HOL VAGYTOK GELDOFOK?

HOL VAGYTOK GELDOFOK? A baka századokon át, bal-jobbot gyakorol, ha kell,vérét adja, a vigyorgóért, aki neki parancsol. A földönfutók pedig, csak nézik a vesztett romokat, anyák keresik családjukat, gyermekek anyjukat, otthonukat! Az ég tüzes, a lég hulláktól bűzös… a füst,több, mint egy kis gallyrakás, sír a kastély-törmelék, siratja századok puzzle-emlékét, a tékozlás, a mocskos rombolás, … Olvass tovább

Cím nélkül

Míg nem szeretsz valamit vadul, addig e világban csak úgy vagy , akaratlanul… Míg nem tudod, mérged hova szórhatod, addig ne lépj, semmit nem ér szózatod! Míg a senki útját járnád céltalan, a helybentopogást bűnösnek tarthatod, de ha megkérdezed a csillagod, választ a megnyugvástól várhatod! Ha tudsz a hóesésben lámpafénybe nézni, s mélázni a csenddel, … Olvass tovább

Szeretnék látni egy csodát

A jó meleg szobámból, az ablakon át, szeretnék látni egy csodát. Hófehér, csendes tájakon, ártatlan, tiszta, ragyogó havazást. Szeretnék látni egy csodát, kristálypatak csörgedezik zöld tisztáson át, s virágok színezik a dombok oldalát. Szeretnék látni egy csodát, a kék égen, bárányfelhők között, nevető nap fénylő sugarát, S hallgatni egy angyalkórus dallamát. Látni akarok egy csodát: … Olvass tovább

Maréknyi föld

Otthon az ősz bús sírok közt citerál, göröngyei az idő kerekét meg nem akasztja… Állok várakozón, a percet vallatom, a bánat csöndjét magam monológja marja. Szeretteim, még itt voltatok, mintha most lett volna… ki kicsodát búcsúztatott, soroljuk, soroljuk, egymás szavába vágunk. De jó, hogy voltatok! Hát mi sem lennénk, de még az őrült filozófia sem: … Olvass tovább

Vezeklés

Anyám, nem írtam verset neked, mikor éltél, nem dicsértelek senkinek, mint minden szokás szerint… nem sirattalak, nem fogtam ráncos kezed, pedig szeretted volna… szeretted volna, hogy ott legyek, utolsó órádban,hadd legyek még a gyermeked! Milyen bűnt követ el az ember, mikor saját útjának nekivág, és próbálja a szeretet terhétől szabaddá tenni önmagát? és téged is … Olvass tovább

Egymillió fontos…

Volt egyszer ,valahol, hol nem is, volt egymillió fontos hangjegy is… volt olyan, hogy mindent eloroztak, hogy milliókat sárba, hamuba tiportak… Voltak vérbefagyasztott nemzetek, voltak test- és könyvégetések, voltak emberhez méltatlan jajok, és földbetiport ártatlan angyalok! Egymillió golyót ígér most a gonosz, csecsemőket is halomra lőve, nyíltan pofánkba vigyorog, az emberiség megszégyenítője! Újból égetnek könyveket, … Olvass tovább

Múlt és jövendő

Mi kell ahhoz, hogy szikra gyúljon. Lángot, tüzet gyújtson, s megmaradjon, Bölcs elméből egyszer kipattanjon, Századokon át élénken lobogjon? Mi kell ahhoz, hogy a magyar néven szívünk elszoruljon, ahhoz, hogy állva sírjunk,aztán mindenki leboruljon, hogy nemzetünk imájából mindenki tanuljon, és a józan ész győzzön e világon? Jókedv kell, bőséggel telve, hit a jövőbe, e csodás … Olvass tovább

Trágyából fakadó békevers

Trágyából fakadó békevers És szól az Isten: Ti barmok, ha békét akartok, most vonuljatok, de fegyvertelen, a gonosz ellen ne legyen nyilatok! mondjátok inkább: Ide lőjetek , hagyjátok az ártatlan gyermekeket… Ti,kik páholyban ingyen ültök, világok népe fölött tömörültök, ti,kik a világ szemetét keresitek, de a mocskot fel nem ismeritek, ti, kik ott hajbókoltok, ahol … Olvass tovább

Evolúció

Evolúció Kitör a vulkán, kitör a gát, kitör a birka,kitör a ménes a karámon át, kitör a falon át az elmebeteg társaság, kitör a szabadnak mondott vadvilág, kitör a káosz, a gonosz várja az anarchiát… Csak nézem,mivé válunk, létrát látok, felfelé mászunk… a fokok fogyóban, és egyre apróbbnak látszunk!

Bár lennék…

bár lennék buta a bölcsek között, bár lennék bölcs a butaságom mögött. bár lennék mindentudó, de minek, barmok közt észt osztó mindenkinek? inkább lennék elcsitult vihar, csendben alvó csecsemő, ki békét akar. bár létem porában voltam valaki, most lefekszem, mert ma sem lettem senki. 2022. jún.

