Mama
Mama (Szeretteink emlékére) Meleg, puha, ráncokkal barázdált keze gyengéden simítja arcomat. Ébredezem. Vastag dunyha alatt, jó melegben vagyok. Az ablakhoz lép, elhúzza a függönyt. Hópelyhek tánca köszönt. Mintha csak azt mondanák: – Jó reggelt, kis kölyök! Akarsz játszani? Nyújtózkodom és kilépek a szőnyegre. A konyha felől bundáskenyér illata kúszik orromba. Elmosolyodom és hagyom, hogy éhes … Olvass tovább