Riói karnevál

Fáklyákkal vonult a tömeg, testemet átjárta a hideg, te átöleltél, féltettél nagyon, vonultunk csendben az országúton, álarcot viselt mindenki, én tündérlány voltam te királyfi, türelmesen vártad a percet, hogy csókolhass, szerethess, felcsendült a jól ismert Karnevál mindenki a táncra koncentrált, szambát táncolt a város, hajnal volt, senki sem volt álmos nem volt harag csak szeretet, … Olvass tovább

Ilyenkor, ünnepre készülve

Uram, ne hagyd el árva magyarod! Segíts építeni egy boldog holnapot, szívünk imádságát ma hozzád küldjük, sorsunk jobbrafordulását tőled reméljük. Ki jelen vagy életünk minden zugában, közreműködsz a nap s a hold járásában, sötét föld mélyén, vagy fénylő napsütésben, érleled búzánk, hogy kenyerünk meglegyen. Így ünnepre készülve, arra kérünk téged, ne hagyd elveszni csodás nemzetünket! … Olvass tovább

Melyik a jó út…

Melyik a jó út, merre menjek, utamon, akik elkísérnek, velem lesznek-e bánatomban, vagy csak ameddig jó sorsom van. Melyik a jó út, merre tartsak, nagyon sokan, akik becsaptak, nevetnek most a hátam mögött, mind pálcát tört a fejem fölött. Megbékéltem már a sorsommal, szeretetben élek magammal, szívemben van mind, kit szerettem, legfőbb helyen te vagy, … Olvass tovább

Rózsát hoztál

Mint a tavasz egy kemény tél után mint az eső nagy aszály után úgy toppantál be életembe szerelmet oltottál szívembe. Illatozó vörös rózsát hoztál szerelmes szavakat suttogtál, mondtad, szép vagyok akár a rózsa ez kedvemet felvidította. Vázába tettem a virágot ápolgattam, mint egy szép álmot, de hamar elhervadt, nem bírta soká, ő vált szerelmünk szimbólumává. … Olvass tovább

Csillaghullás

bolyongó lelkek járnak az éjben fedetlen fejük villan a holdfényben tengeren hajózva vitorlájuk bontják életük végéig szerelmet kutatják rügyet nem bontogat a szél ereje a bolygó hollandi egy régi rege sóvár tekintettel arra várnak vízesés elmos majd minden vágyat s a hosszú út után hazatalálnak

Régmúlt szerelem (VII. Szonett)

Szonettet írni régmúlt szerelemről nem olyan könnyű, higgyétek el nekem, csókja édes volt, soha nem feledem, mámoros érintés a szeretettől. Arca bársonyos, kedves volt a hangja, csillagok alatt sétáltunk esténként, dalolva táncoltunk a Holdnak fényén, kedvenc dalunk csak a madarak dala. Oly régen történt, már alig emlékszem , barna hajamon fénylett a telihold, ahogy átöleltél, … Olvass tovább

A halászsas

Az öreg sas kitárta szárnyait a tenger vízén árnyékot vetett fején és nyakán hófehér tollain a napsugár vidáman nevetett hogy karmai a vizet szánthassák elszántan lejjebb ereszkedett el is kapott egy szép makrélát mit röptében sietve megevett büszkén szállt a szikla csúcsra körülnézett a tenger felett mint király ki a világot leigázta megtáncoltatta hátán a … Olvass tovább

Tánc

Halkan szólt a lágy muzsika magadhoz vontál kedvesem csodás dallamot hallgatva erősebben vert a szívem. Érzéseink találkoztak szinte láng gyújtotta testünk lelkek együtt vágyakoztak éreztem eggyé vált szívünk. Sok év telt el e tánc óta ha meghallom e dallamot érzéseimben mint egy óra összecsengnek az akkordok.

A tánc

A tánc a legrövidebb út két lélek között, sosem találkoztunk, csak egy tánc volt, s az örök. Annyira talált a ritmus, egy volt a lépés, egy álom volt csupán, ez nem is lehet kérdés. Két különböző ember egy hullámhosszon, sírt a hegedű, szólt a klarinét napokig éreztem csábító ízét.

Nyári tűnődések

Szobámba bújva izzadok csendben ontja melegét az áldott Nap klímát nem kapcsolok drága az áram spórolni kell, a költség nagy. Elfoszlott álmok szakadt rongyok körbeveszik megfáradt életünk, emlékeink életre kelnek előhozzák gyermeki éveink. Hirtelen körülvesz egy lámpa fénye, a petróleum lámpa illata felsejlik benne egy kicsi lányka gyufával a kanócot ahogy gyújtja. Olvasni szeretne a … Olvass tovább

Madarlélek

Harmatot kortyolt, bódító mámort liliom kelyhéből egy kismadár, hirtelen röppent diófán táncolt, onnan csicsergi ébresztő dalát. Nap lassan kúszik fel a kék égre, katlanában izzik az áldott fény, madárdaltól hangos utca éled, lelkük dala szól nagyszerű élmény.

