Enyészet

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  A vágy ha benned elcsitul, vajon mivé lesz úgy a tested, milyen szerelmeken vidulsz, mi tartja benned majd a lelket? Hová szaladsz te vigaszért, kitől kérsz bajra jótanácsot, ki fogja majd a lelkedért szavát emelni még imához? Ki enged téged újra be a háza ajtaján sietve, ki fogja majd a szívedet magának kérni … Olvass tovább

Carroll Lewis – Télen

Összes megtekintés: 4 

Összes megtekintés: 4  Télen, mikor a rét fehér, e dalt dúdolom kedvedért. Tavasszal, ha a fák zöldek, elmondom én, mit tervezek. Nyáron, a hosszabb napokon, talán majd megérted dalom. Ősszel, ha a lomb már barna, tollad mártva írd papírra. Üzentem a halaknak én, elmondtam hogyan szeretném. A kis halak a tengerben választ küldtek vissza nekem. Halak … Olvass tovább

Szerenád

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Kiöntve már a bánatom a hűs kövön hever, az arra járó alkalom már oda sem figyel, úgy megy mellette gyorsan el, oly észrevétlenül, csak egy madárka énekel, amint mellé leül. Parányi teste megremeg és énekelni kezd, s a szívem is remeg vele, de már leszáll az est, én összesöpröm bánatom, madár repül tovább, … Olvass tovább

George Meredith – A háborgás ígérete

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Mily szörnyű ha az angyalok lejönnek, ősi mennydörgésünk a fájdalma a zenének mivel az ész trónja ment és hamisság őrült siránkozása. Mit esőben szerelmi hang jelent, s lehúzza azt a pusztító mocsárba. Az arany hárfa hangja erőltetett, mint mindenhatótól a lázadása. De figyelj gondolatban lehet, hogy jöhet egy új akkordnak fogantatása, mely uralkodni … Olvass tovább

George Meredith – Dal (11)

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Halott szerelmed ne temesd hideg-kék szemed mögé! Ajkad mi nemet mond, s engemet lenéz, mely lét mikor még nem viselt álruhát benned élt. Halott szerelmed temesd hol édes vadvirágok nyílnak! És fújják szelek, s halkul vele a bánat és nem sejtik, hogy kín szendereg alant. Halott szerelmed úgy vándorol még egyszer, mint a … Olvass tovább

Az utolsó hang után

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Már tovalépnek és a zenének vége szakad most, ráül a csend, messzire tágul, majd el is árvul, s dobban a szívük még odabent. Vége a dalnak, nagy zivatarnak szárnyai zúgnak már cudarul, alszik a város, mindene sáros, méri magányát nagy fukarul. Félti a kincsét, őszülő tincsét szél cicomázza szemtelenül, védi magányát, már fuvoláját … Olvass tovább

William Blake – Az emberi elme

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  Bú nem lenne többé, ha senkit nem tennénk szegénnyé és már szánalom se lenne, ha velünk boldog lehetne. És közös rettegésen túl, mi önző imádatba fúl, majd kegyetlen hálóját, észrevétlen teríti rád. Szent félelmekkel ül le és könnyeit szórja körbe, majd gyökeret ver az alázat a lábai alatt. Hamar jönnek ködök rejtéllyel feje … Olvass tovább

Utolsó esély

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Kelet felé ha néztetek láttátok, hogy a szörnyeteg dühöngve rút halált hoz és nincs a Földnek városa, hol mutálódó vírusa már ne tapadna gyászhoz. E tomboló pandémiát felkészületlen éljük át és olajként a tűzre mi mindent félvállról veszünk, még tagadunk és nem hiszünk abban, hogy az legyőzne. Maszkot sem hordunk vagy csupán állunkra … Olvass tovább

Rainer Maria Rilke – Zene

Összes megtekintés: 51 

Összes megtekintés: 51  Úgy alszik ő, hogy majd felébredése bennünket döntsön álom tengerébe mielőtt magához térne… Ó ilyet! Ütődik földhöz, tompa pendülése a vágyainknak összerezdülése. Csillaghoz ütődik titkot derítve! Csillaghoz ütődik tér sűrűjébe atomjai a láthatatlanoknak megsokasodnak. Hangokat terítve. És ami itt a fül felé tolulva folyik a szembe is: mint dómok íve a születő eszmékre … Olvass tovább

Szökés a lágerből

Összes megtekintés: 39 

Összes megtekintés: 39  A félhomályban átoson a csendben alvó városon, megáll minden saroknál, lihegve olykor megpihen, szívébe szúr a félelem a lámpaoszlopoknál. Követik-e vagy csak hiszi, de fáradt lába még viszi, továbbfut szédelegve, reméli hogy a vad kutyák majd elveszítik lábnyomát, s szabad lesz mindörökre. De még az erdő messze van, kitartóan tovább rohan, cipőjét elveszíti, … Olvass tovább

