Bilincsben

Véremben él a találkozás öröme első csókod, mint vallomás szívemre tekeredett Vénám ordítva kéri az érzelmeket, mintha két kezed belém heroint fecskendezett. Rab vagyok, láthatatlan bilincsben fetrengő rab, léted heroinjának rabja. s most, hogy egy napja nem láttalak görcsös csontok hullanak elém… agyam lenn jár egy agyagréteg alatt körmöm kavicsokat karmol le a falról, testem … Olvass tovább

Tavaszi akkordok

Álombéli virágok bújtak ki a földből a mező szivárványtengeréből darazsak csókolják le a bódító nektárokat. Feszesre gömbölyödik az égbolt, vásznán ott lobog a tavaszi zászló, mitől téli sebeink hegednek, szívem pacsirtákkal karcolja az eget, s lüktetése szárnyrakapott ritmus, erei örömgyökerek, mik jóságodból újjáélednek. .. Ablakomon csapkod az eső. Az út összefoltozott rongydarab… Porzik a tető … Olvass tovább

Ó, tavasz

Tavasz, te bolond vérkergető lüktetés, te karókat begyökerező erő holdfény suhanáskor költsd fel őt, mutasd meg erőd, csókszagú levegőd, szeled bőrbizseregtető balzsamát, dalod ártatlan-röpke fecskeszavát… meséld, hogyan pusztítasz ó, te teremtő tavasz, csókoktól zsibbadt réteken dombok közt álmodom, s hamuban, kínok közt ébredem, ó, tavasz engem eltemet mostmár a szerelem…

Láncversek

Oly nehéz Oly nehéz a nap sugarait rács mögött csókolni a sírhantok szomorúságával oly nehéz galambszárnyat álmodni… oly nehéz szerelmet s parancsszavat egyszerre szenvedni…. Tánc érezzük a szelek forgatagában, miként szakadnak eddigi rabságom rút csörtetői öröm-áradatban felszabadulok, a félelem mégis rámszakad: netán, szemed máson megakad Féltékenység Nem mondom soha, hogy szavad egyetlen hangja is hamis, … Olvass tovább

Egy új mező felé

nem hamis már tavaszom hisz kibomlott rügy vagyunk mi ketten új mező kacsint ránk aranyom, a hínáros mocsár eltűnt mögöttem szabadon szárnyalunk a térben a zöld fű szerelmünket kéri pajkosan futunk egy új mezőben az ég mosolyogva nézi daloló virágok közt kezedet fogom virágszirom-ajkad kibontom mint nektár-éhes hű darázs egyszerre lobbanunk, mint alvó parázs a … Olvass tovább

Álmodjunk

Álmodjunk arról, hogy szabadok vagyunk, madár-szívünkkel az égen szárnyalunk vagy arról, hogy akkor hallgatunk, mikor mindenki ugat, vagy hogy csúf időben mi űzzük el a viharokat, kezünkben tartjuk a napsugarat vagy hogy csókjaink mindig éljenek, de láthatatlanok legyenek, álmodjunk tavaszt, éneket, szelet, mely parancsoktól messze visz, álmodjuk csak azt, hogy szeretlek, s szeretsz, hogy vállalunk … Olvass tovább

Lettél volna…

Ha lettél volna sziklába szorult fájdalmas ,büszke fenyő, de nem törmelék a kérgeken, kit minden burján benő! Ha lettél volna sírongó madár, kit anyja csőréből epedve etet, de nem perzselt szárnyú lepke, kit a szél kénye-kedve kerget. Ha lettél volna útszéli sáros bot, kit boldog koldus megtalál, de nem névtelen a semmiben, kit minden pénzsóvár … Olvass tovább

Sírtál

Te könnyes gyöngyvirág te, ki mindent feláldoztál a boldog percekért mindent megszégyenítve hozzám elvágtattál, gőzfüstű öreg mozdonyok hátán te, aki megöleltél, megcsókoltál nem bántad, arcom nem a régi hogy hányan bámulják katonaruhám gyönyörűségeddel mindent beragyogtál, az utcákat, boltíves zugokat… a parkban özön-csókkal betakartál, te vagy a hős, és az is maradsz, és ha sírsz, akkor … Olvass tovább

A Karácsony színei

PIROS a színe a Karácsonynak, a dobogó szívnek, az igaz szeretetnek, a lobogó tűznek,  a gyertyalángnak, a jó szónak, az ajándéknak, a forró ünnepi láznak.   FEHÉR a színe a Karácsonynak, az égből hulló kristály-hópehelynek, a hófehér lepel-tisztaságnak, a didergő zúzmarás tájnak, az ártatlan maszületettnek.   ZÖLD a színe a Karácsonynak, a pompás fenyőfának,a jó … Olvass tovább

