Ferencz Vicus Csak várt. Ült ott az ablaknál, bámult kifelé a ködös őszi szürkeségbe. Az eső szakadatlan kopogott a párkányon, az autók fényét szanaszét szórták a kristálycseppek az üvegen. Sóhajtott… Így várt minden nap, minden este. Hazaérve a munkából nem maradt más, csak a várakozás. Néha töltött egy pohár fehérbort magának, és azt kortyolgatta, ha pedig hideg … Olvass tovább
9. fejezet – Jövőre, újra ugyanitt – -A végső döntés- –Hogy van a lába, professzor úr? – kérdezte Ricsi, és megpróbálta elérni az ágyszabályozó gombot, hogy egy kicsit megemelje a törzsét. Két napja feküdt már a siófoki kórház traumatológiai osztályán, és borzasztó kényelmetlennek találta, de tudta jól, szerencséje van, hogy nem a ravatalozóban kötöttek ki … Olvass tovább
8. fejezet – A szabadulás – Tótfalusi tanár úr végtelen felháborodása már megkopott. Elfáradt, kétségbe is volt esve, és aggódott anyukáért, aki valószínűleg hatszázhuszonötször próbálta már hívni, és halálra izgulja magát, hogy nem sikerül elérnie egyetlen fiát. Tótfalusit Balogh Zsolt, a Balaton parti maffiafőnök, gengszter és vállalkozó különösebb ellenállás nélkül beterelte ebbe a pincébe és … Olvass tovább
7. fejezet – a Szent István kápolna rejtélye- A Szent Anna kápolnánál Domonkos atya várta Bánkútit, és hű fegyverhordozóját, Berkes Ricsit. Mivel a Szent István kápolnához délutánra kellett érkezniük, érdemes volt megállniuk itt a plébániánál, már csak azért is mert szép volt, és az atya is ha nem a parókián tevékenykedett, többnyire itt tartózkodott. Domonkos … Olvass tovább
6. fejezet — lassan fény derül a titokra— Bánkúti Dániel reggel korán ébredt, bármennyire is kényelmes volt a Maison Bagatell „Mignon” elnevezésű mini lakosztálya, mégsem a saját ágya volt. Fehér, világos bézs, illetve enyhén szürke árnyalatok uralták a szobát, finom textillel fedett hófehér ívelt lábú art deco stílusú fotelek, és a szoba éke és különlegessége … Olvass tovább
5. fejezet – Tótfalusit elrabolják- Tótfalusi tanár úr tiszta fehér pólót vett, szappannal megmosta az arcát, és löttyintett egy kis arcvizet a nyakába és elindult. Elmúlt négy óra, már kellemes volt a levegő, nem tűzött olyan erősen a nap. Megigazította a szemüvegét, a szalmakalapot fejébe húzta és beleolvasott az útikönyvébe. Szélesen elmosolyodott, kedvére volt a … Olvass tovább
4.fejezet – egy aprócska hiba, és a fenséges kilátás – Ricsi folyamatosan beszélt. Bánkúti el nem tudta képzelni, hogy mikor vesz levegőt ez az ember. Minden fáról, bokorról eszébe jutott egy történet a szomszédjáról, rokonokról, vagy éppen az ügyfelekről, akiket szállított. Főnöke, Lehelvári Gábor a Balaton felvidéki Műemlékvédelem igazgatója megannyi kiemelt pozíciójú kliens fuvarozásával bízta … Olvass tovább
3. fejezet – Tótfalusi elfoglalja a szállást, és ismeretlen ismerősbe botlik- –Anyuka, anyukaa!! Kérem, hallgasson el egy pillanatra! Még csak pár órája jöttem el, és már panaszkodik. Van csirkemell sonka a hűtőben, amit szeret, és egy fél doboz medvesajt. A kenyértartóban két zsemlye, és igyon sok vizet, mert meleg van. Nem, dinnyét nem vettem, mert … Olvass tovább
2.fejezet – valaki más is érkezik Badacsonyba – Dr. Bánkúti Dániel kivárta, míg a morcos arcú szalmakalapos férfi lekászálódik a vonatról. Feltűnt neki egy pillanatra hogy az őt követő izomkolosszus fél szemmel nyomon követi a lépteit, figyeli a távolból, ahogy rohan a másik vágányhoz, amely Badacsonyba indult pár perccel később. Bánkúti nem tudta eldönteni, hogy … Olvass tovább
1. fejezet – ahol megismerkedünk Tótfalusi tanár úrral, és feltűnik egy izmos fiatalember- Tótfalusi Béla hunyorgott a szalmakalapja alól, mert vakította a szikrázó júliusi napfény. Akkurátusan szemüveget cserélt, sima lencséjű dioptriás okuláréját fényre sötétedő lencséjűre váltotta, és elégedett konstatálta, hogy így jobb. Rezignált nyugalommal álldogált a peronon, és a tizenkettő húszas vonatot várta. Lába között … Olvass tovább
