Tar Gábor Zoltán

Újmagyarokhoz Lészen hát tiétek A dörgedelmes pokol. Kezetek nyoma hozza S lám; már trónol. Csak kell hogy szenvedj Magyar! Lételemed a keserű bánat, A sehonnani kezek áldotta Roppant jelen. Vigyázz, Mert csillagos éjjeleken Ropog a Muhi szekértüze, S álmodban fullaszt a Csele vize. Megelőzni forradalmat? Ugyan minek. Emberöltők után kesergőt járni Ami fizet. Hol van … Olvass tovább

Tavaszi remény sugarai Temérdek élet közt Jöttél el újra. Sárga fényedtől lép Az álom új útra. Bársonyos április, Ne hagyj elmenni nőt! Téliálmot bevégző szivárvány Mutasd meg nekem őt. Már itt van?… Badar elme lakozik testemben; Hiszen itt voltál. Vagy! Mióta virágot Vetkőznek az ágak, S méhek porozzák A vágyat. Tán jégkorból kiolvadt Őslelet lehetek, … Olvass tovább

Születésnap Fél évszázad Ha nem is élted, Belém ivódott Ahogy kérted. Nagy kegy Melyet a Lét adott, Hogy megláttattál Velem napot, csillagot. Ősz szakállon Villanó ezüst jégcsap, Csodás anyagból Fakadhat csak. Sötét műodúban, hat láb mélyen, féregrágta kelmében? … Miként a bárányfelhők, Sodródsz te is a légben. Együtt velük minden kék és szép ott. … … Olvass tovább

Vadászok éjjelén Ezüst hold tükrén Trillázó tóudvar fodrára lel. S bizalmatlan őzek Galoppja nyomban életre kel. 2001

A megcsalt A magány perce engedtet Dúvad,romboló tetteket. Lábnyomán izzít Kormos tüzeket, A térképre rajzolt Elbocsátó üzenet. 2001

Mókuskerék Forog,pörög,zörög,szétesik. Habzó bűzzel élvezik A tettetők, a hajtatók; Romló igába taszajtók. Ahogy futásra lép Egy mezőn bandukoló vad, Ez a kufárnak ékeskedő Temérdek had. 2001

Europa Nostra Saskarmokkal állunk itt Ezer évek teltén. Ó,de mit látunk? Gőg nehezedik szárnyunk helyén. 2000

Hitösvény Egyenút az Igazhoz, Tiszta kút a Vigaszhoz. Tudni róla Vékony, Lépni rája Hatékony. 2000

Elszunnyadó zöldek Ködös budai utcák Szorítása nyomán, Hajnalt követel A téli éj. Mustok pikáns ízeivel, Skarlát tetőkön Árnyékba bújik Az őszi nyár! 2000

sEkÉly kEdÉly sEtÉtbEn kEmÉnyEn lEtÉptEm, ErÉnybEn tEtÉzEtt rEmÉnyEm. 2000

Nyugat Ó nyugat;nyugat az nagyon jó. Bár a kelte csábító, S ezeregyszer világító, A nyugvó sötét mélye hódító, S nemes palettája bódító. 2000

Őszre várva Báj,vigyor,siralom, Fű,kattogó gramofon, Pillangó,vörös plafon. A csend hangjai mind. Egyedül a zsúfolt szobában, Kihűlt testtel a kádban Várok reád. A füst felszáll…vagy mégsem!? 1999

Jegyzet a sötétben Rám tört az éj és a vágy. Láthatatlan erő húzza kezem, Két arc lebeg előttem, Két hatalmas arc; Élet és Halál arca. Fehér és fekete. Írok;írok és rettegek. Múzsám az ihlet,ihletem a múzsám-ŐK Hangok áradnak mindenfelől, Látom,ám nem hallhatom. Egyszer talán majd szétárad A mély húr pendülése a völgyben. A sárga völgyben. … Olvass tovább

Illúzió!? Nem valódi ami annak tűnik. A fű néha nem zöld, Az elme fordított. Repülés monoton transzban, Színes képeken át Vibráló illúziók lángjaitól marva, Keresztül kasul hegyen völgyön. A szférák zenéje a nyugtató középút. A végállomáson feltűnik a horizont, Ahol sosem nyugszik a nap, s minden belevész A csodás kék mélységbe. 1999

Kongó Búgó,dongó, Zsongó,Kongó. Messze ringó, Sodró folyó. 1999

Keserű (Moliére-re várva) Ugyanaz a kép. A keserű vég. A komédia zárul, S a fény tovább ég. 1999

Tompa Pompa A végtelen kör szimbóluma Megrázta a kedvest. S a szem vala kihunyt Mely felgyúl újra szivárvány híd alatt. Ezüst fürtjei lebbennek Szélisten kitárt karjai között. Törött perceket fúj e szellő. Sebes,ódon,mozdulatlan időt. Felébred hamvas pillája, Kiapadt torka,szája. Ragyogó végtelen színpompa, Benső békéje tompa. Megzizzen a bokor. Ki tudja mire vár Koronáján bús madár, … Olvass tovább

Khorlo Elszívtam a békepipát, Megtagadtam önmagam. Már elérek a poklomig, A mennyemig is talán. Ma visszahulltam a végtelen óceánba. Lehet,holnap kiszakadok; S ottmaradok örökre A Nirvana csendjében. 1998