A teremtés koronája

A teremtés koronája Szállna már a fagyos madár, Szárnyait melengeti a nyár. De tollából inkább könny csorog A bérceken már nem az a nap ragyog Talán ha fölszáll, mit látna lenn? Szennye, füstöt, mi szép volt, élettelen. Romba dőlt házakon árvák síronganak, Jaj,nincs már magasröptű gondolat. Riadt tekintetét az égre emeli, Zagyva elméjét hiába rendezi. … Olvass tovább

Gyöngyhaj a szélben ( Omega búcsúztató)

Gyöngyhaj a szélben ( Omega búcsúztató) Fájón pislákoló síró lámpafényben hull a világ könnye az ezüst esőben. Nem száguld már a szél az elhagyott színpadon, keserű lett szívünk-lelkünk az elázott utakon. Hitevesztett húrok kínok közt szakadnak, lelkes, lengő karok a mélybe zuhannak. Hull reánk a gyászeső már, tűzvihar eléget, ahol a boldogságot osztották, most ablakok … Olvass tovább

Az bornak elméjéről

Ki a bornak ízét nyaldossa, sosem légyen seprőben vergődő muslinca, hanem a bor lelkével törődjön, ne a részegség bugyrában vergődjön! A jó bor a jó barát csapdája, akkor csap le rád, mikor bajban a családja. Ha nem vigyázol,kiürül a hordód, mehetsz barát után, nem töltik meg korsód. Ki bort iszik, igaz ember lészen, ki mást … Olvass tovább

Hátrabukfenc lantra hangszerelve

Történt,hogy a bohóc, bukfencet hányva, lepottyant a porondról a hangszer-raktárba. Ott sorra botlott minden zengő-bongó alkotmányba, mígnem egy kecses nyakú lantba nyeklett lába. Úgy belezúgott e csodás húrkavalkádba, közönségét elfeledve,belecsapott víg dalába: Hej, mit nekem e sivár bohóc-létem, világhírű lantművész leszek még a héten. Csapkodta veszettül a zengő húrokat, közönsége dőlt a röhögéstől, hallván a … Olvass tovább

Hazám, te örök

Ott születtem, hol a sugat több ágra szakadt, s görgetett csörgőhangú kavicsokat, hol hegyek-völgyek dédelgettek, pázsitos tisztások átöleltek, erdők, berkek gyermeke voltam ott, ugrattak sáslepte zsombékok, futásra hívtak a siető patakok. Ám nincs két hazám,csak egy, hisz a vándornak sincs két szive, bár szétszabdalták kapzsi kezek, hű véremnek hétszeres az ereje. Ha parány lett is, … Olvass tovább

Tétován…

Fűszálon remegő, hajnal harmata, mint gyémánt a kapzsi tenyérben, lyukat fúr a tűző homokban, s eltűnik a forró délben. Tüzes tarlók tetemén, vizes lajt délibábja libben, szomjában pusztul a remény, álom-babérja sehol sincsen. Vörös kéjenc száguld tűzszekerén, nap mint nap fényt öl az éjszaka, perzselt csillag lett az ég peremén, minden vágy szétszalad tétova… És … Olvass tovább

Érted élni

Előttünk magas hegy tornyosul, a szakadék már nem riasztó mélység, átugorjuk,semmi kétség s a hegyet megmásszuk konokul. Agyam millió gondolatot szül, bárd a karom,gyémánt akaratom, izmom íjként megfeszül, ha csak nevedet hallom. Mert csókkal bekötöd szemem, ha egy gonosz ág belevág, ereimben többlet-vér kereng, mert belédolvadtam, mindenem!

A költőről

Az igaz költő nem kérkedik, szívében nem hordoz haragot, száján sosincs hangos szitok, nem irigykedik, nem gyűlölködik. Az igaz költő jóságból van nem tipor soha lelkeket, szívében ott lakozik a szeretet, ha sértés éri, megbocsájt nyomban. A költő lapját bámulja bambán, pennáját hegyezve,csak ül, mint vak kotló a záptojásán, s várja a múzsát rendületlenül. A … Olvass tovább

Fázom

Fázom,mert nem vagy itt, jégcsapok az emberek is halálra fagy a szó, a kép, álomkönnyeimbe a hajnal beletép. fázom, mert megverték lelkemet, a sok hazug szó élve eltemet. Ha legyőzöm a mát, a holnapot már melegnek érzem, mert veled vagyok.

Himnusz a Nőhöz

Te, aki arra születsz, hogy szülj, s a szenvedésre készülj, ha gyönyört ölelsz, te, aki a ránk eső-rész-poklot is hordozod, és nem szabad mondd hogy jaj! mert hogy másnak is fájjon, nem akarod. Te, aki eltekered a vekkert, mert tudod: a hajnali szó ébresztőnek édesebb, te, aki dologgal kelsz és fekszel halvány lámpafény mellett, mert … Olvass tovább