Fercsák LászlónéSzappanbuborékok A nagymamámmal élek egy tanyán. Ma már nem szokványos, de nekem a világon a legjobb hely. Amikor nem kell iskolába mennem, akkor reggeltől estig kint vagyok a levegőn. Akár hinni tetszik, akár nem, a virágok, a fák, és az állatok a barátaim. Mindenkivel beszélgetek. Bundás, a fekete szőrű pulim, mindig elkísér. Egyik alkalommal a … Olvass tovább
Reza néni boszorkány Farsang idejére már mindenkinek elege volt a sötét szomorú estékből. Végre kilehetett lépni a mindennapok szürkeségéből. Húshagyókedd bővelkedhetett mindenféle alakoskodással és cselszövéssel. Nem volt ember a faluban, aki ilyenkor haragra gerjed volna, bármi nemű dolog is történt a háza táján. Kedd reggelre, kellő képen megfagyott az utcán a pocsolya, délutánra befedte a … Olvass tovább
A fehér ibolyák Liliána lecsúsztatta magáról a lepedőt. Alfréd nem tudta levenni róla a szemét. Pontosan, olyan kép tárult elé, ahogy ő elképzelte magának a szertetett a nőt. Alig múlt tizenkilenc éves, üdének és zsenge őzikének látta. – Mindjárt jövök- közölte Liliána és befordult a folyosón. Mezítelen testén érezte a fiú tekintetét. – Szép vagy … Olvass tovább
Álarcok – Maga mellé ülhetek? – Szeretne? – Igen. – Tudja, hogy mit játszanak? – Igen. Melánia végignézett a fiún. Hamiskás tekintete elgondolkodtatta, halkan megjegyezte. – Az előadás alatt nem bánnám, ha semmit sem fűzne a filmhez. –Tessék? Talán ismeri a történetet? – Igen, s kérem, maradjon a vetítés alatt csendben. –Ja. –Értjük egymást? –Igen. … Olvass tovább
A varázsgömb Aprócska fiú voltam, amikor a szomszéd Dénes karácsony másnapján áthívott magához. Igazából nem is lett volna különleges esemény, hiszen ha lehetett minden időnket együtt töltöttük. Előre láttam, amint a terepasztalon az új mozdonyát és vagonját fogja bemutatni, ami csodás hangokkal jelzi a megállókat. Előre izgultam azért, hogy ne legyen probléma a váltóknál. Dénes … Olvass tovább
A köd Napokig nem szállt fel. A szomorú délutánok, sokkal kísértetiesebbek voltak az erdő széli házban Narának, mint máskor. Sehol egy kis szellő, ami kiseperte volna a szürkeséget. Befelé fordul tőle a lelke. Nehezen viselte el a ránehezedő súlyt. Szerette volna, hogy valami kizökkenti a keserűségéből. Felöltözött és kilépett a ködbe. Az erdőben kanyargó sétány … Olvass tovább
A tangó A nyár kellős közepén jártak, s mint minden reggel Misi bácsi volt, akit elsőnek segítettek a nővérek felöltözni. Mosolygott és alig észrevehetően csókot lehelt Mária nővér vállára. – Ejnye- nevette el magát. – Énekeljek, azt jobban szeretné? – Csak halkan, mert még sokan az álmok mezején járnak. – Mária, én olyankor szaladok a … Olvass tovább
A levelek tánca „ A hulló levelek szépsége abban rejlik, hogy nem tudnak repülni, de megtanulták, hogyan kell méltósággal földet érni” Wass Albert Szeptemberben színesre kezdi festeni a fákat a természet. A leveleket titokzatos manók táncoltatják, amíg leérnek a földre. Sárgán, barnán, vörösen és félig zölden. Színes kavalkád, ami előre jelzi, hogy pihenni térnek. Gyermekorom … Olvass tovább
Tere – fere az iskoláról – Hova rohansz? – A nagymamához, most van ideje, hogy beszélgessünk az iskoláról. – Nem érted el telefonon? – Nem is kerestem. – Miért? – Szeretem, amikor mesél. – Miről? – Bármiről, ami megtörtént vele. – Nem ciki ,amit mond? – Miért lenne az, ők egy egészen más korban éltek, … Olvass tovább
Türelem Alig vártam, hogy elkezdődjön a szünidő. Édesanyám intett, hogy elég sok nap van előttem, amíg a következő tanév elkezdődik. Ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg, nekem minden perc számított, hogy minél előbb kimehessek a nagyapámékhoz. A szüleim csak két nap múlva voltak szabadok, hogy elvigyenek. Ez nagyon nehezemre esett. – Nyugalom! Semmiről sem maradsz le- … Olvass tovább
