Szerelem -placebó

Szerelem -placebó Aki azt hiszi ,a szerelem egy játék, nem fogja fel ,míly hatalmas e szó, hogy egy mozdulat, egy jel nem hiábavaló, s nem érzi, az őszinteség míly nagy ajándék. Kalandok sora mind-mind placebó, mészporból kevert hatástalan gyógyszer, lélekbúvárok elmondják majd egyszer, mennyit nyom a latban a sok hazug szó. Keresi az ember a … Olvass tovább

Borzongás

Borzongás Éreztél már borzongást, mi végigfut a hátadon, lábadon, karodon, ha megszólal egy orgona, akár popzene, akár komoly? Éreztél már borzongást, ha egy festmény előtt állsz, vagy egy délceg szobrot látsz, álltál már egy kővár alatt, mit őseink összeraktak,s megmaradt? Láttál már ember-alkotta csodát, hallottál már örök-verseket, mik megszaggatják szívedet, ne szégyelld a borzongást, mert … Olvass tovább

A jóság virágai. 1. Fejezet: Földreszállottak

Apám istenfélő ember volt. Ezt sosem értettem ,mert mindig azt hangoztatta, ő nem fél semmitől. A fronton a robbanó aknáktól, az ágyúktól ő nem ijedt meg ,mesélte. De akkor miért fél Istentől? kérdeztem kiskoromban ,de nem kaptam rá értelmezhető választ. Isten nevét hiábavalóan szádra sose vedd!-mondta gyakran, amit elfogadtam . Alig voltam ötéves ,mikor szürkületkor … Olvass tovább

Légben

Légben Üres a fejem, s légben lebeg gondolatom, a múzsa jön, de cserbenhagy agyam, füstként elszáll s nem marad, csak korom, elátkozom korom, s hibámat hol keressem, nem tudom. a lég telve ötletekkel, felvágyok, hogy egyet is elkapjak, de csak üresen lebegni tudok a mindennapok szennye készakarva rám folyik, ó, mily fájdalmas, hisz bepiszkítja lelkem, … Olvass tovább

Éji csend

Éji csend torzszülött fák lebegését nézem az éji csendben, gyászos karjait harapdálja a holdsugár, magánytól lombtalanodnak a búskomor fák.. meghal az ősz- varázs… eltűnik a csókkalfűtött mikroklíma édes, haj-borzoló őszi szellő… a messzeség elorozza! a csend sosem kínzott, de hiába gondolok léptedre, holt ág koppan a kövön, mert messze vagy… a csend sosem fájt ily … Olvass tovább

Kiűzném…

Kiűzném… Akár az éjt is kiűzném fészkéből, a bolond-csendes várost szó-sortűz alá venném szívem szeretetéből, akár a hajnalt is széttépném, vörös vérszagú cafatokra szedném, félreverném a néma harangokat akár letipornám az ébredő álmosokat szál-nadrágba bújt ijedt sorban állókat akár az éjt is kizárnám borzas udvarából akár szétszaggatnám a csillagtalan eget… vagy földet tipornék, mindent lezúznék, … Olvass tovább

Álmok a kuckóban

Álmok a kuckóban Álmodtam azt, hogy jövök sűrű hóban, s egy állomáson futok, hogy ölembe kapjalak, összecsókoljalak, mint unokákra büszke nagyapó, csak sokkal vadabb, s nem hagyom neked hogy megtiltsd, szerelmemtől elolvad a hó álmodtam hó nélkül ugyanezt, hogy várni fogsz, mozdonygőzt vagdos az ember-tömeg s nem törődtem senkivel, csak lássalak, s a rengeteg csókot, … Olvass tovább

Ragyogj

Ragyogj Szeretett csillagom, hogyan élsz te most? felhők felett vajon kinek ragyogsz? álmodsz-e még le a földre, emléktépő messzeségbe, gondolsz-e még éji hangra, szívettépő víg kacajra, csókok közti szendergésre, halk harangtól ébredésre? Te csak ragyogj! Felhőrésen majd csakis felém mosolyogj! 74.nov.16.

Tóth Gusztáv A jóság virágai – 10.fejezet. A böllér

November elején már csóválta a fejét: -Nem tudok vállalni semmit, teli vagyok télire vágással! -De gyere mán el, Miska,csak egy malac van az ólban,dílre vígzel ! -Há\’ hogy gondojjátok, dílig nem megyek,kár az időír\’ -De nincs mán mivel etessük,a családnak is kéne télire valami ennivaló! -Hadd nőjjön még az a malac, majd mikuláskor! Azzal megigazította … Olvass tovább

