Filó Margit Most làtom milyen csendesen eljàrt felettem az idő, hajam őszülő, ruhàm meg bő. Arcomon a làtszat szép baràzdàt szànt ma, léptem is màr màs lett, olyan mint a kvàrtett. Tova tűnő tavasz, átvert ez a ravasz, csak integet, hogy szevasz. Ősz derekàn jàrok, sàntítok így jàrok, isiàsz egy àtok. Bàrmit teszek eztàn s ha csüngök … Olvass tovább
Oly régóta…valahol! Mert kell a távolság, hisz erősen vonz a lényed, én emlékszem rá, mikor előszőr láttalak meg téged. Hihetetlen volt! Még sosem tapasztaltam ilyet, valaki beszél hozzám lényedből, mikor előttem állsz és figyelsz. Pedig nem szólsz semmit. Ilyenkor mit üzensz nekem? Mert csak nézel némán s nekem ellágyul a szívem. Ekkor olyan gyönyörű vagy! … Olvass tovább
A szerelemnek ezer arca van, mindenki úgy éli meg amilyen szinten a lelke él…. egy néma üzenet, egy kallódó levél valahonnan a múltból… Beérsz! Van az a másik világ!, s ezt csak az ismeri, aki hallja önmagát, szíve igaz énekét. Most hagyjuk az emberi részét, azt a külvilágnak éljük az legyen a mindenkié. „Bent” örökké … Olvass tovább
Ezer út mely ide vezet, magas fàkkal körbe ölel. Ezer év mely fényként kigyúl, emlékként most elém vonul. Látom én az igaz, valót merengek mert itt most az jó. Beszélek de számon nincs szó, lelkem suttog vigasztalót. Úgy érzem még kísér szíved, lelked mélyén engem cipelsz. Messze vagy de mégis figyelsz, hiteddel az álmom hiszed! … Olvass tovább
Egy író „margójáról!” ( Tudjátok), általában az olvasás hasznosságáról, csodájáról hallunk, ami természetesen igaz is, de annál kevesebbet beszélünk egy könyv megírásáról. Volt szerencsém abban, hogy már fiatal koromban elragadott a belső késztetés arra, hogy leüljek és az időm nagy részét akkor még bontakozófélben lévő írásomra fordíthattam. Bár akkor született műveim csak engem szórakoztattak, mégis … Olvass tovább
Tudod mikor ott jàrok, hol akkor rád találtam, érzed ahogy akkor, megérintem vállad. Nem beszélek s hallod, mit neked mond a vágyam, ébrenlétben alszol, hogy önmagadban làthass. Vàrod égi sanszod, mi beborítja vàgyad, s nem látod a majdtól, hogy rövid már a szárnyad. Érzed ahogy vallom, hogy fényévekre jàrtam, mert lelked màshol landolt, hol én … Olvass tovább
A házasságról… Egyszer egy pap a fejét csóválva azt mondta, – kétféle ember létezik. Házas és nem házas. Így teljesen érthetetlen , hogy az emberek miért harcolnak előszőr azért , hogy házasságban éljenek, ha pedig benne vannak , akkor meg azért , hogy kilépjenek belőle. S valóban, ez így van. Ritka az, hogy az ember … Olvass tovább
Azt hittem te vagy, ki mellém ülsz A padon, de làtom már, hogy nem vagy màs csak egy átutazó. Àlmunk mi egykor, valahol összetalàlkozott, egy tévút volt nem más, egy kóbor àlmodozó. Fàklyànk az úton tán nem is egymásnak szólt, làngjuk mi tüzet hányt, most szikra egy megalkuvó. Röpke, pár pillanat mi tán nem is … Olvass tovább
Láttam a jövőt! Rút kalitka lett a ház, ahová azért siettem egykor, mert a szerelmem ide várt. Ékesen szóltak a szép szavak bájommal alkonyig ringattalak. Bőröd a bőrömmel óvtam ha jaj, fáradt éjszakán elért a fagy. Búgva vágyom az ősz telét, látok egy hajnalt, mely tőlünk lett szép. Érzem még szárnyad hűs neszét, mely csókodnak … Olvass tovább
Anyám Anyám, hogy ha bátor volna, erdőn mezőn kóborolna. Hallgatna a hívó szóra, lányai közt forgolódna. Anyám, hogy ha látó volna, szívét tépné mindünk sorsa. Szép reménye oda volna, lányaiért fohászkodna. Anyám, hogy ha élne s volna, szép szavával ostromolna. Két szemében lángra gyúlna, lányaiért lett más útja. Anyám, hogy ha meg is tenné, vérző … Olvass tovább
ÉLET… te kiszámíthatatlan!!! Hol a csoda? Hát ott, ahol te vagy! Minden pillanat melyet éppen megélsz. Minden tartogat valami újat, bár nem tudhatjuk éppen melyik oldal a miénk. Egyik percünk tele van fájdalommal, viselni kell az élet terhét, még akkor is ha azt éppen egy másik ember mocska okozta, lelkünk halványuló fényét. De jön a … Olvass tovább
Volt már egyszer ilyen velem! Meglepett egy ” nagy” szerelem. Mégis ez most merőben más, hisz holtàból feltàmatt égi vallomás. Megmondom, létezik az igaz Feltámadás, de eljutni odàig, kínok közt jársz. Mégis ha megvallasz mindent mit vágysz, újra jön hajnalod s az egekben jàrsz!! A kései ” kincseket” is kiszabták màr, főleg ha elmondták, hogy … Olvass tovább
Valahol majd rád találok, utam, sorsom addig járom. Szívem, belsőm reményt fakaszt, meghallod e hívó szavam! Eléd állok és csak nézlek, szemed átjár, lényem érzed. Néhány perc, mely pillanat tán, eldöntötte mi az irány! Vállalod e szíved tervét, létednek az örök létét? Átjár most a lelki békém, s meglátod majd létünk mit ér!!!