Aranyló május A térdemen ül a kisfiam, aki mindenre kíváncsi. Soha sem fogy ki a kérdésekből. – Miért fehér gyöngyvirág? –Mert a Jóisten örömében fehér ruhába öltöztette. –Miért kék a kéknefelejcs –Hogy soha se felejtsük el egymást. –Mi van az égen? –Bárányfelhő. –Távolabb? –Hol? –Ott az a fekete? –Az viharfelhő. –Abból esik az eső? –Igen. … Olvass tovább
Tépelődöm Fogom kiskabátom és elindulok sétálni. A fájós derekam és a kikopott térdem kissé engedetlennek tűnik, de sebaj. A mozgás hozzájárul az egészséghez. Lassan érem el a tanösvényen a pihenőhelyet. A madarak csivitelését innen- onnan lehet hallani. A Nap sugarai játékos kedvvel szóródnak szét ,a még meglévő lombokon át. A lábam alatt a földön az … Olvass tovább
A kis házi zenekarral Vivien is egyre többször állt a közönség elé. Beethoven zeneműveiből már kifogástalan rutinnal rendelkezett. Első kedvenc zeneszerzőjévé vált. Carmen közben próbálkozott, hogy lejárassa a többi tanuló előtt Vivient. Kiábrándítóan nyilatkozott. – Borisz szertőjeként lép egyre feljebb a ranglistán. – Nincs igazad! – figyelmeztette Gréta. – Emlékszel a cigarettára? – Azt már … Olvass tovább
– Feljönnél hozzánk?- kérdezte a lehető legváratlanabb pillanatban. – Miért? – Hogy megszólaltasd a nagynéném zongoráját. –Szerinted nem fog megharagudni érte? – Biztosan, mert nem fogja meghallani. Messze van, odáig nem érnek el a hangok. – Mit szól hozzá az anyukád? Megengedi? – Erről még beszélgetünk. – Ismerem az érzést, a mikor egy idegent kell … Olvass tovább
– Bocsánat! Azon, hogy hol láttam magát? – A koncerten, ahova Borisz elhozott. Az első hegedűs- villant meg Vivien fejében a kép. Nem engedte Borisz, hogy nézzem, csak azt, hogy hallgassam a zenét. Nem is véletlenül vitte oda a koncertre? – Meg van? – Igen. – Kezdhetünk? – Igen. Minden másként ment, mint Kátya nénivel. … Olvass tovább
‒ Nekem az iskolapadban több év dukál. Maga meg élje az életét! ‒ Azért vigyázhatok magára? ‒ Ahogy gondolja. Holnap 6 óra. ‒ Köszönöm. Vivien apja kint topogott a járdán, emésztette a beszélgetést. ‒ Apa bízzál bennem!- hallotta a lánya hangját. Odahaza Vivien édesanyja nyugodt volt. ‒ Mit akar Vivientől Borisz?- kérdezett rá a férjére. … Olvass tovább
A zeneiskolában a formaruha mindenkire kötelező volt. Származást és az anyagi helyzetet csak a naplóba jegyezték be. Carmen az iskola parkjának egyik eldugott sarkában cigarettázott. Dicsekedett, hogy őt úgy sem vonja felelősségre az édesapja. A takarítónőjük, pedig nem árulja be, hogy ő csen el pár szálat. Az édesanyja pedig, ha kell, magára vállalja. Vivien megpróbálta … Olvass tovább
A kávé illata – Vilmos várj!- kiabált Anna a metró mozgólépcsőjén. A férfi nem nézett hátra. Anna leszaladt a mozgólépcsőn. Ahogy lelépett róla, megfordult és rohant felfelé a másik irányba. – Vilmos! A várakozó emberek között kereste. A halszálkás öltöny lebegett a szeme előtt. Az előző szerelvényt érhette el?- gondolta. Más megoldás nem létezik, ha … Olvass tovább
Kincsvadászok Egyik nyári hajnalon ketten ültünk kint a szikláknál. A Nap alig emelkedett a tengerszint fölé. A sirályok magasan keringtek a levegőben. Messziről látszott, hogy egyre közelebb ér hozzánk egy hajó. – Látja ott a távolban a vitorlást? – Igen. – Sokszor kiülök ide a sziklára és figyelem, hogyan ringatózik a vízen. Ilyenkor feltörnek bennem … Olvass tovább
Könny és mosoly A Nap alig emelkedett a tengerszintje fölé. Evelin kint ült egy sziklán. Feljebb húzódott, nem akarta, hogy a lábát nyaldossa a sós víz. Rózsaszín szoknyáját sötétvörös övvel szorította a derekához. Fekete hajában leandert tűzött. Lehunyta a szemét és visszagondolt az előző napra. Könnybe lábad a szeme. Letörölte és mosolyt erőltetett az arcára. … Olvass tovább