Másvilág

Másvilág Fenyőillat száll a szélben, szép emlékek visszatérnek. Bolyongok egy régi úton, elmúlt órán gondolkodom. Megfognám a látvány kezét, hallgatnám a szellő neszét. Elmondanám amig lehet, minden percem boldog veled. Fájó órán végig látom, áthaladsz a másvilágon. Te is tudod, int a kezed, búcsú perce marad veled. Bennem maradsz örök lámpás, csak a lelked kísér … Olvass tovább

Örök csók

Én csak angyalszárnyon látlak, fehér lepled ring utánad. Arcodon az ismert mosoly, engem kísér lépten-nyomon. Elengeded néha lelked hogy megérezzük vérző szíved? Most még fáj, hogy nem ringatod árván maradt három lányod. Végső órán biztos tudtad, köréd álltunk, védtük utad. Minden percben fohász fokán, átléptél az álmok útján. Most még látni lépted nyomát, értem lelked … Olvass tovább

Mindig úgy járunk mint az elődünk?

Mert amikor vége van egy kapcsolatnak, akkor ott valami végleg elszakadt. Hiszen ha el tudjuk engedni egymást azzal a tudattal, hogy többé nem találkozunk, akkor ott, már megjavíthatatlan szakadás keletkezett. Itt a szív már bezár és ebben a kapcsolatban bizony soha többé nem lesz folytatás. Valaki elszakította. A semmiért nem lesz elválás. Ha meghal az … Olvass tovább

Tàvolodsz…

Làtom màr a holdvilàgot, messze van az mint egy àlom. Sötétség mely àtöleli, fàjô emlék képét örzi. Bûcsút intett gyermekkorom, visszakapni sosem fogom. Képek melyek megmaradtak, néha-néha megrìkatnak. Viszontlàtàs itt màr nincsen, némasàg lett minden kincsem. Ìgy kell mennem tovàbb tudom, hogy làthatatlan kezed fogom.

Az elmúlásban benne van a jövő!

(anyukám emlékére) Láttam az életet, folyt, mint egy rohanó patak, sok viszontagság és nehézség állta útját, de az élet törvénye ugye a folytonosság? Élt a nehéz s néha boldog állandóságban. Közel volt hozzám. Talán mert bennem látta élete kezdetének fényét és reményét, hogy egyszer még míg él, visszajön az, amit az elején megélt. Hosszú volt … Olvass tovább

Egy az irány 6. rész

Azalatt a pár nap alatt, míg a szülői házban volt, kétszer beszélt fiával, aki beszámolt arról, hogy mióta anyjuk elment a nagyival vannak, aki elviszi őket iskolába és értük is megy s apjukat csak reggel látják, mikor a munkába indul. A gyerek azt mondta, otthon minden nyugodt s csendes csak a nagyi érdeklődik, hogy mikor … Olvass tovább

Szerető felnőtt makrancos gyermek.

Ha felnövök, majd jó leszek, hidd el, mindent jól teszek, átugrom a várfalon s lepke színes álmodon. Tudom én, hogy megértesz, még ha néha nehéz ez, gyermek év mely gondtalan, elillan hát nyomtalan. Szomorúság ágyamon, néha itt ül vállamon, nézek rád de nincs vígasz, kemény arcod megriaszt. Tűzoltó vagy rab legyek, melyik jobb a lényemnek? … Olvass tovább

Egy az irány 5. rész

-Bejön kicsit hozzám? – kérdezte kedvesen s olyan halkan, hogy csak az asszony hallja. A nő alig észrevehetően bólintott és követte az előtte haladó atyát, míg a könyvtárszobába nem értek. A pap kihúzta neki az egyik széket, megvárta, hogy leüljön s már autómatikusan az asztalra helyezett egy csomag papírzsebkendőt. Leült az asszonnyal szemben és csendesen … Olvass tovább

Egy az irány 5. rész

Az éjszaka csendes volt nem történt semmi csak a gyerek küszködő levegővétele hallatszott szüntelen. Korán reggel megjelent a nővér és vért vettek a kisfiú karjából, majd megkapta a szokásos gyógyszereket és hagyták tovább aludni. Folyton álmos volt. Az asszony kicsit rendbe szedte magát, keresett egy kévégépet és leült a még néptelen váróba, hogy megigya a … Olvass tovább

Egy elmaradt levél!

