Dünnyögés
Bekopogtat a végidő, dünnyög az ember, rébuszokban beszél, toronyát-boronyát hord, mint jégkorszaki szél. Ember az üres hordón feláll és pobedál, lábbal tipor mindent, ördöggel cimborál, nemes célok helyett sörben bugyog az esztelen herebáj. A senkik pufajkája puffan, az aszfaltbetyár sereg bársony-székeibe váj! A bölcs szakállát vakarja, másik gatyáját kaparja. Okos nem tudja, meddig tart a … Olvass tovább