Tóth Gusztáv Nem éltem meg… Nem éltem meg azt a szép időt, mikor hangod már kertemben kószált s kutyasövény lett volna a nagykapu, s elűztek onnan, hol hozzád a gyalogút rövidebbre átvált, a tiszta hajnal, mely rám várt, álmomban gazdag harmatú, most tőlem bőszen messzefut… Nem éltem meg azt a szép időt, mit előre ketten kifaragtunk, s … Olvass tovább
Könnycseppvirág Örök-virágot szeretnél, mely életeden át vezet, válogatsz, magad sem tudod, melyik szép, melyik tartós, melyik illatos… de tudd meg, a vak válogatás mindent eltemet! te, ki vágyod a szeretetet, virágról beszippantani a szépet, lásd meg, kérlek a könnycseppeket, mint legszentebb, legőszintébb virágot, a viruló rétet! 74. okt.21.
A jóság virágai (gyorsolvasást gyakorlóknak-folytatásos rege -regény) 9. fejezet Vízbefúlt ember A mindenki által mélyentisztelt állomásfőnök, büszkén hordta uniformisát, büszkébben, mint egy rendőr, kifényezett gombokkal, tányérsapkával a fején, ő volt, akivel bárki szívesen elbeszélgetett. Éjszakás volt mindig, a vagonok kerekeit végigkocogtatták, a jó csengést hallgatták. Kicsit aludt otthon is, de az állomáson, két szerelvény között, … Olvass tovább
Ígérd meg Ígérd meg, hogy nem kötsz belém, ha elázott ezernyi aszfalt, mert egyszer akár le is fagyhat Ígérd meg, hogy nem unod meg napomat, sugaram helyett nem kívánsz fagyos havat. Ha hallod hársat-hasító hangomat, ha látod görcsös kínomat, vérző ajkamat, örök-földet szorító markomat, ígérd meg,soha el nem hagysz… 1974
Abszurdum (Kohoutek üstökös \’73. márc. 7.földközelben) Te nem tudnád hozni a Kohouteket a Földhöz közelebb, hogy tudós-kezek kiragadjanak egy kőzetet… Te nem tudnád megállítani a Napot hogy szíved ne legyen jégcsapos sem az időt, hogy egyetlen csókom tartson egy hónapot. Tudnál-e szeretni engemet? Még akkor sem, ha visszahoznám a Kohouteket Neked? 74.máj.29.
Kabát A külsőd csak egy kabát… fogasra felakasztod, koldusnak átadhatod, szemétre kidobhatod, de, ami benned van, ha másokkal megoszthatod, már nem számít a kabát! aki lelkedbe belelát, az lehet akár igaz barát! Nem mindegy, hol találod az igazi megnyugvást, de egy biztos, csak ott, hol semmit nem takar kabát! a lélek kapuja akkor nemes, ha … Olvass tovább
Szeressük a Napot Nézd a tüzes taligakereket miként gyújtja föl az eget örömre hangolva minden reggelünk, miként úszik az ég tengerén bárhová megyünk, ott van velünk… Szeressük a Napot kússzunk arcunkkal nevetve fényében harapdáljuk örök sugarait, húrok feszüljenek gitárokon maximumig, napot magasztaló dalunkkal az égig. Szeressük a Napot! égető sugarától ne kapjuk el fejünk játékunk, … Olvass tovább
Feltámadt szerenád szívemben sosem volt halott a dalod, még akkor sem, ha szerenádom zárt ablakot kapott… Gitárom húrjai akkor is vaskemények, ha dalom nem szól, csak a szélnek, s a hangjegyek százai ablakodból sárba lepotyognak. De már tudom, ablakodnak nincsen zárja, a feltámadt szerenádom bezsong szív-szobádba. Ballagunk… akár a világon át, mégis itthon vagyunk, Átfogsz … Olvass tovább
Tűz és kanóc Hadd beszéljenek a tüzek, forró nyelvük hadd forogjanak, mint vörös sasok a szélben. Hadd beszéljenek a tüzek hányszor égették szívemet s hányszor hagyták ott lángban, vérben.. s szólaljon meg most a meggyulladt kanóc mely testemben hevül, ordítson velem, embertelenül. 74. jún.4.
Elmerülni Várni egy ajkat mely csókra serkent várni egy szívet, mely tieddel dobban, küzdeni százzal, hogy egy megmaradjon, kérlelni egyet, hogy életet adjon, élni szabadon, gondolatban, nyíltan szeretni mégis titokban igazért szenvedni s nagyobb kínt kívánni s végül elmerülni hirtelen egy örök tengeren. 1974. júl.19.
