Ferencz Vicus Összes megtekintés: 138
Összes megtekintés: 138 Első napom története- ami a decemberi Tollforgatóból kimaradt… Uramisten, mi a franc ez ?? – üvöltenék, de egyelőre hang nem jön ki a torkomon. Csökevényes tudatomba sokk-szerű impulzusok tolulnak, megfagyasztanak, lebénítanak. Nyálkás, nedves bőrömet éles pengeként hasítja a hideg, mint korcsolya a jégpálya felszínét, karcol a levegő. Fáj. Nem látok semmit, csak vakít … Olvass tovább
Összes megtekintés: 406
Összes megtekintés: 406 Ma bevásárolni indult. Összeírta a megvenni valókat – na, nem mintha annyi minden kellene, így egymagának,- de ma főzni akart. Ez egy különleges nap, Lali bácsi szülinapja. A hetvennyolcadik. Istenem, hogy eltelt az élet,- gondolta, – hiszen most voltunk fiatalok, egy szemvillanással ezelőtt. És most ez a rohadt, mocsok, ez a soha nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 84
Összes megtekintés: 84 Óh, hogy pattogott a tűz a kályhában. Éreztem bőrömön simogató melegét, élveztem a lángok vidám táncát, melybe olyan örömmel lehet belefeledkezni. János bácsi mindig forró zsályateával várt, magának pedig forralt bort készített, jó sok szegfűszeggel, fahéjjal, narancshéjjal. Ott ültünk a kandalló előtt a kanapén, kitekintettünk a békés csendes téli hóesésbe, az erdő mozdulatlan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 114
Összes megtekintés: 114 A vércseppek szerteszét fröccsentek. A padlószőnyegből képtelenség lesz kiszedni, főleg ha beleszárad, de jelenleg nagy ívben leszarom.. Ez is csakis miattad van kizárólag, a fene vinne el. Na, mondjuk most elvitt, de el ám, jó messzire, az anyád szemit. Mert kellett neked csak ülni ott, a szokott helyen, abban az átkozott ütött kopott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 –Megint nem engeded, hogy végig mondjam. Hihetetlen vagy! Állandóan a szavamba vágsz – forr a vérem. Újabb vita, sőt, veszekedés. Már a sokadik az utóbbi időben, folyamatosan marakodunk. Zsolt makacs és szűklátókörű, én meg.. ingerült vagyok és lobbanékony. –Nem is értem, amit mondasz – válaszolja hanyagul, de alig hallom szavait. –Mert ordít a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 Mindenszentek közeledtével….. Félünk tőle. Hárítjuk. Elfojtjuk. Bénít, rémít, megbabonáz. A halál. Az életünk része, de csak amikor eljő. Természetszerűleg bekövetkezik, de rágondolni sem akarunk, távol akarjuk tartani, elódázni, figyelmen kívül hagyni. És mégis, az élet nem kér engedélyt, szorosan baktat a nyomunkban hű társa, az elmúlás. Munkám során rengetegszer nézek farkasszemet vele, alattomosan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 49
Összes megtekintés: 49 Ott ültek egymással szemben a padon. A fiú fülében a zenelejátszó csápjai, a lány kezében a telefon, kék fénye halványan megvilágítja az arcát a sötétben. Az utolsó buszra várnak… A fiú szórakozottan babrál a mobiljával, fel sem néz. A lány elfordítja a fejét, gondolataiba mélyedve bámul a távolba. A szél belekap szőke hajába, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 160
Összes megtekintés: 160 Érdekes gondolat foglalkoztat, kérdések fogalmazódnak meg bennem újfent, melyek sokunkat érinthetnek, vagy érinthettek. Meddig nyúlhat az önzetlenség, és önfeláldozás, a kötelességtudat, hol lehet, és hol kell meghúzni egy határt? Íratlan szabályok, nincsenek szabályok. Abszolúte szubjektív dolog ez, mindenkinél más és más, és minden eset más és más… Mégis elgondolkodtat, és dilemmákat ébreszt… … Olvass tovább
Összes megtekintés: 70
Összes megtekintés: 70 –Ne haragudjon kollegina, bejönne hozzám egy pillanatra? Rudas János épp csak kidugta a fejét az igazgatói iroda ajtaján, és félig nyitva is hagyta azt a lány számára. Galina összerezzent. Mit akarhat? Elküldik? Megköszönik eddigi helyettesítő munkáját, és mehet tovább amerre lát? – tűnődött. Rudas igazgató úr már a felvételkor is megmondta tisztán és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 89
Összes megtekintés: 89 Eszter eddig csak messziről nézte a létrát. Most ott állt az aljánál, lassan követte tekintetével fölfelé, kezével megérintette, magabiztosságra várva. Vastag fából készült masszív lajtorja volt mely a padlásra vezetett. A fokok egymástól távol helyezkedtek el, nagyokat kellett lépni, ha fel akart mászni rajta az ember. Oldalát szinte tükörfényesre "esztergálta" a sok dolgos … Olvass tovább
