John B. Tabb – Lidércfény

John B. Tabb – Lidércfény „Mondd el nekem lidércfény, napközben merre bujkálsz?” „Bölcsőben, hol elillannak a napsütötte órák.” „Mondd el nekem lidércfény, ki az, ki éjjel újratölt?” „Minden szentjánosbogár a réten nekem lidércfényt kölcsönöz.” John B. Tabb – JACK-O’-LANTERN “JACK-O’-LANTERN, Jack-o’-Lantern, Tell me where you hide by day?” “In the cradle where the vapours Dream … Olvass tovább

A kifosztott dala

Rejtetted kincsed Hold mögé, a csillagok ragyogták, folyóba dugtad, nád közé, halacskák visszahozták, elástad bár a föld alá, giliszták megtalálták, a titkodat nem is soká madárrajok csipogták. Maradt csupán a félelem hogy majd a martalócok kutatni fognak lelkeden, mint láthatatlan klónok, s mikor megfejtik rejteked, kilopják azt a kincset amit csak elméd rejteget, a talpalatnyi … Olvass tovább

A törtetőhöz

Szurokba forgatod magad, aztán feküdsz a tollba, utánozol bohócokat, vigyort csikarsz arcodra, szánalmas kis produkciód, nem érdekel ma senkit, neved, s utolsó stációd sokan hamar felejtik. Hiába tetteted magad, s akarsz egekbe törni, eszed jelenti gátadat, a jellemed fikarcnyi, s e törtetésben ott ragadsz, alulmaradsz barátom, habár az ár tovább dagad, te nem vagy ott … Olvass tovább

John B. Tabb – Az adószedő

John B. Tabb – Az adószedő „És mondd, ki vagy te?” kérdezte meglepve a viola a méhet, csodás szemével könnycseppet ejtve. „Asszonyom,” szólott, „Vámszedő méh vagyok, adót szedek be, más mint a mézed, számomra nincs ma, mondd?” John B. Tabb – THE TAX-GATHERER “AND pray, who are you?” Said the violet blue To the Bee, … Olvass tovább

A Hold udvarában

A Holdnak fényes udvarában jártam, az angyalok között ez éjszakán, s a lelkem is felengedett a vágyban, elolvadott veled nászunk után. Megannyi csillag fénye ott tolongott, világított az ablakunk felett, és nagy titokban kértem én a sorsot, maradjon így, de vissza úgy felelt: “Nem adhatok nektek csak egy tanácsot, őrizzétek tovább a lángotok, egymás szemében … Olvass tovább

Hiábaság

Hiába minden, vége már, kicsit meg is kopott szerelmünk, mint a holdsugár elsárgult, láthatod, ölelkezésünk gépies, csókunknak íze nincs, az arcunk fáradt-szürke lett csatáink romjain. Hiába volt a szenvedély, ha messze tűnt a vágy, vádaskodásaink kevély harcokba csaptak át, tüdőnk üvöltésben repedt, szívünk falán burok hasadt és álmaink felett, nem ülnek angyalok. Hiába hát, alig … Olvass tovább

Mondd, Jézus…

Mondd, Jézus, hát megérte felcipelni a Golgotára bús keresztedet, és volt értelme értünk megfeszülni, tudod te, hogy ki az, ki még követ? És mind, akik ma templomodba járnak, vajon csupán hitük miatt teszik, miközben másnak asszonyára vágynak, és hízelegnek, még hiszel nekik? Galádul egymás életére törnek, mossák kezük, s azt köntösödbe törlik, szemük se rebben, … Olvass tovább

John B. Tabb – Pillangó

John B. Tabb – Pillangó Pillangó, kortyolva homokpadon, már nem időzöl földi virágokon? Vagy úgy elteltél mézzel és harmattal, hogy a homokszűrött víz neked jobb ital? John B. Tabb – BUTTERFLY BUTTERFLY, Butterfly, sipping the sand, Have you forgotten the flowers of the land? Or are you so sated with honey and dew That sand-filtered … Olvass tovább

Telnek napjaink

Már gondolatban eltemettelek, ki is tekertem mind a két kezed, fogad között az én nevem sziszeg, s alátemet lazán e förgeteg. Mert nem jutott a fényből annyi csak, mi reggelente álmodozni hagy, de délutánra felzabál a vágy és nem bírod ki nélkülem tovább. Ám akkor ott fejünk felett a Nap, velünk megint csak háborúba csap, … Olvass tovább

John B. Tabb – Kürtők

John B. Tabb – Kürtők A tél hideg, a nyár meleg, a kémények köszöntenek madárvendégeket, amint a szikrák kiszállnak, a fecskék legott leszállnak lerakni fészküket. John B. Tabb – CHIMNEY STACKS IN winter’s cold and summer’s heat The hospitable chimneys greet Their never-failing guests; For when the sparks are upward gone, The swallows downward come … Olvass tovább

Lámpafénynél

Idézlek esti lámpafénynél, sután simítom arcodat, még összeraklak félhomályból, aztán letörlöm mégis azt, hiszen te nem jöhetsz a múltból borús jelenbe most elém, a rég elkárhozott világnak, e vérben fürdő reggelén. Hiszen te túlélsz minden átkot, erős vagy és türelmesen cirógatod meg üstökét majd, ki ellenedre tört, igen, erényed már a megbocsátás, kezed gyógyítja szúrt … Olvass tovább

A Hold dala

A fáradó nap elpihent a láthatár mögött, s a halkuló világra lágy, varázsos est szökött, az égre csillagot dobált a langyos déli szél, a sűrű erdő hallgatott, a Hold regét mesélt. Egy szőke lányról szólt a dal, kinek szerelme félt a válaszát kimondani, s nem fogta meg kezét, folyónak ment a bús leány, a lelke … Olvass tovább

Egy régi délután

Talán a névnapom volt, úgy emlékszem, futottunk át gyerekként ott a téren, apám biciklijét a járdán tolta, másik kezében óriási torta. Fonott szatyrában ott lapult a bambi, ezért is kellett hát nekünk rohanni, vasárnap volt, a boldogság csak áradt, másztunk nyakába, bár beteg volt, s fáradt. Az asztalnál hamar fogyott a torta, gyerekzsivajtól csillogott a … Olvass tovább

Halvány remény

Mert voltak ott kimondott félszavak, amikből értettünk mi mind a ketten, csupán könyörtelenségünk miatt maradtunk egymásnak pogány, s hitetlen. Kihűlt az álmunk rég a nagy hidegben, fagyott szívünk repedt a válaszokra, hideg világ borult fölénk, kietlen mezőkön át jutottunk kárhozatra. Miért is nem szerettük úgy mi egymást, ahogy szeretni kellett volna, mondd, az átkainkat nagy … Olvass tovább