Találkozó

1973 és 2019 közt eltelt 46 év. Elhatároztam, hogy megpróbálom összeszedni a volt osztály- társaimat. A fiókomban lévő névsor, ahol mindenkinek meg volt az 1973- ban szereplő lakcíme, reménytelen, hogy a kutatáshoz felhasználjam. Jó magam is egy idő elteltével, csak egy két lánnyal tartottam a kapcsolatot. Abba bíztam, hogy talán ők tudnak másokról. Mindenkinek volt, … Olvass tovább

Sorsok

Sorsok A szél egyre hűvösebben fújt. Érezni lehetett a tél leheletét. Nelli sietett a vasútállomásra. Ismerős hang köszönt rá. – Szervusz, Nellike! Felkapta fejét, s ott állt előtte Mihály, akinek a családja a nyári kiránduláskor az Alföldön a szállásadójuk volt. – Te, mit keresel itt? Azt mondtad nem jössz vissza az ország másik szélébe? – … Olvass tovább

A lovag: Ötödik történet: A küldetés

Johanna többször álmodta ugyan azt. Egy különös férfivel találkozott, aki tunikából álló fehér ruhát viselt, mellrészén vörös nyolcszögű kereszt skapuláré volt. Kezét szívére teszi, jól látszik az ujján a lovagok által viselt gyűrű. Mozdulatlan, szótlan, nézte Johannát. Aztán amilyen váratlanul megjelent, úgy el is tűnt, de a tekintetével maga után hagyott egy óriási nyugalmat, egy … Olvass tovább

Nyolcvan év

A naptár téli napfordulót jelzett. Kint lassan szemerkélt a hó. Az idős házaspárt az ablakon beszűrődő reggeli fény ébresztette fel. Lassan ráérősen kászálódtak ki az ágyból. Verona néni kiment a konyhába, hogy megfőzze a reggelit. Árpi bácsi apró forgácsot szedett ki a fáskosárból. Begyújtott, hogy mire megreggeliznek, addigra egy kis meleget már lehelni fog az … Olvass tovább

Száz év után

Hatalmas fenyő áll a temető alján. Ahogy a napkelték és napnyugták elvonultak az ágai felett, egyre magasabbra tört. Titkokat rejt a tűlevelei között. Egykor a temető alsó felét parcellázták ki a cselédeknek. Kissé távolabb a falu elhunytaitól. Nem szégyenből nem a kitaszítottság miatt, csak valaki valamilyen okból erre adott utasítást. Senki sem vette zokon, így … Olvass tovább

Holdtitok

A találkozásokat és a szerelmeket fent az égben irányítják? Vagy az is lehet, hogy mindenről a hold titokzatos képessége tehet? Ki tudja. A hold örök idők óta ragyogó pompával, fényes korongjával világítja be az éjszakát, majd lassan, mint egy cérnaszál vékony peremmel áll fent a horizonton. Néha tombol, és maga után kényszeríti a sötét fellegeket. … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenhatodik történet: Felfordult a világ

2020. március 15. Napok óta hallatunk egy új vírusról. Hidegzuhanyként hatott Pista bácsira, hogy ez a vírus, amit Covid19-esnek neveznek végtelenül veszélyes, főleg az ő korosztályára. Pista bácsi, aki megjárta világháborút, tudta, hogy a nagyapjáék mit éltek át, 1919-ben. Ő meg a II. világégés alatt. Hazafelé az ünnepségről kihúzta magát, megsimogatta a kokárdáját és csendben … Olvass tovább

Az örökség

A termőföld vékony rétegben bújt meg a kavicsok közt, sok munkával lehetett benne felnevelni a szőlőt. Mégis minden évben megajándékozta a Jóisten gyönyörű szőlőfürtökkel a nagyapát. Amikor nagyapa távozott a földi életből, Péter a fia vette át a birtokot. Péter kint a hegyháton töltötte a fiatal éveit. Csodás napfelkelték és napnyugták vonultak el vele az … Olvass tovább

Álomtündérek

A Nap aranysugarai alig érték el a Föld peremét, amikor a tiszta égboltról lefelé suhant egy árny, összegömbölyödve érte el az erdő melletti tisztás virágokkal díszített ligetes részét. Lassan felemelkedett, próbálta megmozdítani a kezét, majd mind a két karját széttárta, és a Nap felé fordította az arcát. Szemét erősen behunyta. Mélyeket szippantott a levegőből, mellkasa … Olvass tovább

Volt egyszer: Huszonharmadik történet: A MOZI

Van a falunkban egy épület, amiben peregtek a mozigépészek keze alatt a filmek. Tisztelegnünk kell a ma is a falai előtt, mert mielőtt a mozi funkcióját kezdte betölteni, iskola volt. Sok mezítlábas gyerek tágította itt az esze szelencéjét.1910- ben építette a falu lakossága. Ebben az időben a szülők egyet értettek abban, hogy az ABC megtanulása … Olvass tovább

