Haldoklik a nyár

Haldoklik a nyár Elhasal a nyár a vízen, kölykök gyéren kergetik már a folyót… a Nap ágya arrébb költözött ne nézd oly nagyon a láthatárt hisz, tudom, szíved fagyba öltözött, holnap megfagy a tavirózsa de én várok, hátha lesz majd jégvirág… itt álmodoztunk, hol rezzen most a koraőszi víz, ne mondjuk ki, hogy itt halt … Olvass tovább

Majd, ha erre jársz

Majd, ha erre jársz Majd, ha erre jársz, ne feledj szólni nekem, hogy együtt menjünk a tengeren, ott szeretnék veled lenni, hol a víz nem szól csak úgy, csendesen.. bármikor indulsz, ne feledd, a gyalogösvények vadul kanyarognak, egyedül járni a cserjést? ne higgyj a hazugoknak! Ha erre jársz, ne sajnálj felébreszteni, hisz tudod, csak egy … Olvass tovább

Hold és te

Hold és te Biztat a vacsoracsillag, de tányért nem találok, esti az utca, csábít a lég: a holdfénybe belevágok hiába örvénylik a szó felém, nem vonz a zsivaj, a válaszok elől némán elfutok, csak csókos kapudra vágyok és rátalálok! Forrók vagyunk, hideg a hold, fénye fagyosan karcol, nem érdekelnek, mit csinálnak a csillagok, sem kezünk: … Olvass tovább

Sirató

Sirató Árván merengek, ordító, elázott szememmel a holnap rút magányába sugarak nem derengnek… végzetem, agyammal zavarnám, de begyökereztél, mint sziklába a fák zuhanok élet-alkonyán távolságod kínzón csap le rám… Ti áldott, angyali csókok ne hagyjatok vak magányba, ne fussatok! Karomat kitárom, futásotok csak bukásom, mert téli fagy reccsen a júliusi forróságban, lázas testem vagdalja jégszilánkra. … Olvass tovább

Nem hallottam a Bangla-Desh-t (G.Harrison)

Nem hallottam a Bangla-Desh-t (G.Harrison) Azt mondtad, kapcsoljam be a rádiót, de nem hallottam a Bangla-Desh-t, de tudod, kint eső esett és csúnya volt szavad és éreztem, talán holnap is ez lehet! és tudd meg, egész éjjel fájt mindenem, vizes volt a párnám, kegyetlen-rosszízű volt utolsó csókod, mit nem adtál és nem érdekelt a Harrison-mese, … Olvass tovább

Újra itthon

Újra itthon Petőfivel gondolkodok, de szekérre nem kapaszkodok Inkább hazáig hozzád rohanok barázdát szánt hátamon az érzés, darál torkomban a szó most futni volna jó, kínoz az érzelem-szélvész, mely emlékeket cipel s állok a semmivel, rám bámulnak: Hol voltál? mintha tudnám, de mégse mondom, utolsó cigimet sodrom, de a csávóknak csemege. Téged kereslek, de a … Olvass tovább

Ahol megszakad a hang

Ahol megszakad a hang Itt.: kötél néma sorsára tornyosult röhej nem vakít, nem céltalanít, itt: haláléhesen nélküled nem létező terepjáróra várva, csikkeket dobálva, tíz-egymásutánba, éhségem sziklát is zabálna. Aztán hazagondolok: sírnom kéne, mert itt vagyok… csendben lepke-hangod hallgatnám, hajad zilálnám könnyeim csuklását állnám, hogy kinevesd! Síráshoz túl gyenge vagyok, némán keresem a papírt, mindent megírok … Olvass tovább

Hadd, hogy szeresselek

Hadd, hogy szeresselek Beszéltem a csillagoddal, tudod, azzal a naggyal, mi a Hold mellett ragyog. Azt mondta, engem szeress, én itt vagyok. Te olyan messze vagy, messzebb, mint csillagod bár lábam jégbefagyott szívem mártírok máglyája nem tudok szeretni egy fénye-fagyott csillagot. Beszéltem a csillagoddal életem gályája az után evez ha süllyed, fényébe kapaszkodok a habokból … Olvass tovább

Magma

Magma Lelkem hűthetetlen keblemben már nem találom szívem talán ott van lenn a magma tüzét ő hevíti s megindítja a vulkánokat, ha nem bírja tovább. Szívem miattad csöppent le a tűzbe, de erőt gyűjtve visszajőve megmutatja érted hevül csak te gondolod, hogy egyszer lehűl. Hallottál már olyat, hogy valaki megállítja a vulkánokat? 73. nov.

