Fórján László Panyóka és Bapóka Falu szélén, tanyán éltek, szótlan szerényen. Szombatonként, alvás előtt, akkor beszéltek. Panni anyóka és Béla apóka ketten akkor egyeztették, mi lesz a jövő héten. „Jó van, úgy lösz”, ezek voltak a záró szavak, terveztek, majd hallgattak, mint földben a magvak. 50 éve, hogy az igen szót utoljára, az esküvőn mondták, a pap … Olvass tovább
Oka folyó Zúg a szél az óvó erdőn körös-körül. Ez csak álom, vagy képzeletben is megül? Mire emlékeztet, mire emlékeztet e táj, mely oly sokunknak még ismert lehet? Sárga homok a Visztula-part mentén, napsütés a vidéki házak tetején. Folyik és hömpölyög az Oka kordába\’, széles és mély folyam, akár a Visztula. Zúgjon a szellő, suhogjanak … Olvass tovább
A kis harang Nagyon figyelt, mozdulatát leste. Tanulni akart, zenét adni másoknak. Anyját követve, ki a hangját zengte délben, este. Vágyódott, tán egyszer ő is ilyen lenne. De történt, hogy a templomtorony tetejéből anyja kötelét elvágva halálraítélték őt. Ő csak nézett, nem értette, miért nincs mellette, ki a zenére vezesse. Szomorúan zenélt délben, este, anyját … Olvass tovább
Il silenzio Elhalkult szavad. Tán végleg? Még hallom a csendbeszéded. Jelek nekem azt üzenik, ne szóljak én se, ezt kérik. Hallgatok csöndben ma is, de: figyeljek még rád? Vagy már ne? Sok hallhatatlan szót írtunk egymásnak, zűrre nincs okunk. Álmod legyen szép, kívánom. Érzéseimet én megtartom. Lehet, a szavakat már feledted, én hallom a csendbeszédedet.
Árpád szava Megjöttünk. Most itten megpihenünk. Legyen e vidéken délceg népünk! Ország még nem, de nemzet lehetünk. Kérdés csak az, mit akar a lelkünk. Felénk nyújtá a természet ölét, folyót, erdőt, földet gazdag-kövért. Tanulj, tanulj a jobb, s szebb jövőért, tedd a magadét, ne nézd a másét. Légy büszke, de alázatos egyben, eszköz, ne fegyver … Olvass tovább