Égiháború

A csend körülvesz, andalít, lebegtet, átfonja lelkem a langyos délután, de gondolatom már azon merenghet, vajon mi jön eme nagy nihil után. Mi ébreszt majd az édes révületből és mikor fog álmom filmszakadni, mondd? De hallod amott a kertek alól már szörnyű mennydörgéssel közelít a gond. Egy dühödt vihar tör utat magának és sötét felhők … Olvass tovább

Lepke

Rozsdás levél a földre hull, mint ahogy én gyanútlanul hullottam a tüzedbe, boldog naivan és bután repültem fényeid után, akár egy szédült lepke. Bevonzottál bűvölve és vesztemre voltam túl merész, elégtem karjaidban, Kifordítottál engemet, felemésztetted lelkemet, kutattál álmaimban. Aztán meguntál hirtelen és véget ért a végtelen, dobtál egy mozdulattal, azóta állok tétován, várok szívednek pitvarán, … Olvass tovább

Őszi dal

Elmúlt a nyár, a napsugár is tompa már. Hulló levél, ha földet ér nyárról mesél. Hátadra ül, kéretlenül motoz belül már a bánat. Hajlít fákat az őszi szél, veled beszél és még ígér pár szép napot, imitt-amott kicsit kopott a kabátja, mégsem bánja, nem restelli, rád teríti. A csend körül még elterül, majd port kavar … Olvass tovább

Kaland

Szakítja már a hervadó virágot e vad vihar, dühöngve fákat is tép, előle hozzám menekül magányod, hogy onnan újra messze szökjön ismét. Kívánlak, vágylak és ma úgy ölellek, mint istenektől kapott kegyes csodám, beléd szerelmes hangon üdvözöllek vad lázat égető lelkem ajtaján. Tudom csak éjszakára térsz be hozzám, mást nem remélek én, ez is csodás … Olvass tovább

Leépülés

Leépülés Fehérre festett házamon roskadozik a bánatom, meginog nagy szelekre. Beázik, itt-ott, jaj nagyon, emlékeim pakolgatom a szárazabb helyekre. Magányom tágul egyre csak, memóriám is jól becsap, neved már nincs eszemben. Tekereg néhány gondolat, aztán még az is elakad bortól nehéz fejemben. Szép voltál, arra esküszöm, de arcod vissza nem köszön ma már az álmaimba. … Olvass tovább

Őszi búcsú

Őszi búcsú Pasztellszínekbe öltözik az erdő levélruhája hullik nesztelen, föléje tornyosul megannyi felhő, hogy Hold ne lássa ágát meztelen. A sóhajom száll, íme egyre feljebb, mint színes léghajó a föld felett, de már nekem tőled ma menni kellett, mert összetörted bolond szívemet. Barangolok a roppanó avarban, szarvasok riadnak minden léptemen és egy fülembe visszatérő dalban … Olvass tovább

Anyatermészet

Anyatermészet Nem hiszem el hogy az emberi elme képes a földet örökre legyűrni, ma még mivelünk van isten kegyelme és még van némi remény menekülni. Erdőket irtunk és levegőt rontunk, vizeket szennyezünk oly rendületlen, gyűlik már, egyre csak gyűlik a gondunk, de étvágyunk mohó és feneketlen. Mi lesz a vége mondd ennek a gőgnek, mivel … Olvass tovább

Vihar az erdőn

Vihar az erdőn A csend öleli már a fáknak álmát, madarak ülnek ágakon pihenve, őzek kerülgetik az erdők bokrát, melyek olykor megremegnek zizegve. Alszik az erdő és vele álmodik megannyi állata a néma éjben, langy nyugalma szétterül, megmártózik a békességnek éji tengerében. Aztán a hajnal jő nagy reccsenéssel, villám cikázik vészesen dörögve, szél kapaszkodik a … Olvass tovább

Orkán

Orkán Kicsorbul már a bánatom kemény szívednek burkán, karom csavarja cinkosod, az éjszakai orkán. Széttépte már a házamat, emléked szórta körbe, de összegyűjtöm álmomat még egy üres vödörbe. Mert szél hozott és szél visz el, hiszen nem is akartál maradni itt már senkivel, előlem is futottál. Elengedlek hát, menj tova, neki a nagy világnak, de … Olvass tovább

Kérges dal

Kérges dal Fakó kabátomon megült magányom porát lemosta hűs eső ma reggel, dacoltam én a túl komoly világom felével és dacoltam ős hideggel. Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy szabályokat követve-szegve, félve, nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy, maradék létem angyaloktól kérve. Hiába vágyom én meleg szobára, nekem nem is dukál … Olvass tovább

Harc

Harc Majd eljönnek az angyalok, szívembe csendet lopnak, lehettünk volna boldogok, lehettünk volna jobbak. De átkozott természetünk nem engedett magunknak, ezért nem is lett jobb nekünk bolond földönfutóknak. Harcunk viharrá változott, egymás szemébe vájtunk, nekünk eszünkbe sem jutott már az hogy megbocsássunk. És eljöttek az angyalok a könnyük is kicsordult, lelkünknek rozsdás ajtaja kenetlenül nyikordult.

Dal a keselyűkhöz

Dal a keselyűkhöz Mikor e világ térdre rogy majd önmaga előtt, akkor fogom mondani, hogy e szörnyű délelőtt következett a féktelen tékozlástok miatt, nem volt elég a végtelen, azon felül sokat akartatok kiszívni még a föld alól bizony, elszédített a mennyiség, a minőség iszony és mérhetetlen kapzsiság lett úrrá rajtatok, elintéztetek ostobán, hogy ez meg … Olvass tovább

Vihar

Vihar Egyszer majd szép leszel megint, szerelmem újra meglegyint, karod nyakamba zárod, megyek veled a tűzön át, csak imbolygó füstkarikák, jelzik, hogy merre járok. Szédít a csendben engemet, hozzám dobogó, szép szíved, nem enged távolodni. Aztán jön majd a nagy vihar, bennünket éjre eltakar és nem hagy józanodni. Reggelre ismét csendesül, de mi ketten már … Olvass tovább

Csend és vihar

Csend és vihar A parton ültem én a délutánban, idilli csendben hullámzott a tó, felhők vonultak fölöttem el lágyan, gyönyörű volt ez és oly nyugtató. Aztán az égen egy sötétlő sávban gyorsan közelgő vihar morajlott, szél kezdte tépni ágait a fáknak, a fűz behódolt, földig meghajolt. A tó vizéből haragos pokol lett, vadul átcsapott a … Olvass tovább