Fercsák Lászlóné Lódobogásra siettünk ki a fészerből. Gazsiék érkeztek vissza.Ernő bácsi gondterhelten közölte. – A cséplőgép jó. Azzal fogunk dolgozni. – A kombájn?- kérdezett rá a nagymama. – Kicsik a földek, nem éri meg a Ferkónak, hogy kijöjjön a tanyákra. – Biztos vagy benne? – Boldizsár már élesztgeti az öreg cséplőgépet. Összeállunk, egy helyre összehordunk minden, aztán … Olvass tovább
HALLOWEEN IDEJÉN! A töklámpás –Hé Mári gyere má ki! –éjszaka közepén kiabálta Bála bácsi. – Mi az Isten haraggya ütött magába! Talán nem megy egyedül még az se! Hiába megöregedett- morgott Mári néni, aztán átfordult a másik oldalára. –Mári, gyere má!- hallotta újra. –Mi van!- kiabálta ki Mári néni. –Illent még nem láttá, a kemencénél … Olvass tovább
– Várom őt is. Bundás terelte be a nyájat. Nem foglalkozott a távozó vendégekkel. Amikor a nagymama betette a karám ajtaját, Bundás egyenesen a tisztaszoba felé szaladt. – Megjöttél?- simogattam meg a buksi fejét. Körbefutkosott, csóválta a farkát ,és közben vakkantott egyet, kettőt. Vöri mellette termett. Kicsit megrángatta a bundáját. Egymásra néztek. Vöri felemelte az … Olvass tovább
– Kire? – Az édesanyádra. – Tud róla valamit? – Régóta nem tudok róla semmit. Te, alig totyogtál, amikor elment. Emlékszem fehér kis rövidnadrágban ,és egy csíkos pulóverben hoztad velem be a kertből a sárgarépát és a virágokat. A fejeden volt egy koszorú, amit az édesanyád font neked. Levetted, amikor odaértél a játékaidhoz. Plüss, barna … Olvass tovább
S tényleg minden rendben van?- kérdem önmagamtól. S valahonnan jön a válasz, hogy igen. Talán a néni is most ugyan ezt éli át. Lassan tudatosulni fog benne, hogy él. A szeme már felcsillant, amikor kíváncsi volt rá, hogy én miért vagyok mellette. Vajon tudja e, hogy egy hölgy naponta mellé ült, és beszélt hozzá,miközben megfogta … Olvass tovább
Másnap ébredtem fel. Akkor még egyedül voltam az intenzív osztály egyik szobájában. Beszélgettünk a nővérrel, amikor az orvos közölte: – Jelenleg a Barnabás is jól van. Majd kiugrottam a bőrömből. Délután behozták hozzám a nagymamámat. Sírt és fogta a kezemet. Olyan nagyon össze volt aszalódva, hogy alig ismertem rá. – Nagymama maga nem aludt a … Olvass tovább
– Vigyázok rá- feleltem. Kimentem az udvarra. Kiszórtam egy kis búzát, amire oda is szaladtak a baromfik. Kivettem az üveget és óvatosan letettem a földre. – Nézzétek meg jól! Ő az én új barátom. Soha sem szabad bántani!- figyelmeztettem őket. – Ez egy szem- a búgott a galamb , és kelepelt a gólya. – Igen, … Olvass tovább
Titkok és rejtélyek Egy tizenéves fiúnak, aki kint él a nagymamájával a tanyán, egészen más élete van, mint a városi gyerekeknek. Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt kifejezetten izgalmasnak tartom. Ráadásul nekem a „Sors könyve” eddig különleges lapokat tartogatott. A nagymamám szerint, bármi is ér az életünk során ,egybe kapaszkodhatunk, az pedig nem más, mint, … Olvass tovább
Veled –Itt állok melletted. Látsz? – Hogyan látnálak, amikor becsukva van a szemem? –Tudom. Figyelj! Súgok neked valamit. – Mit? – Szavakat :Alkony, sötétség, bátorság, félelem, farkas:- nem jó, a medve:- az sem jó, a fenevad, igen az a jó lesz, sűrű ,erdő, sziklák és a barlang. Tudsz követni? – Papír és toll kellene. – … Olvass tovább
Szappanbuborékok A nagymamámmal élek egy tanyán. Ma már nem szokványos, de nekem a világon a legjobb hely. Amikor nem kell iskolába mennem, akkor reggeltől estig kint vagyok a levegőn. Akár hinni tetszik, akár nem, a virágok, a fák, és az állatok a barátaim. Mindenkivel beszélgetek. Bundás, a fekete szőrű pulim, mindig elkísér. Egyik alkalommal a … Olvass tovább