Nagyapa titkos birodalma

Bálint alig várta, hogy megszólaljon a tanítás végét jelző csengő. Az udvaron aggódva figyelte az édesanyja érkezését. – Anya siessünk, mert nem érjük el az első vonatot. – Mi olyan fontos, holnap is lesz egy nap. Nagyapa tanyája nem fog elmenni a helyéről. Hidd el meg fog várni. – Tudom, de én minél előbb szeretnék … Olvass tovább

Nagyapa fecskéi

Nagyapa reggelente korán kelt. Számára mindig úgy indult a nap, hogy elsők voltak az istállóban reggelijükre várakozó állatok. Először mindig kiszedte az éjszaka folyamán lepottyantott tehénlepény maradványát. Félrerakta. Jó lesz, ha megérik, örül neki majd a föld. Nagy vasvilla segítségével megrakta a jászolt szénával. Megvakargatta Riska hátsó felét, a vakaróval és a kefével elkezdte tisztogatni. … Olvass tovább

A pillangó üzenete

Nagyapó kint pihent a tornácon. Nézte Ferkót, aki a pillangókat kergette a kezében lévő hosszúnyélre felszerelt kicsinyke hálóval. Elcsípett egyet, azt óvatosan feltűzte egy gombostűre a megmerevedett és kitárt szárnyukkal. Büszke volt az éjszakai vadászat eredményére, a hatalmas pávaszemre, és a sárgás színével díszelgő villás farkú pillangóra. Most valami különös aprócska akadt fent a hálójában. … Olvass tovább

A lopott csók / 2

A fonóban elkezdődhetett a munka. Mindenkinek meg volt a helye, ahol a téli kötelező közös munkára összegyűltek. A föld igen jó kendert adott. A feldolgozása sem volt nehézkes, rutinos mozdulatokkal nyűtték, áztatták, szárították, tilolták és választották el a pozdorjától a kenderszálakat. A guzsalyra felkötött kenderhaj arra várt, hogy fonallá pöndörítsék. A nagylányok a munkának nem … Olvass tovább

Találkozások: Huszonkettedik történet: A tengeri kagylók

Fülöp egyetemre járt. Szülei gondoskodtak a tanulmányihoz szükséges pénzről, de Fülöpöt sokkal mélyebben érdekelte a múlt, mint amit nyújtottak a részére. Tudásszomját csak plusz költségek árán tudta csillapítani. Munkát vállalt, tudta jól, hogy akár minden nap átnézhet egy strandot a Menton és Théló közötti területen. A Lérinsz- szigetek partszakasza télen sem volt bezárva a pihenni … Olvass tovább

A ciklámen

– Édesanyám tudom, hogy szereti édesapámat. Mondja, hogy érzi meg az ember ezt a titkot. – A szív lányom, az ember szíve érzi meg. A szív engedi magához közel a másik ember szívét. Összecsengnek, mint a kristálypohár. Aztán kigyullad egy szikra, ami fénybe borítja a lelkedet. – Ennyi az egész? – Mindenkinek más. Meg fogod … Olvass tovább

A lopott csók

Kálmán gazdag volt, több hold dukált a szülei után. Már nem volt fiatal, a törvény szerint fizetnie kellett az agglegényadót. Szerinte a faluban lévő lányoknak, a stafírungos ládájuk nem az ő számára rejtette a hozományt. Azt tartotta, hogy a szerelemlángja csalfa, elfújja azt a szél. Kálmán nem is égette meg magát vele, beérte a lopott … Olvass tovább

Tükörben: Első történet: Feketével hímzett terítők

Nagyapám alig várta, hogy vége legyen a tanévnek. Jól tudta, hogy én pár nap múlva le fogok költözni hozzájuk. Ahogy a pitvaron át, átléptem a lakás küszöbét, a bejárati ajtó melletti kis szögletben nagyapám öröksége, egy öreg tükör volt felszögezve a falra. – Tudod kicsit vaksi és foltos. Az édesanyámé volt. Nézzél csak bele! Elárulja, … Olvass tovább

A remény

Péter magányosan sétált a keszthelyi mólón. Egymás után szórta a hattyúk elé a kenyérdarabokat. A madarak gyorsan kapkodták fel az eleséget. Nem messze tőlük egy szárcsacsalád apró kiscsibéi próbáltak a partra kijönni. Feketetolluk virított a hattyúk között. Távolról zsibongva érkezett egy cserkészcsapat. Ifjú hölgy mellett egy bicebóca kisfiú lépdelt. Péter szeme megakadt rajtuk. Az ifjú … Olvass tovább

A zsebkendő

1958. Lajos szomorúan vette tudomásul, hogy a szüret előtt be kell vonulnia katonának. Édesanyja a köténye szegélyével törölgette a szemét. Egyetlen gyermekkel áldotta meg a Teremtő, azt is messzire sodorja a kötelesség. – Mikor kell menned?- kérdezett rá. – Három nap múlva. – Addig lesz időd elköszönni a barátoktól? – Nem az a fontos, hanem … Olvass tovább