Napfény, töltődés, D-vitamin. Intenzív színek, vibráló zöldek kékek barnák. Energiabomba: felvillanó képek, élmények, földön, vízen, levegőben. Megfigyeltem, a nyár mindig erősebben rögzül. Életünk meghatározó emlékei, nagy részben nyáron történnek. Ismerkedések, fesztiválok, késő estig tartó móka, andalgás a vízparton. Ragadd meg a pillanatot, állítsd meg az időt! A nyárral meg lehet ezt játszani, milliónyi pillanatot ad, … Olvass tovább
Igyál egy jó kávét! Minden változik, az emberek körülöttünk, akik voltak, s nincsenek. A mindennapjainkat kísérték, együtt harcoltunk munkában, családban, jóban rosszban, békében háborúban. Így ment évekig, állandóságban, vagy hömpölygő alakulásban, „morfózisban”, ahogy a folyóként áramló idő megkívánta. De az idő kérlelhetetlen, és mintha előrehaladtában szekvenciálisan gyorsulna, bár nem vagyok jó fizikából. Eltűnnek, akik a … Olvass tovább
Második rész — Aztán mi történt Mrs. Ballister? — Hát, besokalltam, ennyi történt. Elégedetlen voltam az életemmel, nem láttam kiutat, olyan volt, mint egy körhinta, amely csak pörög pörög folyamatosan, szédítő gyorsasággal, és nem lehet kiszállni. Mókuskerék, melyet hajtottam előre. Derek végül elhagyott. Bármilyen hihetetlen ő döntött úgy, hogy jobb életre vágyik, méghozzá valaki mással. … Olvass tovább
A nyomozó helyes férfi volt. Olyan nekem való, persze csak ha legalább húsz évvel fiatalabb lettem volna. Meg szebb is. Ha meglenne az összes saját fogam, nem őszülne a hajam, ha még sugárzó lenne a tekintetem, mint a huszonnégy karátos gyémánt. Hm, el is szédülne a pillantásomtól, az biztos. Hát, de nem vagyok harminc éves, … Olvass tovább
A főnixmadár Az élet csupa búcsúzás… Búcsúzunk először a gyerekkorunktól, az óvó néni gondoskodó kezeitől, a rajzoktól, melyeken a Nap mindig a lap felső sarkában, félkörben sárgállott. A salátafőzeléktől, és a homokozóban gyártott sársüteményektől. Kezdődik a búcsúfolyam… Búcsúzunk a kisiskolás élményektől, a tinédzserkori első szerelmektől, a ballagástól, melyet oly sok követ még. Örök búcsúzás, és … Olvass tovább
Könnyű nyári szél cirógatja meg az arcom, ahogy leszállunk az autóbuszról. Andrea Palladio városába, Vicenzába érkeztünk, amely első megállónk a Garda tó felé. Máris magába szippant Olaszország jellegzetes atmoszférája. Idegenvezetőnk, Sylvia magasra emeli a kezét, egyik csuklóján a magyar zászló trikolorja, másikon az olasz szintén piros fehér zöld színkombináció. –Erre a három napra lélekközösséget vállalunk … Olvass tovább
Hát most mit mondjak. Lehet ezen filozofálni, vitázni, pro és kontra, érvek ellenérvek. Az idők végtelenségéig mehet a huzavona, de akkor is jó vagyok. Jó vagyok! Megkérdőjelezhetetlenül, és végérvényesen. Még az is lehet, hogy a legjobb. Ebben nem kételkedhet senki. Sem a feletteseim a cégnél, sem a barátaim, sem az anyám. Rudolf, a főnököm folyton … Olvass tovább
–Csinálj valamit! –Mit tehetnék? Tudod jól, hogy ebbe már nincs beleszólásom! –De.. de… baj lesz, ebből baj lesz… –Igen, tudom! –Akkor… mégiscsak! Próbáld meg! Avatkozz közbe! –Sajnálom. Tehetetlen vagyok. Emlékszel, mondtam neked, hogy előbb utóbb ez be fog következni. Hát most megtörténik. –Én ezt nem bírom nézni… –Hát ne nézd! –Kérlek! Segítsünk rajtuk… valahogy… –Magukat … Olvass tovább
Volt egyszer egy lány… egy naiv, egy makulátlan… egy tiszta szívű… egy ártatlan, jóhiszemű… …volt egyszer valaki, aki elhitette vele, hogy szereti… hogy komolyan, de valóban… hogy örökké tart… … volt egy szerelem, egy bizalom… … volt egyszer egy fiatalság… volt hit, és remény… voltak érzelmek, boldogság, önfeledtség… volt egy barátság… titkokat megosztó, elfogadó, és … Olvass tovább
Ténymegállapítós, lélekfelszabadító írás ( az első, és valószínűleg az egyetlen… ) május első vasárnapja alkalmából visszamenőlegesen március nyolc-ra… Kizárólag egyedülálló NŐK-nek… ….célcsoport: harmincasok, negyvenesek…a XXI.században… A nő, ha egyedül… Régi közhelyek? Mily’ igazak… Mire gondolok? A fő igazságtételre, amelyhez sokan eljutunk egyszer az életben: senkire nem számíthatsz magadon kívül, senkire. Az van, és az lesz, … Olvass tovább