Csöpi 2. rész

Csöpi (részlet) 2. rész A kíméletlen időjárás, a kemény éjszakai lehűlések, majd a nappali forróság, nem volt ismert a szerződés megkötéskor. Megérkezését követően írta: „Négy napon keresztül vonatoztunk, mire kiértünk. Nappal 50 fokra is felszalad a hőmérő higanyszála, éjszaka meg megfagy a víz a lavórban.” A pénz viszont tényleg jó volt. Itthoni 1700 forintos fizetéséhez … Olvass tovább

AZ ÉLETRŐL

AZ ÉLETRŐL Kezdetén csak hosszú napok Poroszkáló hétköznapok Ünnepek is ímmel-ámmal Csetlő-botló cimborákkal Nem vezérelt még más semmi Mindenkinek megfelelni Családnak és iskolának Munkahelyen fűnek-fának Később mindez megváltozott Magam lettem aki osztott Megtanultam, el kell érni Napos oldalakon élni Folyt a lé és szólt a nóta Röpített a lányok csókja Kalandokkal, sikerekkel Számolatlan szép évekkel … Olvass tovább

Csöpi 1. rész

(részlet) Első rész. Jóval hatvan fölött járt már Kovács ügyvéd úr életkora, mikor egy régóta húzódó hagyatéki ügyben, Pécsre szólította munkája. Talán több évtizede is van már annak, hogy Pécsen – Pécsett – járt, úgyhogy kicsit örült is az utazásnak. Április második felében járt az idő, de az átlagosnál melegebb, ragyogó napsütésben autózhatott. Nem az … Olvass tovább

UTOLJÁRA RÓLAD

UTOLJÁRA RÓLAD Utam szélesebb lett Mióta nem látlak Varázsod megkopott Többé már nem várlak Eszembe jutsz néha… Szívem már hallgatag Erős képzeletem Hozzád már nem szalad Te távoli kislány Te kedves álmodó Tiszta gyermeklelked Tőlünk volt áradó Fel-felrémlik bennem Merre járhatsz s kivel Tudom miutánunk Nehéz akárkivel Hisz tanultuk együtt A mércét emelni De az … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 5. befejező rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 5. rész Lógó orral mentem fel a századomhoz. Ágyam már rég másé volt, így egy velem együtt bevonult katona, Lajos Feri, aki időközben szolgálatvezető helyettes lett, megengedte, hogy a holnapi indulásig a szolgálatvezetői raktárba helyezzem el a dolgaimat, és egy ideiglenes fekhelyet is összetákolt részemre ahol éjszakára megalhatok. Tőle tudtam meg azt is, … Olvass tovább

ELMEGYEK HOZZÁD

ELMEGYEK HOZZÁD Elmegyek hozzád majd egy nap Jóvátenni elmúltakat Rád köszönök tán zavartan Hogy ily soká elmaradtam De annyi minden, bocsánat Az ok csupán magyarázat Magyarázat, no meg méreg Távolodik csak a lényeg Hogy csak emlékeimben élsz Árvult szerelemről mesélsz S az időről mely elrohant A szerelem meg belehalt Belehalt: nem éleszthető Múltunk jóvá nem … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 4. rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 4. rész – Szia, Julcsika, köszöntöttem. Vársz valakit? – Szia, Tibor, csodálkozott rám, nem várok senkit, csak van még egy kis időm a vonatindulásig és gondoltam ücsörgök itt egy kicsit. – És te? – Én most vittem haza a főnökömet, és visszafelé tartva a hivatalba, megláttalak, és úgy gondoltam, ha ráérsz, meghívlak egy … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 3. rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 3. rész – Ha a laktanyába kell jönnöd, és majd gyakran kel, tankolni, vagy egyéb más ügyekben, mindig ezen a kapun hajts be és ki is. Itt mindenféle papír és igazoltatás nélkül jöhetsz, mehetsz. A szolgálattevők tudni fogják, hogy a kocsi is, és te is hozzánk tartozol. Nem fognak megállítani. – Most pedig … Olvass tovább

HOL VOLT HOL NEM VOLT

HOL VOLT HOL NEM VOLT Örültem én is egykoron Harsogó víg tavasznak Élet égett arcomon S dobbant szívem a napnak Futottam a rétre ki Hol könnyen leltem társat Víg napokat töltve el Vívtunk játék csatákat Nem rontott még akkor el Mi bennünket ma választ Különbséget nem nevelt Gyermek lelkünk magának Nem is volt még egykoron … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 2. rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 2. rész – Kovács honvéd jelentkezem, csaptam össze a bokám. – Milyen alakias katona vagy te, gépkocsivezető létedre, nézett rám barátságosan. Én, Rusz főtörzsőrmester vagyok. Rusz Mihály, nyújtotta a kezét. – Kovács Tibor szorítottam meg a kezét, önkéntelenül újra összecsapva a bokámat. – Úgy látom, jóban leszünk, mosolyodott el a főtörzs. Jól áll … Olvass tovább

