A társam

Van egy társam, pici kutyám, sokszor rám néz olyan bután. Pedig nem is olyan buta, csak is azért, mert ő kutya. Sokszor jövök, megyek elől hátam mögül elő kerül. Ugrál felém nyalja kezem, ezzel kérdi! Szeretsz engem? Rám néz boldog, szeme csillan le ül, fel áll, izgatottan Majd elő kerül a finom falat, csak úgy … Olvass tovább

A kirekesztett…

Elmesélek magamról egy igaz történetet, mely nem a vidámságról szól. Nos még igen gyerek cipőben jártam és nem olyan volt a felfogásom, gondolkodásom mint most, de azért jól vissza tudok emlékezni az akkori gondolataimra. 1983 környékén járt az idő, talán tavasz lehetett. Ugye mint minden gyerek, iskolába jár, tanul és játszik, sportol stb stb! Na … Olvass tovább

Névtelen sírok

Vajon kik nyugszanak itt? E névtelen hantok alatt? Kiknek már régen a szél lengeti, fű lepte sírjukat! Fák gyökerei hajtottak rajtuk, apró cserjét, rajta ágat, S nem tudjuk már elérni tőlük, a névtelen kopjafákat. Kiket régen elfeledtek, és szívekben sem élnek már! Kiknek, kidőlt fejfájukra, már a madár sem száll! Kiknek nem hallják már többé, … Olvass tovább

Haldokló tanyák…

Haldokló tanyákat, most lehet csak látni, a tetők roskadoznak, falaitól megfog válni! Kezdenek eltűnni, mint hajnali köd, délutánra, fűnek magját szél hordja, a tanyák ázott falára! Veteményes kertek, már bozótossá váltak, kútjaik omladoznak, a jó öreg tanyáknak. Eltűnésük örök, és az emlékek sem élnek tán, csak néha-néha álmodik tanyáról, egy-egy madár! Fecske fészkek is, a … Olvass tovább

Megjött a tavasz…

Megjött a tavasz, itt van a kikelet, egy vén róka, kémleli az eget. Örül a tavasznak, meleg a bundája, nem hideg az orra, nem fázik a lába! Túr a vaddisznó a makkot keresi, zsákmányt a mókus, előle elcseni. Szállnak a lepkék, zúgnak a bogarak, Méhek a virágon, csakúgy donganak! Életre kelt az erdő, a rét … Olvass tovább

Mit ér…

Mit ér a csókom, ha nem szeretsz már, mit ér az a tűz, ha nem figyelsz reám! Mit ér az a szó, mit talán ki sem mondok, Mit ér a szerelem mit magamba folytok! Mit ér az éjszaka, számomra nélküled? Mit ér a boldogság ha nem vagyok veled! Mit ér az életem, ha nincsen kivel … Olvass tovább

Kunhegyesi séta…

Sétálok az utcán s nézem az embereket Nézem az arcukat, oly mások lettek. Sokan elmentek, lelkük tova szálltak, az újak elmennek, más életre vágynak. Régi barátaim, ti merre jártok? Hová letettek? Úgy elmentetek, talán el is felejtettetek? A múlt árnya kísér, ahogy járom az utcákat, Szemeim sok ismeretlen arcokat látnak. Ahogy öregszünk, egyre kevesebben vagyunk, … Olvass tovább

Nem vagy már itt velem…

Nem vagy már itt velem! Nem hallom hangod sem. Csak emlekek, hogy itt voltál, Azok maradtak nekem! Édesapám! Édesapám! Sokszor kiáltom, de csak magamnak, szeretném ha újra mesélnél, minden féle jókat! Szerettelek hallgatni, szavaidra ma is emlékszem, Szívem boldogsággal megtelik, Ha fényképeid nézem! Eszembe jut a múlt mikor még veked nevettem, S megtalát szidalmad is, … Olvass tovább

A múlt árnyai…

Ha majd a múlt árnyai követni kezdenek, Elkezdenek gyűlni feletted, az égi fellegek. És eszedbe jutnak dolgok, amiket feledtél, S a jók és szépek is, melyeket másokkal tettél! Az idő ahogyan lassan, bandukolva halad, Rádöbbensz arra is, hogy neked mi marad! A múlt árnyai és a megálmodott álmok, S halkan suttogod: már csak szeretetre vágyok! … Olvass tovább

Anyaknapi emlekezet

Nem vagy már itt velem! Nem hallom hangod sem. Csak emlékek, hogy itt voltál, Azok maradtak nekem. Anyák napja! Anyák napja! Sokszor kiáltottam, de csak magamnak. Úgy vártam, hogy köszöntselek és hangot adjak, e gyönyörű napnak! Ha sírtam te mindig vigasztaltál, szereteted sokszor megtalált, boldog voltam, hogy köszönthettem egy jó édesanyát! Ma már csak én … Olvass tovább

