Hilaire Belloc – Az általános választásról

Hilaire Belloc – Az általános választásról A hatalom a kiváltságait (benne a nők, a pezsgő és a bridzs) elveszítve szült demokráciát: (benne bridzs, nők és pezsgős orgiák). Belloc, Hilaire – On a General Election The accursed power which stands on Privilege (And goes with Women, and Champagne and Bridge) Broke and Democracy resumed her reign: … Olvass tovább

Földi gondok

E vad vidéken ördögök tanyáznak, hiába vágysz az angyalok közé, a lelkedet lehúzza mind a bánat, nem enged át a rút pokol fölé. De hogyha féled és alá behódolsz, lehet, sorodra nem lehet panasz, ahogy neked fütyülnek, arra táncolsz, hihedd, a jó vazallusuk maradsz. Hiszen, ha kell a szolgasors, hajolj csak, s a balgaság gerincedet … Olvass tovább

Kihűlt televényen

Arcod idézem az éji ködökben, messzi idők keverednek a múltban, nézem amint alakod tovalibben és a megélt szerelem tovasurran. Lám, a kezed melegét ma is érzem, számon a csókjaid íze aléltan, ámde te már a kihűlt televényen futsz keserűn a komor zivatarban. Vajh hova tűnt nevetésed előlem, merre keresselek, én szeretőm már, ballagok egyre az … Olvass tovább

Venerable Bede – Bede halotti éneke

Venerable Bede – Bede halotti éneke Az utolsó nagy utazás előtt nem bölcsebb önmagánál senki sem, a távozáskor fogadjátok el, mint ítél korunk a tetteinkről, ha már a zord halál olyan közel. Bede, Venerable – Bede’s Death-song Fore there neidfaerae naenig uuiurthit thoncsnotturra than him thar[f] sie, to ymbhycggannae, aer his hiniong[a]e, huaet his gastae, … Olvass tovább

Egy kopjafáról

A végtelenbe távozó esély a semmivé olyan hamar lesz, akárha volna élte puszta, mély pokol tüzén a hamvadó nesz, amely sután halódva elcsitul, ha rá a kény sziszegve rászól, s csupán gerinchajolva, jámborul, fakón elolvad önmagától. Ma így törik kerékbe mindenünk, saját magunk veszett hitétől, az arcainkra balga bánat ül, a könnyek árja hull, s … Olvass tovább

James Beattie – Törvények

James Beattie – Törvények Törvényről szólt megannyi bölcs okos, akárha fonta volna azt a pók. Csupán a kis legyeknek szövetett, és kis embereknek feszíttetett. De hogyha egy nagy, s híresebb rovar, netán egy lódarázs akadna rajt, akit bár a törvény rabláson ért, a háló szakad, mint a gyenge férc. Beattie, James – Laws Laws, as … Olvass tovább

Sintérre várva

Acsarkodó, hamis keretlegények, kik azt hiszik, netán az égig érnek, de hogyha rápirít uruk, puhányok, miattatok gyomorforogva hányok. Ti, torz kutyák, vicsorgva ránk uszultok, vadul keresve átharapni torkot, ha néha torra gyűlni hív a gazda, kezét lenyalni futtok el csaholva. Utána mind ezer felé szaladtok, szerezni újra néki némi koncot, a lelketek mohón vonyít a … Olvass tovább

Fejünk felett a Hold

Elült a nyári tűz, a parti fák szomorgva bólogatnak egyre, a szél a kerteken bolondoz át, csodás virágaik letörve. Csupán a sóhajok lebegnek át a fellegek között az égig, alant a bánat ontja illatát, a szív beléremegve vérzik. Hiába minden, elrepült a nyár szerelmeink tovább cipelve, szilaj lován ügetve messze jár, az éjszakák nyomát seperte. … Olvass tovább

Thomas Bateson – CCXLVI. madrigál

Thomas Bateson – CCXLVI. madrigál Még alig húsz éves egy nő, de könnye, mint az égi felhő hull alá akár a zápor, fut hegyek magaslatából. És mégis mindenük hazug, a könnyeik, s a mosolyuk. Ezért bennük nem bízom én, a sorsnak átka, könnyedén és mosolyogva sírnak is, a vak nem látja, mind hamis. Thomas Bateson … Olvass tovább