Ó, szeress Hangom összetört üveg, szavaim születhetetlenek, mert tested melege bőröd simasága mint holmi istenek bitorolják erejét lelkemnek… Csókolj drágám, csillapítsd szívem dobogását, harapd izgatott testem, hogy valami fájjon, ajkamat ne hagyd el ajkaddal kezed meg ne álljon! Adj erőt drágám, s leheletet, hogy még könyöröghessek Neked, szeress, ó, szeress. 74. jún.3. (de nem mint … Olvass tovább
Vízcseppek (láncversek) Tanács Talán a fák is sétálni mennének, kettesben, szerelmesen, ha tudnák, hogy ágaikon holnaptól semmi nem terem. Redőnyök Szobámban kérkedett a sötét, hogy redőny mögött éjjel nincs nála feketébb. Mohóság Egy kiszáradt folyó szónokol az éghez: miért sajnálsz tőlem egy cseppet, ha vizem jó volt fellegednek? Önzés Olyan vagy, mint szomjas kiszáradt tető… … Olvass tovább
Halott emlékek Kérges napok halott hangulata kínoz… mint mélabús csatavesztett vezér sírok a szép napok után! Itt hagytak bután emlékekkel telt fejemben lányok szava röppen kiáltások zöme ugraszt az édes sörösüvegnek, a srácok forró gulyástól hörögnek, húszan iszunk egy fél liter piát húszan üldözünk kutyát mert kiitta a szirupunkat a kunyhónkat, mi ránk borult békepipával … Olvass tovább
Szerelmem Szerelmem vagy, mert szeretlek, szerelmem vagy, mert este csókot adsz, szerelmem vagy, mert tőlem csókot kapsz, s mert maradsz, ha ölembe veszlek. Szerelmem vagy, mikor a víz csobban, szerelmem vagy, mikor meztelen húr pendül, szerelmem vagy, mikor karod felém lendül, s mikor a sötétben gyertya lobban. Szerelmem vagy az élet csúf zajában, szerelmem vagy … Olvass tovább
Akkor legyen… Akkor legyen az igazság köve letéve, mikor a nagy hajszának mindörökre vége! Akkor legyen az igazi fék, mikor már mindenből elég! a rohanás után eljön majd a vég! Akkor legyen mindenre magyarázat, ha majd a réven megfizetjük busásan az árat! Akkor legyen az ember bátor, mikor a pénze már csak maréknyi por! Akkor … Olvass tovább
Szél ballada Kezdetben a szél üvöltve-vonítva, egyedül kúszott a végtelenen át… Fölverte a Tejút büszke porát, s nem nyugodott, míg a Göncölt felborítva, a csillagokat söpörte lapátra… Leérvén a Földre, kóborolt pusztákon át míg meg nem látta az első teremtményt a lányt.. Csókodból tudtam meg, hogy életem öröm-dalát most kell komponálni s csak neked lehet … Olvass tovább
Játék Repülj felém: kitárt karom téged akar! Szívem kiaszott rög de arcod esőcsepp nekem ha együtt játsszuk a szerelem néma játékát… játsszuk azt, hogy rám árvíz emelkedett s te vagy a mentőbrigád. 74. máj.11.
Tavaszi akkordok Álombéli virágok bújtak ki a földből a mező szivárványtengeréből darazsak csókolják le a bódító nektárokat. Feszesre gömbölyödik az égbolt, vásznán ott lobog a tavaszi zászló, mitől téli sebeink hegednek, szívem pacsirtákkal karcolja az eget, s lüktetése szárnyrakapott ritmus, erei örömgyökerek, mik jóságodból újjáélednek. .. Ablakomon csapkod az eső. Az út összefoltozott rongydarab… Porzik … Olvass tovább
Kirohanok az éjbe Messze tőled úgy aludtam, mint kisgyerek, kit rémlátomás kísért: még soha nem aludtam veled, de agyam oly kapkodó képet kever éjszakám lidérc-fényköreibe, hogy csakis téged követellek! Ó, hol vagy édesem? Vaksötét, hová rejted őt, hova viszitek ti zilált hajú fák, hová, ti csillagok, kik mindent láttok e földön, ti kóborló szelek kik … Olvass tovább
Két napig… Most két hosszú lomha napig nem látlak, a magány sírógörcsei torkomba harapdálnak, gondolatban mindig itt vagy velem, veled baktatok a sáros völgyeken, hozzád szólok, de szavamat eső mossa el Csak a gondolat éltet, hogy oly sok boldog estét töltöttem veled, s nem tudom, hogyan élnék túl egy hosszabb távollétet mint ez a két … Olvass tovább