Ó ti Magyarok…

Ó ti Magyarok… Ó ti Magyarok, hogy mennyire megváltoztatok, kihalt belőletek a szeretet, s gyűlöletet osztotok! Gyűlölitek egymást, mert nem egy az eszmétek, kést is rántanátok, vagy ölre is mennétek! Feladtok barátságot, szeretetet, valaki másért, a hazug szavakért és egy rabszolga világért. Kik vagytok ti? Magyarok? Vagy csak rabok? Csak azért dolgoztok, hogy éhen ne … Olvass tovább

Vérző szív

Vérző szív Vérző szívem, mint elpattant húrok a gitáron, Ki kéne cserélni, hogy soha többé ne fájjon. És az új szívemben csak boldogság lenne, mint a gitáron az új húrok, szép dalokat zengne. Szerelmet érezzek? Ha én irántam nem érzi? Dalokat pengessek? Ha senki nem kéri? Elpattantak a húrok s égő szerelmünknek lánca, én vagyok … Olvass tovább

Jó lenne sírni

Jó lenne sírni Oly jó lenne sírni, nem azért mert valami fáj, Csak úgy kiadni mind azt, amit a szív elzár. Sírni egy zenén, egy filmen, vagy csak úgy, Vagy ha eszünkbe jut, egy felhőtlen múlt, Oly jó lenne sírni, csak sírni, mert valami oly szép, sírni egy képet nézve, vagy sírni a szerelemért. Nem … Olvass tovább

Amikor öreg leszek…

Amikor öreg leszek… Amikor majd öreg leszek, reszkető és ráncos, megtört, lagymatag, és sokszor tenyerem a vánkos. Akkor szűnnek meg álmaim, célok sem lesznek már, csak emlékezek, és tekinteteimben aggódás jár. Öreg leszek! A fiatalság is elszáll, mint a madár, ó te egykori fénykép, ajkaimra most mosolyt hoztál! De régen volt az, amikor együtt voltunk … Olvass tovább

December…

December… Suhan már a szellő, erdőn bokron át, sírva énekli a cinke a nyárnak dalát. A lehulott leveleket ha már hó takarja, meg jött a december, itt van a tél újra. A lombtalan ágakon a hópihe megáll, olyan hideg és magányos ez a téli táj. Lábam alatt a frissen esett hó ropog, végéhez ért az … Olvass tovább

Szenteste

Szenteste Zöldellő fenyőerdőt szeretnénk ma díszíteni, minden fának ágaira színes gömböt tenni. Lennének rajta cikornyák, és káprázatos díszek, kis csengők és apróságok, abból minden színek. Holnap karácsony, csak halkan, a szeretet ünnepe, elfeledve minden rosszat, hisz szent ez az este! Új ruhába öltöztetjük minden fenyő ágát, így köszöntjük minden évben, urunk Jézuskáját. házak ablakaiból kiszűrődő, … Olvass tovább

Jó érezni

Jó érezni Jó érezni, hogy kezdelek szeretni, minden bánatot melletted feledni. Itt vagy a szívemben éjjel és nappal, csak rád gondolok minden gondolattal. Írta: Fehér Sándor Kunhegyes 2002

Jókívánság

Jókívánság Ma oltár elé mentetek hűségesküdt tenni, s fölkellet hozzá a legszebb ruhát venni. Nagy nap ez a mai, hogy könyvbe beírtátok, szerelmes szívetek egymásnak adjátok. Fiatalok vagytok, s, hogy szeretitek egymást, esküvőtök napján, nem kívánok mást, Szerelmet, boldogságot, sok-sok szerencsét, gondtalan életet, és valami fontosat még! Gyermeki hangoktól legyen hangos a házatok, mindig szép … Olvass tovább

Emlékezés

Emlékezés Emlékezem egy azóta néptelen tájra, egy öreg tanyára a nagy pusztaságba. Ott éltem át sokat a karácsony napját, onnan látogattam a jó öreg iskolát. Emlékszem mindenre ami történt velem, egy öreg petrólámpa világított nekem. A kemence meleg volt, az álom elnyomott, kisöcsém a sutba nagyokat bóbiskolt. Kishúgom játszott a csutka babával, Édesanyám töltötte a … Olvass tovább

Szomorú vagyok!

Szomorú vagyok! Most szomorú vagyok, magamra maradtam, valahol, és sehol, nindíg csak csalódtam. Eltünt körülöttem, minden jószándékú ember, az is rég meghalt akire felnéztem egyszer. Szeretet? Mitjelent ez a szó? Kérdezem magamtól!? Szeressek, vagy gyűlöljek, atól a sok csalódástól? Sokszor felnézek esténként, a csillagos égre, és megkérdezem istent mikor lesz már vége! Nem tudok már … Olvass tovább