Tizenharmadik történet: Májusi eső

Aranyló május A térdemen ül a kisfiam, aki mindenre kíváncsi. Soha sem fogy ki a kérdésekből. – Miért fehér gyöngyvirág? –Mert a Jóisten örömében fehér ruhába öltöztette. –Miért kék a kéknefelejcs –Hogy soha se felejtsük el egymást. –Mi van az égen? –Bárányfelhő. –Távolabb? –Hol? –Ott az a fekete? –Az viharfelhő. –Abból esik az eső? –Igen. … Olvass tovább

Holnap: Tizennegyedik történet: Tépelődöm

Tépelődöm Fogom kiskabátom és elindulok sétálni. A fájós derekam és a kikopott térdem kissé engedetlennek tűnik, de sebaj. A mozgás hozzájárul az egészséghez. Lassan érem el a tanösvényen a pihenőhelyet. A madarak csivitelését innen- onnan lehet hallani. A Nap sugarai játékos kedvvel szóródnak szét ,a még meglévő lombokon át. A lábam alatt a földön az … Olvass tovább

Zenél a lélek : befejezés

A kis házi zenekarral Vivien is egyre többször állt a közönség elé. Beethoven zeneműveiből már kifogástalan rutinnal rendelkezett. Első kedvenc zeneszerzőjévé vált. Carmen közben próbálkozott, hogy lejárassa a többi tanuló előtt Vivient. Kiábrándítóan nyilatkozott. – Borisz szertőjeként lép egyre feljebb a ranglistán. – Nincs igazad! – figyelmeztette Gréta. – Emlékszel a cigarettára? – Azt már … Olvass tovább

Zenél a lélek 4/4

– Feljönnél hozzánk?- kérdezte a lehető legváratlanabb pillanatban. – Miért? – Hogy megszólaltasd a nagynéném zongoráját. –Szerinted nem fog megharagudni érte? – Biztosan, mert nem fogja meghallani. Messze van, odáig nem érnek el a hangok. – Mit szól hozzá az anyukád? Megengedi? – Erről még beszélgetünk. – Ismerem az érzést, a mikor egy idegent kell … Olvass tovább

Zenél a lélek 3/4

– Bocsánat! Azon, hogy hol láttam magát? – A koncerten, ahova Borisz elhozott. Az első hegedűs- villant meg Vivien fejében a kép. Nem engedte Borisz, hogy nézzem, csak azt, hogy hallgassam a zenét. Nem is véletlenül vitte oda a koncertre? – Meg van? – Igen. – Kezdhetünk? – Igen. Minden másként ment, mint Kátya nénivel. … Olvass tovább

Zenél a lélek 2/4

‒ Nekem az iskolapadban több év dukál. Maga meg élje az életét! ‒ Azért vigyázhatok magára? ‒ Ahogy gondolja. Holnap 6 óra. ‒ Köszönöm. Vivien apja kint topogott a járdán, emésztette a beszélgetést. ‒ Apa bízzál bennem!- hallotta a lánya hangját. Odahaza Vivien édesanyja nyugodt volt. ‒ Mit akar Vivientől Borisz?- kérdezett rá a férjére. … Olvass tovább

Zenél a lélek 1/4

A zeneiskolában a formaruha mindenkire kötelező volt. Származást és az anyagi helyzetet csak a naplóba jegyezték be. Carmen az iskola parkjának egyik eldugott sarkában cigarettázott. Dicsekedett, hogy őt úgy sem vonja felelősségre az édesapja. A takarítónőjük, pedig nem árulja be, hogy ő csen el pár szálat. Az édesanyja pedig, ha kell, magára vállalja. Vivien megpróbálta … Olvass tovább

A kávé illata

A kávé illata – Vilmos várj!- kiabált Anna a metró mozgólépcsőjén. A férfi nem nézett hátra. Anna leszaladt a mozgólépcsőn. Ahogy lelépett róla, megfordult és rohant felfelé a másik irányba. – Vilmos! A várakozó emberek között kereste. A halszálkás öltöny lebegett a szeme előtt. Az előző szerelvényt érhette el?- gondolta. Más megoldás nem létezik, ha … Olvass tovább

Kincsvadászok

Kincsvadászok Egyik nyári hajnalon ketten ültünk kint a szikláknál. A Nap alig emelkedett a tengerszint fölé. A sirályok magasan keringtek a levegőben. Messziről látszott, hogy egyre közelebb ér hozzánk egy hajó. – Látja ott a távolban a vitorlást? – Igen. – Sokszor kiülök ide a sziklára és figyelem, hogyan ringatózik a vízen. Ilyenkor feltörnek bennem … Olvass tovább

Jelmezbál: Tizennegyedik történet: Könny és mosoly

Könny és mosoly A Nap alig emelkedett a tengerszintje fölé. Evelin kint ült egy sziklán. Feljebb húzódott, nem akarta, hogy a lábát nyaldossa a sós víz. Rózsaszín szoknyáját sötétvörös övvel szorította a derekához. Fekete hajában leandert tűzött. Lehunyta a szemét és visszagondolt az előző napra. Könnybe lábad a szeme. Letörölte és mosolyt erőltetett az arcára. … Olvass tovább

