Dünnyögés

Bekopogtat a végidő, dünnyög az ember, rébuszokban beszél, toronyát-boronyát hord, mint jégkorszaki szél. Ember az üres hordón feláll és pobedál, lábbal tipor mindent, ördöggel cimborál, nemes célok helyett sörben bugyog az esztelen herebáj. A senkik pufajkája puffan, az aszfaltbetyár sereg bársony-székeibe váj! A bölcs szakállát vakarja, másik gatyáját kaparja. Okos nem tudja, meddig tart a … Olvass tovább

Létem

ha létem lenne tétem, tétlen lenne létem, ha tehetetlen lenne énem, énem lenne felelős értem. ha elfogult szerénységem, több lenne, mint tehetségem, pokolba menne tehetetlenségem, vesszen inkább lehetségem! Ha parnasszushoz soha fel nem érek, akkor is legyőzöm a becstelenséget! Bordány, 2025. jan

Létem

ha létem lenne tétem, tétlen lenne létem, ha tehetetlen lenne énem, énem lenne felelős értem. ha elfogult szerénységem, több lenne, mint tehetségem, pokolba menne tehetetlenségem, vesszen inkább lehetségem! Ha parnasszushoz soha fel nem érek, akkor is legyőzöm a becstelenséget! Bordány, 2025. jan

Nyuggeneráció

Az ősrobbanás óta sosem volt, és nem is lesz, talán, mikor egy emberöltőn át, megélni ennyi változást, csodát, mit e még élő, vagy már haldokló generáció, része volt e változó világnak, forradalmakon és izmusokon át! Van egy emberlét, megismételhetetlen, mi háborúk porából vajúdott, amit épített, gépek nélkül, sárból, romokból, semmiből, pislákoló petróleumlámpa mellett tanulhatott, molyos … Olvass tovább

Belémbújt az ünnep

Szívből az érzés,csak úgy jön, mindig, mint furfangos szú a fában, mint kacifántos kerítő üres kosarával, mint jósnő a bűvös füst-varázsban, mint gyertya a billegő lángban, mint sziporka csillag a hunyorgásban. mint futóbogár a pince fogságában, mint kerge a kényszer-zubbonyában, mint buggyant szegény e villogó világban, mint kopogó koldus a fagyos zúzmarában. mint csápoló madárijesztő … Olvass tovább

Téged, Apám!

Tóth Gusztáv:  Téged , Apám! Mi tartott meg, téged apám, mikor letagadtad korod, leventéből katona lettél, apám! Mi hívott a gyílkos frontra, mit tudtál te a lángvilágról, apám? Mit éreztél, mikor nem téged lőttek le, apám? De nehéz volt mesélned nekem, apám, mikor még hangyát sem öltél volna, apám, csak akkor mi sem lennénk, apám! … Olvass tovább

Nem szeretnék

Már nem szeretnék lenni vadakat terelő juhász, diófa sem, mit nagyapám ültetett s ülni árnyékában bután. Nem szeretnék próféta lenni a világégés után, sem szavakat kereső dadogó szónok a kukán. Nem szeretnék babérlevél lenni levesben, mit lenyalnak, majd kidobnak lazán. Sem csősz, ki kertek alatt zsákját tömi sután. Nem szeretnék törött tükörbe nézni, mit eldobtak … Olvass tovább

HOL VAGYTOK GELDOFOK?

HOL VAGYTOK GELDOFOK? A baka századokon át, bal-jobbot gyakorol, ha kell,vérét adja, a vigyorgóért, aki neki parancsol. A földönfutók pedig, csak nézik a vesztett romokat, anyák keresik családjukat, gyermekek anyjukat, otthonukat! Az ég tüzes, a lég hulláktól bűzös… a füst,több, mint egy kis gallyrakás, sír a kastély-törmelék, siratja századok puzzle-emlékét, a tékozlás, a mocskos rombolás, … Olvass tovább

Cím nélkül

Míg nem szeretsz valamit vadul, addig e világban csak úgy vagy , akaratlanul… Míg nem tudod, mérged hova szórhatod, addig ne lépj, semmit nem ér szózatod! Míg a senki útját járnád céltalan, a helybentopogást bűnösnek tarthatod, de ha megkérdezed a csillagod, választ a megnyugvástól várhatod! Ha tudsz a hóesésben lámpafénybe nézni, s mélázni a csenddel, … Olvass tovább

Szeretnék látni egy csodát

A jó meleg szobámból, az ablakon át, szeretnék látni egy csodát. Hófehér, csendes tájakon, ártatlan, tiszta, ragyogó havazást. Szeretnék látni egy csodát, kristálypatak csörgedezik zöld tisztáson át, s virágok színezik a dombok oldalát. Szeretnék látni egy csodát, a kék égen, bárányfelhők között, nevető nap fénylő sugarát, S hallgatni egy angyalkórus dallamát. Látni akarok egy csodát: … Olvass tovább

