A járós babák

A járós babák Nagyapa régóta betegeskedett. Karácsony előtti napokban fel sem kelt az ágyból. Hiába volt minden, ő elhatározta, hogy itt van a vég. El fog menni a felesége után. Jó volt a gyerekekkel, de egyszer fel kell adni ezt az életet, és egy újba kell belépnie. A menye mindent elkövetett, hogy kiverje az apósa … Olvass tovább

Fogadalom: Tizenegyedik történet

Fogadalom A tél abban az időben, amikor mi gyerekeskedtünk igazi volt. Hó lepett el mindent. Szerettem a csendet, ami körül vett és a csizmám alatt csikorgó hó hangját, amíg a templomba értünk. Hálát adtunk az ó évért és imádkoztunk egy újért. Gyerekként a várakozás és a beteljesülés öröme mindig izgalomba hozott. Kántáltunk és együtt vittük … Olvass tovább

A titokzatos szem

– Hol vagyok? – A kórházban. – Mi történt? – Elütötte egy motoros? – Hol? – A járdán. Nem emlékszik rá? – Nem. Hallottam egy csattanást és utána… – Magának szerencséje volt, csak fejét ütötte be, de azt nagyon. – Mit keresett a motoros a járdán? – Maga sem tudta, csak amikor sikongatást hallott, akkor … Olvass tovább

Nyolcan a viharban

Nyolcan a viharban A szél egyre erősebben fújt. Margaret úgy érezte, hogy egy métert sem halad, inkább hátrafelé viszi. Minden erejét összeszedte, hogy elérje az autóbusz-megállót. A toronyóra szerint, még elég ideje volt ahhoz, hogy le ne késse a járatot. Végre sikerült megkapaszkodnia a megálló melletti lánckorlátba, de abban a pillanatban kikapta a szél a … Olvass tovább

A pad/4

A pad/4 – Másokra is emlékszik? – Úgy, akár a pad – nevette el magát a hölgy. Mikor jön újra ki a parkba? – Egyelőre nem tudom, de ha valamit megtudok Lauráról, üzenni fogok és várni fogom a padon. – Örülök, hogy a leánynak tudja a nevét. Magát, hogy szólíthatom? – Flórián. – Hilda. – … Olvass tovább

A pad/3

A pad/3 Heteken keresztül figyelte Flórián a parkot. Hogy a hideg eső és a szél volt – e a hibás, vagy valami más? Nem tudta eldönteni. Laura sehol sem volt. Sajnálta, hogy azon a délutánon, amikor találkozott vele, nem kísérte ki a vasútállomásra. Igaz, nem volt abban sem biztos, hogy Laura elfogadta volna a társaságát. … Olvass tovább

Úton: Nyolcadik történet: Majd jövök….

Majd jövök… Megérkeztek a sötét és korai esték. A köd és a szomorúság. – Állj!- kiabálta Zsuzsa bele a délutánba. Miféle gondolatok fogják körül? Akár a kígyók rátekerednek, meg akarják fojtani. Estére teljesen ki volt merülve. Húzta az ágy. – Ez nem mehet így tovább! – zsörtölődött magában. – Kapd össze az erődet és az … Olvass tovább

A pad 2/2.

A pad 2/2. Ez a délután úgy, ahogy volt, eseménytelenül telt el. Laurában volt egy kis aggodalom. Emmában pedig a kísértés, hogy még is valaminek történni kell Laurával. Sehol semmi. Az idős hölgyön kívül nem jártak a parkban. Laura most is figyelte. Halk motyogások, érthetetlen szövegfoszlányok. A fehér kutya a pórázon engedelmes volt. Laura sajnálta, … Olvass tovább

A pad 2/1.

