikeveredni belőle miközben mást sem szeretnénk csak megtalálni. Ugyanez … Olvass tovább
Szeretetből szerelem szerelemből szeretet újra, újra és újra megfogod a kezemet, elengedhetlek, ellökhetlek számtalanszor hibázhatok, elronthatom újból felemelsz. Megkeresel és megtalálsz hiába bujkálok nem tudok elrejtőzni önmagam elől, mert olyanok vagyunk mint, két bújócskázó kisgyerek játszunk a kihívásokért. A kalandot keressük és közben mindketten rádöbbenünk, hogy az igazi kihíváshoz ahhoz hogy, megtanuljuk egymást szeretni maga … Olvass tovább
Forgács Enikő Rita – Törődő Istenség Álmomban láttam Istent az élet szőttesével játszva, a fonalat a végén el is vághatja, de meg is toldhatja, az Úr szőttesét át is színezheti, megváltoztathatja. Ámbár, a mintát mégsem egyedül ő maga alakítja a fonál ahogy, megtoldja szövi magától a mintát, bár néha elakad, csomós lesz és segítségért kiált. … Olvass tovább
Forgács Enikő Rita – Párviadal Megismertelek és megszerettem magamat, ádáz csapdába csaltál és elloptad gondolataimat. Eltűntél, hogy keresselek, megbolondított tekinteted, szívemet kérted elhallgatott titkot kaptál válaszul itt maradt emléked és nem hagyott szótlanul. Lökött, őrült, hevült riadalom veled szenvedélyesen akarom. Angyal bőrbe rejtett démoni csalhatatlan báj, kísértetiesen üldözött nem létező homály. Megérzésnek álcázott látszat, óvatosan … Olvass tovább
Forgács Enikő Rita- Múltidéző Szerelmedtől megfosztva múltba révedek arcomon szívódnak fel a sós könnycseppek. Fáradt a lelkem, szívem tüzes ereje kialudt minden reményem hamuba szóródott. A kandalló melegét keresve idézem fel múltba meredve mennyire szerettelek. Kimondom fáj, hogy belül már semmitől sem félek, tudom, hogy egyszer úgyis elérlek. A hit szárnyakra kapott őrült boldogság s … Olvass tovább
MEGJELENT: Forgács Enikő Rita: Hajnalba néző c. verseskötete E-könyvben! Oldalszám: 90 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/fencsi28 Az E-kötet megvásárolható a Holnap Magazin webáruházában! Szóljon a vers bármiről, legyen a hangulata bús, csalódott vagy vidám és életerős. Legyen a témája könnyű vagy elgondolkodtató, tanulsággal vagy csattanóval a végén. Mégis … Olvass tovább
Bár soha nem is láttam talán, azonban szívemben mégis ott termett a láthatár. Káprázó fények, fellőtt füstgomoly a homályos köd egyszerűen szétoszol. Leomlik minden, feloszlik a pokol, a sátán saját hamvas nyálában tombol. Hamuszürke fátyol mögül látható már a láthatár, a menedék, ahová eljuttattál. Vége a múltnak, új könyvek íródnak, titokban mögém osonva érted el … Olvass tovább
Szívszakadék, de nem kötelesség eltitkolt valóság szerelemnek hitt álom. Többé már ébren élem boldogságom, Nélküled szebb a világ mint veled volna. Csak a gyávák hazudnak szerelmet, a bátrak kimondják az érdekeiket. Te nem tisztelsz, nem érzel engem vakon elvesztél a sötét élvezetben. A gyűrűt is más hordja helyettem, szeretőd lett a szerelem nélkülem. Álom ábránd … Olvass tovább
Hallgasd a csendet Csitulj el és megtalálod a csendet és a nyugalmas csendet közel, csak csitulj el mert hallgatnod kell rám. (Így) meg tudod hallani a lelkem hangját, ha akarod az hirtelen hallani. Így aztán a világ csendessé fog válni, addig a pillanatig, amíg hallgatnod kell engem. Azután, a szél fel fog emelkedni és sírni … Olvass tovább
Kialudt a lelkem lángja, Többé már csak a halál vágya Pislákol az ereimben. Magamra hagytak, Kifosztottak, Ellopták az életem. Csupán erőtlenül heverek és bámulok magam elé. Semmim sem volt, Semmim sem maradt. Fájdalmat okoz az öröm, Megnyugtat a harag. Energiát ad a bánat, Halált a szerelem. Végem van ha úgy döntök, hogy ezeket megkeresem. Elveszetten … Olvass tovább