Szeretetre tanítsd gyermeked

Olyan hálás vagyok az én Istenemnek szép világot teremtett, köszönöm, hogy élek! Sokan vagyunk, a világban, minden ember más, a szeretet összetart, ez egy égi áldás! Szeretettel nézek minden gyermeket, lehet fehér, fekete szívemben mind szentek, mert egy Isten teremtette az egész világot fontos minden ember, ki életet kapott. A gyermek a jövő, s ha … Olvass tovább

Magányosan

Amikor az esti imád már nem segít csak farkasok ordítanak odakint álom elkerül s azon gondolkodol hol rontottad, el minden téged okol. Nem akkor halunk meg ha elhagy a lélek hanem amikor szürke lett az élet akkor halunk meg ha egyedül maradtunk gyermeknek, unokáknak eszébe nem jutunk nem csöng a telefon nincs már rád szükség … Olvass tovább

Nyári tűnődések

Szobámba bújva izzadok csendben ontja melegét az áldott Nap klímát nem kapcsolok drága az áram spórolni kell, a költség nagy. Elfoszlott álmok szakadt rongyok körbeveszik megfáradt életünk, emlékeink életre kelnek előhozzák gyermeki éveink. Hirtelen körülvesz egy lámpa fénye, a petróleum lámpa illata felsejlik benne egy kicsi lányka gyufával a kanócot ahogy gyújtja. Olvasni szeretne a … Olvass tovább

Fehérség

Tüzes tested éreztem, aludjunk együtt színesen piros a hálóingem simíts szenvedélyesen. Zöld utat kap a képzelet átölel mind a két kezed szunnyad a lelkiismeret édes az élet szeressed. Bűnös lelkünk összezár, ruha nélkül tart a bál tisztul a bűn fehér már lakat s a kulcs összeáll.

Madárlélek

Harmatot kortyolt, bódító mámort liliom kelyhéből egy kismadár, hirtelen röppent diófán táncolt, onnan csicsergi ébresztő dalát. Nap lassan kúszik fel a kék égre, katlanában izzik az áldott fény, madárdaltól hangos utca éled, lelkük dala szól nagyszerű élmény.

Jössz-e már?

Itt ülök a hideg szobámban köröttem minden oly fagyos jössz már tavasz, egyre csak várlak olvadjanak a jégcsapok. Vágyom a fényt, a nap sugarát s kedvesem, az ölelő karod, a nyíló ibolyát, madarak trilláját, hogy hosszabbodjanak a nappalok. Szívemben őrzöm a nyár melegét, csókod bársonya régi szép emlék. Gyere tavasz, hozd a szerelmet lelkemben ég … Olvass tovább

Felemás világ

Májusi illatot elmossa az eső virágok sem nyíltak nem kedvez az idő. Nem akar a tavasz még kiteljesedni, fúj a szél, eső hull hideget érezni. Az egész életünk kissé megfeneklett, hiába kérdezünk reményünk elveszett. Eltűntek a barátok, meg a jó szándék Janus arcot látunk nincs erre mentség. Úgy tesznek, mintha nem ismertek volna, csak egy … Olvass tovább

Ablakból nézem…

Ablakból nézem a hulló leveleket csupaszodó ágak őrzik emléküket, madárdal elcsitul ők is fogyatkoznak ismét elbúcsúztak, s messzire indultak. Kertemben a szelíd őszirózsa virít bűbájos ragyogást a napfényből merít esténként bezárul, hideg az éjszaka holdfényben ragyog ősz fényes csillaga. Hűvös már a szellő, arcom simogatja eláraszt merengő, őszi hangulata, visszaidéz lelkemben sok nyári percet, ahogy … Olvass tovább

Várok rád

Várok rád de siess nagyon, ott ülök kint a kispadon, hűs öreg diófa alatt ahol mókusok ugráltak, fakopáncs ütemre koppant szívünk ritmusára dobbant. Várok rád de siess nagyon, teát főzök sütit hozok, szívemet felöltöztetem szép ünneplőmet felveszem, szentjános bogarak fénye világít majd esti fényben. Várok rád s ha megjöttél holdfényben velem fürödnél, csillagok alatt táncolnánk … Olvass tovább