Kedves „sorstársak”! Néha jó a naivitás, mert elhomályosítja a valós tényeket. Döbbenetes, hogy egyes emberek, milyen szinten képesek hosszú ideig félre, sőt mi több aljas módon a másikat az orránál fogva vezetni. Ami ennél még félelmetesebb az az, amikor kiderül arról az emberről akiben maximálisan megbíztál, aki azt állította magáról, hogy ő a társad, hogy … Olvass tovább
Szeretettel mindenkinek! Az Isteni elrendelés nem egyenlő az előre megtervezett élettel! Isten senkinek sem mondja meg, hogy te így fogsz élni, vagy úgy. Mert szabad akaratot adott, bármit megtehetünk de tudni kell, hogy minden tettért felelősek vagyunk és számon fog kérni bennünket mikor eljön az elszámolás ideje. Ezért int és figyelmeztet úton útfélen, hogy csak … Olvass tovább
Vége e világnak Tudod te mit tettél szívemnek lángjával? tudd meg, hogy eltűntél viharod sodrával. Felégett lelkemnek összes kis hídjával, te mindent megtettél, hogy emléked kizárjam. Bódító álomkép eloszlott sorjában, úgy hittem ragyogsz még lényemnek lángjában. Bennem egy világkép romba dőlt látványa, meghozta bélyegét, léted már kizárva. Engem mi vezetett karodba, imádba, tiszta szív indított, … Olvass tovább
Széttört világ! Kegyetlen rossz érzés az, mikor tudod, hogy mással van. Másnak adja a szeretetét, amit eddig te kaptál. Azért adta, mert fogadta tőled az érzéseidet. Amik még most is vannak, igaz sokkal halványabban ég, mert akit szeretsz, elfordult tőled, az ellenségnek vél. Pedig nem vagy a támadó, hogyan is lehetnél, hiszen apró darabokra törte … Olvass tovább
Csak őszintén lehet…. Csak az őszinte, tiszta szív, ami megadja azt, hogy tisztességgel meg tudj állni önmagad előtt. Ha szívedet nem szorítja össze az, ami a torkodat is szorongatja, akkor nincs mitől félned. A lelked is ilyenkor nyugalomban van nem háborog nem érzi kellemetlenül magát benned s a kis csengő sem jelez, hogy vigyázz, mert … Olvass tovább
Nem merek, mert jön az éjjel és most sírni làt, nem merek én meg szólalni, bélyeg most a vàgy. Nem tehetem àlmomat egy àlomképbe àt, nem tehetem jóvà soha mit a múlt màr körbe zàrt. Lett volna egy csodàd élet milliónyi làngja, lett volna ki énemben màr önmagàt is làtja. De mostanra rég el veszett … Olvass tovább
Illatát vesztette A csalódás, mint elszáradt virág, árválkodik némán kisszobám asztalán. Gyönyörűnek láttam míg virágzott hajdanán, de illatát vesztette, szárától elvált. „Vázába tehetném”, nézhetném tán de kiszáradt jelképén önmagam láthatnám. Mindent mit gondoltam hirtelen elveszett, árnyas fák láncsora sűrűvé terebélyesedett. Vékonyka utacskán vezettem életem, de csalódás várt itt rám mohás kis sártenger. Sziklás a hegyvidék, … Olvass tovább