Maréknyi föld

Otthon az ősz bús sírok közt citerál, göröngyei az idő kerekét meg nem akasztja… Állok várakozón, a percet vallatom, a bánat csöndjét magam monológja marja. Szeretteim, még itt voltatok, mintha most lett volna… ki kicsodát búcsúztatott, soroljuk, soroljuk, egymás szavába vágunk. De jó, hogy voltatok! Hát mi sem lennénk, de még az őrült filozófia sem: … Olvass tovább

Vezeklés

Anyám, nem írtam verset neked, mikor éltél, nem dicsértelek senkinek, mint minden szokás szerint… nem sirattalak, nem fogtam ráncos kezed, pedig szeretted volna… szeretted volna, hogy ott legyek, utolsó órádban,hadd legyek még a gyermeked! Milyen bűnt követ el az ember, mikor saját útjának nekivág, és próbálja a szeretet terhétől szabaddá tenni önmagát? és téged is … Olvass tovább

Egymillió fontos…

Volt egyszer ,valahol, hol nem is, volt egymillió fontos hangjegy is… volt olyan, hogy mindent eloroztak, hogy milliókat sárba, hamuba tiportak… Voltak vérbefagyasztott nemzetek, voltak test- és könyvégetések, voltak emberhez méltatlan jajok, és földbetiport ártatlan angyalok! Egymillió golyót ígér most a gonosz, csecsemőket is halomra lőve, nyíltan pofánkba vigyorog, az emberiség megszégyenítője! Újból égetnek könyveket, … Olvass tovább

Múlt és jövendő

Mi kell ahhoz, hogy szikra gyúljon. Lángot, tüzet gyújtson, s megmaradjon, Bölcs elméből egyszer kipattanjon, Századokon át élénken lobogjon? Mi kell ahhoz, hogy a magyar néven szívünk elszoruljon, ahhoz, hogy állva sírjunk,aztán mindenki leboruljon, hogy nemzetünk imájából mindenki tanuljon, és a józan ész győzzön e világon? Jókedv kell, bőséggel telve, hit a jövőbe, e csodás … Olvass tovább

Trágyából fakadó békevers

Trágyából fakadó békevers És szól az Isten: Ti barmok, ha békét akartok, most vonuljatok, de fegyvertelen, a gonosz ellen ne legyen nyilatok! mondjátok inkább: Ide lőjetek , hagyjátok az ártatlan gyermekeket… Ti,kik páholyban ingyen ültök, világok népe fölött tömörültök, ti,kik a világ szemetét keresitek, de a mocskot fel nem ismeritek, ti, kik ott hajbókoltok, ahol … Olvass tovább

Evolúció

Evolúció Kitör a vulkán, kitör a gát, kitör a birka,kitör a ménes a karámon át, kitör a falon át az elmebeteg társaság, kitör a szabadnak mondott vadvilág, kitör a káosz, a gonosz várja az anarchiát… Csak nézem,mivé válunk, létrát látok, felfelé mászunk… a fokok fogyóban, és egyre apróbbnak látszunk!

Bár lennék…

bár lennék buta a bölcsek között, bár lennék bölcs a butaságom mögött. bár lennék mindentudó, de minek, barmok közt észt osztó mindenkinek? inkább lennék elcsitult vihar, csendben alvó csecsemő, ki békét akar. bár létem porában voltam valaki, most lefekszem, mert ma sem lettem senki. 2022. jún.

A teremtés koronája

A teremtés koronája Szállna már a fagyos madár, Szárnyait melengeti a nyár. De tollából inkább könny csorog A bérceken már nem az a nap ragyog Talán ha fölszáll, mit látna lenn? Szennye, füstöt, mi szép volt, élettelen. Romba dőlt házakon árvák síronganak, Jaj,nincs már magasröptű gondolat. Riadt tekintetét az égre emeli, Zagyva elméjét hiába rendezi. … Olvass tovább

Gyöngyhaj a szélben ( Omega búcsúztató)

Gyöngyhaj a szélben ( Omega búcsúztató) Fájón pislákoló síró lámpafényben hull a világ könnye az ezüst esőben. Nem száguld már a szél az elhagyott színpadon, keserű lett szívünk-lelkünk az elázott utakon. Hitevesztett húrok kínok közt szakadnak, lelkes, lengő karok a mélybe zuhannak. Hull reánk a gyászeső már, tűzvihar eléget, ahol a boldogságot osztották, most ablakok … Olvass tovább

Az bornak elméjéről

Ki a bornak ízét nyaldossa, sosem légyen seprőben vergődő muslinca, hanem a bor lelkével törődjön, ne a részegség bugyrában vergődjön! A jó bor a jó barát csapdája, akkor csap le rád, mikor bajban a családja. Ha nem vigyázol,kiürül a hordód, mehetsz barát után, nem töltik meg korsód. Ki bort iszik, igaz ember lészen, ki mást … Olvass tovább