Akarok sírni, de nem jönnek a könnyek. Ha mellettem lennél csak akkor lenne könnyebb. Már minden dobozt felnyitottam, már minden emléket megtaláltam. De mégis csak nehéz egyedül hagytak így is vagyok még mindig legbelül. Nem mutatom kifelé, hogy bármi is fájna, hiába éltem meg újra minden traumát, hiába tettem le a terheket, a lelkem súlya … Olvass tovább
Forgács Enikő Rita – Énekpróba Nézd bennünk szól egy dallam, Hangzatos szólam, körös-körül vesz az élet. Engedd, engedd meg, hogy féljek, Nekem már nem játék az élet. Torzonborz játék, az élet egy ajándék, Várólistás álmok, meggyűlölt barátok. Magányos számok, elnyomó korlátok, Körbe vesznek a falak, tőlük már nem vagy szabad. Mindent feladtam, de akkor jött … Olvass tovább
Mű virágok, mű életek, mű körülöttem minden, ha körbe nézek szenvedek. Mű igazság, mű álarc, mű virág, mű szeretet. Csukott szemekkel nem élek, de nem szenvedek. Mű virágok, mű életek, mű szívek, mű emberek, mű szerelmek, mű lakatok. Lezárt szemetek ki ne nyissátok. Aludtam, fogvatartottak, elárultak, elhagytak, becsaptak, mindent elkövettek ellenem. Mű virágok, mű életek, … Olvass tovább
Forgács Enikő Rita- Követlek az úton Bármerre is mész minden elmúlik, csak haladsz és az idő letelik. Elátkozott tükrök, meggörbített falak, semmi sem egyenes, senki nem ugyanaz. Megállni nem tudsz csak elszaladsz, csak annyit tehetsz, hogy irányítasz. De nem tudod merre menj, nem tudod kiben bízhatsz. Hogy is tudnád merre tarts, ha mindig ugyanabba a … Olvass tovább
Két kéz Két különálló kéz vagyunk, párt keresünk, vándorlunk. Egyedül csak céltalanul bolyongunk, eltévedünk. Megtévesztenek minket más párért kutató kezek. Egymást csapjuk be, majd némán hallgatunk. Vándorlunk és belebotlunk, elveszítünk és megtalálunk. Megtalálunk és kételkedünk, nem vesszük észre mert félünk. Hiszen nem láthatjuk előre, hogy mi lesz még a jövő. Nem ismerjük a másik múltat, … Olvass tovább
Gyermekből gyermek, minden újra emberré lesz. Megszületünk élünk, közben olykor elveszünk, megtaláltatunk, de még kételkedőn bolyongunk. Majd egyszer hirtelen betoppan és az életemben találom a párom. De nem jön egyedül vele érkezik a múltam, a jövőm és a jelenem. S minden mit az idővel eddig kerestem. Benne megtaláltam az életem sóját, más már nem választhat … Olvass tovább
A világ üzenet mit magadban látsz, ha belenézel a világ eléd tárt tükrébe. Nem minden rossz, ami annak látszik és nem minden jó, ami felkínálkozik. Nézz bele mélyen a lelked hamvas vagy épp ködös kis tavába, a legmélyére tekints be! S bármit is látsz fogadd el önmagad, szeresd azt ki most vagy, értsd meg ki … Olvass tovább
Lehetek könnyű vagy nehéz, számodra ösztönös vagy sors akarva kész. Kereshetsz, de lehet már megvagyok, eltakarhatsz, de elpusztítani nem tudsz! Lehetek számodra öröm és bánat is, igazságos vagy irgalmas, bírálód vagy társad. Minden hova magaddal kísérlek, a részed vagyok, elkergethetsz, de kijátszani nem tudsz! Lehetek számodra fénykép vagy szimbólum, tárgy, fényes drágakő, ékszer vagy védjegy. … Olvass tovább
Elmúlt minden, a nyár, a tavasz, az ősz, a tél, egyszer minden szerelem véget ér. A szerelem még kora tavasszal bimbózó virág, nyáron szirmai színekbe borítanak mindent mit látsz. Aztán jön az ősz és készül az út a hervadás felé, a szerelem télre megsemmisül és a fehér hó fátylat hint rá. Elmúlik minden, a nyár, … Olvass tovább