Baranyi Imre Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 Elandalít az őszi nap tüzének ma még melengető, langyos sugara, de lassan október hideg szelének köszönt be már keményebb fuvallata. A lombok egyre kopnak, lehullanak, a fák között már a templomtoronynak óramutatói idelátszanak, jelezve fogyását az alkonyoknak. Hát elmúlt a nyár, készülünk a télre, a nagykabátunk is egyre fontosabb, elővesszük, (tavasszal tettünk félre) … Olvass tovább
Összes megtekintés: 15
Összes megtekintés: 15 Eresz alatt rakott parányi fészket családjának egy szerelmes fecskepár, két folyton éhes fiókát neveltek, bogarat hordott nekik a két madár. Reggelente az ablakom kinyitva, örömmel hallgattam fecsegésüket és daluk a lelkemet felvidítva, adott egész napra új lendületet. Ám egy szomorkás őszi délutánon elnémult a fészek, nem tudom miért. Egy vércsét láttam szemben a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 15
Összes megtekintés: 15 Ha volna még ki várna rám azon a szombat délután, én bizony visszamennék akár még negyven évet is, nem számít, hogy nem létezik, hozzád időutaznék. Teltek az évek egyre csak, féltünk, felettünk összecsap az élet óceánja. Született két szép gyermekünk, s már unokánk is van nekünk, ennél többre ki vágyna? És te azóta … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Mikor pálmarügyek nyílnak Terülve szét az ösvényen, Fehér-piros virágokkal, Ősz előtt tavasz-lélegzeten; És pacsirtaszárny rebben esőben; Menyasszonyt kell akkor keresned! Válaszd bölcsen és észrevétlen; Válassz egy harmatos cselédet, ki violaként bújik meg a fűben. George Meredith – SONG SPRING When buds of palm do burst and spread Their downy feathers in the lane, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Pacsirtám, nézlek és hívlak téged! Szárnyaid oly magasba visznek el; Nem látlak többé, de dalod még Most is égi nyelven szól nekem! Így hát azok a gyermekévek; Hol benned éltem messze tűntek el: Már nem érzem őket, ám hallom még, A mennyekről beszélnek velem. George Meredith – TO A SKYLARK O skylark! I … Olvass tovább
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Aztán tollpihék hullottak serpenyőbe, s billent a mérleg.
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Mint szélbe szálló tollpihék kereng reményünk szerteszét, a hajad gyöngybe fonja és harcaink kalandjait, egymásba szédült álmait türelmesen bogozza. Ma nagy tüzünkkel égjük át egymást elválasztó falát megismeréseinknek, szelíd szerelmünk fodrait, s csatánk lecsengő hangjait öleljük egybe végleg. Varázslatos éjen feszül a testünk amint egyesül, s alélva földre hullunk, tudod azok a tollpihék, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 31
Összes megtekintés: 31 Hajnalban a város viharra ébredt, eső ömlött a szürkeszín betonra, egyszerre minden álmából feléledt, száradni tett ruhák áztak halomba. Galambok bújtak eresz alá félve, az ablakok csukódtak egyre-másra és a zápor hangyabolyt sodort félre, s a kenyérhéj ázott sorsára várva. Aztán a zengés alábbhagyott végül, nagy csigák másztak elő rejtekükből, a város álomnyit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 15
Összes megtekintés: 15 Májusi ágak alatt, Feküdtem a tavaszban, Szerelem nélkül, társtalan; Madarak szánva énekeltek, Kakukk, csér, galamb. Mondd, kakukk, hogy mertem mondd, Elvenni én menyasszonyom? Mint nektek, nekem sincs fészkem; És ott a madárdal így felelt: Erre a válasz szerelem. Galamb lágy turbékolása Volt hangom udvarolva, Még egy leányka is volt; És erdő dúdolta dalát, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Magam a színpadon találtam este, hogy honnan jött az ötlet, nem is tudom, ijedt szemem a jegyszedőt kereste, esetleg csak átléptem a kordonon? A rendező függöny mögül csak intett, hogy végre-valahára már kezdjem el, keményen, szigorúan rám tekintett, gondoltam az Anyám tyúkját mondom el. Aztán belejöttem a verselésbe, mint egy nagy színész, kit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 17