Mindent félredobva

Mindent félredobva Kellett nekem őserdőben járni hol észbontó galócák az embert bolondítják… érted? Téged megkívánni, ki az álmok hómezején is királynőm vagy, ne lehetne? Hisz suttogásod minden szavad gyönyörű forrásból fakad. Vagy felteszed a kérdést: szeretsz? Istenem, nem látod ezt? Te törékeny harmat nem érzed az ajkat mely Téged csókol? Vagy azt mondod: “elég a … Olvass tovább

Karcolatok

Karcolatok I. a gyöngyvirágról akkor csöppen harmat, ha lecsókolják, de az olyan, mint örömtenger, hova én járok fürdeni… II. láttam egy gyöngyvirágot, mit letépni nem lehet, csillogott a harmatcsepptől, s bíztam benne, hogy nekem leszakad. III. Úgy érzem, az enyém lesz, tisztaság a vaksötétben, hol Ő világít, s én nézem az utat, mit nekem mutat. … Olvass tovább

Tárgyak sírkövére

Tárgyak sírkövére Jégesőben, napsütésben futottunk, vagy éppen álltunk, az időváltozást vártuk. Csak mi voltunk, meg a halott világ, élővé lett általunk, a kő, az út, a híd, a fű lábnyomoktól zizegett, a szellő is csókjainkból született. Talán egyszer mindent elfeledsz, hogy egyszerre gondoltunk szellőre, fűre de ha nem érdemlem, élj kint a szélben, napsütésben, csak … Olvass tovább

Konklúzió

Konklúzió Pogány, vak éjben utánad kutattam de vadonba haraptam hol égett gazok vére sajog s olvadt gyémántot isznak vértelen farkasok s halálmező helyett égbeakasztott útkereszteződések térdepelnek…. Életem égett kőerdejében velőtrázó csendet lehelnek a kövek s a kőfák holtfáradtan hullatják gyümölcsüket …ha megtalállak a te emléked oly gyümölcs lesz, mely soha el nem szárad. 73. szept.

Suttogó

Suttogó Árulkodó holdfényben úszol csendesen, ne félj, mert velem vagy, velem, hisz ölellek végtelen, csak aludj szépen kedvesem. Ha elalszol édesen meglátom arcodon mit ír a titok-álom nekem csókot érzel ajkadon, tudd meg, hogy én adom. Álmodban csodálom selyem-arcodat ajkadról lecsókolom az álombéli hangokat s babrálva kisded-testeden arra kérlek: ébredj fel gyorsan kedvesem! 73. jún. … Olvass tovább

Lerombolni Bábelt

Lerombolni Bábelt Most Bábelt építek s ha kész leszek, boldog lehetsz, s te rám lehelsz, feloldod rabságom láncait, mint varázsló a kincsek zárait. Tudom, kezet nem emelsz mint istenek, hogy kiragadd a legalsó követ s hagyod, hogy Bábelem elérje az eget. Bábelt építeni földi istennek oly nehéz… ezt már mondtam neked. Fekete felhőből erőm kifacsarni, … Olvass tovább

Híd és szakadék

Híd és szakadék (emlékszel, ketten hídon álltunk? S alattunk arasznyi szakadék volt, mégis féltünk, mi lesz, ha nagyobb felett állunk?) Tudom, a szakadék mélyülni szokott, s talaját idő-fogak rágják, a két partot egybeforrni hiába várják. Ha a part laza, prédája az árnak, két erő hatalma áll az árnak gátat. Csak rajtunk múlik hogy szakadék létezzen … Olvass tovább

A halak visszaesnek

A halak visszaesnek Parittyás-fényként röppennek a halak oldalast tükrözve, gátat ugranak és visszaesnek… Garasos-híd, Ady park… Körös-parti örök sétány öröklét a szerelemnek. Ó, kellene egy parány lehelet Átugrani a gátat, Adyként neki a vágynak, a nagyvilágnak… De mint múzeumának tehetetlen kövei, most a vágyak mind, mind lezuhannak. Ember, ki felérne hozzád, most lezuhanna, mint tehetetlen … Olvass tovább