Ha te tudnád

Ha te tudnád Ó, ha te tudnád miként zajlik szívemről a bánat, ha látlak akár tavaszi folyóról a jég, szememből elröppen minden hamis kép csókodtól, mi ajkamba beletép Ó, ha te tudnád, éjjel hó a takaróm, álmom csak veled kóborol, de nélküled ébredek, lelkemben érzések vad jege honol, Ó, ha lenne szó, mi napsugárként ragyog, … Olvass tovább

Bilincsben

Bilincsben Véremben él a találkozás öröme első csókod, mint vallomás szívemre tekeredett Vénám ordítva kéri az érzelmeket mintha két kezed belém heroint fecskendezett Rab vagyok, láthatatlan bilincsben fetrengő rab léted heroinjának rabja. s most, hogy egy napja nem láttalak görcsös csontok hullanak elém… agyam lenn jár egy agyagréteg alatt körmöm kavicsokat karmol le a falról, … Olvass tovább

A lélek fáj

A lélek fáj (Árpád fiam búcsúztatójára) Ha a lélek fáj, a szívben a vér dübörög, a tüdőben elszorul a levegő, reszketve remeg a csontvelő, az agy nem érez örömöt. És ha a lélek fáj, megáll a sok-sok lekésett vonat, az állomás hiába vár, a kulcs a csatornába csörren, kattan minden ajtózár… és égig nőnek az … Olvass tovább

Indák

Indák Vadszőlők kúsznak felfelé akár egy megfordított villámcsapás kígyó-testük, mint szerelmes szorítás, kapaszkodnak egybe,mert a föld őket egybeszülte… Vadszőlők…testük forradásain egybeömlik a téged-akarlak-erő, az egymást biztatás, törnek a fény felé, mert tudják,lesz nemes ,sarjadó hajtás! 74.máj.29.

Percek halála

Percek halála Kegyetlen óra: minek? Számomra fonákos szerkezet, nem bánom, ha a mutatók állnak, s a számlap körbe-körbe forog… Ha nem vagyok veled, boldogságom órájáról minden perc lepereg. s függök a tehetetlenség kötelén, gyászolom a halott perceket… Órák? Mily csaló időmérők! az embert bolondítják! osszátok újra a számlapot, Veled egy este legyen az időegység legkisebb … Olvass tovább

Lót menekül (első gondolatom a menekülésről)

Lót menekül (első gondolatom a menekülésről) (Mottó: \”Szaladj el, tartsd meg a te életedet, hátra ne tekints és sehol a mezőn meg ne állj, ama hegyre szaladj, hogy el ne vessz!\” MózesI.19.17.) Arany-szavak, ékszer-csillogás napokat pusztít a robbanás… a föld begubózik, gubancolódik, magába roskad a bűnös rohadás… elveszni látszik minden, a légy a pókhálóval, a … Olvass tovább

Mert

Mert Nem kívántál, mert eljött az ősz, mert a nappal nélkülem rövid volt talán érzem, szíved megfagyott, beteges lett csókod, mint hulló levél a fán nem volt igaz a csókod, mert elmúlt a nyár mert úgy gondoltad, lelkemmel én is sántítok. szíved megfagyott mert az ősz megölte a napot, mert, mi nekem örök emlék, neked … Olvass tovább

Megfejtés

Megfejtés Mostmár mindent tudok! boldog vagyok, hogy ennyi az egész Mostmár tudom, a rabláncokat kezemre raktad próbaként s most, hogy hallod hangomat ugyanúgy csengeni, látom, örülsz. Kiálltam a próbát. Boldogan iszom a levegőt s szétverek minden ál-teóriát, mi annyira meggyötört: Kiálltam a próbát! 74.máj.17.

Álmodj velem.

Álmodj velem. Nézem a csillagmintás eget, hunyorgok… a hold szakállat ereszt… a csillagok szemembe szúrnak vadul, álmatlanul… de gondolatom csak ott jár, hogy talán rég elaludtál , . ártatlanul Gondolatom szálai ágyad ringatják, egy Hendrix-szám ritmusát az éjbe karcolják, s bár tudom, alszol mint egy fejedelem, mégis elkiáltom: Álmodj velem! 74.máj.13.

