Őszi csend

Őszi csend Lábnyomodat őrzi az út, mosolyod csillan a tó vizén. Lehulló levél halk suhanása üzen: itt voltál, éltél, elmentél. Minden minek eleje van, az egyszer véget is ér, de el nem tűntél, emléked lelkünkben őrizzük, mint gyermek, ki félve óvja kincseit. EMBER voltál az emberek között, példakép, ki mindent kihúzott háttal, arcán szelíd mosollyal … Olvass tovább

Gondolatok rólad

Gondolatok rólad Magam vagyok magammal. Nem zavar a körülöttem lévő embertömeg. Csak magam vagyok… És itt vagy velem Te is. Csendben. Csak mi ketten. Itt csücsülök, ülök itt némán, a fejemben a lépteid hangja halkan hallik. Nem bánt, hogy megtöröd a csendet, simogatóan lépdelsz itt, belül, ahol csak Te foglalhatsz helyet! Befészkelted Magad – ide … Olvass tovább

Cím nélkül

Cím nélkül Írni kéne…. Elbújtak a szavak. Beleburkolóztak az éjsötétbe, elkerülnek. Néha előjönnek, de akkor se sokáig időznek, csak úgy beköszönnek, aztán tovább is sietnek. Futnak rohannak sietnek. Sietek. Igen. Ez állandó rohanás, loholás. Mindig. Csak futni. Nem megállni. Csak sodródni. Könnyű? Nehéz! Egyszerű. Kész. Megállni kéne. Nem rohanni. Lassítani, csak pihenni, leülni, eldőlni, feküdni, … Olvass tovább

Kopott

Kopott Kopott utcák, kopott falak, kopott házak, kopott alak. Kopott emlék csak, ami maradt. Üres utcák, üres falak, üres házak, üres alak. Üres úton üres emlékek szaladnak. Csorgó csend csöpög csorbult utcaszélen, kamaszévek hiányát csúfolják csendesen. Elcsókolt csókok, balga bókok, tébolyult tervek, pergő percek, meg nem élt lét-özön köszön.

Tűnődés I.

Tűnődés I. Sorvad a világ elhaló szövetdarabként jajdul a lélek keres valamit ami még képes erőt adni a létezéshez Kavarognak bennem a kortól kapott korsebek megrágott a világ s mivel megemészteni nem tudott, kiköpött a porba, mint kemény dinnyemagot. No, de ne bánkódj jönnek tán még jobb napok mikor a véres sikolyok elhalkulnak az arcokra … Olvass tovább

Minden és semmi

Minden és semmi Mindent adnék, és semmit sem, mindent adnál, és semmit sem. Mindent várnék és semmit sem, mindent várnál és semmit sem. Mindent kérnék és semmit sem, mindent kérnél és semmit sem. Mindent elhinnék, és semmit sem, mindent elhinnél és semmit sem. Minden lennék, és semmi sem… Minden lennél… de semmi… nem…

Hiánytalan hiányok

Hiánytalan hiányok Társíts képzetet a tegnapi naphoz, verebek üljenek a madarakhoz, citerák sírják kínját a nyárnak, gyerekek kacagják végét a világnak. Telepedj le a parázsló tűz mellé, s közben gondolj arra, hogy bárcsak máshol lennél, de mégis örülsz a pillanatnak, amely a parázsló tűzzel együtt hamvad. 2012. szeptember 9.

Több, mint kellene

Több, mint kellene Több vagy mint minden, egész életem lettél, a falról lefolyó fájdalomban, a csapból csobogó hideg vízben, az asztalon heverő morzsákban, a falon csillanó árnyékban, az üres szobában, a vetetlen ágyban, a hideg csendben, egy pohár vízben, a levegőben, a vakító fényességben, a sötétségben, a zajban, a némaságban, egy üveg boldogságban, csak Te … Olvass tovább

Valóság

Valóság eszeveszett esztelen veszekszem veled kedvesen mikor rám nézel nehéz fáradt szemeiddel és hiánytalan-hiányod háborgat mert nélkülöznöm kell ölelő karodat csendben csücsülünk kettecskén hallgatom halk szuszogását a szerelmes léleknek veled élek és nélkül már nem létezhetek történjen bármi és jöjjön akármi érezni vágyom minden porcikád éjjel téged ölelni át mikor fáradtan bújsz mellém nem szólsz … Olvass tovább

Hiánytalan hiányok

Hiánytalan hiányok Társíts képzetet a tegnapi naphoz, Verebek üljenek a madarakhoz, A citerák sírják kínját a nyárnak, Gyerekek kacagják végét a világnak! Telepedj le a parázsló tűz mellé, S közben gondolj arra, hogy bárcsak máshol lennél, de mégis örülsz a pillanatnak, amely a parázsló tűzzel együtt hamvad. Székesfehérvár, 2012. szeptember 9.

Egyszer

Egyszer Csöndesen gomolygó gondolatok között tűnődöm, várok, talán egyszer rá is jövök. Az út, ami mindenkinek sajátja,- bár van, aki jobban látja- egyszer előtűnik hirtelen, és akkor, ami eddig homályosan derengett, majd színről színre láthatóvá lesz. Akkor meglesz majd az igazi béke. A mindent behálózó nyugalom-állomás, és tudni fogjuk, hogy ez a végállomás. És addig … Olvass tovább

Szerelem végállomás

Szerelem végállomás Megszülettél, megszülettem, vártál, vártam. Kerestél, kerestem, csalódtál és csalódtam. Reméltél és reméltelek, megtaláltál és megtaláltalak. Ajándékba kaptalak, és tudom, nem vagy enyém, mégis őrizlek, mint legutolsó kenyérmorzsáját őrzi az éhező szegény. Te vagy minden remény, vissza adtál valami ellopott hitet, hogy valóban létezhet, az aki nem lehet. Egymásnak születtünk, néha kicsit eltévedtünk, de … Olvass tovább

Vetkőztess le! – Impresszió – Csönd születés – Múlt, Jelen, Jövő

Esztergom-Szentgyörgymezei Kapássy Sophie (22) Vetkőztess le! Vetkőztess le! Belülről haladj kifelé! Lélekrekeszről lélekrekeszig. Lássd meg, amit én is látok, halld azt, amit igazán mondok! Vetkőztess le! Belülről haladj kifelé! Had’ omoljon le a fal, amit a bizonytalanság épített valódi valóm elé! Vetkőztess le! Belülről haladj kifelé! Miután feltűnik valós lényem, jöhetnek a bilincsek, melyek szívemet … Olvass tovább