Reza néni boszorkány Farsang idejére már mindenkinek elege volt a sötét szomorú estékből. Végre kilehetett lépni a mindennapok szürkeségéből. Húshagyókedd bővelkedhetett mindenféle alakoskodással és cselszövéssel. Nem volt ember a faluban, aki ilyenkor haragra gerjed volna, bármi nemű dolog is történt a háza táján. Kedd reggelre, kellő képen megfagyott az utcán a pocsolya, délutánra befedte a … Olvass tovább
A fehér ibolyák Liliána lecsúsztatta magáról a lepedőt. Alfréd nem tudta levenni róla a szemét. Pontosan, olyan kép tárult elé, ahogy ő elképzelte magának a szertetett a nőt. Alig múlt tizenkilenc éves, üdének és zsenge őzikének látta. – Mindjárt jövök- közölte Liliána és befordult a folyosón. Mezítelen testén érezte a fiú tekintetét. – Szép vagy … Olvass tovább
Álarcok – Maga mellé ülhetek? – Szeretne? – Igen. – Tudja, hogy mit játszanak? – Igen. Melánia végignézett a fiún. Hamiskás tekintete elgondolkodtatta, halkan megjegyezte. – Az előadás alatt nem bánnám, ha semmit sem fűzne a filmhez. –Tessék? Talán ismeri a történetet? – Igen, s kérem, maradjon a vetítés alatt csendben. –Ja. –Értjük egymást? –Igen. … Olvass tovább
A varázsgömb Aprócska fiú voltam, amikor a szomszéd Dénes karácsony másnapján áthívott magához. Igazából nem is lett volna különleges esemény, hiszen ha lehetett minden időnket együtt töltöttük. Előre láttam, amint a terepasztalon az új mozdonyát és vagonját fogja bemutatni, ami csodás hangokkal jelzi a megállókat. Előre izgultam azért, hogy ne legyen probléma a váltóknál. Dénes … Olvass tovább
A köd Napokig nem szállt fel. A szomorú délutánok, sokkal kísértetiesebbek voltak az erdő széli házban Narának, mint máskor. Sehol egy kis szellő, ami kiseperte volna a szürkeséget. Befelé fordul tőle a lelke. Nehezen viselte el a ránehezedő súlyt. Szerette volna, hogy valami kizökkenti a keserűségéből. Felöltözött és kilépett a ködbe. Az erdőben kanyargó sétány … Olvass tovább
A tangó A nyár kellős közepén jártak, s mint minden reggel Misi bácsi volt, akit elsőnek segítettek a nővérek felöltözni. Mosolygott és alig észrevehetően csókot lehelt Mária nővér vállára. – Ejnye- nevette el magát. – Énekeljek, azt jobban szeretné? – Csak halkan, mert még sokan az álmok mezején járnak. – Mária, én olyankor szaladok a … Olvass tovább
A levelek tánca „ A hulló levelek szépsége abban rejlik, hogy nem tudnak repülni, de megtanulták, hogyan kell méltósággal földet érni” Wass Albert Szeptemberben színesre kezdi festeni a fákat a természet. A leveleket titokzatos manók táncoltatják, amíg leérnek a földre. Sárgán, barnán, vörösen és félig zölden. Színes kavalkád, ami előre jelzi, hogy pihenni térnek. Gyermekorom … Olvass tovább
Tere – fere az iskoláról – Hova rohansz? – A nagymamához, most van ideje, hogy beszélgessünk az iskoláról. – Nem érted el telefonon? – Nem is kerestem. – Miért? – Szeretem, amikor mesél. – Miről? – Bármiről, ami megtörtént vele. – Nem ciki ,amit mond? – Miért lenne az, ők egy egészen más korban éltek, … Olvass tovább
Türelem Alig vártam, hogy elkezdődjön a szünidő. Édesanyám intett, hogy elég sok nap van előttem, amíg a következő tanév elkezdődik. Ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg, nekem minden perc számított, hogy minél előbb kimehessek a nagyapámékhoz. A szüleim csak két nap múlva voltak szabadok, hogy elvigyenek. Ez nagyon nehezemre esett. – Nyugalom! Semmiről sem maradsz le- … Olvass tovább
Aranyló május A térdemen ül a kisfiam, aki mindenre kíváncsi. Soha sem fogy ki a kérdésekből. – Miért fehér gyöngyvirág? –Mert a Jóisten örömében fehér ruhába öltöztette. –Miért kék a kéknefelejcs –Hogy soha se felejtsük el egymást. –Mi van az égen? –Bárányfelhő. –Távolabb? –Hol? –Ott az a fekete? –Az viharfelhő. –Abból esik az eső? –Igen. … Olvass tovább