Ferencz Vicus Összes megtekintés: 76
Összes megtekintés: 76 –Csinálj valamit! –Mit tehetnék? Tudod jól, hogy ebbe már nincs beleszólásom! –De.. de… baj lesz, ebből baj lesz… –Igen, tudom! –Akkor… mégiscsak! Próbáld meg! Avatkozz közbe! –Sajnálom. Tehetetlen vagyok. Emlékszel, mondtam neked, hogy előbb utóbb ez be fog következni. Hát most megtörténik. –Én ezt nem bírom nézni… –Hát ne nézd! –Kérlek! Segítsünk rajtuk… … Olvass tovább
Összes megtekintés: 84
Összes megtekintés: 84 Volt egyszer egy lány… egy naiv, egy makulátlan… egy tiszta szívű… egy ártatlan, jóhiszemű… …volt egyszer valaki, aki elhitette vele, hogy szereti… hogy komolyan, de valóban… hogy örökké tart… … volt egy szerelem, egy bizalom… … volt egyszer egy fiatalság… volt hit, és remény… voltak érzelmek, boldogság, önfeledtség… volt egy barátság… titkokat megosztó, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 212
Összes megtekintés: 212 Ténymegállapítós, lélekfelszabadító írás ( az első, és valószínűleg az egyetlen… ) május első vasárnapja alkalmából visszamenőlegesen március nyolc-ra… Kizárólag egyedülálló NŐK-nek… ….célcsoport: harmincasok, negyvenesek…a XXI.században… A nő, ha egyedül… Régi közhelyek? Mily’ igazak… Mire gondolok? A fő igazságtételre, amelyhez sokan eljutunk egyszer az életben: senkire nem számíthatsz magadon kívül, senkire. Az van, és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 278
Összes megtekintés: 278 Volt egyszer egy életérzés… hát, az biztos… az volt a javából… Szabadság? Önfeledtség? „Igeeen „Oda mentél, ahova akartál? „Igeeen” Mitől tetted függővé? Az időjárástól? A munkahelyedtől? A családtól? Befolyásolhattad? De be bizony… Jó volt? De milyen jó? Értékelted? Nem igazán… Természetes volt? Hát persze… Tervezhettél? Naná… Tavasszal a nyarat, a tengerpartot, vagy a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 112
Összes megtekintés: 112 Megtörtént események alapján…. Steven Krebs három éve élt egyedül a házban. Maryt elvitte a rák. Petefészek.. és a velejárói. Nem volt könnyű halála. De Steven erős, szívós, inas öregember volt, most is tette amit kell, azóta is, és nem kesergett. Racionális, észérvekre épülő felfogása segítette végig az élete során. Szigorú napirendjét ma is … Olvass tovább
Összes megtekintés: 138
Összes megtekintés: 138 –David, kérlek… próbáld meg elfelejteni a múltat, a sérelmeidet! Édesanyád nincs jól. Te nem vagy hajlandó beszélni Eve-vel, de én hallom a hangján hogy aggódik, és komoly a baj. Számít rád! Dora kétségbe volt esve. Tudta, hogy David konok, makacs, kérlelhetetlen, befolyásolhatatlanul önfejű. És a tüskéket, a régi, mélyen a bőre alá beékelődött … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 Az öregember csendesen üldögélt az ablaknál, és közömbösen tekintgetett ki az ablakon. Uramisten, milyen egyforma minden nap, minden perc. Unom, annyira rohadtul unom- gondolta, és felsóhajtott. Érezte, hogy megint elég nehezen kap levegőt, szorítja a mellkasát az a nyavalya. Mit is mondott az a doki, mi ez? A franc sem emlékszik már ezekre, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 282
Összes megtekintés: 282 Üresek a székek… megannyi üresen álló szék jut eszembe… …üres székek mindenütt… a lelátókon sötétkék műanyag ülések… nem koptatja őket több ezernyi szurkoló farmerbe bújtatott feneke… nem hullanak közéjük popcorn darabkák… nincs hangos GÓÓÓÓL felkiáltás, nincs ujjongó öröm, csak hideg sima elhagyatott felületek… …üres székek a moziban… mélabúsan sorakoznak egymás mögött félkörívben, szürkeségben, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 180
Összes megtekintés: 180 Legszívesebben letépném az összes tükröt. Téglával zúznám szét kíméletlen „arcukat”. Az ellenségem mind. Amerre csak megyek, a lakásban, a munkahelyemen, akár az utcán a kirakat üvege, mindegyik mintha támadólag vizslatna engem. Sziszegő kígyóként nézegetnek, várnak, sőt.. mágikus erővel csábítanak, hogy megnézzem magam. Újra és újra. Higgyék el, rémes dolog! Rabja vagyok a testemnek, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 170
Összes megtekintés: 170 Óvatosan tekerték le az arcomról, szememről, homlokomról a kötést, fájt egy kicsit, de nem volt vészes. Halvány fény derengett a gézlapok és kötszerek hálóján keresztül, lehunyt szemhéjam mögött narancssárga háttér előtt apró csillagok ragyogtak. Nem tudom, ki vagyok, nem tudom, hol vagyok. Elveszett az időérzékem, összefolynak a napok, hetek hónapok. Látogatóim állandóan tájékoztatnak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 80