Harc

Harc I. Tudom, te egy napon születtél a békével, az emberek régóta égetik a fegyvereket, de csak a hazug szavak árnyával… a békegalambok hiába szárnyalnak, számtalan, ha ég a világ, s dübörgő lángjával, leégeti szárnyukat. II. eldobni a fegyvert, azt kiáltja a világ, de mit ér a szó, ha hiányzik a tett? kinevetik az igaz … Olvass tovább

Tenger

Tenger Csillagok szép álmok szép lányok tengere volt mindig a göndörödő álmom, hányszor álmodtam tengerbe a napot álmom sirályokkal szárnyrakapott akár északi széllel is, hullám-árkon mint vad csikó bogárzott… most álmok után, itt vagyok könnyek ürmök rőt átkok tengerén örülni nem tudok, hiába nézem a felkelő Napot. az ég peremén átcikázik neved, megbántam régi álmomat, … Olvass tovább

Hangok

Hangok Te júniusi cseresznyével született fehérség, nehezen, de vidám virgonc, te, aki féltél, hogy felkap a férfi-éhség, ugye, elhiszed, hogy csőszöd vagyok, tolvajt kiáltó hangom szirmaid őrzi cseresznyét érlelő napsugárig… Egyetlenem, te, ki eltűröd kezem, mint vadul bolyong titok-testeden, várod ajkadra ajkamat, amint merészen kutat édességed után, felfalom cseresznyét ígérő hangodat, s állok, dermedten, bután… … Olvass tovább

Tavak gerincén

Tavak gerincén Tavak gerincén megborzong a nád ott kóborlok magányosan, s az ég rám fekszik gyászosan s a Hold nem mutatkozik csakazértsem, haragosan… A Föld gyászol, vele kőszén-tavak buzgón engem is biztatnak, de gondolatom felidézi habfinom testedet, bőröd lobbanása lehelet-lelked tisztasága ott lebeg, mint sarki fény az éjben… a Föld gyászol, lehet, engem figyel Ámor, … Olvass tovább

Reszket az idő

Reszket az idő Akár a lég a harangzúgástól úgy reszket az idő… az idő: ellenfelem egyhelyben látszik rezgeni, mint acélpenge, szorongástól átforrósodott idő halálba kergető csúf tiktakkolás, óraszerkezetek meghazudtolója, távolléted végtelen mértékegysége az idő tengelyén, hatvan perc, érted ezt? hatvan perc… a semmire várakozás tehetetlenségem fárasztó izzadtság, az idő, mely karodban volt, víg barát, bár … Olvass tovább

Köd

Köd Úgy eltűnök, mint a köd… Álljunk meg, emberek, senki nem vagyok? kinek lépte nem hagyott nyomot? beszélni nem akarok, újjászülettem, de hangomra zaj csapott, ki várt is reám, otthagyott csapot-papot hazug szavakból tör fel az ébredés köddé válni nem akarok! majd jön a napsütés! miért mázoljátok festékkel kékre az eget, ha a ti egetek … Olvass tovább

Könnyek és csókok

Könnyek és csókok Mondd meg nekem, miért sírtunk, mikor minden akkor volt nevetnivaló? mikor épen élek, a testbeszédem mondja, hogy ép minden részem és nem vagyok fatuskó! és mi mégis sírtunk, mert éreztük, nevetni rosszabb, sírni jó… Akkor szerettem volna megvetni minden marha drámát, a nagy bánatból faragni komédiát, s élvezni a táncot, mint anyatejet, … Olvass tovább

Csókok, ének, bor…

(mottó: \”Csókoljon meg engem az ő szájának csókjával, mert a te szerelmeid jobbak a bornál\”… Énekek éneke ) Csókjaim millió helyen értek, érzéseim szívembe beletéptek, akár vihar a fába: szenvedtem sokat érted; fagyrakötött ebként vonított a seb, Te részeggé tettél engemet, szerény dalaim erőtlenek neked, hogy úgy lángoljon szíved, mint enyém,ha eped! de csókodnál nincs … Olvass tovább

Ha te tudnád

Ha te tudnád Ó, ha te tudnád miként zajlik szívemről a bánat, ha látlak akár tavaszi folyóról a jég, szememből elröppen minden hamis kép csókodtól, mi ajkamba beletép Ó, ha te tudnád, éjjel hó a takaróm, álmom csak veled kóborol, de nélküled ébredek, lelkemben érzések vad jege honol, Ó, ha lenne szó, mi napsugárként ragyog, … Olvass tovább

Bilincsben

Bilincsben Véremben él a találkozás öröme első csókod, mint vallomás szívemre tekeredett Vénám ordítva kéri az érzelmeket mintha két kezed belém heroint fecskendezett Rab vagyok, láthatatlan bilincsben fetrengő rab léted heroinjának rabja. s most, hogy egy napja nem láttalak görcsös csontok hullanak elém… agyam lenn jár egy agyagréteg alatt körmöm kavicsokat karmol le a falról, … Olvass tovább