Apevaszenvedély II

A lélek nesztelen, pihe-puha tánca az élet. * Az élet gyönyörű, mert létezni, érezni csoda. * A csókod tétován szíven talált, s ajkamon izzik. * Te fested meg izzó álmom színét: karmazsinvörös. * Egy marék boldogság cirógatja lelkem virágát. * Ha virág lehetnék, tulipánként nyílnék kertedben. * A fényed osztható: pipacspiros érzés az őszben. * … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Tizenhatodik történet

Gyönyörű, égszínkék szemeket látok. Derűs mosoly sugárzik az egész arcról. Ahogy fölém hajol, hosszú, hullámos, mézszőke haja megcsiklandozza a nyakamat. Behunyom a szemem, és szívből jövően kacagok. Újra fölnézek, de a kedves arc eltűnt. Helyette vakítóan sugárzó fénynyalábokat látok, melyek perzselik a bőrömet. Ekkor felébredek. Mindig ugyanaz az álom ismétlődik az anyámról. Hogy szerettem őt! … Olvass tovább

Ébredés: Nyolcadik történet

Szeretek a spirituális ébredésemre gondolni. Ilyenkor ugyanis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy túléltem eddigi életem talán legnehezebb időszakát. Bizonyára sokan ismerik Brené Brown nevét. Ő egy lelkes kutatónő, aki az élet nagy kérdéseire keresi a választ, többek között arra, hogyan tudunk élni szívvel-lélekkel. A kutatási eredményei azonban azt támasztották alá, hogy ő maga közel … Olvass tovább

Mennybéli léptek

Vajon meghal ősszel a természet? Vagy mélységes álomba szenderül? Félénken kis lépést feléd teszek, Verssel szólok. Tán érdemtelenül. Miért, mondd, mi végre jön a halál? És fáj ez a lehulló levélnek? Csizmám a rőt avarban botorkál, S közben angyal Mamámhoz beszélek. Oly jó voltál egész életedben, A lelkedből csak szépet s jót adtál. Fönn, a … Olvass tovább

Boldogságom II

Felébredve halvány reménysugár rezdül A pihe-puha, hajnali nap fényében, Tested melegét érzem, hív a végtelen, Kezem kezedbe téved észrevétlenül. Meztelen a gondtalan lélek, ha boldog, Az Isten, aki szőtte a sors fonalát, Ó, mondd meg, vajon ő is hallja odaát, Szép szemed tüzétől a szívem hogy dobog? Hogy érezhetünk, az földöntúli érzés, Szaladjunk, a múltat … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizedik történet: Volt egyszer…

Volt egyszer a világon két ország. Az egyiket úgy hívták, hogy Ákombákom Állam, a másikat Grafika Földjének nevezték. Mindkét országnak megjelent a napilapja, amelyben a művészeiket és alkotásaikat mutatták be. Ákombákom Állam folyóiratában versek és prózák szerepeltek, míg Grafika Földje festmények és rajzok másolatát tárta az olvasók elé. Minden ember elégedett volt, és boldog. Történt … Olvass tovább

Tollpihék: Tizenhetedik történet

A halál árnyékában élünk mindnyájan. Talán ez néha felsejlik, ekkor megfogadjuk, hogy úgy élünk minden napot, mintha az lenne az utolsó. Majd november elsején szembesülünk azzal, hogy rokonaink sem voltak halhatatlanok. Olyanok vagyunk, mint a tollpihék. A szél ide-oda fúj minket. Sajnos – vagy hál’ Istennek – nem tehetünk ez ellen sokat. Legföljebb megtanuljuk szeretni … Olvass tovább

Az ismerős idegen

Ropogott a talpam alatt a száraz avar. Kiskutyám, Gréti szorosan a nyomomban haladt. Vidám farkcsóválással jelezte, hogy a parkban levő ösvényen talált egy meztelen csigát. El nem tudtam képzelni, hogyan került elénk egy ilyen állatka október elején, de gondoltam magamban, biztos a kellemesen enyhe idő okoz ilyen meglepetéseket. Szóltam Grétinek, hogy haladjunk tovább. Ő engedelmesen … Olvass tovább

Csend és vihar: Hetedik történet

Tollpihe szállt a tarka falevelekkel együtt. Pihe-puhán suhant bőrömön az enyhe szél. Szeretettel kergetem azt a gondolatot a fejemben, hogy öröm az élet még az elmúlást hirdető, hűvöskés, októberi délutánon is. Behunytam a szememet, hagytam, hogy a felhők mögött el-elbújó nap lágyan cirógassa arcomat. Egyszer csak bársonyos ujjacskák érintésére lettem figyelmes. Az unokahúgom fülig érő … Olvass tovább

Búzavirágkék

Búzavirágkék A búzavirágkék a világon a legszebb szín, Így vélem, mióta abban láttam csodás álmot, Kék volt az ég, és ezerszínű a szivárványív, Amely átkarolta a szépséges nagyvilágot. Álmom édes is volt, oly édes, mint a nemes méz, Ajkad finoman megcsókolta szempilláimat, És én fekve karjaimmal nyúltam az ég felé, Hogy végre felérjem az emberi … Olvass tovább

