Filó Margit 
Csak őszintén lehet…. Csak az őszinte, tiszta szív, ami megadja azt, hogy tisztességgel meg tudj állni önmagad előtt. Ha szívedet nem szorítja össze az, ami a torkodat is szorongatja, akkor nincs mitől félned. A lelked is ilyenkor nyugalomban van nem háborog nem érzi kellemetlenül magát benned s a kis csengő sem jelez, hogy vigyázz, mert … Olvass tovább
Nem merek, mert jön az éjjel és most sírni làt, nem merek én meg szólalni, bélyeg most a vàgy. Nem tehetem àlmomat egy àlomképbe àt, nem tehetem jóvà soha mit a múlt màr körbe zàrt. Lett volna egy csodàd élet milliónyi làngja, lett volna ki énemben màr önmagàt is làtja. De mostanra rég el veszett … Olvass tovább
Illatát vesztette A csalódás, mint elszáradt virág, árválkodik némán kisszobám asztalán. Gyönyörűnek láttam míg virágzott hajdanán, de illatát vesztette, szárától elvált. „Vázába tehetném”, nézhetném tán de kiszáradt jelképén önmagam láthatnám. Mindent mit gondoltam hirtelen elveszett, árnyas fák láncsora sűrűvé terebélyesedett. Vékonyka utacskán vezettem életem, de csalódás várt itt rám mohás kis sártenger. Sziklás a hegyvidék, … Olvass tovább
Mit jelent a boldogság? ..a boldogság lehet:..( nekem ) – süt a nap, csodálatosan hív a világ, – a messzeség oly közel van, hogy ugrándozva indulunk el együtt bármerre mutat az irány, – igen, én is mennék, indulnék ha lenne pénzem rá, én folyton mennék, mert látni szeretnék a világból olyat, amit el sem tudok … Olvass tovább
Mi a szerelem? S meddig tart a szerelem? S ha nincs már szerelem, mire elég a szeretet? És ahol csak a nagy lángolásban látom a másikban az igazit, akkor miért állítom magamról, hogy nálam ez örökre szól? Mert hogy én annyira érzékeny ember vagyok! A szerelem egy kapcsolat elindulásához kell. Ahhoz, amikor még mást nem … Olvass tovább
Merengek Merengek a tájon s tán magam benne látom, hófehér e hajnal és zúzmarás a nappal. Hideg most a társam, kezem fogja bánat, nap a láthatáron de az is velem gyászol. Keresem a léptem, útirány van éppen, mégsem várnak énrám, így elindulok némán. Nem kötődöm máshoz, mert átok lesz s majd vádol, szívem s lelkem … Olvass tovább
Aki igazán szeret az örökké vár… …az út végtelen. Az élet körforgás. Tágas a légtér, határtalan a határ. Ott vagyunk, itt vagyunk s újra ott leszünk. Létezünk időn és síkon át. Közben pedig itt vagyunk. S a szeretet olyan, mint mi vagyunk. Az igaz mindenhová elkísér, mert örökké él! Ritka az, hogy valaki olyan szeretetre … Olvass tovább
Isten a magasság, én pedig a mélység, ez a föld egy állomás, s hol van még a végcél?