Összes megtekintés: 17 A lelkem már a végtelen mezők felett csatangol, a felhős égen megpihen aztán tovább barangol. Cseppek húzzák a földre le a magasság honából, szirom szédül már ővele virágnak homlokáról. Lombok hajolnak lágyan el a szeptemberi széllel, fűszál között hangya cipel morzsát nagy szenvedéllyel. Talán az est is rám köszön és kalapját billenti, édes … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 George Meredith: SONG I cannot lose thee for a day, But like a bird with restless wing My heart will find thee far away, And on thy bosom fall and sing, My nest is here, my rest is here;— And in the lull of wind and rain, Fresh voices make a sweet refrain, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 24
Összes megtekintés: 24 Nagy csend feszül itt legbelül, de ím oda a foncsora, emlékei és képei összetörnek a tükörnek, melyből a nyár, a jómadár még visszaint alkalmasint. Bár tűz a Nap a kert alatt, de már tolul amott alul, szelet kavar egy nagy vihar.
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Ködfátyolán az ősznek varázsosan dereng a légen át a nyár emléke, elfáradt csónakok koppannak halkan egymás oldalához, maroknyi béke költözik szívembe a pillanattal és egyre csak fohászkodom a léthez, hogy legyen pár ok még mi itt marasztal, hogy legyen még mi visszahúz e stéghez. Amott a nádas már sárgába hajlik, tövén kacsák locsognak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Emily Dickinson: A lane of Yellow led the eye A lane of Yellow led the eye Unto a Purple Wood Whose soft inhabitants to be Surpasses solitude If Bird the silence contradict Or flower presume to show In that low summer of the West Impossible to know Emily Dickinson: Egy sárga ösvény vezetett … Olvass tovább
Összes megtekintés: 16
Összes megtekintés: 16 Ez őszi esten ím a csend a tóra ül és néhány tücsök belehegedül a szénaillatú, meleg homályba, úgy mintha csak egy égi jelre várna, milliónyi csillag ragyog fel egyre és mint akik az óriási Holdat kutatva majd boldogan felfedezve egy fél napot csak éppen átaludtak. Aztán hajnal felé erős szél támadt vihart hozott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 George Meredith: SONG Two wedded lovers watched the rising moon, That with her strange mysterious beauty glowing, Over misty hills and waters flowing, Crowned the long twilight loveliness of June: And thus in me, and thus in me, they spake, The solemn secret of fist love did wake. Above the hills the blushing … Olvass tovább
Összes megtekintés: 17
Összes megtekintés: 17 A csend körülvesz, andalít, lebegtet, átfonja lelkem a langyos délután, de gondolatom már azon merenghet, vajon mi jön eme nagy nihil után. Mi ébreszt majd az édes révületből és mikor fog álmom filmszakadni, mondd? De hallod amott a kertek alól már szörnyű mennydörgéssel közelít a gond. Egy dühödt vihar tör utat magának és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Rozsdás levél a földre hull, mint ahogy én gyanútlanul hullottam a tüzedbe, boldog naivan és bután repültem fényeid után, akár egy szédült lepke. Bevonzottál bűvölve és vesztemre voltam túl merész, elégtem karjaidban, Kifordítottál engemet, felemésztetted lelkemet, kutattál álmaimban. Aztán meguntál hirtelen és véget ért a végtelen, dobtál egy mozdulattal, azóta állok tétován, várok … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Elmúlt a nyár, a napsugár is tompa már. Hulló levél, ha földet ér nyárról mesél. Hátadra ül, kéretlenül motoz belül már a bánat. Hajlít fákat az őszi szél, veled beszél és még ígér pár szép napot, imitt-amott kicsit kopott a kabátja, mégsem bánja, nem restelli, rád teríti. A csend körül még elterül, majd … Olvass tovább