Hagyd mégegyszer…

Hagyd mégegyszer, hogy szépségedről daloljak, de ne mondd soha, hogy meguntad… drágám, már nem tudom milyen virág is lehetnél, hisz minden nevű voltál szebb a gyöngyvirágnál, már nap sem lehetsz, mert már voltál, a holdat, a csillagokat rég megszégyenítetted szépségeddel, másképp kéne daloljak neked, …egy szebb világban, mint az, ahol új hasonlatokat keresek.. talán megtudnék … Olvass tovább

Boldog tél

Háztetőkön kacagott a nap miket gyéren takart el a tél, s az alkonyat ott ült már az ölünkben korán, nevetett a lég, s az ég, pedig nem csúszott a szán… de a jégvirágok fagy nélkül is kibomlottak, örömünkben egyszerre estünk el a patak szegényes jegén néztük a téli teliholdat az ég estszemén, mert hó nélkül … Olvass tovább

Messzi karácsony

Téged akarlak, mondd ,mit kiáltsak, Boldog Karácsonyt kívánjak? Csak úgy ,mint bárki másnak? Ó, míly gyötrő e sok leírt némaság, Bár lelkem hangos, torkom nem kiált… Csak merengek,s égek ünnepelni, csillagszórókkal ,gyertyákkal lobogni, Sírni ,csak sírni,de örömkönnyem hull, a távolból tudom,hogy életünk hosszú, boldog ünneppé alakul! Légy boldog , ó, csillag, örvendj a Karácsonynak!

Csermely

Keressük a fakadó forrást, Hegycsúcson ,sziklák között… Neve nincs még a folyónak, De mindenki tudja, létrejött! A csermely, ahonnan elindul, egy rejtély…amit görget, sziklakövet, a ház alapját, az ősi tűzhelyet, az angyali szülői szeretetet,, mind_mind benne van egy piciny érben, ahonnan érkezett! Senki sem tudja, a nagy folyam, miközben hegyeket mozgat, honnan érkezik ,kutatják, keresik… … Olvass tovább

Hangodra várva

fagyos magányban, ó a hangod fülembe csendül, és muzsikál, mint gyöngyforrás csöppjei, édesen, mint lépesméz hatszögű részei , eltipor minden sötét hangot, bár harmat-gyönge, mégis nekem bomba-robbanás! messze vagy a drót végén, ám lelkem magnószalag, suttogásod is rögzíti és fülembe csendül első varázsszavad, csak hiányzik édes ajkad és az nagyon fáj…szétszakítanak…pipipipipi 75. dec.8. Beszterce 3 … Olvass tovább

Áfonyák

Áfonyák alacsonyságát figyelem… mily lenn megterem a vándort tápláló földi manna ,édes szürkeségben, árnyékbús-szerényen… Megalázva érezd most magad, te nem vagy csenevész áfonya, de hazug, méregbogyó szavad ál-táplálék, ingó tév-rév vándort, élet-szomjat kiirtó keverék, útban lévőnek, a napnak vad alkonya 74. aug.17. Pádis

Újjászülettél, tudom (Belényes)

Újjászülettél, tudom, habár vén korodban nem láttalak, de nevető fiatal arcodon látom, miként virul a nap. Fekete vized egy nap alatt megszoktam, az otthoni Körösnek makettje, ezt még nem tették oly nyűgbe, Az utcáknak váradi a hangjuk, csak a piacon idegenkedek áfonya, gomolya, sültek… az első falat meghozza kedvemet. Este fényeső Nyári-kert, a klubban rockban … Olvass tovább

Csupasz boldogság

Merengünk mind a ketten… és reszketünk a szerelemtől az öröm kivette az erőt térdemből, testemből. nem tudom, mit tegyek veled, te ékszernél ragyogóbb, te világ-gyönyörűség, a nap megvakul, ha belenézel, örülök neked. Az örömtől sírok, mint őrült és jólesik, mint kisgyereknek ha elesik és felölelik, a szomorú őszi tájban ahogy arcod meglátom, szívem megtavaszodik, halálra … Olvass tovább

Magány Szalontán

Nem vagyok szutykos autóstoppos, hogy poshadt árokban aludjak, kétujjnyi csikkre sem vadászok, de belealudtam parkodba, derűlepte éjjeli levegődbe, ó, Szalonta! A nyári kertből szivárog még a Love-Story, csárdás hóra de felébredek egy ismerős, de idegen hangra, szóra Tán csak nem Arany? villámlik agyam, csak nem a Tetemre hívás-t valaki szavalja ? Vagy Kossuth akarja elűzni … Olvass tovább

Őszi sirató

(éreztem számban édes csókod ízét torkom fojtogatta, harapdálta a kegyetlen feszültség: láttalak, ahogy a tűzhely fényénél pongyolád lobog, éreztem finom étel ízét, mit együtt ettünk egy csorba, zománcos kistálból és nem akartam elhinni, hogy melletted vagyok, de milliárdnyi perc, mit együtt töltöttünk, az agyamban lobog) aki elrabol tőlem elátkozom, elátkozom, könnyekkel kiáltok, mindent átkozok, az … Olvass tovább