ALMÁSSYNÉ 1. rész

ALMÁSSYNÉ (részlet) 1. rész Tünemény volt a tiszti szállón Almássyné. Ez ugyan nem csak nekem tűnt fel, de talán én voltam az, aki legjobban és legkitartóbban csodáltam őt. Az én szememben, ő volt a nő netovábbja. A szebbik nem mintaképe. A báj, a kellem, a tartás, szépség és tisztaság egy személyben. Folyton rendezett, makulátlan megjelenésével, … Olvass tovább

TE, MEG ÉN

TE, MEG ÉN Valamikor réges-régen amikor még alig voltál kicsi házunk melegében karjaimban lovagoltál Fény ölelte nagy-szobánkban táncot jártunk Te meg én köszöntve derűs reggelünk madár dalolt kertünk füvén Nem tudhatta az a madár hogy a sorsunk merre téved hogy a tavasz elmegy tőlünk és az élet elfut véled És az élet gyorsan futott kicsi … Olvass tovább

SZEZONVÉG 3. befejező rész

SZEZONVÉG (részlet) 3. rész A Szabadság szállodában sem volt szerencséjük. Végül a Hotel Pallacban sikerrel jártak. Zoltán a recepciónál elrendezte, amit kellett, amire a recepciós átadta a szobakulcsot. A lift előtt sokan várakoztak. Nem álltak be közéjük, hanem gyalog vágtak neki a másodiknak. A lépcsőház szűk volt, így Zoltán maga elé engedte Ágnest. Ahogy ment … Olvass tovább

LELKEM HOZZÁD SZÖKÖTT

LELKEM HOZZÁD SZÖKÖTT Már, csak ritkán Gondolok rád Utam nélküled Folytatom tovább Többé nem vár Ábrándos életem Futó hintaján Játékos szerelem Már szívemben Csendesen ül Dísz helyeden A méla űr Már nem kellenél Csak gond voltál Magadnak csupán Valakit akartál De megállok mégis… Kétgondolat között Fátyolos az ég is Lelkem hozzád szökött

SZEZONVÉG 2.

SZEZONVÉG (részlet) 2. rész Kedves Ágnes! írta, levele valóban sokat késett, de éreztem, tudtam, hogy jönnie kell, és mondhatom nagy most az örömöm, hogy itt fekszik előttem az asztalon és annyit olvashatom, amennyit csak tetszik. Nem bontottam fel azonnal. Előbb csak nézegettem, forgattam a kezemben. Megnéztem gondosan le van e ragasztva, milyen a címzés, hogy … Olvass tovább

IDEGEN ÁGY

IDEGEN ÁGY Idegen város Idegen ház Idegen álmok Idegen vágy Idegen lány És idegen bók Idegen szemek És idegen csók Idegen tálca Sok apró pohárral Tombol a mámor Egy idegen szobában Véremben is tombol Egy féktelen kaján Ámulnak a képek Más szobája falán S ha hajnalra elül Fáradtan a vágy Ölébe vesz hidegen Egy idegen … Olvass tovább

SZEZONVÉG 3/1.

Verőfényes vasárnap délelőtt volt. A felhőtlen ég alatt békésen, lustán nyújtózott a sokszínű fátyolos ősz. A táj, amelyről a könnyű reggeli párát már mind felitta a nap egyre erősödő fénye, szinte mozdulatlan kihalt. Egy autó zavarta meg ezt a mozdulatlanságot, amely magányosan, tempósan rohant a szürke aszfalton. Szellő se rezdült csupán az autó kavarta légörvény … Olvass tovább

FÖLDI HÍVSÁG

FÖLDI HÍVSÁG Kislány áll a templom hajójában Magos ívek hűvös árnyékában Körötte feszeng Zeng a csend Túlnan egy kisfiú – jaj, nem szabad – Képzeletben felé szalad , S míg az orgona búgva szól Szája gyorsan a keresztre csókol Majd végignéz lopva magán Fodros fehér ruhácskáján Bár a pap beszél épp Ő csak azt látja … Olvass tovább