Az ősz varázsládikója

Az ősz varázsládikója Varázsládikóját kinyitja a csodás ősz, Belőle dió, gesztenye gurul szerteszét, Szemem lágyan egy rőt falevélen elidőz\’, S szívemet a hála emeli az ég felé. Milyen gyönyörűen búcsúzik a természet! Látod? Elalszik a kis menyét és medvebocs, Napsugár egy vékony, csupasz ágon táncot lejt, S az éj a napból mindig egy kicsit eloroz. … Olvass tovább

33

33 Elindultam kisgyermekként, Jó anyám fogta kezemet, Elestem én esetenként, Ez mégsem szegte kedvemet! Kis batyumba friss pogácsa, Szívembe hős erő került, Cseperedve nemsokára Az életem is felderült. Jöttek hegyek, hullámvölgyek, Még tovább bíztam és hittem, Bajban sokat emlékeztem, Gyerekkorom is átölelt. Sok-sok szép év így repült el, Szám szerint pont harminchárom, A jókedv, a … Olvass tovább

Őszi levelek: Kilencedik történet

Mintha körömrágást hallott volna Bence. Nem tévedett nagyot. Violetta tépkedte a körömágya körüli bőrt idegességében. A férfi megnyugtatásképpen kedvese kezét megérintette hosszú ujjaival, mire a nő abbahagyta az idegállapotát eláruló mozdulatsort. Violetta hálásan nézett Bence szemébe. – Ugye minden rendben lesz? – gondolta magában. Egyszer csak léptek zaja hallatszódott egyre hangosabban. Valaki közeledett feléjük, nem … Olvass tovább

Újjászületés

Újjászületés Egyszer elmúlik minden fájdalom, Hagyd, hogy finoman hadd csillapodjon A pengeéles, rideg ártalom, Amely szíveden mégis átragyog. Egyszer minden elszáll fel az égbe, Mint a csodás, kristálytiszta lélek, Ha majd új életre kel a mennyben, De ha kérhetem, ne ijedjél meg. Egy érzelem halála is halál. Mint amikor a lélegzet eláll. De most a … Olvass tovább

A legszebb névnapi ajándék

Bellával közösen szürcsöltük az ananászlevünket a város szívében nyílt új kávéházban. A forró csokinkat vártuk nagy lelkesedéssel. A nyitás napján már jártunk itt, és imádtuk, hogy ezen a vendéglátóhelyen minőségi alapanyagokkal dolgoznak. Az italt mennyei belga csokoládéval készítik, finom, friss tejszínhabbal díszítik. Bella kérésére színes cukorkát is szórnak az amúgy is pompásan festő italköltemény tetejére. … Olvass tovább

Lehull a lepel

Egy szomorú, felhős, októberi napon éppen a legjobb barátnőmmel, az osztály nyomozóasszisztensével, Katával beszélgetek. Az előbb készült el a kávénk, így joggal hagyhatjuk el az irodánkat egy kis csevejre. – Úgy irigyellek, Elizabet. – Ugyan miért? – kérdezem zavart mosollyal. – Van egy vonzó férjed, aki szeret téged, és te is imádod őt. Közös lakásban … Olvass tovább

A zöld szemek bűvöletében

Azt hiszem, a legnehezebb döntéseink akkor születnek, mikor szeretünk. Szeretünk valakit és nem akarjuk megbántani, elveszíteni. Így voltam akkor is, mikor Miskától búcsúztam volna. Ő hosszan a szemembe nézett, szempillája meg sem rebbent, csak bámult megigézve, mintha akkor látott volna először igazán egy nőt. Percekkel ezelőtt azt súgta a fülembe, miután verejtéktől gyöngyöző testéről a … Olvass tovább

Az én apukám

Az én apukám Pörgés, forgás, bukfencezés, Sok mókázás, kacaj s játék. Vajon ki érkezhetett meg? Ki lehet a tréfamester? Hát persze, hogy az apukám! Szeretem őt oly nagyon ám! Mosolyt csal ő az arcomra, Szívembe zárom, s karomba. Puszit nyomok homlokára, Meghívom egy vacsorára. Én főztem, hisz felnőtt vagyok, Mégis picinye maradok. Tartson soká szeretetünk, … Olvass tovább

Szeretetkérdések

Szeretetkérdések Elröppent a tavasz, észre sem vettem távozását, Belső utazásom, mondd, tart-e távol valahová? Csak telnek a napok, élvezem a csodás életet, De ez a jó, szép érzés nem csupán egy önös érdek? Mikor ér egy szörnyűség, csapás, vajon túlélem-e? Szeretem az életet, s ez vajon elég Istennek? Önszereteten kívül szívemben másnak van-e hely? Szeretnék … Olvass tovább

Vallomás drága Anyámnak

Vallomás drága Anyámnak Hangtalanul lábujjhegyen tipegek, Takaróval beborítom testedet, És vigyázok, nehogy felébresszelek, Drága Anyám. Figyelem, ahogy finoman lélegzel, Hálát adok a jóságos Istennek, Hogy még mindig egészségben létezel, Drága Anyám. Ha majd nem veszel már többé levegőt, Mert magához hívott a nagy Teremtő, Szívem kártyavára biztos összedől, Drága Anyám…