Pozdena Flóra Ember az életben Minden értelmetlen Nap nap után Tesszük dolgunkat Valójában sehova sem jutva Homokszem a rengetegben Elhisszük az értelmet Jelentőséget adunk cselekedeteinknek Érzelmeinket felnagyítjuk Munkánkat fontosnak hisszük A valóságot elnyomjuk Az igazsággal szembenézni nem vagyunk hajlandóak Fegyver nélkül küzdünk a hullámok ellen Vesztes csatát vívunk önmagunkkal Elhisszük, hinni akarjuk Hogy többek lehetünk Többet érhetünk … Olvass tovább
Üvegkalitka Keringek a semmiségben Magamba süllyedek a nagyvilágban Cigarettát gyújtok társaságban A fegyvert magam ellen fordítom magányomban Az idő kattog de elmém mintha meg sem moccanna Viharfelhők követnek A sötétség rabjaként tart Az üvegkalitka eltűnt de én nem veszem észre Testem szoborként megfagyva Nem tud kilépni saját maga által épített börtönéből Falat építettem a csalódás … Olvass tovább
Vörös volt és hatalmas. A súlyát elképzelni sem tudtam. Tekintélyt parancsolt és vonzotta a tekinteteket. Arra vágytam, hogy ilyen legyek. Hogy egy szimbólummá váljak én is, hogy a nevem ismert legyen, és az emberek felfigyeljenek rám; ahogyan erre a vörös óriásra. Azt akartam, hogy egy szép napon az én nevem is jelentsen valamit, hogy összefonódjon … Olvass tovább