Összes megtekintés: 80 (2/1) Ültünk a kandallónál, Josefine és én. A két szipirtyó. Josefine közel a kilencvenhez, én valamivel fiatalabban. Agg boszorkák, – így gondoltam magunkra, kedélyes nyugalommal és könnyed derűvel. Ennyi idősen az ember rendelkezhet már öniróniával. Hálát adtam a Jóistennek, hogy nem buggyantam még meg, hogy nem zápult meg az agyam, amire pedig a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 –Jöjjön be kérem! Újra itt. Régi, kedvenc páciensem. Hetente egyszer érkezik, kiszámítható ritmusban évek óta. Foglalkozom vele, nagy szakmai kihívás elé állít, de igazából nem jutunk előbbre soha. –Köszönöm doktornő- válaszolja elhalón, és csendesen bekúszik a résnyire nyitott ajtón át. –Ugye Ő is itt van? – kérdi – és automatikusan erősebbre állítom a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 108
Összes megtekintés: 108 Szülői felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy tanácstalan vagyok. Pályaválasztási, pályaorientációs mítingek, közép és felsőoktatási felvételik időszakát éljük épp. Egyéni képességek, tehetség, ambíciók, jövőkép? Mi akarsz lenni kisfiam/kislányom? Szülői felelősségem teljes tudatában kijelentem, mindig próbáltam a megfelelő döntéseket meghozni a gyerek érdekeit, adottságait és boldogulását figyelembe véve. Már a bölcsődei beiratkozás is döntés volt, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 156
Összes megtekintés: 156 Első napom története- ami a decemberi Tollforgatóból kimaradt… Uramisten, mi a franc ez ?? – üvöltenék, de egyelőre hang nem jön ki a torkomon. Csökevényes tudatomba sokk-szerű impulzusok tolulnak, megfagyasztanak, lebénítanak. Nyálkás, nedves bőrömet éles pengeként hasítja a hideg, mint korcsolya a jégpálya felszínét, karcol a levegő. Fáj. Nem látok semmit, csak vakít … Olvass tovább
Összes megtekintés: 470
Összes megtekintés: 470 Ma bevásárolni indult. Összeírta a megvenni valókat – na, nem mintha annyi minden kellene, így egymagának,- de ma főzni akart. Ez egy különleges nap, Lali bácsi szülinapja. A hetvennyolcadik. Istenem, hogy eltelt az élet,- gondolta, – hiszen most voltunk fiatalok, egy szemvillanással ezelőtt. És most ez a rohadt, mocsok, ez a soha nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 116
Összes megtekintés: 116 Óh, hogy pattogott a tűz a kályhában. Éreztem bőrömön simogató melegét, élveztem a lángok vidám táncát, melybe olyan örömmel lehet belefeledkezni. János bácsi mindig forró zsályateával várt, magának pedig forralt bort készített, jó sok szegfűszeggel, fahéjjal, narancshéjjal. Ott ültünk a kandalló előtt a kanapén, kitekintettünk a békés csendes téli hóesésbe, az erdő mozdulatlan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 138
Összes megtekintés: 138 A vércseppek szerteszét fröccsentek. A padlószőnyegből képtelenség lesz kiszedni, főleg ha beleszárad, de jelenleg nagy ívben leszarom.. Ez is csakis miattad van kizárólag, a fene vinne el. Na, mondjuk most elvitt, de el ám, jó messzire, az anyád szemit. Mert kellett neked csak ülni ott, a szokott helyen, abban az átkozott ütött kopott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 88
Összes megtekintés: 88 –Megint nem engeded, hogy végig mondjam. Hihetetlen vagy! Állandóan a szavamba vágsz – forr a vérem. Újabb vita, sőt, veszekedés. Már a sokadik az utóbbi időben, folyamatosan marakodunk. Zsolt makacs és szűklátókörű, én meg.. ingerült vagyok és lobbanékony. –Nem is értem, amit mondasz – válaszolja hanyagul, de alig hallom szavait. –Mert ordít a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 52
Összes megtekintés: 52 Mindenszentek közeledtével….. Félünk tőle. Hárítjuk. Elfojtjuk. Bénít, rémít, megbabonáz. A halál. Az életünk része, de csak amikor eljő. Természetszerűleg bekövetkezik, de rágondolni sem akarunk, távol akarjuk tartani, elódázni, figyelmen kívül hagyni. És mégis, az élet nem kér engedélyt, szorosan baktat a nyomunkban hű társa, az elmúlás. Munkám során rengetegszer nézek farkasszemet vele, alattomosan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 61
Összes megtekintés: 61 Ott ültek egymással szemben a padon. A fiú fülében a zenelejátszó csápjai, a lány kezében a telefon, kék fénye halványan megvilágítja az arcát a sötétben. Az utolsó buszra várnak… A fiú szórakozottan babrál a mobiljával, fel sem néz. A lány elfordítja a fejét, gondolataiba mélyedve bámul a távolba. A szél belekap szőke hajába, … Olvass tovább