Gliba Gabriella

Megbújva Az utamon túl sok a kérdés, túl sok még a lépés. Keresem a választ, de félek tőle, retteg lelkem kicsiny őre, szívből nem is akarom tudni jó itt a mélyben megbújni. Jó itt, hol nincs senki csak én, ahol hív a mély a tátongó űr, ahol az elme kiürül. S lebegek, mint égi angyal, … Olvass tovább

Égi majális Felhős fenn az ég, a szürke felhők, mint vonatok robognak a végtelenbe. Nézek utánuk sóvárogva, hogy bárcsak velük utazhatnék, merengve bámulok fel, mindig csak fel, az esti széllel szállnék a magasba tudom, hogy várnak rám, a vonatom nem késem le, elhagyva, egyedül jutok fel, hisz mi helyem van már itt. Az ég is … Olvass tovább

Kiutat keresve Fájdalmaimat cipelve hátamon, haladok utamon. Mit is érek én, hisz egyedül járom a világot, Egymagam vagyok, társat nem találok. Nehéz a teher, meggörnyedt a hátam, mindenki mást szántam Szenvedései miatt, s most én cipelem a súlyokat. A gyengéket megvetettem, s most én is szenvedek. Eddigi életemen merengek. Mit rontottam el, mit értem el, … Olvass tovább

Szünet Szívem szilánkjai, mint fáról a levelek lehullanak, A lelkem válaszok után kutat. Igaz válaszokat keresek, hogy mit ér az életem? Mit hoz a jövőm nekem? Boldog leszek-e, vagy csak élek? Nem tudom mit reméljek. Most nem tudom, túl homályos a kép, Sötét van, sehol sincs fény. Háború dúl bennem, elmém s szívem között, én … Olvass tovább

11 év után Gyerekként egymásba szerettünk, s ezt a szerelmet soha el nem feledtük. S most 11 év után, mikor találkozunk, újra olyanok vagyunk, mint rég, a szerelem tüze még bennünk ég. Félve, egymáshoz alig érve ülünk le egy padra, halkan, édes szavakat egymás fülébe súgva csendben nézzük a lemenő nap aranyló koronáját, a puha … Olvass tovább