Harnyos Ferenc Rohadtul utálom az esőt. Úgy kopogott az autóm tetején, mintha be akarna törni. – Mi van? Be akarsz jönni? – sziszegtem, és ököllel belevertem a tetőbe. A kárpiton látszott, hogy ez már nem az első eset volt. A rádióban a UB40 énekelte a Blue Eyes Crying In The Rain című számot, amit viszont szeretek hallgatni. … Olvass tovább
Tegnapelőtt délután bejött egy rosszul öltözött férfi a munkahelyemre egy papír fecnit tartva a kezében, melyre ez volt írva: ;Hajléktalan vagyok és éhezek;. Általában nem szeretem, ha csak úgy bejönnek a műhelybe, de ez a fickó valamiért elkezdett érdekelni. Egy bot volt nála, amin egy nagyobb szatyor lógott, talán abba hordta mindenét. Ahogy ott állt … Olvass tovább
Peti az orrocskáját nekinyomta az üvegnek. – Anya, esik a hó! – kiáltott vidáman, leugrott a széles ablakdeszkáról, és már indult, hogy felvegye a cipőjét, a kabátját és a sapkáját. Anna utána szólt. – Hová mész drágám? – Megyek hóembert építeni – mondta határozottan. – Ó, kicsim, még csak most kezdett el hullani. Meg kell … Olvass tovább
Az éjjel hazafelé mentem, amikor nem messze a házunktól találkoztam egy kutyával. Egyből felismertem, Barny volt a szomszéd zsemleszínű Labradorja. – Hogy kerülsz te ide – kérdeztem a kutyától, vagyis hát inkább magamtól. Láthatóan ő is rám ismert, hiszen sokszor találkoztunk, amikor segítettem egy-két dologban az öreg Jani bácsinak. Egyedül élt, a felesége két éve … Olvass tovább