A négyárbocos 2/2

– A nagyapámtól. Mehetünk? –Igen, de..? – Mindent a maga idejében meg fog tudni. Jöjjön, ne kéresse magát! A város apró, zeg- zúgos utcáin keresztül vezette Melániát a fiú. –Vissza sem fogok találni. – Magáért jövök. Nyugalom! Omar megállt egy kávézó előtt. –Már várják. Melánia belépett a fiú után. A pincér megmutatta helyét. Foglalt. Egy … Olvass tovább

A négyárbocos 2/1.

A négyárbocos A szállodák többsége a tavaszi időszakban még zárva tartottak. Szobát csak a sikátorokban lehetett kapni. Mire Melánia felocsúdott előtte állt Bonifácio. – Kivettem neked egy kis szobát a Nyugalom szigetén. Itt a kedvedre alkothatsz. Melánia elsőre nem hitt a fülének, aztán rábólintott. – Rendben. Pár nap múlva térképpel a kezében elindult megkeresni azt … Olvass tovább

Álomvilág: Nyolcadik történet

Álomvilág Lassan sétáltunk az erdőben. Két óra is eltel, amikor Valér rám kérdezett. – Hiszel az álmaidban? – Igen, mert az álom világa nekem sokszor üzen. – Jót vagy rosszat? – Az csak később derül ki. Ha álmodom, akkor kipihentnek érzem magam, ha nem, akkor mintha le sem tettem volna a fejem. – Biztosan figyelsz … Olvass tovább

A járós babák

A járós babák Nagyapa régóta betegeskedett. Karácsony előtti napokban fel sem kelt az ágyból. Hiába volt minden, ő elhatározta, hogy itt van a vég. El fog menni a felesége után. Jó volt a gyerekekkel, de egyszer fel kell adni ezt az életet, és egy újba kell belépnie. A menye mindent elkövetett, hogy kiverje az apósa … Olvass tovább

Fogadalom: Tizenegyedik történet

Fogadalom A tél abban az időben, amikor mi gyerekeskedtünk igazi volt. Hó lepett el mindent. Szerettem a csendet, ami körül vett és a csizmám alatt csikorgó hó hangját, amíg a templomba értünk. Hálát adtunk az ó évért és imádkoztunk egy újért. Gyerekként a várakozás és a beteljesülés öröme mindig izgalomba hozott. Kántáltunk és együtt vittük … Olvass tovább

A titokzatos szem

– Hol vagyok? – A kórházban. – Mi történt? – Elütötte egy motoros? – Hol? – A járdán. Nem emlékszik rá? – Nem. Hallottam egy csattanást és utána… – Magának szerencséje volt, csak fejét ütötte be, de azt nagyon. – Mit keresett a motoros a járdán? – Maga sem tudta, csak amikor sikongatást hallott, akkor … Olvass tovább

Nyolcan a viharban

Nyolcan a viharban A szél egyre erősebben fújt. Margaret úgy érezte, hogy egy métert sem halad, inkább hátrafelé viszi. Minden erejét összeszedte, hogy elérje az autóbusz-megállót. A toronyóra szerint, még elég ideje volt ahhoz, hogy le ne késse a járatot. Végre sikerült megkapaszkodnia a megálló melletti lánckorlátba, de abban a pillanatban kikapta a szél a … Olvass tovább

A pad/4

A pad/4 – Másokra is emlékszik? – Úgy, akár a pad – nevette el magát a hölgy. Mikor jön újra ki a parkba? – Egyelőre nem tudom, de ha valamit megtudok Lauráról, üzenni fogok és várni fogom a padon. – Örülök, hogy a leánynak tudja a nevét. Magát, hogy szólíthatom? – Flórián. – Hilda. – … Olvass tovább

A pad/3

A pad/3 Heteken keresztül figyelte Flórián a parkot. Hogy a hideg eső és a szél volt – e a hibás, vagy valami más? Nem tudta eldönteni. Laura sehol sem volt. Sajnálta, hogy azon a délutánon, amikor találkozott vele, nem kísérte ki a vasútállomásra. Igaz, nem volt abban sem biztos, hogy Laura elfogadta volna a társaságát. … Olvass tovább

Úton: Nyolcadik történet: Majd jövök….

Majd jövök… Megérkeztek a sötét és korai esték. A köd és a szomorúság. – Állj!- kiabálta Zsuzsa bele a délutánba. Miféle gondolatok fogják körül? Akár a kígyók rátekerednek, meg akarják fojtani. Estére teljesen ki volt merülve. Húzta az ágy. – Ez nem mehet így tovább! – zsörtölődött magában. – Kapd össze az erődet és az … Olvass tovább