Összes megtekintés: 74
Összes megtekintés: 74 Pierre kivette a szájából a pipáját, és jól marokra fogta. Megigazította a sapkáját és lassan baktatott felfelé az Atlanti-óceán partján a világítótorony felé. A szél a víz illatát hozta, és lágyan megcirógatta napcserzett, borostás ábrázatát. Csendes volt az alkonyat, a Breton partvidék vadregényes tája hozzátartozott Pierre mindennapjaihoz. Itt élt amióta az eszét tudta, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 — Szóval még gyötrik a rémálmok ? – kérdezte Harris professzor, miközben torkát köszörülte,és oldalra fordult a székével.Egyik lábát a másikra helyezte, és szórakozottan forgatott ujjai között egy mahagóni színű golyóstollat. — Igen, sajnos elég élénken – válaszolta Alyana Smith, és szeme idegesen megrebbent, szája szeglete kissé megremegett. Az antracit szürke kárpittal bevont … Olvass tovább
Összes megtekintés: 96
Összes megtekintés: 96 Úgy érzem, ez egy gyönyörű szeptember vége lesz. Idén lassan jön az ősz, hosszú a vénasszonyok nyara. Az olyanoké, mint én. Hihetetlen belegondolni, felfogni meg szinte lehetetlen, hogy hetvenéves leszek. Képtelenség! Hiszen még csak most voltam húsz, vagy harminc. Visszaemlékszem, bár a memóriám kopottas és döcögős. Ha a tükörbe nézek, egy ismeretlen arc … Olvass tovább
Összes megtekintés: 160
Összes megtekintés: 160 Ha lehet, menekülünk… Gondok, problémák, nehézségek, kommunikációs hibák, feszültségek, családi munkahelyi stressz, rivalizálás, féltékenység, szerelmi bánat, kételyek, holnapig is folytathatnám a sort. A mindennapok idegvégződéseket összezúzó malmai rendületlenül őrölnek, küzdünk az életben maradásért, azért hogy ép bőrrel, ép elmével kerüljünk ki az ÉLET küzdőteréről. Új faj születik éppen, a „Homo maszkusz”. Megváltozik a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 115
Összes megtekintés: 115 Pethő Feri szerette a munkáját. Több mint harminc éve tolta a biciklit az utcákon, nem zavarta a téli fagy, a latyak, vagy a nyári rekkenő hőség, a vakító napsütés. Megszokta, ismerte a rá bízott körzeteket, fejében térképszerűen rajzolódott ki az útvonal melyet nap, mint nap végigjárt. Szerette a postás bicikli két nagy zöld … Olvass tovább
Összes megtekintés: 79
Összes megtekintés: 79 Gyönyörű volt a tavasz. Április közepe felé járt az idő, és simogatott a nap melege. Alyana beleszürcsölt a szívószállal ellátott coffe to go-s papírpohárba, jegeskávét kortyolgatott önfeledten. A Christopher Columbus Waterfront Park kőboltívjei alatt sétáltak Dothyval és Kenneth-el. A kisfiú boldogan szlalomozott a boltíveket tartó oszlopok között, a zöld indák felfutottak a fejük … Olvass tovább
Összes megtekintés: 67
Összes megtekintés: 67 Bagó Boldizsár nem volt már fiatal. Testét lelkét alaposan megkoptatta az idő, és az irdatlan mennyiségű Ászok sör és ;hosszúlépés; amit a közeli Kisvendéglőben évek óta nap, mint nap elfogyasztott munka után. Kisvendéglő, na, ja, egy fenét. Régimódi késdobáló volt az, búfelejtő. Megszokott társaság a pultnál, az élet értelmét itt kereső emberekkel, akik … Olvass tovább
Összes megtekintés: 158
Összes megtekintés: 158 A kisfiú őszinte gyermeki kíváncsisággal tekintgetett ki az ablakon. A hatodik óra a hét utolsó napján már nem nagyon kötötte le a figyelmét. Odakinn még hét ágra sütött az őszi nap, a késő délutáni fénysugarak aranyba merítették az iskolával szembeni házak tetejét, visszatükröződtek az ablakokon. Végre megszólalt a csengő, és a kisfiú boldogan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 68
Összes megtekintés: 68 Izzadságtól csatakosan ébredt. Hálóinge nedvesen tapadt a hátához.Lihegett, kapkodta a levegőt, fuldoklott. Ma is. Az álombéli suttogást még a fülében hallotta : …meg fogsz halni.. Nyakához kapott, érezte a szorító ujjak nyirkos érintését, gégeporcot szorongató erejét. Az alaktalan láthatatlan lény minden éjjel az életére tört. Alyana sírva fakadt. Hónapok óta szenvedett ettől a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 Benedek bácsi ma is ott ült kinn a stégen, ahogy mindig. Tavasztól őszig a tikkasztó hőségben, atlétatrikóban, izzadtan. Pipája elmaradhatatlanul ott billegett szája sarkában, legtöbbször dohány nélkül. Megcsámcsogta kicsit, cuppogott hozzá, és csendesen őrizte a szákját és merítőhálóját. Nem nagyon fogott már semmit, elmúltak azok a halban gazdag idők, amikor még megannyi süllőt, … Olvass tovább