George Meredith – A találkozás

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  A régi út a rekettyésen át, Fehér halmokon futott; Hol ősz gyümölcsei, tüskés bogáncs És pókfonál fonódott. A kék fátyolra bágyadt fény szökött; Juhok együtt legeltek; A farm a sárga boglya gőze közt egy domb alatt lustán terült el. Egy légytől sem rezdült a háló ott; Nincs menekülő bogár; Csak két vándorlélek találkozott … Olvass tovább

2021 elé

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Az évnek íme lassan vége már, lezárva körbe majd minden határ, konok betegség dúl világokon, alig találkozik barát, rokon. Nyomasztó érzés ül a lelkeken, s köztünk a kétség újra megpihen, alig találjuk lépteink sorát, csak tévelygünk időn és téren át. Legyen e rendhagyó Szilveszterünk a nap, amelyen reménnyel telünk, és átjutunk a tűnek … Olvass tovább

Ma csak

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Ma nincs időm a cifra mondatokra, ma csak egy egyszerű dalt dúdolok, nem bonyolódok körmönfont dalokba, csak recsegek akár a bútorok. Ma nem vonulok el mesés ködökbe, nem írok semmi mély-magasztosat, ma nem adom a szívemet örökbe, és nem is mondok semmi fontosat. Csupán azért jelentkezek, hogy élek, és nem vitt még az … Olvass tovább

Emily Dickinson – LXXV

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Az összes idegen hang közül, ami nem tölt fel engem, olyan mint elévült szabály, mint kifejezéstelen dallam. A szél úgy működik, mint egy kéz melynek ujjai fésülik az eget, lefut egy dallamköteggel hozzám és az istenekhez. Amikor a szél körbe-körbe jár, és bekopog az ajtón és a madarak összegyűlnek, kórust alkotva felettük. Vágyom … Olvass tovább

Szerelmes ének

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Szelíd szemedben úsznak el azok a fellegek, amikre lelkem is felült végül hozzád menet és ott úszik szerelmem is, belülről láthatod, csak egy igent suttogj nekem és tőlem megkapod. Kezemben tartom két kezed, tenyered simítom, az életednek vonalát belőle olvasom, azt látom hozzám tartozol, (lódítok egy kicsit) nem túl nagy bűn én azt … Olvass tovább

William Blake – A kis fekete fiú

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Anyám a déli vadonban szült meg, Fekete vagyok, de fehér lelkem; Fehér, akár az angol gyermek: De fényétől fosztott a bőrszínem. Anyám tanítgatott egy fa tövén És leült a nap még hűs reggelén, Megcsókolt és ölébe ültem én. És keletre intve kezdett mesét. Nézd a kelő napot: Isten ahol Már ontja fényét, adja … Olvass tovább

Eléd megyek

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  A szívem újra oly szabad, önkéntelen hozzád szalad, nyugtatni nem tudom már. Neked még virágot szedek, azután én is ott leszek, annál az állomásnál, hol a vonatod majd megáll, s szerelmünkkel ki szembeszáll nincs már olyan e földön. Addig feléd száll énekem, vágyam más nincs is énnekem, égő sóhajom küldöm. Eléd megyek vidáman … Olvass tovább

William Blake – Méregfa

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Dühös voltam barátomra; Elmondtam, haragom oda. Dühös voltam ellenségre: Nem szóltam, így az nőtt egyre. És félelmemben öntöztem, Éjjel nappal könnyeimmel: És ápoltam mosolyokkal És lágy, finom fortélyokkal. És egyre csak erősödött, Míg rajta fénylő alma nőtt. És ellenségem meglátta És tudta, enyém az alma. És kertembe jött ellopni. Mikor éjben őt nem … Olvass tovább

A végállomáson

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Az útnak vége merre van, ahová hajszálpontosan végül megérkezünk majd, hol lesz az a végállomás, ahol utolsó áldomást iszunk, s kocsink tovább hajt. És lesz-e majd elszámolás, mit tettem és, mit tenne más és vajon ugyanúgy-e, vagy már figyelnénk újra most, s elérnénk azt a villamost, mi vágyunk messze vitte. Lejárt íme a … Olvass tovább

Hagyaték

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Tucatnyi ráncom arcomon már annyi mindent visszavon a lázas álmaimból, csaták során a védtelen, kemény maradni képtelen szívem csak egyre lassul. Feléltem én a vak hitét, feléltem én már mindenét a lázadó világnak, merengek csak a sorsomon, vajon mi is ütött agyon, mit mondjak majd apámnak? Miért nem lett jobb a világ, hová … Olvass tovább