Aki azonos a tengerrel

Aki azonos a tengerrel Színarany vagy te, mint napkeltekor a tenger dalod kagylóból dudorászó szellő, hatalmadban tartasz, mint rabot őrző , csókod tengernyi cseppje sem elegendő, titokzatosságod sötét éj-tengere, szavaid szemedben úgy csillog, mint a tengeri ég összes csillaga, karod oly erővel ölel ,átfon, mint éji hullám a fodros parton, félek, mint játszó gyerek a … Olvass tovább

Ébrenlét

Ébrenlét Ahol megtaláltuk életünk örömét, oda tegyük le együttlétünk emlékkövét, haverok! Ott látsszon benne minden: foci, ablaktörés, pohárcsapkodás, éji ébrenlét, incselkedés, verekedés, haverok! Hogy szív-emlékszobánkra sose nőjjenek lakatok! A feledés nem mindig jó dolog, haverok! Tandem-bicaj, tehéncsorda találkozás… a tehenek szarva csak az új inget szúrta át… a sok húsvéti locsolkodás, falra tojás dobálás, lássuk … Olvass tovább

Addig élsz…

Addig élsz… Körülötted a boldogság kútja szomjas lelkekre talált. Tiszta szíved kinyílt, mint tavasszal a szerény hóvirág, minek oly egyszerű a titka: fagyos téllel dacolva, előbújik, fejét lehorgasztva. A boldogság kútjához te tudtad az utat, félretettél mindent, hogy másoknak is mutasd. Gyermek-játékos szívedből mindenkinek jutott, a sajátod sokszor nem számított. A jókedv, a tánc, a … Olvass tovább

Mérleg

Mérleg Nem mondtam soha, ki vagyok, inkább kérdeztem százszor, de csak önmagamtól, le nem torkoltam sem vadat, sem okosat, ha mondták, ki vagyok… pofonok elé nem állítottam senkit, csak magamat! Találtam olyat, ki zajt csapott más miatt, s rosszáról hallgatott, ki hazug szóval hőssé vált mások előtt, ki mások bukásától kapott erőt- találtam embert-nem ismerőt, … Olvass tovább

Napkelte

Napkelte Aranyhajaddal felgyújtod a tengert, erdőtűz recseg-ropog a hullámokon… lángol a víz – olthatatlan, nézhetetlen pedig csak homlokod törte meg a ködöt megsértődik a horizont, lángol ő is, tengert izzad, verdes a hullám, visszaesik, sugaraddal mellbe szúrtad. hunyorgok, csókolnám homlokod, tudom, hogy rád nézni nem lehet, tenyerembe fognám az arcod, de szemembe szórod a tüzet. … Olvass tovább

Felébredek

Felébredek Sokszor az ember nem hiszi az igaz szót, kimegy a piacra, venni hazugságot egy fél kilót, az ember kételkedik, úgy a zajban, mint a csendben is, nem hiszi el a város kegyetlen zaját, és meghazudtolja a temetők csendes moraját… inkább elhiszi, hogy már nincsenek emberevők, s a halottak fel nem támadnak, mert már túlzsúfolt … Olvass tovább

Semmin…

Semmin… Nem gondolkodom már semmin sem, eltűnődöm hát mindenen, az életen, a létemen, a seholsincs semmiben… Amim volt,az aranyom, porrá vált az ugaron, maradna tán még maradék, legyen a szélnek hordalék! A kincs ,a gödrök rejtekén, mily verejték e föld színén, nem találják keresvén, bár ott van a percek tenyerén! Ujjainkkal órát állítunk, de visszahozni … Olvass tovább

Mérleg

Mérleg Nem mondtam soha ,ki vagyok, inkább kérdeztem százszor, de csak önmagamtól, le nem torkoltam sem vadat, sem okosat ,ha mondták, ki vagyok… pofonok elé nem állítottam senkit ,csak magamat! Találtam olyat ,ki zajt csapott más miatt ,s rosszáról hallgatott, ki hazug szóval hőssé vált mások előtt, ki mások bukásától kapott erőt- találtam embert-nem ismerőt, … Olvass tovább

A csend zaja

A csend zaja A csend zaja akkor tör reád, mikor elnémul körötted a világ. Hallod a bennső bénaság zaját, és érzed a hangok megszűnő átkos moraját, a végtelenség zúgó-lüktető sajgó siramát… érzed szádon a kimondatlan szó megfagyott bűvös-gonosz áradatát… és lassan megérted, a csend lett legszentebb értéked, mert a zajnál jobb a szótlan némaság! De … Olvass tovább

Nem éltem meg…

Nem éltem meg… Nem éltem meg azt a szép időt, mikor hangod már kertemben kószált s kutyasövény lett volna a nagykapu, s elűztek onnan, hol hozzád a gyalogút rövidebbre átvált, a tiszta hajnal, mely rám várt, álmomban gazdag harmatú, most tőlem bőszen messzefut… Nem éltem meg azt a szép időt, mit előre ketten kifaragtunk, s … Olvass tovább

Könnycseppvirág

Könnycseppvirág Örök-virágot szeretnél, mely életeden át vezet, válogatsz, magad sem tudod, melyik szép, melyik tartós, melyik illatos… de tudd meg, a vak válogatás mindent eltemet! te, ki vágyod a szeretetet, virágról beszippantani a szépet, lásd meg, kérlek a könnycseppeket, mint legszentebb, legőszintébb virágot, a viruló rétet! 74. okt.21.