A bűn és a józan ész

Nem értem én e balga kort, barátom, mi végre dúl a bűn az ész felett, csökött öreg legény vagyok, belátom, de gúnyt belőlem űzni nem lehet. Megérzem azt, ha más meséje sántít, ha át akarna verni, nem hagyom, hiába esküdözne égre bármit, maradt e föld csupán az otthonom. Az oltalom, hol én fivéreimmel megélek és … Olvass tovább

Bogárlét

Ha jő az ár, vitára nincs idő, kemény a víztömeg, nem alkuszik, a harci lendület hiába nő, ha kénye ránca homlokán virít. A balga nép ezerfelé szalad, mohón urát emelve pajzsra fel, a szája széle, hogyha ráharap, fel is reped, de csak sziszegni mer. A szolgalét, s a béna hallgatás ölelkezőn megalkuvásba fúl, a fájdalom … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIV.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIV. Olyan sok virágot hoztál nekem e kertből szakítva, egy nyáron át s telén, kitöltve ezt a zárt szobát, eső, s Nap nélkül nőttek szüntelen. De íme, most szerelmünk nevében, vedd vissza mindezeknek illatát, miket hideg fagyon karoltam át szívem földjén. E lugasok tövében gyomláld e kóróval benőtt kertet … Olvass tovább

Józanodón

Ősi mesék gyülekeznek az éjben, filmjeiket be-be fűzi az álom, hogy kacsosodva ezer televényen árja a lelkedig útra találjon. Volt igazak keverednek a múlttal, harci dobok zaja száll az időben, ritmusaik tövises koszorúkkal várnak epedve a trónra e filmen. És fejed ím odahajtva letérdelsz, s megkoronáz a meséknek az árja, mint ragyogó ametiszt csodaékszert hordod … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XLIII. Hogyan szeretlek? Sorolom néked. Szeretlek mélyen és fönn, magosban, lelkem éri, hogyha láthatatlan, a létem ölelve tartja lényed. Mindennapokban szeretlek téged, ha Nap süt, akárha gyertya lobban. Szabadon szeretlek igazamban, tisztán, előzve a hitszegőket. Szenvedélyesen szeretlek, mint a régi gyászomon, gyerekhitemmel. Hiába tűnt, úgy szeretlek mintha szentjeim félném … Olvass tovább

Boldog éveink mögé

A végtelen ködén a boldog évek be messzi tájra kóboroltak el, kinőtt, rövid kabát maradt az élet, a téli fagyban egyre csak szelel. A sálam is be kurta, rojtja vékony, a torz idő lyukasra tépte szét szerelmeim parányi, illanékony, alig megálmodott, fakó mezét. De menni kell tovább, ha meghalunk is, az angyalunk csak integet nekünk, … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXXIII.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXXIII. Igen, csak halljam, ahogy becézel, a nevemen, miként valék gyerek, a játékból, mint kankalin színek, fel onnan egy kedves arcra nézek hiányzó, tiszta hangra révedek, amelyeket rajzolni sem lehet, hiába szeplőtlenek a mennyek, ne hívjon engem. E csend eltemet míg Istent hívom! Zengjen az ének, légy örököse halottaidnak. … Olvass tovább

Árok

Kiásva áll a gyűlöletnek árka, fölötte híd sehol nem ível át, a két sereg szuronyt szegezve várja, vadul csaholja mind a másikát. Mögöttük állva élveteg vezérek üvöltenek rohamra indulót, de mára nem maradt, csupán az érdek, mi hajtja ezt a pár bolond egót. A balga harci láz magasra így csap, a vér a vérrel így … Olvass tovább

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXX.

Elizabeth Barrett Browning – Portugál szonettek XXX. Ma könnyemen keresztül láttalak, bár mosolyogni véltelek. Mégis utalj az okra? Vagy te vagy hamis, vagy én csupán, ki szomorítalak csak e hálatelt kántálás alatt sápadt homlokommal, mely ráncos is alant. Hallom fogadkozásaid Zavarodottan, mert nem láttalak, mint hal el fülben kórus ámene. Szeretsz-e? Vagy mind e fényt … Olvass tovább

Sárga holdas éjszakák

Lenyúl a kény a lelkekig, hiába tekint az ég felé szelíd szemed, a vasszigor bigott, vad orgiája gyönyörbe fúl, nem alkuszik veled. Beléd köt és nem enged elrepülni, kitépi szárnyaid, lefog, kötöz, jövőd eszét veszejtve másra költi, hiszen nem is zavarja már a köz. Ha szólni mersz, legott csahos kutyái a torkodat harapva rád vetik … Olvass tovább