Borzasztó dolog àm àrvàvà lenni,mert úgy ahogy az én anyàm, nem ölel màr senki. Otthonom az csak ő volt, szülő hazàm nà la volt, onnan őrzött némàn. Boldog volt ha vàrt haza, vigasz volt a két karja, mely most màr nincs sehol. Minden bajra ő az ír, szavaival megtanít jól figyelj csak hallgasd. Mikor làtja … Olvass tovább
Régi szép idők! Régen sokat mesélt nagymamám az ő fiatal éveiről. Akkor még sok hó esett télen és csak egy váltás csizmába járt a térdig érő hóban. Abban az időben fonott kosárral cipelte a mosóhelyiségből a hideg udvaron át a földesúr nagy házába a vizes ruhát, hogy egy drótra a kályha fölé kiteregesse őket. Abban … Olvass tovább
Vársz! Múltammal találkoztam mi szívembe vájt, utam mely kérdés volt valósággá vált. Kislányként ábrándos képeken át, látványként megjelent egy éjkönnyű árny. Délceg ki dalia egy lóháton várt, majd átölelt s lemosta mi szívemnek fájt. Rám szórta védelme örök himnuszát, hogy megleljem mindenben lényemnek otthonát. Jártamban-keltemben ingoványon át békesség-bosszúság felváltva járt. Életem színpadán kísért mi várt, … Olvass tovább
Drága fiatal szülők! Tudjátok, olyan nagy és szép dolog nagyszülőnek lenni. S itt az elején máris leszögezném, hogy majd egyszer ti is lesztek nagyszülők, ha az élet kegyesen a tenyerén hordoz s megélhetitek azt, hogy nagymamává, nagypapává válhattok. Az első unoka legalább annyira gyönyörű élmény szíveteknek, mint mikor első gyermekedet először karodba ölelted. Ezt elmondani … Olvass tovább
Egyik felnőtt, másik kamasz…. Nehéz időszakok váltják egymást a gyermekkorban. Igazán szerencsés az, akinek mind a két szülője jelen van nap mint nap élete ezen szakaszaiban. Mert ugye úgy egészséges a mentális fejlődésünk, ha anyától tanuljuk, kapjuk a női babusgatós szeretgetős, anyás terelgetéseket, míg apától a határozott, magabiztos, bátor és „tökös”helytállási példákat. De mindig csak … Olvass tovább
Vezet egy hívó hang Elválaszt egy fél világ, szívem olyan messze már, átölel egy képzelet, Isten hozzád, ég veled. Bánatomra volna ír, szép emlék most róla sír, kis szobámba mit lelek, néhány sor mely intelem. Édesanyám válasza, mit tegyek e bánatra, virágoskert, zöld mező, képzelj el egy szebb jövőt. Minden mit látsz bánthat ma, de … Olvass tovább
Új család, új élet, új világ! A gyerekek felnőnek, kirepülnek, elmennek. Tovább élnek saját családjukban. Már nincs rálátásunk életükre. S jól van ez így. Mert persze akkor is a mi gyerekeink maradnak, de minden találkozásnál valami új ismeretlent fedezünk fel rajtuk. S ez kicsit fáj. Láttuk a mi szüleinket, tudjuk, voltak a nagyszülők is, akik … Olvass tovább
Nézem s ahogy a kezemben tartom, még nem jut el a tudatomig, hogy ezt a művet én produkáltam ki magamból. És mégis, megérint. Egészen belül érzek egy cirógató, meleg simogatást. Hiszen valahol tudtam, hogy ez így egyszer meg fog történni csak azt mindig valahogy a messzi jövőmbe képzeltem el. Arra gondoltam az talán nem is … Olvass tovább
Fehér terítő az ünnepi asztalra, rózsafonatokkal szépen körül rakva. Viràgnak illata bódító a térben làtvànya ringató, eseményünk éke. Kedves kis gerlepàr szívecskébe zàrva, hófehér jelképpel öröklétre szànva. Torta tetejére aki ezt szànta, szívének dobbanàsàt küldte a lànynak. Térül-fordul pàrat s vége van a nàsznak, mégis ez a pillanat nem múlik el màma. Szívünk szàll mert … Olvass tovább
Azt mondják, hogy engedjük el halottainkat és jobban járunk, ha ezt minél előbb tesszük meg. Igen, biztos így kellene, hogy legyen, de igazán a valóság az, hogy egy közeli hozzátartozót, főleg ha az lényünk másik fele volt, soha nem tudjuk elengedni. Már csak azért sem, mert ha el is engednénk, akkor az eltávozott nem szakad … Olvass tovább
Figyeljetek emberek! Amikor hallod magadban, ott legbelül a hangot, ami olyan tisztán szól, hogy tudod, neked, érted hangzik, akkor fogadd meg tanácsát, mert az lelkedből visszhangzik. Nem véletlenül szól, segíteni akar, mert valószínű amerre éppen tartasz az nem jó irányba halad. Légy bátor és szeresd önmagad, ne engedd, hogy külső zajok elnyomják lélekhangodat. Mindent úgy … Olvass tovább
Ha a szemedben làtlak elmúlik a bànat, arcodon ott ragyog szívemből a vàgyam. Megàll a pillanat eltűnik a bànat, hiàba a tàvolsàg utolér a vàgyad. Nem szólsz ott semmit nincs helye a mànak, tegnap oly rég volt jövőnk együtt vàgtat. Tudom te bezàrsz léted röpke làtszat, csak csillogó szemedben làtom apró szàrnyam. Nem múlik, nem … Olvass tovább