Tudod, sokszor néztem az apánkat, de mindig csak kellő távolból, nehogy észrevegye, hogy lelki szemeimmel éppen megfejteni próbálom őt. Néha felnéztem rá, de leginkább tartottam tőle, mert túlságosan távolinak és hangosnak tűnt nekem. Az sem tett jót, hogy sokszor elmarasztaló szavakat hallottam róla, amik persze mindig beigazolódtak, hogy igazak, mégis valahol sokáig abban reménykedtem, hogy … Olvass tovább

Egy az irány 3. rész

Míg hazafelé tartott, könnyednek és mintha boldognak is érezte volna magát. Jó volt neki, hogy beszélhetett erről az egészről és megnyugtatta az is, hogy valaki még látta benne, hogy ő is ember, nem csak egy haszontalan lény. Mikor hazaért, gyerekei már ágyban voltak. A kislány egy mesekönyvet nézegetett ágyában, fia pedig a telefonján játszott, mikor … Olvass tovább

Egy az irány 2. rész

Két hét múlva tudott ismét eljutni a kápolnába, de akkor csak egy délelőtti misére volt lehetősége beülni. Nem is gondolta, hogy ezen az alkalmon megkeresi Benedek atyát. Csak üldögélt és hallgatta a szentbeszédet, ami mindig erőt adott neki a folytatáshoz. Mise után kiültek a szerzetesek az oltáriszentség elé és a déli imájukat, zsolozsmájukat végezték. Az … Olvass tovább

Ez az irány 6/1. rész

Éppen vége lett a szentmisének. Az asszony megvárta míg a tömeg kiszállingózott a teremből, már csak páran maradtak, mikor felsegítette kilenc éves forma kisfiára a kabátot s indulni készültek hazafelé. A sekrestyés néni csendesen pakolászott az oltár körül, mindent a helyére tett, lekapcsolta a mennyezeti lámpákat, csak gyér fény adott némi világosságot a meggyújtott gyertyák … Olvass tovább

Kőszikla

Kőszikla Egyszer épült egy csodás vár s nem tudta még senki sem miből áll majd, félszegen? Vagy esetleg verőfényben, úszva, futva délcegen, diadalban, ékesen jut majd fel a réteken. Körbe veszi gyermekdallam, csengő kacaj édesen, tárt karocska, apró élet öleli majd végtelen. Élet sűrű kavalkádja sodorja tán féktelen, de az időt így is állja hisz … Olvass tovább

…egy emberi élet értéke.

Mindannyian elkezdjük… Elindulunk és éljük a nekünk szánt sorsunkat. Boldogság a kezdés. Minden szép és vidám, mert jobb esetben körbe vesz egy szerető család. Van az utunk, megyünk rajta, miénk s ezt senki sem vitatja. Terelgetnek, épülünk szépülget az életünk. Lesz sok történetünk, így lesz majd a végén rengeteg emlékünk, ezáltal nem merülünk a feledésbe … Olvass tovább

Mert az érett szerelemre vágyódni illik!

…mert, természetesen az érett szerelem felelősséggel jár, hisz teljesen tudatában van annak, hogy mit akar és mit vár. Majd amikor rátalál, felismeri azt és úgy folyik a történés sodrásával ahogy ő maga is haladna. Szinte minden úgy ahogy akkor van az a tökéletes s bár kár is itt megemlíteni, hogy nem óhajt más irányba is … Olvass tovább

Van remény.

Van remény. Hosszú az az út mit be kell tudnod járni, virág vagy kőhalom, minden rád fog találni. Sorsod mely néha szürke s mostoha, nem hagy el téged, mert leckédnek otthona. Nem számít mit adtál s miért vagy ostoba, van egy út mit kijártál, az létednek lábnyoma. Felhőtlen életed nem tünt el nyomtalan, tükörként köszönt … Olvass tovább

Lehet e a boldogság útjába állni?

Mert az emberek sajnos képesek arra is, hogy saját boldogságuk ellen tegyenek. De sokszor inkább arról van szó, hogy ha élvezni akarnánk a boldog perceket, akkor valaki a háttérből direkt keresztbe tesz. Talán sose fogunk rájönni ennek az emberi rossz tulajdonságnak miértjére, így hát arra következtethetünk, az emberek többségéből hiányzik az emberbaráti szeretet. De talán … Olvass tovább