dr.Szabó Erzsébet Bán Szabó Laura A hős kiscica… Egy kiscica alszik édesen, anyjához bújva kedvesen, hol rózsaszín emlőből tej csorog, s bajszán egy cseppecske bácsorog. Álmában egérre rátalál, az ősök virtusa ébred már, délceg kandúrok, ügyes cicák, s a macska-egér harc készen áll. Puha mancsával anyjához nyomul, diónyi fejével oldalába fúr, hiszi, hogy az egér már nem … Olvass tovább
Bán Szabó Laura A sokadik nap… Nagyanyám sokadik születésnapja kedves arcán csöndben megpihent, redők mélyén gyűlt emlékek hada, kútba esett álmok és sikerek mítosza. A türkiz légben imbolygó gyertya int, ráncok zugából az élet kikacsint. Törékeny kezén fénytündér mosolyog, táncra kéri az Időt, ki egykedvűn tántorog, forognak, topognak, lassul a tánc, s nagyanyám arcán kisimul … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Békabánat Este a ház tövén ücsörgött egy béka, nem volt nagy, kisebb, mint egy véka. Szomorúan pislogott bele a világba, s hogy boldogtalan – mindenki látta. Látta, de ki hitte egy béka bánatát, csak a szürkület ringatta fájdalmas dalát, vigasztalón esti szél lágyan simogatta, s a nap utolsó sugara puhán betakarta. A … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Egyedül vagy mikor karod a semmibe kapaszkodik, lelkeden átfúj a szél, s kacagva gúnyol a gondolat. Mikor nem tudod hová, merre, s üresen várod, hogy jöjjön az este. Mikor a barátok messze járnak, s az emléknyomok rád találnak, mint gyermek a golyóval játszanak veled, s hogy rosszabb is lehet, hinni sem mered. … Olvass tovább
Bán Szabó Laura A szerelem A szerelem a fátylak tánca. A patyolat fehéré, az áttetsző rózsaszíné, s az égszínkéké. Ők forognak, lebegnek ég és föld között, ölelik egymást, keringőznek, majd tovasiklanak, hogy aztán hirtelen újra találkozzanak. Közéjük libben időnként egy-egy zöld, lassan kígyózva a táncolók között, hol ezt, hol azt alig megérintve. Föl- föltűnik néhány … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Életkép Háromlábú kutya ült az út porában, nem is ült, inkább feküdt. Szeme messze nézett a semmi homályába, s körötte a Szél bús nótát fütyült. Emberek jöttek, s csak nézték bambán, az Ember, kinél nincsen nagyobb, ki, ha akarja, átéri a Földet, s szívében a mindenség dobog. Az Ember, ki csodát csodára … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Tűnődés A mahagóni ebédlő puha zöld szőnyegén anyám lépteit hallom jönni felém. A nehéz tölgyfa szék könnyedén átkarol, s falon a tükörben látom Őt… valahol. A súlyos függönyök lebbennek lépte nyomán, ablakon a fény belibben sután. Porcelán csillan vitrin hűvösén, elszállt kávéillat ül le körém. Anyám most áttűnik az asztal mellé, terítő … Olvass tovább
Bán Szabó Laura A látogató Tegnap megérintett az öregség szele. Nem bántóan, durván, tapintatlanul, hanem finoman, óvatosan, jéghideg ujjhegyével szinte átlibbent a homlokom fölött, s nem túl messze, leült mellém. Lehűlt körülöttem a levegő, döbbenet szorította a torkomat, a szívem hevesebben vert, mint annak idején, az első randevún. Mert ez is egy első randevú volt. … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Ének a zsiráfról… A szavannák királya az oroszlán, de királynője a zsiráf. Csodálja őt a világ, ahogy a fák koronái közt kilát, s karcsú lábain kényesen, lépked lassan, csöndesen. Ringó járásával hosszú nyakat himbál, lényével méltóságot, szépséget formál. Kecsesség sugárzik fenséges lényéből, melyet megerősít szelídségéből. A formás főn, mely a nyakat koronázza, … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Úton… Ember volt, öreg, az úton ballagott. Kezén fáradt ráncok, tenyerén a múlt, fekete kabátján a Vénség hallgatott. Cipője ócska, formátlan, suta, karján szatyor lógott ide-oda. Vállán eltört, széthullott remények, körötte a fények halványak, fehérek. Ő csak lépett a porban egyszerűn, puhán, és a Szükség lihegett lépte nyomán. Százéves álom már a … Olvass tovább
Bán Szabó Laura Kérdések Ki írhatja meg a legszebb verset, a Csodát, mely körbe lengedez, mely ölbe vesz ritmust és világot, s zümmögő rímet csörgedez. Ki mondhatná meg, hogyan tovább, hogy innen merre visz az út, hogy a szép valóban szép-e vagy őrült divat, mely tévútra húz. Ki meri állítani, hogy a mérce örök, hogy … Olvass tovább