A pad 2/1. Ősz zsongott a lombok közt. A park fái egyre színesebb levelekkel üdvözölték a pihenést. Igen a pihenést, hisz tudták, hogy jönni fog számukra az édes álom, amiből hónapok múlva felébredhetnek. Pergő leveleiket óvatosan eresztették le a földre. Egyesek kecsesen táncoltak a széllel, másikak, csak, potty, lent landoltak. S hogy mi fog történni … Olvass tovább

Őszi eső: Tizenkettedik történet

Ősz eső Egész nap esett az eső. Először permetezve, aztán rendesen beeredt. Sándor az őszi szántás kellős közepén járt. Hiába fogytak a hektárok, még sok volt hátra, hogy a minden rábízott területen felfordítsa a földet. Mélyebbre küldte a felszínen lévőt, hogy felébressze az alvó réteget. Szerepet kellett nekik cserélniük. Feltámadt a szél, aminek Sándor egyáltalán … Olvass tovább

A parkon át

A parkon át Mielőtt végérvényesen belelovallná magát a képzelgésbe, egy torokhangú „nem” visszarántja a parkba. Néhány méterre tőle egy nő áll, pontosabban hajol a fű fölé, egy apró spániel fölé, egyik kezével a nyakörvet szorítja, a másikkal összehajtogatott pórázt. Csak nem akarja megütni? Miért is ütné meg? A spániel bárkit levesz a lábáról, a lelógó … Olvass tovább

Levéltánc

Levéltánc Borbála ősz hajába beletúrt a szellő. Olyan kellemes simogatással, mint régen. Mintha nem is telt volna el ötven esztendő azóta, amikor naponta rótta a kastélyt körülvevő park sétányait. Felnézett az égre. A fák levelei közt beszökő napsugár fátyolként árasztott el mindent. Madarak csiripeltek. – Hangverseny- nevette el magát. Ez nem változott. Sűrű kopogással jelezte … Olvass tovább

Gyermekszemmel: Hatodik történet: Az új cipő

Gyermekszemmel Az új cipő Gyermekkén jól tudtuk, hogy a falusi portán, mindent a gabona és az állatállomány árában mértek. A család ereje és energiája, az adók kifizetése után, mindennapos megélhetést szolgálta. Szüleink a kötelességüket minden áron teljesíteni próbálták. Erre tanították a család minden tagját. Néha keserű volt az a kenyér, ami az asztalra került, de … Olvass tovább

Tavaszi zsongás: Kilencedik történet

Tavaszi zsongás Végre vége a téli szürke napoknak. A kiskertben a hóvirágok mellett virágzott a kankalin és kikandikál a hunyor és a tőzike. Ragyogóan sütött a nap. Kicsalogatták nagyapát a határra. – Velem jössz?- szólt az unokájának. – Igen! Itt a tavasz? – Már készülődik. – Honnan tudod, hogy megérkezett e vagy sem? – Tudod … Olvass tovább

Az éjszaka született nő

Két napja nagy volt a sürgés forgás Eliza grófnő kastélyában. A szobákat összenyitották. A lépcső karzatát virágeső borította. – Utolsó bál lesz- mondta a grófnő a fiának. – Miért? – Érzem, ugyan, úgy, mint amikor az édesapád elment. Mikor is volt? Fordult el az ablaktól a grófnő. – Tíz éve, vagy több? – 13 éve … Olvass tovább

Álarcban: Tizedik történet: A vonat robog tovább

Álarcban A vonat robog tovább Alainnal Nápolyból induló vonaton találkoztam. Az életről társalogtunk. Lassan azon kaptam magam, hogy egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy álarc van e rajta vagy az igazi énje beszélget velem. Hogy is mesélte? Eltökélt szándékom volt, hogy az életem nem mehet így tovább. Változtatnom kell, de azt még nem tudtam, hogy miképpen. … Olvass tovább

A tanúk

A tanúk Augusztus derekát írtuk. Nem tudtam elaludni, pedig már csend volt a táborban. Kettőt ütött az óra. Kiindultam, hogy levegőhöz jussak. Lassan csúsztattam le a lábamat . Kati ebben a pillanatban fordult egyet az ágyon. – Aludj- suttogtam,- ez az éjszaka az enyém. A fejem alatt lévő zseblámpát sem vettem a kezembe, nehogy a … Olvass tovább

Egy elfelejtett emlék

Délután 4 óra. Zötyög alattam a villamos. Az egész napos vásárlás után alig várom, hogy meglássam a Kelti pályaudvar impozáns épületét. A villamos utasainak nagy része fiatal, a fülükön jól kipárnázott hallgató. Szól a zene. Jól tudom, hogy még előttem van pár óra vonatozás, amire hazaérek. Ez igazán nem is izgat. A jövetelem célja már … Olvass tovább